MXGP: The Official Motocross Videogame teszt

Motoros játékból sajnos elég ritkán érkezik olyan, amely nem a blődségeivel képes mosolyt csalni az arcunkra. Személyes kedvencem a MotoRacer első két része, melyekkel megannyi csodálatos órát töltöttem még fiatal, suhanc koromban. Az évente kitolt MotoGP részek sajnos nekem nem voltak megfelelőek, mert én a könnyed száguldást és a sebességet keresem, s hiszem, nem vagyok teljesen egyedül. Nemrég az arcomba robban egy trailer ütős zenével, a kedvenc energia koktélom reklámjával, csinos csajokkal és kissé fapados játékmeneti bemutatókkal, nevezetesen a MXGP: The Official Motocross Videogame volt ez. Miután felszenvedte magát a merevlemezre az a pár giga amit foglal, már indítottam is, hogy végre élvezhessem egy kicsit a virtuális motorozás és sárdagasztás örömeit.



A szokásos videókat átugorva beléptem a menübe, ahol nagyon kellemes muzsika csapta meg a fülem, s nem is sejtettem mi vár rám a verseny gombra kattintva. De ne szaladjunk előre. A menü egyszerű, és vagány, semmi kivetnivalóm nincsen ezzel kapcsolatban, egyedül talán a reakcióidő, ami minden igyekezetem ellenére iszonyat lassú maradt mindvégig. A gyakorlatban ez rendkívül zavaró, ha hozzászoktunk a gyors lépkedéshez a menüben. A látványért felelős beállítások megtekintése után elindulok a verseny felirat felé és rákattintok. Kiválasztom a fizikai realisztikusság mértékét, illetve, hogy az ellenfeleim buták vagy okosabbak legyenek, eztán bedob egy pályanézegető slideshow-szerűséget és rögtön indul is a verseny. Azaz, hogy mégsem, mert előtte egy körülbelül tíz, tizenöt másodperces videofelvételt tekinthetünk meg, amolyan ízelítő, illetve hangulatfokozás gyanánt, ami nagy ötlet, kissé ugyan retro megoldás, de ezt pirospontként fogom bevésni.



Eljön a pillanat mikor is először pillantjuk meg motorkerékpárunkat egy bakon figyelve. Igazándiból ennek nem látom értelmét, mert rohadtul nem nyúlhatunk se a motorhoz, se más egyébhez. Az iránygombokkal elfordulhatunk balra, ahol a versenyről kaphatunk információkat, vagyis inkább a versenyzőkről, kinek milyen motorja, illetve nemzetisége, de ezen kívül semmi érdemleges. Másik irányba fordulva a mindig kedves társunk foglal helyet, akinek arcmimikáját minden profi pókerjátékos megirigyelné. Rezzenéstelen arccal és csukott szájjal közli velünk az instrukciókat, s ezzel semmi baj nem is volna, ha nem tolnák az arcunkba minden egyes futamnál.



Rendkívül szimulátorossá szerették volna tenni, ezért minden általános szabályt betettek a játékba, amit egy igazi versenyen is be kell tartanunk. Példának okáért, ha úgy döntünk, kihagyjuk a bemelegítő kört, akkor már nem választhatjuk ki melyik rajtpozícióból indulunk. Sajnos a szimulátor jelleg itt ki is merül, hiszen a fizika a béka feneke alatt, az irányítás pedig borzalmas. Sajnos a fizika, ami itt szinte mindennél fontosabb, rettenetesen béna, a motornak ugyan van súlya, de inkább hasonlít egy Harley Davidsonra, mintsem egy fürge cross-gépre, alig tud kanyarodni, de még megállni sem akaródzik neki. És itt még nincs is vége, néha, teljesen véletlenszerűen beakad a földbe vagy bármilyen tereptárgyba, amik egyébként teljesen betonba lettek ágyazva. Szó szerint értendő, amit írtam, ugyanis még egy rohadt szivacstábla is megakasztja a motort, nemhogy egy homokzsák a földön, s ahogy megakadsz, már taknyolsz is. Akkor sem lenne könnyű a pályán végigmenni, ha ez a helyzet nem állna fenn, de a borzalmas irányítással kombinálva már kimondottan hajtépős játékmenetet eredményez, ami a fodrászodnak és az agyturkászodnak profit, de neked kifejezetten rossz.  

 

Nézzünk mást, hátha találunk valamit, ami jó a játékban, vegyük szemügyre a látványt, hátha megmenti. Nos, a bemutatókban fellelhető képeken szinte egészen korrekt látvánnyal találkozhatunk, de mikor ingame látjuk, egész más a helyzet. Ami szerintem lényeges, az más szerint apróság, megértem, na, de a homok, és a környezet az vajh’ miért ilyen ronda? A motor is eléggé baltával faragott, de azt legalább kicsit több részlettel dolgozták ki, bár szépnek az sem nevezhető. Nagyon gyenge lett a látvány, talán egyedül a reklámok sikerültek jól, ugyanis minden Monster logo tűéles és tökéletesen látható minden szögből. Az összképen tovább rontanak az olyan megoldások, mint a szélben lengedező textúrák, s nem azért mert nem megfelelő a mozgása, hanem mert minden egyben van, s jobban el sem tudnám mondani, így mondok egy példát amit mindenki ismer. Az egyik legjobban sikerült Grand Theft Auto epizódban, a Vice Cityben találkozhattunk a jelenséggel, hogy karakterünk ruháját – és egész fizimiskáját, testét – rázza a szél motorozás közben. Nos pontosan így kell elképzelni itt is a dolgokat, azzal a különbséggel, hogy még álló helyzetben is reszket a motor két vége. Bődületesen rosszul fest és kissé már illúzióromboló is.



Aki még mindig nem bánja, hogy megvásárolta ezt a játékot, az bizonyára már kiválasztotta magának a rajtkockát és elindult versenyén, ahol meglepődve tapasztalhatta, mennyire csaló és agresszív a mesterséges intelligencia által irányított ellenfél. Kilöknek, neked vágódnak és profin tolják, akkor is, ha te éppen belerongyolsz valamelyikükbe, ugyanis rájuk nincsen hatással a fizika azon része, amitől te például beleharapsz a fűbe. Legtöbbször ugyan megpróbálnak elkerülni téged és nem balesetezni, de, ha a kanyar megkívánja, akkor kíméletlenül felkennek a láthatatlan falra és már dob is téged respawnra a gép. Nagyon frusztráló, mikor nagy bosszúságok és nehézségek árán előreküzdöd magad és egy ilyen – mondjuk ki – geci miatt felnyalod a port és visszaesel hét helyet, ahonnan már a csoda sem menthet meg. A klaviatúrát jobb kímélni, verd inkább a falat.

 

Hangok terén a játék éppen olyan olyan szinten van, mint a grafikai illetve fizika. A hangok ugyan jók, de szegényesek és ismétlődnek, sokszor fel sem tűnik, hogy motorozom, mert annyira nem vág tarkón a hörgés - egy Need For Speednél mindig tudom, hogy éppen egy rakétában ülök. Amit a cikkem elején említettem, miszerint a társunk instrukciókkal lát el bennünket a futamok kezdete előtt, nos az is teljesen néma csendben zajlik, a motorok hangján kívül nem hallunk mi semmit, de ennek oka lehet még a szájak használatának teljes hiánya is. Relaxálni jó, sőt, izmosakat lehet röhögni rajta, de a sokadik után már inkább a sírás kerülget. Zeneileg nem tudok túl sok információval szolgálni, ugyanis annyira nem hallottam benne jó zenéket, hogy szinte nem is emlékszem mik szóltak. Nagyon durván adrenalinpumpálásra mentek rá a muzsikával, de valahogy mégsem jött össze, sőt én jobbnak láttam a saját gépemről bejátszani a meghajtón fekvő metál zene mappa tartalmát.

 

Hangulatilag a játék annyira semleges, hogy jobbnak láttam nem is igazán boncolgatni a témát. A sokak által imádott versenyhangulat nyomokban sem található meg, s az illúzióromboló megoldások még azt a kevéske hangulatmorzsát is eltapossák. A 2008-ban megjelent Pure névvel fémjelzett alkotás fényévekkel hangulatosabb, szebb és minden tekintetben jobb! Ha szeretnél egy kirándulást a száguldás és az extrémsportok világába, akkor jobb, ha ezen alkotást kihagyod és potom pénzért megvásárolod a Pure-t, amivel garantáltan sokkal jobban fogsz szórakozni és tényleg élvezni fogod minden percét, minden mozzanatát. Ezt a virtuális „kútmérgezést” meg igyekezzetek elkerülni, mert elrontja a kedvet és még bele is ég az agyatokba.