Medal of Honor: Warfighter teszt

  • Írta: zoenn
  • 2012. november 7.
  • medal of honor: warfighter, teszt, x360
Link másolása
A különleges műveleti egységek között is a legjobbakra hivatkoznak Tier 1 kifejezéssel, amely az alakulatok képességi szintjére utal. Ha viszont a Danger Close renoméját nézzük, a legnagyobb jóindulattal is csak Tier-huszonvalahány jelzőt kaphatna. Vajon a valós ihletésű akciók interaktív formája nem több egy unalmas tűzijátéknál?

Mint a partra vetett hal, úgy fulladnak ki a korunk videojátékos igényei egymás után. Az elmúlt években a második világháborút becstelenítették meg sorban, mint a dicső orosz felszabadítók a nagyanyáink valagát, majd be-becsusszant némi vietnámosdi. Napjainkban a modernkori hadviselés van porondon - unjuk már a drónokat és hithű jenki hazafiságot, a milliméterpontosan megtervezett narrációt. Ha lebontjuk a héját, s lemorzsoljuk az édesnek tűnő gyümölcshúst, csak egy apró magkezdeményt látunk, amit úgy-ahogy realisztikusnak mondhatunk. Nincs ezzel baj, elvégre a videojátékoknak szabályai vannak, s mindközül az a legfontosabb, hogy szórakoztasson. Két éve a Los Angeles-i székhelyű Danger Close alig ütötte meg az elfogadható mércét a Medal of Honor-sorozat feltámasztásával, s a Warfighter gyermekded módon ezúttal is leáll bunyózni a homokozóban a rivális, fogszabályzós fiúcskával, a Call of Dutyoviccsal. Ahelyett, hogy leporolná magát, komolyságot erőltetne magára, és tovább képezné magát. A nemesi családnév az Allied Assault idejében volt a toppon, mára csak egy lecsúszott kóborlovagként hitegeti a naiv pornépet. 


A magasröptű ígéretek előbb-utóbb visszaütnek – főleg, ha nincs mögöttük kellő tartalom. A történet alapján ismerős arcok bőrébe bújhatunk, akik igazi Tier 1-operátorok, azaz a szakma legjobbjai. A Navy Seals, vagy a Delta Force elitje számos hadműveletet hajt végre földgolyó különböző pontján a legnagyobb titoktartás közepette. Egyik szereplőnk Preacher, s az átvezető jelenetekből tudjuk, hogy a családjával hadilábon áll, mondván elveszítheti őket, ha tovább folytatja a katonásdit. Mindig fennáll annak lehetősége, hogy eltemetjük szeretteinket, de egy kamionsofőrt is féltheti a felesége, lévén elalszik a volánnál, vagy vérbajt kap az egyik útszéli virágszáltól. Mondanunk sem kell, nagyokat ásítunk a kamaradrámán, ám lehet, hogy a tengerentúlon átérzik a família fájdalmát. Mondjuk úgy nem, ha egy bambaarcú kislány azt üvölti, hogy „szeretlek apu” – olyan illúzióromboló. Kinek kell egy olyan gyermek, aki ronda. Ezzel szemben a terebélyes szakállal megáldott Dusty legtöbbször az anyjával szájkaratézik - ott már átalakul az egész komédiává. De mit számít a háttér, ha ott van a parázs akció?


A Medal of Honor: Warfighter körítése túlságosan is erőltetett. Hamar körvonalazódik a főgonosz személye, csak azt nem érjük, hogy miért kell annyira utálni. A terroristák egy rendkívül nehezen kimutatható, a konyhasóhoz hasonlító, brutális robbanószerre tették rá a kezüket, amit előszeretettel vetnek be az „ártatlanok” ellen. A nagy érvelések minden küldetés elején azt sulykolják belénk, hogy most valami nagyon fontosat kell tennünk, de mielőtt megszoknánk az egyik szereplőt, már ugrunk is át egy másik színhelyre, egy másik karakter bőrébe. A kampány kapkodása érezhetően borzolja az idegeinket. A legtöbb alkalommal pontból pontba rohanunk, lövünk minden alakra, ami mozog, berobbantunk egy ajtót, megölünk mindenkit a házban, majd a hullámokban érkező ellenséget likvidáljuk, míg a script azt nem mondja, hogy elég. Ami különbözik, az a helyszín: megfordulunk a Közel-Keleten, a Fülöp-szigeteken, vagyis ott, ahol a globális terrorizmus éppen felüti a fejét. A Warfighter semmit nem tesz hozzá a műfajhoz, tucatjára ismételt elemeket nyomja le a torkunkon, mígnem a szájzár össze nem szorítja a fogainkat, és hagyjuk a fenébe az egészet. 


Lehet, velünk van a baj. Ráuntunk már ugyanazokra a rigmusokra, s várjuk a megváltást, legalább valami apró újdonságot, amiért megérte megvásárolni a programot. A Danger Close felé hiába nyújtottuk ki segítségkérően a kezünket, durván ellöki magától. A hitelességet emlegették folyton, a valós ihletésű küldetéseket és fegyvereket, de hamar megtapasztaljuk, hogy a játékmenet minden autentikusságot nélkülöz. Gyorsan gyógyulunk, és haladunk előre megállíthatatlanul, a koszos, rongyokba bugyolált ellenségnek esélye sincs. Évekig rajongtunk a háborús lövöldékért, de a pohár egyszer csak betelik. Pihenni kell, csillapodni, okosodni, taktikázni, ehelyett egy droid módjára nyomjuk végig a sztorit. Nyilvánvaló, hogy a műfaj kifulladt – pont a Warfighternek kellett volna üdítő igét hirdetnie. Aztán már csak abból tudunk építkezni, amink van. Ha harmadjára is le szeretnénk térni az előre meghatározott útvonalról, akkor harmadszor is falakba – bocsánat, a pályatervezők által lerakott objektumokba ütközünk. Szomorú, hogy valaha az EA zászlóshajójaként feszítő sorozat mára csak egy lélektelen klón. Minek a klónja? Találd ki!


Furcsa lesz hallani, de a játék egyik legélvezetesebb részei azok a szegmensek, amikor egy jármű volánja mögé pattanunk. Tapintható a feszültség, ráadásul aktív részesei vagyunk az eseményeknek, s tökéletes érzékkel kell elrántanunk a kormányt. A fagyi visszanyal, elvégre az autókázós pályákat teljes egészében a NFS-sorozatról elhíresült Black Box készítette, a Danger Close-nak nem sok köze volt hozzá. Az üldözés mellett olykor észrevétlenül kell követnünk az ellenséget – itt már bőven volt részünk némi adrenalinban és pont jókor szüntették meg a monotonitást. A jemeni ámokfutás mellett érdemes még megemlíteni azt a pályát, ahol hurrikán tombol - ha máshol nem, ezen a szinten bőven megmutatkozott a Frostbite 2 motor ereje. 


Habár nem a Danger Close-é az érdem, a lövöldözős szegmenseknél lehetőségünk van fedezékbe bújni. Annak idején a Kilzone 2-ben debütált rendszer helyi változata sok esetben húzott ki minket a csávából, néhány ádáz résznél pedig egyenesen kötelező használni. Ha egy pillanatra szünetel a felénk zúduló golyózápor, a rejtekünkről ki-kihajolva mi is oszthatjuk az áldást. Hamar ráérzünk az ízére, annál is inkább, hiszen az ellenség intelligenciája finoman szólva is kiismerhető. Viselkedésük olykor megbolondul és a feje tetejére áll: hiába nyomulunk csapatban, a legtöbbször minket pécéznek ki. Összehangolt támadásról ne is álmodozzunk, a munka oroszlánrészét mi végezzük, a többiek rendszerint díszletként funkcionálnak. Direkt rosszul céloznak, tálcán nyújtják át a dicsőséget – de miért? Ők is annyi fizetést kapnak, mint mi. 


A zárt helységekbe való behatolásnak több módja van az alapból elérhető ajtóberúgásnál. A meglepetés erejével ható támadás során fejlövéseket oszthatunk ki: ha egy bizonyos számú headshot összegyűlik, akkor a következő alkalommal más módszerrel törhetjük be a nyílászárókat. Használhatunk felerősíthető robbanószert, vagy egy sörétes puskával ripityára lőhetjük a zárat, ám minden megmarad az esztétika szintjén. A leggyorsabb módszer még mindig a lábbal történő belépő, nem származik előnyünk a többi finomságból. Mit tartogat még a végletekig sablonos kampány? Semmit. Kényelmes tempóban 5-6 óra alatt kivégezhető az egész és két nap után már emlékezni sem fogunk rá. A megváltás feladata a multiplayerre hárul. 


A fejlesztők szépen lemásolták a Battlefield 3 online rendszerét az összes testreszabási funkcióval, a squadokkal és Battleloggal, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. A beleölt óráknak látszatja is lesz, elvégre bakánk fejlődik, folyamatosan új fegyverekre és kiegészítőkre tesz szert, a mai elvárható trendek szerint. A pályák jól felépített játszóterek, melyek szépen asszisztálnak mindenféle játékstílus kedvelőinek – beleérve a kempereket is –, igaz, a terjedelmük eltörpül még a BF3 legkisebb mapja mellett is. Alighanem a legéletképesebb játékmód a Fire Team, amely ötvözi a kooperatív és a kompetitív megoldásokat. Másodmagunkkal indulunk csatába, társunk mellett spawnolunk, a jutalmakon megosztozunk, ahogyan az egészségügyi csomagokon és a lőszereken is. A közösködés tényleg megér egy misét, a játékmód dinamikus és remélhetőleg nem marad támogatás nélkül a jövőben sem. 


Az online rendszerben lehetőségünk van különféle, a valóságban is megtalálható speciális osztagok és országok színeiben indulni, az elért eredményeket naprakész ranglista követi. Minden más porció a többjátékos mulatságon belül már ismerős lehet: szabványos karakterosztályok és fegyverek, ám a felszerelés összeállítása nagyban függ attól, hogy mely nemzet színeiben indulunk. Hajtunk a megnyitható finomságokért, igyekszünk tartani magunkat a mezőnyben, jól bevált szisztéma ez. Szerencsére a mélyreható menürendszer könnyedén átlátható: beállítjuk a küzdelem típusát és a Quick Match-re bökve máris játékban találjuk magunkat. Szerencsére a játékmenet már nem a Call of Dutyt másolja – a veszett módon rohangáló ellenfelek előbb-utóbb elvéreznek, az ütőképes taktika és a megfelelő felszerelés összeállítása elsődleges fontosságú. Kérdéses, hogy hosszabb távon megállja-e a helyét a Medal of Honor multija? Ebben a formában csinos és használható, de találunk benne hibát, nem is keveset - félünk, hogy ez a gyorsan romlandó-kategória. 


Konzolon nem sokat látunk a Frostbite 2 erejéből, ám többnyire hozza az elvárható minőséget. A HD-textúrák telepítésén ne is gondolkozzunk sokat, nélküle az előző generációban találjuk magunkat, de előfordul, hogy utána is. Látszik, hogy a Danger Close még csak kísérletezett a motorral - nem ez a maximum, ami kihozható belőle. A textúrák sok helyen gyatrák, az élek és az árnyékok recések, sok a grafikai hiba. Néhány lövéshang és az újratöltés effektje kihagy, s az átvezetőknél akadozik a szinkron. Bár az első patch sok hibát orvosol, még mindig marad bőven javítanivaló. Tudjuk, hogy a határidőt be kell tartani, így viszont számolni kell azzal, hogy néhány hetes polírozás nélkül kiadni a játékot, kicsaphatja a biztosítékot. Ha az audio jól működik, akkor tényleg minőségi munka: a háború zajai fülsértőek, a nagyzenekari betétek magasztos hangulatot teremtenek. Nincs meglepetés.



Furcsa egy jószág a Medal of Honor: Warfighter. Nyilvánvalóan nem teljesítette az elvárásainkat, s az oly’ sokat hangoztatott realizmussal köszönőviszonyban sincs. E téren még mindig az ArmA 2 az etalon. Minden más tekintetben hozza a kötelezőt a Danger Close, de annál egy fikarcnyit sem többet. Szétszedtük apró darabokra, megpróbáltunk belefeledkezni, és kizárni kritikus énünket, de nem sikerült. Mindenhonnan tömény izzadságszag üti meg az orrunkat. A kampánnyal játszva csak akkor jársz jól, ha az átlagosnál jobban csipázod a háborús shootereket, s a függőséged nem ismer határokat - máskülönben a sablonparádé könnyen elronthatja a kedvedet. Mondjuk ki: az online játék terén nem a legjobb megoldás házon belüli konkurenciát csinálni a BF3-nak, de az idő remélhetőleg majd ránk cáfol - a Fire Team viszont mindenképpen kipróbálásra javallott. A fejlesztők mentsége mellett szól, hogy ők legalább pedáloztak - az már más kérdés, hogy a piac mostanság megrágja és kiköpi az ugyanolyan ízű háborús FPS-eket.

137.
137.
sidravidra
Igen jó játék lett! Az összes részét kipróbáltam és kivétel nélkül mindegyik nagyon tetszett. Valahogy nem tudom megérteni azokat az embereket akik ócsárolják az egyes részeket. Igen mindegyik háborúról, csatákról az ellenfél levadászásáról szól vagy csapatban vagy egyedül. De ez a fő cselekményszál mind a medal-ban, cod-ban, battlefieldben. ugyan ez a helyzet pl az NFS-ben ott meg hogy állandóan csak tuning autókal kell versenyezni és semmi újat nem tudnak kitalálni.Grafikát szeretnének az emberek? Nem elég élethű? Ha az lenne akkor az lenne a gond hogy nem fut a gépemen mert atomerőmű kell hozzá. Sztem mindenki örüljön annak ami van és hogy egyáltalán adnak ki új részeket pc-re is. Nem tetszik a történet? Akkor találjon ki egyet azt csináljon ő egy játékot majd meglátjuk mire jut vele. Nálam ez a rész is 10/10!!!!
136.
136.
feher576
Sziasztok
Szerintem fantasztikus egy játék. Grafika csodás, irányítás szuper, igazi Moh. Az előző nem tetszett annyira, de ez a játék csúcs szuper. Az airborne volt ilyen jó még.Nálam 10/10 pont az tuti. Csodás Game üdv
135.
135.
GoonerPeti
A cikk minden szavával egyetértek! Ez a játék egy hatalmas csalódás! Pedig én az átlagosnál tényleg jobban csipázom a
háborús shootereket. De ez a "tömény izzadságszag" nagyon találó és kifejező. .
A textúrák és az effektek siralmas minőségétől, már fél óra múlva besokaltam...
134.
134.
Azriel
#120: Lehet ez azért van mert az automata fegyverek rángatnak ha folyamatosan az elsűtőbillentyűn van az ujjad és ettől szóródik a lövedék és lehet nem talál célba.
http://www.youtube.com/watch?v=ghDwjp0jVQ0

Mintha azt olvastam volna valahol, hogy a játéknál amcsi katonák is aszisztáltak, hogy a ballisztika a valódiságot tükrözze.
133.
133.
Ghost26Dave
Most vettem meg a játékot és sztem nem olyan rossz csak egy kicsit kevesen multiznak
132.
132.
gvencel
Szerintem egy jó alkalom arra hogy az ember kikapcsolódhasson egy picit.
Más kérdés szerintem a CoD-ok a legjobbak.
131.
131.
ResolutionGames
Gameplay:

http://www.youtube.com/watch?v=W044eicxIb8
130.
130.
fafsfsa
A grafika 10 pont az összes többi 0
129.
129.
NoRush
Szememben az év játéka és pont. "Családi kötelékek erőltetése" mint negatívum? Ember, hát te beteg vagy... az egészet az tartotta össze. Szép volt, jó volt, még vagy 10x nekiülök.. 10/10.
128.
128.
2pacal
Még yó hogy messziről elkerültem...
127.
127.
Giggsy
#126: A Far Cry nyilván szép lesz és jó, épp csak nem ilyen military shooter stílus. Ezzel együtt persze igen jó eséllyel fogja elpicsázni minőségben mindkét milshooter-t, de én ebben a stílusban várnék már valami világmegváltót. Valami jó ízléssel eltalált
átmenetet a CoD-MoH-BF vonal és az ARMA között. Most nem a multiról beszélek, mert ha multi, akkor nekem BF3 és kész, de egy jó single-re nagyon ki lennék már éhezve. Nem hiszem, hogy nagy elvárásaim lennének. Mondjuk egy kicsit magasabb újrajátszhatósági faktor (itt is bőszen hirdeti a játék minden töltőképernyőn, hogy hard végigvitel után elérhetővé válik két újabb nehézségi szint. Ez szép és jó, csak ki a tököm akar újra nekiállni ennek a single-nek? Annó a Metal Gear Solidot azt hiszem az összes létező szinten végigjátszottam, de itt még csak véletlenül sincs meg a késztetés) Komolyan nem értem például, hogy ha a multiban működnek a kasztok, akkor a single-ben miért nem lehet őket bevezetni? Legalább két különbözőt: sniper és assault. Ha ehhez megfelelően alakítanák ki a küldetéseket, akkor simán meglenne az, hogy két szempontból is végig lehet tolni a játékot, az mindjárt duplaannyi játékóra, nem kétszer annyi munkával. Aztán tudom őrült egy ötlet, de írhatnának pl mesterséges intelligenciát a gép irányította katonáknak. Ezzel mindjárt azt is el lehetne érni, hogy tűzharc közben ne lökjenek pl ki a társaink a fedezék mögül, ha ők is épp oda futnak, ahol mi vagyunk, vagy hogy az ellenség ne azt tartsa karabéllyal a kezében a legjobb harci megmozdulásnak, hogy nekünk rohan... Millió ilyen kis apróság van, amivel jobbá lehetne tenni ezeket a játékokat. Látom sokan arról beszéltek itt, hogy a modern milshooter kategória kifulladt és vissza kéne térni a 2. VH-hoz. Ez sajnos alapvetően elhibázott gondolat. Ha visszatérnének a 2. VH-hoz, akkor is ugyanezt kapnánk, csak a mai kütyük és fegyverek nélkül. Nincs kifulladva a téma, csak egyszerűen nem próbálják kiaknázni az eddig kiaknázatlan lehetőségeket. Az előző MoH után és a BF3 single részét érő temérdek kritika után azt hittem végre jó úton indulnak el, de nem, az idei MoH is csak egy CoD klón lett. Annak nem rossz, de attól még egy szar.
126.
126.
benjo6
#120: Egyetértek, sztem mindkét játék, csak nagy lehúzás.... egyikben sem tudom már örömömet lelni, sőt az ilyen 5 órás arcade shooterek egy képviselője sem nyerte el a tetszésemet az utóbbi 5 évben.... Az év FPS-e a Far Cry 3 akármivel is jön majd a BO:2, úgysem lesz több egy 6 órányi célba lövésnél, persze aki akar multizhat, de sztem a far Cry abban is el fogja pics*zni a CoD-ot...
125.
125.
cervezas90
124.
124.
wardprod
- Sablonokkal teli kampány
- Kevés újdonság

6.5

Well played zoenn, várom az Blops2 tesztet, vagy kitaláltam, hogy az 9.0-ról indul?

Miért csak itt lehettek őszinték?
123.
123.
Giggsy
#122: Mi? A CoD meg a MoH? Mi a toszért lenne a kettő más műfaj?
122.
122.
randall13
#120: Akkor most hirtelen mégis lehet a codhoz hasonlítani? xd Pedig azt hittem teljesen más műfaj.
120.
120.
Giggsy
A pontozással maximálisan egyetérteNÉk, ha a tavalyi CoD is ugyanennyit kapott volna. Ez semmivel sem gyengébb, mint akármely 9 pont körüli CoD. Ezzel együtt is egy hulladék a single része, ez tény. Picit jobb, mint a BF3-é, picit kevesebb benne a scriptelt rész, élvezetességét és realitását nézve úgy a MW3 tájékán jár, de hát ez nem a MoH:W érdeme, hanem a MW3 szégyene... Rövid mint a fene és abszolút run&gun az egész. Semmi AI egyik oldalon sem, az autósüldözések viszont eszméletlen jók lettek ez tény. A lövöldözős részekben nulla taktikázás, még igazán lopakodós küldetések sincsenek sehol. Ha lopakodni próbálunk, az ellenség többnyire azonnal tudja hol vagyunk, még akkor is, ha semmi esélye sem lett volna meglátni minket. A Frostbite2 ellenére a környezet rombolása is vicces, vagy a hitbox, ezt nem is tudnám igazán megmondani, de nagyon durva, mikor az ellenség bebújik egy felborított asztal, vagy egy kartonnyi whiskey mögé, és hiába eresztünk bele egy tárat a fedezékébe egy AK-ból, semmi baja nem lesz... Egyszerűen nem értem, hogy ha már egyszer egy csomó időt és energiát beleölnek a single-be, miért nem próbálják a CoD-tól elkülöníthetővé tenni. Aki CoD-dal akar játszani, az azt veszi meg, a MoH-ot azért vennék az emberek, mert mást akarnak, nem?
118.
118.
obraz
#25: kimoderált üzenet
117.
117.
piskóta
vannak ennél csúnyább játékok is nem sokkal jobb történettel, mégis meg kapják a 8-9 pontot, nem értem hogy van ez. Talán át kéne állni egy más értékelési rendszerre
116.
116.
Drazhar
Az egész játékban EGY epic momentum volt: rögtön az első pályán a konténeres meglepi... és ennyi. Semmi katarzis, a vége egy nulla, addig meg egy "Best of CoD" az egész. A tökéletes kihagyható középszer mintapéldánya 2012-ben.
Mármint a szingli kampánya, multit nem láttam.
(Najó tegyük hozzá, hogy a kampány még ígyis jobb mint a BF3-é)
115.
115.
AdolfGalland
#113: A Brothers in Arms sorozatnak tán' készülget az új része. Nekem is hiányzik és jó lenne mai grafikai motorral (mondjuk egy leendő Frostbite 3-al) Cod 1-2-t tolni, vagy a Brothers in Arms sorozat új részével játszani (a bugyuta magyar szinkron nélkül és sokkal változatosabban, mert ugye a Hells Highway-ben csak oldalba kellett kerülni mindig és leaprítani az ellent)
114.
114.
baluka1993
113.
113.
fakedeath
Amúgy csak nekem hiányzik a Brothers in Arms sorozat? Ott legalább a társak is lőttek néha. :D (több IQ-ja is volt az AI-nak,mint a mostani FPS-be)
A FEAR AI-ja meg hova tűnt? Kérem minden FPS-be! :DDDD
112.
112.
fakedeath
A singleplayer tényleg vér gyenge lett. Ez a családi szál teljesen súlytalan, mivel mire elkezdenénk sajnálni a főhőst,hogy de rossz is neki, már dobnak be a csatába és egyedül lemészárolunk olyan 30-100 körüli embert pályánként. A vége felé kezd jó lenni az egész,de egyből jön a stáblista és aztán vissza se nézünk. A multit viszont nagyon élvezem. A játékmódok jók,nincs fölös. (mw3ban azért 1 kézen meg tudjuk számolni szerintem hány módot toltunk) A 2 ember a világ ellen elképzelés nagyon tetszetős. Sajnos a lassan felépülő csúnya textúrák tényleg rendesen rontanak az egészen. (mondjuk singleben gyönyörű,csak a multi....) Korrektnek érzem az értékelést, olyan 7/10-et adnék én is neki. Ettől függetlenül a multihoz szívesen visszatérek mindig,mert van valami bája. :D
Egy PS3-as játékos. Guys I don't give a s**t which platform is better. :D

Azt kell mondanom még mindig a kedvenc FPS sorozatom a Killzone széria.(bár az is gyengélkedett párszor)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...