Super Mario Galaxy 2

Harminc év, több mint kétszáz különböző játék, és 210 milliós eladási világrekord. Mario, a világ leghíresebb vízvezeték szerelője egyszerű mellékkarakterként kezdte a Donkey Kongban, mára pedig nem csak, hogy a Nintendo első számú jelképe lett, de azon kevés játékszereplők egyike, akit még nagyanyánk is ismer. A kantáros nadrágban járó, bajuszos kis hős idén újra visszatért közénk, a kánikula beköszöntével együtt megérkezett a Super Mario Galaxy folytatása is!

Mushroom Kingdom gyönyörű estének néz elébe, csillaghullás lesz, nem is akármilyen. Egy emberöltőben csak egyszer fordul elő ilyen, egész éjszaka lehet gyönyörködni a világűr fényjátékában, az biztos, hogy egy jó darabig ettől lesz hangos az egész birodalom.


Peach Hercegnő hatalmas fesztivállal ünnepli a különleges estét, az utcabálra meghívja lovagját, Mariót is, a dolgok azonban hamar rossz irányt vesznek. Néhány csillag teljesen eltéved a végtelen feketeségben, és belecsapódik a Földbe, egyenesen szegény hőseink közé. Az ijedtség szerencsére nagyobb, mint azt a helyzet megkívánná, a mosolygós, boldog csillaglények hamar megbarátkoznak mindenkivel, az egyik látogató azonban rossz kezekbe kerül. Bowser találja meg, aki az idegen különleges, természetfeletti energiáját saját, önző céljaira kezdi használni, akkora lesz tőle, mint egy felhőkarcoló, beront a városba, majd elrabolja szegény trónörököst. A hercegnővel egyenesen a világmindenség közepéig repül, Mario azonban nem hagyja ezt annyiban, és utánuk ered, hogy újfent megmentse szívszerelme életét.


Hősünk hatalmas kalandoknak néz elébe, az egész galaxist fel kell kutatnia, hogy eljusson az áruló rejtekhelyéhez. Útja során azonban nem lesz egyedül, a csillaghullás kis főszereplői, a lumák ezúttal is segítenek neki, kap egy saját fejéről mintázott űrhajót, cserébe pedig nem kell mást tennie, mint kiszabadítani a hercegnővel együtt messzire hurcolt, többi kis lényt. Mario a játrművel könnyedén tud közlekedni a világok között, a meghajtására viszont csillagerőre van szüksége melyet a különböző kisbolygókon tudunk megszerezni.


A Super Mario Galaxy 2 játékmenete ezekre az apró kis planétákra épül. Alig néhány négyzetméter egy darab, ám van belőlük rengeteg, csillagot pedig csak úgy lehet szerezni, ha bejárjuk az összest, és megküzdünk a rajtuk található gonosz szerzeményekkel is. Van minden, ami a klasszikus játékokban is borzolta a kedélyeket, az emberevő növénytől kezdve a mérges gombán át, egészen a hatalmas szörnyekig, de mi is kapunk társat, Yoshi személyében. A zöld kis dinoszaurusz sokszor kihúz minket a csávából, egyszerűen meg kell lovagolni, és már törhetünk is előre, vadul pusztítva az ellenfeleket. Az állat egyszerűen bekap minden ehetőt, ami csak az útjába kerül, a gyümölcsökből különleges erőt tud meríteni, a teleszkópos nyelvével pedig olyan helyekre is fel tudunk kapaszkodni, ahova Mario egymaga nem lenne képes.


A kalandokat teljes háromdimenziós térben követhetjük, Mariót hátsónézetből irányítva át kell terelgetnünk a kisbolygók minden akadályán, de a játék nem egyszer átvált a klasszikus oldalnézetbe is, ami nagyszerű alkalom egy édes kis nosztalgiára. A végigjátszás során rengeteg kihívással kell szembe nézni, az ügyességi, versenyzős, lövöldözős, repülős, úszós részek folyton váltják egymást a különböző mini játékokkal, ezek összessége pedig rendkívül izgalmassá, jóformán megunhatatlanná varázsolja Mario utazását. Jó hír pedig, hogy visszatért a klasszikus térképnézet is, két pálya között egy felső nézetes kis ábrán láthatjuk, hogy merre jártunk eddig, és még hány állomás van hátra, az űrhajót irányítva pedig visszamehetünk az egyszer már meglátogatott galaxisokba is, hátha újabb pontokat tudunk összeszedni.


Az univerzumban összesen hat világot járhatunk be, melyek mindegyikében meg kell küzdenünk Bowserrel, vagy Bowser Juniorral. A hetedik egy titkos hely, az ide vezető feladatoktól azonban nem szabad megijedni, hiszen ahogy a Super Mario Bros Wiiben, úgy itt is kapunk némi technikai mankót. A játék megcsinálja helyettünk a nehéz részeket, ilyenkor azonban nem jár csillag a pálya teljesítéséért, ez csak amolyan útmutatás, hogy tudjuk, mire figyeljünk a következő próbálkozásnál. Segítséget egyébként egy barátunktól is kérhetünk, ám kétszereplős játékra ezúttal sem számíthatunk, a másik kontrollerrel csak annak a kurzornak a párját lehet mozgatni, ami Mario helyett összeszedi a pályán elszórt csillagokat és egyéb tárgyakat.


Az irányítás nagyon klassz, a nunchuk analóg karja vezérli a kis főhőst, a wiimote-on találhatjuk az ugrás és lövés gombokat, a kontroller megrázásával pedig például ütni tudunk. A wiimote plust nem támogatja a játék, a készítők azonban így is nagyon jól megoldottak mindent, egyedül talán csak a rajzfilmes grafika zavarhat be a tájékozódásba, az egyszínű elemeken nehéz ugyanis érezni a teret, nem mindig tudja az ember, hogy hova fog ugrani. A látvánnyal egyébként más gond nincs is, a grafika hozza az elvárt szintet, nem sokat változott az előző rész óta, de azt hiszem a Mario éppen attól különleges, hogy sosem törődtek azzal, hogy mi hány vonalból van megrajzolva.


A hangok egyszerűen csodálatosak. A játék minden pillanatában tökéletes audioélményt nyújt, a főhőst ezúttal is Charles Martinet szinkronizálta, a zenék és az effektek pedig mind-mind a klasszikus dallamokat követik. Ugyanazt a hangsort hallhatjuk a pályák teljesítésénél, vagy elvesztésénél, mint húsz évvel korábban, minden olyan, mintha egy időutazáson vennénk részt, és ez valami fantasztikus dolog.


Az aranyos design, a klasszikus vonalakat követő játékelemek, a szeretnivaló történet, a tökéletes megvalósítás, mind-mind azt bizonyítja, hogy a Super Mario Galaxy 2-nek helye van a játéktörténelemben. Shigeru Miyamoto ezúttal is kitett magáért, olyan játékot tett le az asztalra, mely méltó a Mario sorozathoz, és amiért azt mondjuk, tényleg érdemes bekapcsolni a Wiit. Ezzel együtt pedig bevallhatjuk, hogy fogalmunk sincsen, mi az, ami ennyire varázslatos egy középkorú, bajszos munkásemberben, de Mario olyan, mint a LEGO, egyszerűen végigkíséri életünket, és még a gyermekeink, sőt még azoknak a gyermekei is élvezni fogják a vele készült sorozat minden másodpercét. Ilyennek kell lennie egy játéknak, nincs mese!