The Evil Within teszt

  • Írta: zoenn
  • 2014. október 28.
  • pc, teszt, the evil within
Link másolása
A Tango Gameworks minden elkövetett annak érdekében, hogy ne zárjuk szívünkbe a The Evil Withint. Félkész PC-s port, idejétmúlt játékmechanika és csúnyácska grafika rontja az összképet, de mi kitartóak voltunk.

Elismerjük, Shinji Mikami tényleg konyít valamit a szakmához. A Resident Evil első részével megágyazott a túlélőhorror műfajának, a Resident Evil 4-gyel pedig továbbgondolta, modernizálta a szabályokat, úgy, hogy más stílusú alkotások is nagykanállal merítettek belőle – azóta minden második shooter váll feletti kamerát használ célzásnál például. Bármennyire is divatos Mikami munkásságát dicsérni, figyelembe kell venni, hogy a designer úrnak voltak sekélyesebb próbálkozásai is a Capcom színeiben (lásd. God Hand és P.N.03). Hihetetlen, de igaz: Suda 51-gyel közösen elkövetett (és iszonyúan elfeledett) 2011-es Shadows of the Damned sokkal maradandóbb horrorélményt nyújt, mint új alkotása, a The Evil Within. Hozzátennénk, a frissnek mondható japán csapat, a Tango Gameworks mindent megtett azért, hogy egy változatos koktélhoz hasonlítson a játék, de hiányzik belőle az újító szellem és a kimunkáltság. A The Evil Withinnel nagyot akart markolni, próbált több témát lefedni, de szerintünk maga Mikami mester se tudta, hogy mit is szeretne valójában.


A Bethesda mindenesetre nem sajnálta a pénzt a marketingre, így mindenki azt hitte, hogy a műfaj végre a régi fényében ragyoghat, ez azonban nagyon nem jött össze. Bármennyire is rutinos ember igazgatja, a Tango Gameworks csak egy zöldfülű csapat, nincsenek is túl sokan benne, és hiába csúsztatták el a megjelenést a fejlesztők, optimalizációnak a nyomát sem láttuk a PC-s verzión. Már a megjelenés előtt sokan szidták a 30 fps-re korlátozott framerate-et és a képernyő tetemes részét kitakaró, filmszerűséget hangsúlyozó fekete csíkokat, melyek bár eltűntethetőek, tapasztalatunk szerint érdemes mindent az alapbeállításon hagyni, különben még bugosabb lesz az egész. Az előző generációt idéző, erősen a B-filmekre hajazó intro megtekintése után ráztuk a fejünket a számos kötöttségen. Nem attól lesz jó egy horrorjáték, ha nehezen irányítható és statikus környezetben játszódik - ezzel nem a kiszolgáltatottságot hangsúlyozzák, hanem a behatároltságot. Ami tíz éve még elment, nem biztos, hogy manapság is megállja a helyét.


A történet elején főhősünk, Sebastian Castellanos és két másik, jellegtelen társa egy tömeggyilkosság helyszínére kocsikázik. Az elmegyógyintézetben megcsonkított hullák hevernek mindenütt, a rendőrök ellenállását gond nélkül leradírozta az a rejtélyes erő, amit a biztonsági kamerák is rögzítettek. A csuklyás idegen emberfeletti erővel és iszonyatos gyorsasággal gyilkolt le mindenkit, s mire ezzel Sebastian szembesül, máris csapdába kerül és elveszíti eszméltét. Mire magunkhoz térünk, máris egy húskampón lógunk fejjel lefelé. A gyéren megvilágított teremben egy visszataszító, bőrkötényes mészáros aprítja miszlikbe szerencsétlenül járt sorstársainkat. Öröm az ürömben, hogy hamarosan szert teszünk egy késre, amivel gyorsan kiszabadulunk. Ám bármennyire is hízelgő gondolat a bosszú, a drabális állatot nem szúrhatjuk hátba, mert a játék egyszerűen nem engedi, cserébe a vértől tocsogós proszektúráról észrevétlenül távoznunk kell a megfelelő kulcscsomó meglovasításával.


Csak egyetlen ajtón át távozhatunk innen, a mészáros viszont megneszeli hiányunkat, és egy láncfűrészt lóbálva utánunk ered, menekülünk, lecsúszunk egy testnedvekkel és végtagokkal teli pincébe. Innen egy párperces macska-egér játék következik a sántikáló detektívünket irányítva, a csatornából a felszínre baktatunk, szekrényekben és ágy alatt bujkálunk, kerülve a nyílt konfrontációt az őrülttel, majd angolosan távozunk az intézményből. Mentőautóval a segítségünkre siető társainkkal menekülőre fogjuk, ám közben a világ meghasad, a felhőkarcolók összeomolnak, mi pedig újra elvesztjük az eszméletünket és jön a főcím – így kezdődik a The Evil Within. Mi ez vajon? Időutazás a múltba? Sablonhalmaz valami amatőr fejlesztőtől? Tegyük hozzá, minden technikai elmaradottsága ellenére, a design nagyon egyben van – e tekintetben nem érheti szó a ház elejét, a kiszámítható scriptek és a szűkös játéktér miatt már annál inkább.


A The Evil Within egy „elnyugatiasodott” japán játék, annak minden pozitívumával és negatívumával. Az tetszett, hogy mindvégig tapintható volt a hátborzongató feszültség és az, hogy szinte mindig gyér fényekkel kellett beérnünk. Ha az ijesztgető és megmagyarázhatatlan jelenetek nem is, az agyunk sokszor azt szajkózza, hogy itt egy percig sem lehetünk biztonságban. Persze ehhez az kell, hogy vevők legyünk a témára, a többi jön magától. A narratíva pedig mindenre ráerősít, gyakran a szívbajt hozza ránk, lámpánkra nagy szükség van, elvégre érdemes minden sarokba benézni és összetörni a ládákat ellátmányért. Legyen szó földöntúli kreatúrákról, nagyon is emberszerű örültekről és a rémálmaink torz kivetüléseiről, a játék igyekszik mindenki kedvében járni. A történet szerencsére nem annyira szájbarágós: nekünk kell rájönnünk arra, hogy pontosan mi zajlik a háttérben, az elszórva heverő újságcikkek, audionaplók és hősünk jegyzeteinek segítségével. Elsőre nem tudhatjuk, hogy mi a valóság és a mi az elménk szüleménye, szürreális egyveleg a The Evil Within, a téma kibogozása már emberfeletti munka. A tudatalatti és az igazi világ gyakran összemosódik, és ami a legszebb az egészben, hogy Sebastian magánélete is megelevenedik előttünk különféle jegyzetek formájában. Az írók tehát tisztességes munkát végeztek, bár túlságosan elszaladt velük a ló (ez már japán mentalitás), így egy idő után tényleg zagyvaságnak tűnhet az egész.


Ami pedig a túlélőhorror-jegyeket illeti, Sebastian igen nyegle figura. Nem egy félisten, aki valóságos fegyverarzenált cipel magával, életereje véges, Survival nehézségen (ez a normál szint) gyorsan fűbe harap, ha túl közel engedi magához az élőholtakat. Ráadásul úgy fut, mint egy tohonya informatikus, pár másodperc sprintelés után elfárad – komolyan mondom, még én is kitartóbban futok. Szerencsére főhősünk képességei fejleszthetőek, ha szorgalmasan gyűjtögetjük az eldugott helyeken fellelhető zöld zseléket. A pályákon olykor régi tükröket találunk, amiken belépve egy alternatív univerzumba, egy régi kórházba kerülünk. A szellemnővér utasításait követve egy elektrosokkra használt székbe csücsülve vásárolhatunk új képességeket. A fizikai tulajdonságaink (több HP, nagyobb állóképesség stb.) mellett jobb fegyverhasználatra, vagy nagyobb teherbírásra (több munícióra és tárhelyre) költhetjük a nehezen összekuporgatott zselénket. Természetesen esélyünk se lesz a közel 15-20 órás játékidő alatt mindent kimaxolni, ezért nem árt már az elején tisztázni magunkban, hogy a lőfegyverekre, közelharcra, vagy a lopakodásra gyúrunk rá.


A The Evil Withinre ne tekintsünk úgy, mint egy szimpla akciójátékra, elvégre a szándékos kötöttségek miatt soha nem lehet belőlünk pisztolyhős. A kevés lőszer miatt alaposan megfontoljuk, hogy mikor kapjuk elő mordályunkat. Akkor sem mindegy, hogy hova célzunk: egy mezei zombit két-három fejlövéssel ölhetünk meg, a zajra persze odacsődülnek a közelben bóklászó társai, így a tárunkban lévő öt-hat lőszer máris kevésnek bizonyul. Okosabb módszer a lopakodás, ilyenkor megpróbálhatjuk csendben, hátulról elintézni a teremtményeket úgy, hogy egy kést állítunk a fejükbe, netán el is kerülhetjük őket – a cél a túlélés ugyebár. Akkor sem vagyunk biztonságban, ha már egyszer győzedelmeskedtünk az adott lény felett, előfordulhat, hogy visszatérünk a pálya korábbi részeihez és túl közel merészkedünk az egyik földön heverő zombihoz, aki majd szépen a lábunk után kap, mert előzőleg nem gyújtottuk fel. Bizony, ahhoz, hogy végleg a túlvilágra küldjük az ellenfeleinket, gyufára lesz szükségünk (szerencsére a rothadó hús remekül ég), ám az is hiánycikk a játékban, azaz nem tudunk minden bestiát tűzzel elemészteni, ami még egy jópofa kísérlet a biztonságérzetünk eltörlésére. 


Halálos csapdákkal szinte mindenhol találkozunk, a drótos aknákat csak nyitott szemmel járva vesszük észre, ám a hatástalanításuk után máris hasznos alkatrészekre tehetünk szert, amivel a fegyvereinket fejleszthetjük. A felhozatal is korrektnek mondható: a pisztolyon felül lesz sörétes és mesterlövész puskánk, gránátjaink és számszeríjunk is, amibe rögtön többféle nyílvessző pakolható; sokkoló, villanó, robbanó és amit el lehet képzelni – az utánpótlásukhoz pedig csak a csapdák alkatrészeire lesz szükség és máris mehet a craftolás. Időnként fáklyával és baltával is püfölhetjük az ellenfeleket, aminek csak akkor van értelme, ha közelharcra gyúrunk rá, máskülönben elég nehezen győzedelmeskedünk. Arra nagyobb az esély, hogy közben mi is halálos sebet kapunk, nem beszélve arról, hogy ezen alkalmatosságok strapabírása csapnivaló, nem is lesznek nálunk huzamosabb ideig. Ezen ismérvek figyelembevételével leszűrhető, hogy a The Evil Within három stílusban tolható játékmenete eléggé átgondolt és lehetőséget ad taktikázásra, dacára annak, hogy az irányítás és kamerakezelés direkt nem áll a helyzet magaslatán – még szerencse, hogy gyaloglás közben is lehet lőni.


A mezei ellenfeleknél már jóval nagyobb kihívást jelentenek a főellenfelek, amiken már megfigyelhető az elmebeteg japán mentalitás. A megölésükhöz nem kevés fifikára lesz szükségünk, az ólompumpálás itt kevés, csapdába kell csalnunk őket, mindegyiknek van gyenge pontja. A mentési rendszerrel nem volt olyan gondunk, mint az Alien: Isolationben, habár itt sem szórják két kézzel a checkpointokat, de legalább nem kell sokat mászkálnunk, ha netán fűbe harapnánk. Gyűjthető finomságokkal sem áll hadilábon a játék, kulcsokat kereshetünk extra lőszereket vagy gélt rejtő tárolókhoz, amiket a párhuzamos dimenzióban lévő kórházban nyithatunk ki. A klisés helyszínek nem nevezhetők egyértelműen átlagosnak, okosan felépített, lineáris pályákról van szó, az produktumot szépen fejezetekre szedték a fejlesztők – némelyik emlékezetes, némelyik nem annyira.


Nem a The Evil Within miatt szeretjük meg újra a túlélőhorrorokat, a játék semmit nem tett hozzá a recepthez, csak a közkedvelt és jól működő elemeket ültette be az alkotásba, határozottan középszerű megvalósításban. Az elgondolással tehát nincs baj, mégis süt az egészről, hogy nem kapott elegendő gondoskodást, még akkor sem, ha mindez Mikami elméjéből pattant ki. A látvány idejétmúlt, a hangok és zenék között egyetlen kiemelkedő mintát sem találtunk, ami durran, az durran, ami hörög, az hörög, a dallamok pedig szépen elcsilingelnek a háttérben. Mindközül a PC-s verzió kapta a legkevesebb figyelmet a fejlesztőknél, kisebb-nagyobb bugokkal, fagyásokkal és beragadásokkal minduntalan számolunk kell. Hiába a megnyerő művészeti stílus, a szorongató atmoszféra, a kellemesen nehéz játékmenet, a The Evil Within több sebből vérzik, újdonságok és polírozás nélkül nem fog klasszikussá válni, csupán szépen megbújik a mezőnyben.

Kapcsolódó cikkek

48.
48.
ViktorG
Az xbox360-as verzióról can valakinek tapasztalata?
47.
47.
spikee576
Ez1nagyon jó game ajánlom minden horrorkedvelőnek a kipörgetését,vannak hibái de ugye hibátlan játék nemnagyon van.Csapassátok ezerrel.
46.
46.
aomamen
#45: Van aki megtalálta az összes térképet és kulcsot?
45.
45.
macilaci40
A resi megmutatta,hogy nem csak azt tudja nyújtani amit eddig értelmetlen lövöldözések,pályák,hanem megmutatta egy új arcát belátom ez csak kevéssel jobb mint a többi játékuk de legalább megragadtak valamit ahonnan ki indulhatnak és ez szerintem egy pozitív tulajdonság :D
44.
44.
selejtes
#41: Érted Drazhar ez nem így van mert kriszvandaarnak jobban tetszett az evil mint a sotd, és ha neki jobban tetszett akkor bizony ez nem így van, szóval figyelj oda mi tetszik neki és mi nem, mert hát ő a kriszvandaar, ezt ne felejtsük már el.
43.
43.
Kazuya
Na még egy nagyszerű játék amit jól lehúztak.... és miért? Mert a sok grafikabuzinak nem tetszik a grafikája. Pedig jó az irányítás ,igaz xboxon játszom,de pc se rossz szerintem. Állítom félelmetességében még a fear-t és a dead space-t is lepipálja. Egy igazi túlélőhorror. Egy dolog volt csak ami zavart és az a fekete sávok voltak.
8 pontot simán adok rá.
42.
42.
kriszvandaar
Drazhar ez nem igy van. Nekem az evil within sokkal jobban tettszett mint a Sotd. Ezzel a teszttel most egyaltalan nem.ertrk egyett. Sztem a jateknak szep grafikaja van es iszonxat kiraly lett
41.
41.
Drazhar
"Suda 51-gyel közösen elkövetett (és iszonyúan elfeledett) 2011-es Shadows of the Damned sokkal maradandóbb horrorélményt nyújt, mint új alkotása, a The Evil Within."

ha ez tényleg így van, akkor ez nem érdekel. eleve videóról videóra volt egyre gagyibb, aztán jót nem is hallani róla. a SotD pedig zseniális volt pár éve.
40.
40.
devilcsaj
jah és még valami: Mikor jön a folytatás? :D
39.
39.
devilcsaj
én tegnap vittem végig a játékot és határozottan jelentem: Sinji Mikami ezúttal is nagyott alkotott a Resident Evil után :D Ez a 6,5 pont lehetett volna több. Egyetlen bemutató videója után mondtam, hogy ezzel muszáj lesz játszani. Megfingatott rendesen, az a sikitozó sokkezes női ellenfél és a dobozfejű szörny idegesitett a legjobban - előbbi, mert annyi kézzel könnyű volt neki elintéznie, a másik pedig drótosaknákat dobált, egyszerre kettőt-hármat, amiből ha nem szabadulok ki, Sebnek annyi. Arról nem beszélve, hogy rajtuk kivül a többi ellenfél ugyanúgy felbukkan a játék egyes szakaszain.

A játék története, a játékmenet, a grafika, a karakterek, a környezet, a szék, amiben fejleszteni lehet a képességeinket (ilyet se láttam még játékban :D), és a változó helyszínek tökéletesek, nekem tetszettek. Nem beszélve arról, hogy ha keres az ellenfél, a képernyő tetején ott egy szem, ami kitágul, ha ránk talált. A gyújtogatás és a lámpás ráadás :D Én sem észleltem semmi bugot, alkalmanként kissé szakadozva kocogott Seb, pedig 800x-os képfelbontásban játszottam, különben orbitálisan szagatott volna. A 11. fejezetig alig birtam lélegezni, mászkáltam a nagy és kis ellenfelek, és persze a csapdák között. Amikor pedig lőnnünk kellett az utcán a nagy gépfegyverrel, akkor mondtam: "Ez az, végre egy kis akció! :D"

Azzal én sem értek egyet, hogy társunk velünk van; a mentéssel, amit szerintem elég lett volna úgy csinálni, mint a 2013-as Tomb Raiderben, bár nem ugyanaz a fejlesztő csapat volt, de mind1. A balta mellé lehetett volna más közelharci nem lőfegyvereket tenni, és nem egyszer használni, mert sztem a balta nem törik el egy ütéstől - annak elég gyengének kell lennie.

Mindenesetre én élveztem, könnyűn végigtoltam, most jön a Normál. Meglátjuk. És bocs a sok spoilerért, csak véleményt írtam. :D
38.
38.
keiji maeda
ne bántsd a God Hand -t zoenn mert széttéplek , az egyik legjobb játék ami a capcom neve alatt született egyetlen hibája az volt hogy a környezet nem volt elég kidolgozott de a játékélmény a zene a karakterek , 100%-osak voltak mai napig előveszem ! ami pedig az evil withint illeti igencsak jól sikerült a hibák amiket felhoztál negatívumnak sajnos igazak , én legtöbbször csak a kamera illetve a karakter mozgása miatt haltam meg . engem sose a grafika érdekelt egy játékban az az utolsó szempont egy játéknál de ennél arcon csap néha a rondasága a játéknak :)
37.
37.
Heisenberg
#13: Te akkora paraszt vagy, hogy az már szórakoztató:D:D
36.
36.
Yanez
Átlagban 7 pontokat kapott, amit nem tudtam elhinni, ezért gyorsan megvettem PS4-re. A 2-ik fejezet után úgy éreztem, hogy elég volt ebbôl, ez nem több 6 pontnál. Év csalódása, stb. Aztán a 3-ik után már jobban tetszett, ma a 4-iket is letudtam. Bevallom, a játék jó. A gond csupán az elvárások miatt volt. Túl sokat vártam, de "csak egy átlagos" játékot kaptam. Ha elôtte nem olvasok róla, és nem nézek videókat, akkor panaszom sem lenne. Na persze én is azt mondom, hogy az Evil Within nem egy hûbameg, de bôven vállalható, habár van aki néhány chapter után feladja, sôt én sem biztos, hogy végigtolom.

PS4-en egész szépen néz ki, nincs is okom panaszra. Az irányítás alkalmanként nehézkes, de nem vészes. A fôszereplô bôrébe lehetetlen beleélnünk magunkat, mivel már a játék elejétôl olyan nyugisan szövegel (még a legveszélyesebb helyzeteknél is), mintha valami brutál nyugtatót nyelt volna be. Nem érezni rajta a helyzet súlyát. Amúgyis pocsékul lettek kivitelezve a szinkronhangok.

Zoenn: Tévedsz! A legelején a darabolós Quasimodóba igenis belelehet vágni késünket, a játék engedi! Lopakodással sikerül, de túléli és hamar bosszút áll, ha nem menekülünk el.

Szóval szerintem aki szereti ezt a mûfajt, az mindenképp tolja ki legalább egyszer!
35.
35.
goblinfing
Mért ilyen elnéző mindenki a kommentekben? Az egész játék 1 resident evil 4 HD változata, ilyet kiadni 2014-ben nem kicsi bűn.
34.
34.
Doc.
Eh?! Csúfolkodnak itt a bogarakkal? Azt hittem év játéka lesz ez nálam, erre tessék...
33.
33.
respectpele10
#32: Arra én is kíváncsi vagyok, láttam a demo videóját az nagyon durva :)
32.
32.
SP4C3F0X
Semmi gond, jön a Resident Evil felújított változata, és talán a mai generáció egy része is (a pudingokon kívül) megismerheti mi is az igazi, szórakoztató, félelmetes túlélőhorror.
31.
31.
GAMEROD
A helyszínek sem az igaziak, semmitmondó folyosók, ajtók, csatornák. A Resident Evil korai részei hangulatához a helyszínek is nagyban hozzájárultak, mert volt hangulatuk és jellegük. Nekem az kevés a szórakozáshoz hogy felépített ám, de unalmas jellegtelen helyszíneken kell csámborogni.
30.
30.
GAMEROD
Többet vártam a játéktól, a grafikával nekem nincs bajom de megint egy olyan játék hogy nem éli magát bele az ember, nem visz magával a történet, csak menni és ölni közbe az ember alig várja hogy történjen valami több. Lopakodni se nagyon kell, csak egykét erőltetett résznél. A túlélő horror nemcsak arról szól hogy éljük túl, hanem azt taktikával, logikával tegyük.
29.
29.
RangerFox
Áhh megbántam a letöltést, az első fejezet után töröltem. Még jó hogy nem rendeltem elő...
28.
28.
kawasakikx250f
Mondjuk easy fokozaton nem csoda,hogy csorbult az élmény.Sosem volt 45 revolver töltényem vagy éppen 15 shoti muníció.Erősen ajánlott a survivor fokozat ami a közepesnek felel meg.
27.
27.
kawasakikx250f
Valami súlyos dolgot szívhatott a tesztelő ha ezt a játékot 6.5 pontosnak ítélte.Nagyon szórakoztató a játék érdemes megvenni.Nem azt mondom,hogy hibátlan de ez az értékelés totál irreális.
26.
26.
DarkLord
Bug-ot én sem fedeztem fel, pedig már kétszer végigjátszottam...a grafika szerintem, mint ahogy írtam "minél többet játszik vele az ember annál szebb lesz". Nekem tetszik és ez igen jól passzol ehhez a játékhoz. Nem félelmetes, de az atmoszféra pótolja ezt elég jól. Mivel hosszú a játék ezért , mint írták többen monotonná válhat egy idő után, de ezt orvosolandó nem kell vele órákat játszani, hanem szépen beosztani. (Bár én egyszer elég jól elvoltam vele több órán keresztül, szóval nálam ez sem volt baj).
25.
25.
#24: Vedd meg nyugodtan mert jó játék,de ne teljes áron,mert a graf csúnya,és azlevon az értékéből
Bár ps4-en nem-tom milyen...
Várj meg 1 leárazást,vagy használtan,esetleg ha van olyan haverod akkor felesbe...
8-10 ezer elfogadható érte.

A 6.5 pontnak meg ne higgy,ki tudja mit mit művelt ez a pc-s banda :D
amúgy is nevetséges ez az értékelés :)

(am bugot én se tapasztaltam,és az irányítással se volt semmi gondom,nemtom miről beszélnek -_- ?)


24.
24.
DonRendes
Hát a kommentek, meg úgy a leiras alapján, nagyon gondolkodok hogy megvegyem-e a Ps4-emre :) Nem valami biztató..:/
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...