The Incredible Adventures of Van Helsing II bétateszt

A magyar NeoCore Games kétségtelenül hazánk egyik legelismertebb stúdiója napjainkban. Mondjuk egy kezünkön meg tudnánk számolni a nemzetközileg is elismert csapatokat, de a NeoCore biztosan köztük lenne. Két King Arthur RTS után akció-szerepjáték fejlesztésébe vágták a fejszéjüket, s bebizonyították, hogy a Diablo III-on és a Torchlight II-n túl is van élet. Hamisítatlanul kelet-európai produktum lett a The Incredible Adventures of Van Helsing, nagy kanállal merített az erdélyi mitológiákból, s pont ezért ízlett annyira a szittya közönségnek. Sajnos az Xbox 360-as verzió nyomtalanul eltűnt a süllyesztőben, de szerencsére a folytatás egy éven belül meg fog érkezni. A stúdiónak hála szert tettünk egy korai bétaverzióra, amely egy rövid betekintés nyújt a második részbe. Most kiderül, hogy mennyiben fejlődött az alapanyag.


Főhősünk ezúttal is Abraham Van Helsing – a címzetes szörny-, vámpír- és boszorkányvadász, aki nem csupán a kard erejében hisz, hanem a pisztolyokéban és a számszeríjakéban - sokoldalúsága egyedül a játékos vérmérsékletétől függ. A világ megmentésének súlya ismét az ő vállát nyomja. A játékmenet magva ezúttal sem változott: küldetéseket vállalunk az út mentén, legyőzzük az ellenfelet, felmarkoljuk a lootot és az XP-t, fejlődünk, mágikus cuccokat aggatunk magunkra. Szerencsés esetben az érdeklődés a stáblistáig kitart – tegyük hozzá, hogy e tekintetben az előd kissé monotonnak számított, hiába volt humoros, a változatosságba olykor beletört a NeoCore bicskája, de majd most másként lesz!


Habár a játék végtelen szabadságot kínál a karakterünk testreszabására a történet közben is, nem árt már az elején konkrét kasztot kiválasztani. El kell döntenünk, hogy közelharci, vagy távolsági fegyverekkel szeretnénk-e érvényesülni, netán varázshasználóként. Sajnos az első rész túl rövid volt ahhoz, hogy a ide-oda lavírozzunk az osztályok között, hiszen a kampány rövidsége miatt egyik típust sem tudtunk kimaxolni. Ha ez megvan, indulhat a móka. Közvetlenül az első rész vége után vesszük fel a fonalat, miután Fulmigati professzort eltettük láb alól. Sajnos a kurafi nem nagyon akar a másvilágra távozni, Harker generális néven ostrom alá veszi a Viadukt Junctiont, Borgova ipari negyedét. Van Helsinget bízzák meg a település védelmével, aki parancsokat oszthat a katonáknak, harci gépeket irányíthat, valamint a védelmen áttörő szörnyeket likvidálhat. A meglévő karakterünket importálhatjuk a második részbe, sajnos ez a funkció nemigen akart működni a bétában, bízzunk benne, hogy a végleges verzióban ilyen nem lesz. Ha szerencsénk volt, az eredeti játékban elértük a maximális 30. szintet, így kellő rutinnal vágunk neki a kihívásnak.


Borgova gyönyörű, de egyébként az egész alkotás az, a varázslatok effektjei színes fényáradattal világítják meg a várost.  A steampunk szerelmesei abszolút nyeregben érezhetik magukat, a részletes kimunkáltság feltűnő, a grafikusok remek munkát végeztek. Természetesen egyből az új karakterosztály, a Thaumaturge mellett döntöttem, ami a varázshasználók táborát erősíti. Félelmetes tűzoszlopot és örvényeket vonhat maga köré, de a fagyasztással sem áll hadilábon. A visszatérő Rage-mechanikával kombinálva brutális gyilkológéppé avanzsálhatunk. Teljesen új lehetőség az Arcane mechanika, mellyel a Contraptionist kasztú hősünk különféle teremtményeket idézhet maga mellé, robotpókokat teremthet, netán automata lőtornyokat pakolhat a kritikus pontokra. A védekezésre kihegyezett bétában úgy kellett nekünk ez a lehetőség, mint egy falat kenyér - még szerencse, hogy a rendeltetésének megfelelően működik.


Némi stratégiai elemet is kipróbálhattunk. Harker tábornok talpnyalói hullámokban érkeztek, tetszés szerint néhány utasítást kis kiadhattunk a mesterséges intelligencia által vezérelt karaktereknek a térképen, hogyan védjék a kritikus pontokat stb. Érhető, hogy a hack’n slash rajongóinak ez a lehetőség megfekszi a gyomrát, ők nyugodtan hagyatkozhatnak az M.I. által vezérelt parancsnokra. A végső változatban egyébként menedzselhetjük a kezünk alá tartozó csapatokat, nagyobb befolyásunk lehet rájuk, mint itt.  Az életünkre törő rémek kellően változatosak még normál szinten is képesek megizzasztani a gyakorlott játékosokat is. A non-stop hentelés közben szinte üdítő volt elvállalni néhány mellékküldetést. Például meg kell találnunk és hazahoznunk a frontvonalról Bryan közlegényt – a szituáció bizonyára számotokra is ismerős lesz. A készítők egyébként fityiszt mutatnak a Harry Potternek, de még a Skyrimnak is, de jó volt látni Gandalf apótól kölcsönvett beszólásokat is. Pont ezek az apró helyzetek miatt imádtuk már az első részt is, úgy néz ki, hogy a fejlesztők a folytatásban sem hagyták otthon a humorérzéküket, persze azért egyszer sem esnek át a ló túloldalára. Ismét az egész kalandunkat végigkíséri az asztráltestű Katarina, aki előszeretettel csipkelődik hősünkkel, szavait nem kevés iróniával tálalja, apadhatatlan poénforrást biztosítva a számunkra. 


Ízlés kérdése, de nekünk a kezelőfelület kissé túlzsúfoltnak tűnt. Annak ellenére, hogy logikusan felépített, néhány opciót nem találtunk a nagy kapkodás közepette. Az irányítás természetesen sima, a hangulat pedig teljeséggel marasztaló. A háttérben gőzhajtású, gigászi fogaskerekek működtetik a roppant gépezeteket, a város polgárai fegyvert ragadnak, véres és kiszámíthatatlan végkimenetelű harc bontakozik ki az utcákon, amely csak elsőre tűnik kaotikusnak, sokkal nagyobb beleszólásunk lesz, mint gondolnánk. Az izometrikus nézőpontnak hála, rendszerint átláthatóak a csetepaték, ám amikor sok ellenfél van egyszerre a képernyőn, villannak a számok a fejük felett, olykor azt sem tudjuk, hogy melyik példányt csépeljük szorgosan.


Ha tovább lehet gondolni az alapokat, akkor azt a NeoCore meg is teszi. A zenéknek, a finomodott mechanikának, a stratégiai elemeknek, s az új típusú ellenfeleknek hála a The Incredible Adventures of Van Helsing II sokkal kiforrottabbnak tűnik, mint az első rész. Ugyan egy alig több, mint egyórás béta után túl sok követeztetést nem vonhatunk le a végleges változat minőségről, annyi biztos, hogy az előjelek kedvezőek. A harc dinamikusabb, megannyi testre szabható lehetőséggel bír, nem leszünk határok közé szorítva, hősünk stílusa csak a saját kreativitásunktól függ. Ami még mindig kérdőjeles, az a kooperatív mód, amely az első részben kissé ügyefogyott volt, reméljük, hogy e téren is javulásról számolhatunk be. Telített műfaj ide, rövid fejlesztési idő oda, a The Incredible Adventures of Van Helsing II-nek van egy semmi mással össze nem téveszthető bája, amit április 17-én, PC-n és Macen minden fizetőképes vendégnek megmutatja.  

Kapcsolódó cikkek

• Interjú a NeocoreGames-szel
• The Incredible Adventures of Van Helsing II teszt