Borderlands 2 teszt

Történetünk ezúttal Jóképű Jackről szól, aki elfelejtette, mit jelent a határvidéken uralomra törni. Sokan próbálták már, pár napnál tovább senki se húzta…

A Bioshock óta a 2K a minőségi és rendkívül különleges FPS-játékok védjegyévé vált, olyan címeket köszönhetünk neki, mint a Bioshock, a Darkness, a Borderlands, és a Spec Ops: The Line. Pár apróbb bakitól eltekintve szinte sose lőttek mellé. Egyértelmű volt, hogy a zseniálisan összerakott Borderlandset folytatni kell, hiszen ki látott még olyat, hogy egy alapvetően akció FPS-be Diablo-szintű lootolást és vérprofi RPG elemeket rakjanak?! 


Ezt a vonalat a második részben is folytatta a fejlesztő a Gearbox, sőt még bővített is rajta. Hiszen nem elég hogy a fellelhető véletlenszerűen kisorsolt fegyverek számát a sokszorosára növelték a srácok – ezúttal valahol milliárdos nagyságrendben kell gondolkozni –, de még a fejlődési rendszert is tovább tápolták, hiszen a megszokott kaszt szerinti szakosodáson kívül – itt a képességfára gondolok – kapunk egy új rendszert is. Mégpedig a „tökösség” (badass) tokeneket. Ennek annyi lenne a lényege, hogy a kihívások különböző szintjeinek teljesítéséért érméket kapunk, amiket beváltva, ha minimális szinten is, de képesek leszünk a statisztikánkat növelni. Legyen itt szó célzásról, sebzésről, pajzstöltődésről, vagy éppenséggel az életerőnk mértékéről. A növekedés minimális – fél, illetve csak egy százalékos –, de a későbbiek során, ha már komolyabban ráfekszünk a kihívásokra, egész szép plusz százalékokat tudunk elérni. 


A képességfát továbbgondolták, jóval több skillel fogunk találkozni, melyek újfent ötös szintig gyúrhatóak. Megtehetjük, hogy kifejezetten csak az egyik vonalat fejlesztjük, vagy éppenséggel mindenbe belekóstolunk egy kicsit, és megpróbálhatunk egyfajta vegyes-felvágott lenni. A második részben is négy kaszttal fogunk találkozni, melyek nagyjából ugyanazok, mint voltak, csak kicsivel továbbgondolták őket. Mindenki nagy kedvence, a Sirén megmaradt, csak a képességei lettek kicsit mások, a Soldierből pedig Commando lett, és továbbra is lőtornyokkal mahinál. A Vadász helyett kaptunk egy szamurájkardos bérgyilkost, akinek a közelharc, illetve érdekes módon a távolsági sniper puskák a specialitásai. A puszta kézzel gyilkoló Berzerkerből pedig Gunzerker lett, aki ugyancsak a két kezét használja, de ezúttal puska is lesz már bennük. A képességekből kristálytisztán látszik, hogy a készítők nagy becsben tartották a rajongók kívánságait, és ennek megfelelően igyekeztek létrehozni a tökéletes osztályokat a kasztokon belül, ami szerintem maximálisan sikerült is nekik.


A játék legfőbb célja még mindig az lenne, hogy összehozzunk egy négyjátékos co-op meccset, ahol egymást tökéletesen kiegészítve felejthetetlen élményekben lesz részünk, arról nem is beszélve, hogy ilyenkor ellenfeleink jóval erősebbek, éppen ezért sokkal ritkább fegyvereket dobogatnak el nekünk, és ilyenkor még a sarki köpetet feltúrva is előfordulhat, hogy egy igazi nagy kincsre lelhetünk, szóval érdemes nyitott szemmel járni a vidéket. A co-op játékhoz egy könnyen kezelhető és átlátható Halo-szerű lobbyt hoztak nekünk létre, aminek köszönhetően rögtön látni fogjuk online barátainkat, hogy milyen karakterrel tolják, milyen szinten vannak, és hogy éppen hol tartanak a sztoriban. Szóval ennél könnyebben már nem is tudnánk csatlakozni hozzájuk. Abban az esetben, ha nem akarjuk csoportosan tolni, az egyjátékos élmény is sokat fejlődött, a készítők igyekeztek az unalomba fajuló egysíkú küldetéseket jóval izgalmasabbá és változatosabbá tenni, ami szerintem ugyancsak sikerült nekik. Igaz, a fanatikus mellékküldetés-vadászatba sajnos így is bele lehet egy kicsit fásulni, ilyenkor érdemes visszatérni a sztorihoz, ahol már jóval viccesebbek és izgalmasabbak az események. Gondoljunk csak minden idők legaranyosabb és legviccesebb, szinte játékos Oscart érdemlő Claptrap-robotokra, akik visszatértek, és aranyosabbak mint valaha. A tőlük kapott küldetések igazi fénypontjai a játéknak, nem szabad kihagyni egyet sem. 


A játék grafikája eddig is nagyon különleges és egyedi volt, de ezúttal hatalmas minőségi fejlődésen ment keresztül. Sajnos ez konzolon nem olyan szembetűnő, maximum csak akkor, ha újra berakjuk az első részt összehasonlításképpen. Viszont egy izmosabb PC-n olyan szinten fel tudjuk tolni a részletességet, hogy szinte belevakulunk a látvány által nyújtott gyönyörökbe. Sajnos a beígért továbbfejlesztett AI-val nem voltam nagyon megelégedve. Igaz, hogy ellenfeleink okosabbá váltak, de ez annyiban jelentkezik, hogy a folyamatosan felénk rohanás helyett mondjuk előtte elvetődnek oldalra egyet. A fedezékbe vonulást, bekerítést, célzást, meg ilyeneket felejtsétek el, majd talán a harmadik részben. 


A Borderlands második fejezete hibátlanul hozta azt a fejlődést, amit egy folytatástól elvárhat az ember. Hallgattak a rajongókra, hallgattak a kritikákra, sokat csiszoltak a már eleve nagyon jó játékmeneten. Én még azt is el tudom képzelni, hogy ellenfeleink AI-ján direkt nem javítottak olyan nagy mértékben, nehogy véletlenül túl okosak legyenek. Ki tudja, mert igazából nem is számít. A Borderlands 2 egy igazi mestermű, apróbb gyermekbetegségekkel, amik olyan aprók, hogy csak egy szőrösszívű teszter foglalkozik velük, a játékosok nem fognak.