CastleStorm: Free to Siege mobilos teszt

  • Írta: zoenn
  • 2014. szeptember 30.
  • android, castestorm: free to siege, teszt
Link másolása
Mobilokra költözött a magyar Zen Studios tower defense játéka, amelyben a pihent agyú várvédők mindennapjaiba csöppenünk bele. Az ostrom kezdetét vette, a hidat felhúzni, hajítógépeket célra tartani, tűz!

Ha nem ismeretlen számodra a CastleStorm neve, akkor nagyjából tudod, mire számíts Androidon vagy iOS-en. Ha nem, hát elmondjuk: egy végletekig polírozott, ékes magyar felirattal élvezhető tower defense programról van szó, amely korábban sikeresen vette be a Steamet és a konzolokat. Az új platformon viszont free-to-play modellt használ az alkotás, de ne ijedj meg, minden küldetés valódi pénzmag befektetése nélkül is végigtolható és csak a türelmetlenek kényszerülnek különféle boostok megvásárlására. A Zen Studios egyike kishazánk legsikeresebb fejlesztőstúdióinak, eddig leginkább a flipperjátékokban jeleskedtek, de azért a budapesti brigád más műfajokban is kipróbálta magát – nem is rosszul.


A CastleStorm: Free to Siege remekül kihasználja az érintőképernyő adta lehetőségeket, a célzás játszi könnyedségű, senki sem gondolná, hogy korábban mindezt a kurzorral viteleztük ki. Habár oldalról látjuk az eseményeket, voltaképpen egy 3D-s világ tárul a szemünk elé (pontosabban 2.5D-s), minden misszió előtt szereplőink különféle poénosnak szánt átvezetőben értekeznek a világ nagy dolgairól. A srácok humorával nincs gond, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy-két poén túlságosan erőltetettnek hat, azonban a könnyed hangulat így is garantált. A történet szerint a múltban két szomszédos királyság hadakozott egymással, mígnem két védelmező drágakő véget vetett a csetepaténak, ám amikor az egyik eltűnik, súrlódások veszik kezdetüket. Kezdetben vikingek és farkasok portyáznak a várkapuinknál, később más népek is csatlakoznak a játszmába - gyors iramú csaták várnak ránk, még akkor is, ha csak öt perc szabadidőnk van.  Minden kampányban más frakciót irányítunk, a tartalomból nincs hiány, csupán a változatosságba törhet bele a bicskánk.


A játékban a legtöbb időt a várunk védelmezésével töltjük, pontosabban a hajítógépek kezelésével. Nem kell nagy dologra gondolni: kiválasztjuk a kívánt lövedéket, becélozzunk az ostromlókat és várjuk a végkifejletet. Az ellenség pedig folyamatosan özönlik, püföljük is rendesen a képernyőt, időnként varázslatot is bevethetünk pl. egy jól irányzott villámcsapással tizedelhetjük meg a csapatokat, de lesz itt meteoreső és minden más is. Természetesen a mágiát csak bizonyos időközönként süthetjük el, meg kell várnunk míg újratöltődnek, inkább a hagyományos módszerek (értsd. balliszta) lesznek túlsúlyban. Minden megölt enemy után bizonyos számú élelmiszer üti markunkat, amiből katonákat toborozhatunk, s kiküldhetjük őket a várból, egyenesen a harcmezőre. A sima gyalogosok gyengék, de nagy számban képesek meglepetést okozni, az íjászok fontosságát nem kell ecsetelni, aztán ott vannak a paladinok, akik lassúak, de legalább erősek. S ez még csak a kezdet, ahány nép, annyiféle katonatípus, gólem és miegyéb.


A hősöknek is nagy szerep jut, őket manuális is irányíthatjuk, ilyenkor a játék átvált egy sima oldalnézetes beat’m uppá. Karakterünk többféle támadástípusra képes, ám ha védekezünk, tutira ő kerül ki győztesen az összecsapásokból. De térjük vissza a várfalra! Ballisztánkba többféle lőszert tölthetünk: a szigonyokkal fejlövésekre is törekedhetünk, pontosabban csak így hatásosak, amúgy nem túl nagyot sebeznek. A sorozatlövésekkel szépen lehet aprítani, a szikladarabok szépen elsodorják a delikvenseket, ám az igazi poén a bárány, talán a legveszedelmesebb töltet a játékban. Időnként az ellenség várát is célba vehetjük, igazi pusztítást végezve, ha sikeresen eltaláljuk a kritikus pontokat. Minden sikeres küldetés után pénz üti a markunkat, amiből a várunkat és az egységeinket fejleszthetjük. Valutából nincs túl sok, így alaposan meg kell gondolnunk, hogy mire költünk. Várunk elrendezését is testre szabhatjuk, új helységekkel bővíthetjük, melyek bizonyos bónuszokat adnak, illetve a szerkezet variálásával jobban ellenállhatunk az ostromoknak.


Egyedül az a zavaró, hogy a játék elindításakor és két misszió között folyamatosan ajánlatokkal bombáznak minket, a pár száz forintos VIP-tagság esetén ezek a kényelmetlen tényezők megszűnnek, és még hetente némi arany és drágakő üti a markunkat. A CastleStorm: Free to Siege a látványosabb mobilos címek közé tartozik, részletes környezet és karikatúraszerű karaktermodellek várnak ránk, ráadásul az optimalizáció is kiválóra sikerült, az anyag reccenéstelenül futott a négymagos készülékemen, minimális töltésidők mellett. Ha egy tempós és átgondolt, több kampányon végigívelő tower defense-re vágysz, a CastleStorm magasan kiemelkedik a mezőnyből. Tesztidőszak alatt naponta visszatértem a váram menedzseléséhez (ennek persze nem volt köze a napi jutalomhoz, dehogy) – manapság sokan dobálóznak a „letehetetlen” kifejezéssel, de még szigorú szemmel nézve is, ez a CasteStromra tökéletesen ráillik.

A CastleStorm: Free to Siege-t az ASUS PadFone 2 készülékén teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.

6.
6.
markoci555
Kipróbáltam, kicsit fura hogy egy nyomásra odalő, mert megszoktam, hogy az ilyen játékokban hátra kell húzni és úgy lőni, és ilyenkor kemény skill szükséges a pontos lövésekhez. Szerintem meg nem tolja túl sokat a "fizessé má" szöveget, és mivel hang nélkül játszok 99%-ban, szinkront nem is igénylek.
5.
5.
Sakee
#3: igen,pontosan,Franciaországban a nexusomra francia reklámokat tolt pl. az angry birds....
1.
1.
Dercsi
Jó játék, csak ajánlani tudom.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...