Világsztárnak kijáró kegy övezi Duke Nukem minden léptét, Las Vegas legdrágább szállodájában lakik, magányos perceiben leszbikus ikerlányok kényeztetik, perverz kívánságait mindig van, ki teljesítse. Fiatal hölgyrajongók egész hada várja, hogy szüzességét nekiadhassa, a városban minden az ő nevét viseli, közvetlen vonala van az amerikai elnökhöz, dicső tetteit a Duke Múzeum őrzi, maszkulin testét az utókor számára hétméteres aranyszobrok örökítik meg. Hosszú évek teltek el azóta, hogy a szőke macsó visszaverte az idegenek támadását, az édes nyugdíjas éveknek most azonban vége, a fenevadak ugyanis újra köztünk vannak, a tervük pedig nem más, mint az emberiség leigázása.
A kaszinóváros romokban hever, a felhőkarcolók ledőltek, az utcákat káosz és félelem uralja. Ekkora erővel a hadsereg se tudja felvenni a harcot, nekünk kell hát rendet tennünk, ki a Desert Eagle szemébe néz, kegyelemre még csak nem is számíthat, az istenek haragja 357-es Magnum töltények formájában öltött testet. Hollywoodi összecsapások várnak ránk, utunkat rondapofájú idegenek és szexre éhes nők szegélyezik: a tangás hátsók, és a peckesen álló, pucér mellek látványa drogként nehezedik elménkre, ágyéktájon egyre szűkebb a farmer, hősünk tüzelésre kész, kezdődjön hát a mészárlás. 
Vissza kell zavarni a szörnyeket oda, ahonnan jöttek, ki a 90-es évek közepén találkozott a Duke Nukem 3D című legendával, az tudja, mire számíthat. Ezekben az időkben a játékokat kis-flopin cseréltük, internetről még csak nem is hallottunk, s az számított menőnek, ha valaki 16 MB-ra tudta bővíteni a 486 DX2-es számítógép memóriáját, egy címet ekkor nem a brutális grafika, vagy az eposzi méreteket öltő történet tett emlékezetessé, hanem valami egészen más. Varázsa volt mindennek, mi megmozdult a képernyőn, önfeledt boldogságba merültünk a legkisebb sikerélménytől is, az pedig, hogy egy játékban tudtunk kapcsolókat nyomogatni, vagy akár csak hozzánk is szólt egy karakter, maga volt a virtuális valóság, a megtestesült jövő.
A Duke Nukem Forever atmoszférája, hangulata, és stílusa ezt a gyönyörű kort idézi, itt nincsen komoly cselekményszál, csak ránehezedünk a ravaszra, és a cicababák máris a lábaink előtt hevernek. A túlfűtött erotika, ahogyan korábban, ezúttal is a játék magját képezi, hősünk szövegétől elolvadnak a nők, bárkivel is találkozzunk, azonnal felajánlja, hogy szeretkezik velünk, akár ott helyben. A dolgok a sztriptíz bárban teljesednek ki, a küldetésünk itt, hogy találjuk meg az egyik táncos elveszett vibrátorát, cserébe pedig egy privát előadást kapunk majd, s ha nem bírnánk várni, akkor a WC-ben glory hole szolgáltatás fogad minden betérőt, senki se tudja, kit rejt a túloldal, de nem is fontos, remek munkát végez.
Ellenség akad szép számmal ezúttal is, küldetésünket vaddisznók, emberszabású fenevadak, repülő poliplények, és dühöngő óriások nehezítik, a sorozat rajongóinak pedig a fegyverek se lesznek szokatlanok. Van a tarsolyunkban pisztoly, sörétes puska, gépfegyver (melyet Duke stílusosan oldalra döntve tart ki), rakétavető, idegen lézerágyú, sőt visszatért a két kedvencünk is, a fagyasztó, meg a miniatürizáló. Előbbivel jéggé dermeszthetjük a ránk támadó szörnyet, aztán csak oda kell menni hozzá, és belerúgni egy hatalmasat, hogy darabjaira törjön, utóbbival pedig patkányméretűre kicsinyíthetünk szinte bárkit, hálátlan feladat jut a cipőtalpnak, hulljon a férgese, túl sok is van még belőlük. 
A kicsinyítő másik oldalán szintén megfordulunk majd, a végigjátszás során vannak részek, mikor csak úgy tudunk továbbjutni, ha mi is apróra megyünk össze. Szellőzőrendszerekben közlekedve, vagy rádiós játékautót vezetve jutunk el célunkhoz, mialatt kegyetlen ellenségek vadásznak ránk, s akadnak logikai részek is, pontosan kiszámolt ugrások, és gondolkozással teli, hosszas megoldáskeresések várnak ránk ezúttal is. Jópofa dolog pedig, hogy Duke tarsolyában találunk speciális kiegészítőket, a napszemüvegbe például beépítettek egy éjjellátó funkciót, csak be kell kapcsolnunk, s máris fényt hoz az éjszakába, vicces dolog, mikor a korom sötétben az ellenség nem vesz észre, mi pedig közvetlen közel merészkedve, egy hatalmas pofonnak köszöntjük őt. De hasznos még a Holoduke is, mely a virtuális másunkat engedi szabadon. Mialatt ellenségeink az alteregónkkal vannak elfoglalva, addig mi a hátuk mögé kerülve végső csapást mérhetünk rájuk, s a sor még nem ért véget, ha egy kis extra erő kell, akkor Duke bekap egy marék szteroidot, illetve rádobhat egy doboz sört, mely jó fél percre még sérthetetlenné is teszi őt.
Az irodai számítógépeken Excel táblázatok helyett szexképek várnak ránk, használhatjuk a mosdó szappanadagolóját és kézszárítóját, a női részen vehetünk tampont az adagolóból, a folyosón pedig működik az ital- és a cigarettaautomata is. Mindent meg tudunk nyomkodni, s mini játékokat is tolhatunk, a kaszinóban félkarú rablót lehet játszani, a bárban pedig léghoki, flipper és alien abortusz vár ránk, pucér női rajzon vannak üregek vágva, melyből mindig kidugja a fejét egy műanyag kis idegen, a reflexeinken múlik, hogy hányat tudunk leütni.
Izgalmas órák várnak hát ránk a Duke Nukem Foreverben, az egyetlen és legnagyobb hibája viszont a játéknak, hogy elveszett a múlt és a jelen között. A kilencvenes évek hangulatát kívánja feléleszteni napjainkban, a megvalósítás viszont hat-nyolc évvel ezelőtti szinten van, a grafika, az animációk, a rendezés rettenetesen idejétmúlt, ha az Xbox 360 megjelenésekor adták volna ki, talán azt mondtuk volna, hogy elmegy, de lehet, hogy még akkor se. A látvány pocsék, bármerre is nézzünk, homályos textúrák és elnagyolt részletek várnak ránk, a táj kietlen, a vízbe merülve pedig először azt hittük, valami programhibát látunk, kékké változott minden, slussz, passz. Ilyen részletek mellett nem kaphat jó értékelést a játék, s akkor a piszok hosszú töltési időkről, az alacsony frame rate-ről, és a pocsék multiplayerről még nem is beszéltünk, csapnivaló mind.
A lövöldözős részek a játék minden hibájától függetlenül igen kellemesek lettek, jó dolog szétloccsantani a malacok agyát, a kalandok élvezetesek, és bárhova is nézzünk, biztosan találunk valami apró poént. Duke egy kőkemény férfi, büfög, káromkodik, és csajozik, amikor csak lehet, s az együtt töltött órák se repülnek el gyorsan, a kampány kellően hosszú, elleszünk vele egy darabig, mire levadásszuk az utolsó főellenséget is.
A Duke Nukem Forever igazi nosztalgiajáték. A mai kor fiataljai nem fogják értékelni, hiszen kell egy 15-20 éves játékos múlt az értékek felfedezéséhez, az elődöt nem elég, ha emulátorral most kipróbáljuk, őt akkor kellett látni, mikor az még a megtestesült csoda volt. Mindazonáltal szar van a palacsintában, amit a játék a jelenlegi formájában nyújt, az rettentően kevés egy igazi sikerhez, felrakjuk a polcra, mert a történelem része, de ennyi év várakozás után sokkal többet vártunk tőle.
Kapcsolódó cikkek
Ez az a játék, aminél nem érdekelt a grafika, a poénok kárpótoltak mindenért.
Kellően hosszú is, nem az a zajos, remegve várod mikor jön a következő a videó a pofádba fajta game.
Szóval egyetértek, nagyon jó gamma!
A Duke Nukem 3d-t kipróbálva nem volt nagy élmény de a Duke Nukem Forever-t imádtam 2.kedvenc játékom. (1.a GTA sorozat :D)
Persze általánosságba tényleg igazad lehet,magam is tapasztaltam és nem értem ezek a "fiatalokat" (mint én) miért nem tetszik egy Arnold S. szerű főhős egy kicsit régebbi játékmenettel és graffal?
Továbbá remélem a HL2: EP3 is kap kb. 5.0 pontot a hosszú fejlesztési időre, rövid játékidőre, régi graf. enginre. (nemcsak erre a tesztre értem ezt hanem mindenhol)
Nem értem hogy most mit kell ezzen vitatkozni egyik azt mondja hogy, egy WC-be való végtermék, másik meg, hogy ezzel játszik Isten is.
Szerintem egy jó játék nem mondom, hogy a legjobb, sőt nem is, de azért elmegy.Egyezünk meg az elmegyben.
amúgy meg nem tudom miért húzták le ennyire, persze ennyi év után az emberek a tökéletesnél is jobb játékot várnak, és aláirom hogy játszottam már szebb játékkal, de egyikben sem volt sör, nők és Duke :)
és a végére Hajrá 2K, remélem Duke még visszatér :)
Én bevallom, nekem a grafikával nem volt bajom csak a játék maga unalmas, és nagyon montotonná válik hamar... A minijátékok különösen tetszettek, de azon kívül semmi... A képessége elég szarul néz ki. A poénok néhol egész jók, de általában túl erőltetettek.
És én inkább tolom ki a COD összes részét egymás után, minthogy ezt a játékot befejezzem...
Tehát a "jétk"-ot nagyon elb*szták.
Egy játék, mely ennyire szélsöséges érzéseket váltott ki.
Nem vagyok egy ifjú titán. Már sok mindent megéltem mind magánéletben mind játékok terén. Több száz játékkal igen igen több száz játékkal játszottam a tyúkszaros kis életemben.
Már jó rég óta tagja vagyok ennek a honlapnak, és nagyon sok másnak is ( nem akarok ujjal mutagatni me' a' nem szép dolog ). Több éve szemmel kisérem a játékpiac kisebb nagyobb várományosait, üdvöségeit, hihetetlenek tűnő csodáit, és mind egy szállig kiprobáltam (szigoruan AAA játékokat). Volt ami tetszett volt ami nem. De mindegyik játékot illedelmessen és normális keretek között illetem a megfelelő jelzökkel. Soha életemben nem szaroztam le egy játékot sem. Soha nem mondtam azt egyetlen egy alkotásra sem, hogy értékelhetetlen foshulladék, és nem pocskondizáltam semmit sem. Sehol de sehol. Mert én kis naiv vagyok olyan lelkiismeretes kis hulladék, hogy másnak ilyen tevékenységgel akár még árthatnék is. Persze nem fizikáisan, hanem pszihikálisan. (Há' a' remek a paraszt gyerek sziporkázik mi?)
Azt elismerem, hogy a Duke-val (ez alatt értek az időszámitásunk avagy Jézus születése elött kiadot mestermüvekre) nem sokat játszottam. De egy valamit tudtam. Ő biza igazi hős a javából.....................
Ezért is nem értem, hogy e nevet milyen alapon. Milyen joggal merték beszenyezni egy ilyen trágya alkotással. Egyszerün nem fér a fejembe, hogy mit gondoltak? Egyszerüen legszivesebben telibe okádtam volna a tv-t egy ilyen undormány láttán.
3 héttel ezelött sikerült beszereznem egy igazi hamisíthatatlan eredeti csomagolású F.E.A.R.-t PS3-ra. Igen hölgyeim és uraim az első részét, ami 2005-ben jelent meg a nagybecsű közönség elött, és 2007-ben portolták át PS3-ra. Na szoval az látványvilában kilométereket ver erre a förtelemre. Ismétlem F.E.A.R '05-s gamma.
Aki meg elvan telve magától, hogy hu de jó Duke, és örüljünk hogy kiadták végre. Akik a vérbeli fanok, kik egész életét bellengte Duke szellemi terméke, hogy Ők nem éreztek fanyar ízt szájukban miközben játszottak. Evvel ........ a ........... Inkább hadjuk mert banolnak a pi....
Nem sajnálom a pénzt amit kiadtam rá, me' van elég. Csak az időt és azt az adathalmazt ami elronditja a Trophy Collection-ömet.
Szánalom, hogy így kimerték adni. Mit de mit gondoltak? Most meg röhögnek a markukba mert a név totál eladta a játékot.
A hangulata pazar! A grafikája 2007-es színvonal, de ezt minden fan elnézi, én is. A játékkedv egy percre sem lankad unalomba! Remélem a következő részére nem kell ismét 13évet várni...
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.