Evolve teszt

A Turtle Rock Studios utolsó nagyobb projektje a 2008-as Left 4 Dead volt, azóta várunk arra, hogy villantsanak valamit a kaliforniai srácok. Az elmúlt éveik az Evolve-val teltek, és feltételezhetően jóval tovább tartott a játék fejlesztése, mint azt bárki szerette volna, hiszen annak ellenére, hogy már 2011 óta pletykálnak róla és a THQ 2012-es csődje óta konkrétan tudunk a létezéséről, az FPS csak tavaly januárban mutatkozott be. A címet átvevő 2K Games aztán nem szöszölt sokat, a rutinszerű Game Informer-premier, a nyári kiállításturné, majd az alfa- és a bétateszt után be is dobta az Evolve-ot a mélyvízbe, ahol vadonatúj címként egy újszerű, de a játékosok aktív együttműködésére építő koncepcióval kell meggyőznie a reflex-FPS-eken vegetált gamereket. Nos, nem lesz egyszerű dolga.

Azt, hogy miről szól az Evolve, valószínűleg nagyon jól tudjátok. A Turtle Rock új játékában is a multiplayer kapta a főszerepet, de annyira, hogy hagyományos kampány nincs is benne, és a single-ben is a többjátékos rész játékmódjait pörgetheted, csak éppen botok társaságában. Ahogy a Titanfall, úgy az Evolve esetében is azért merték ezt megkockáztatni a készítők, mert olyan egyedi alapokra építkeztek, amelyek önmagukban is elviszik a vállukon a játékot; ha az Evolve működik, akkor egyetlen játékmód és néhány pálya is elég ahhoz, hogy újra és újra nekiess. A manapság egyre divatosabb hívószó az asszimmetrikus multiplayer: az Evolve-ban négy vadász indul el, hogy levadásszon egy több emelet magas szörnyet, a slusszpoén pedig az, hogy nemcsak őket, de a szörnyet is egy játékos irányítja.

A miliő szuper. A történet szerint a Shear nevű bolygón járunk, amit más planétákkal együtt az emberiség kolonizálni kezdett. A mi csapatunk afféle “bolygószelidítő” brigád, aminek a feladata az, hogy kordában tartsa a helyi élővilágot, és a kisebb csúnyaságok mellett azokat a rémségeket is eltakarítsák, amik nem nézik jó szemmel, hogy holmi emberekkel kell osztozkodniuk a területükön, ezt pedig igyekeznek is a frissen érkezők tudtára adni. Ráadásul a Shear amúgy sem barátságos hely: a változékony időjárás, az állandó köd, a mocsaras dzsungelek, a kietlen sivatagok és a fagyos vidékek olyan körülményeket teremtenek, ahol csak a legkeményebb harcosok képesek helyt állni. A mi vadászaink szerencsére ilyenek.

Ahhoz, hogy az Evolve-ot megértsük, elsősorban azt kell feldolgoznunk, hogy ez egy olyan játék, amiben a karakterek jelentik a valódi tartalmat, a játékidő tetemes része azzal telik, hogy fejlesztjük őket, és próbáljuk kitapasztalni, melyikük mire képes. Rájuk épül a játékmenet, a körítés, sőt a DLC-modell is, és ennek megfelelően érezhető az is, hogy rengeteget foglalkoztak velük a fejlesztők. A vadászok például úgy jók, ahogy vannak. Habár a háttértörténetükről szinte semmit nem tudunk, nagyon hamar meg lehet kedvelni őket, mindegyiknek megvan a maga stílusa, és mindegyik ennek megfelelően szórakoztatja a csapatot a beszólásaival. Egyelőre tizenkét vadász szerepel az Evolve-ban, és egyikükről sem gondolnád azt, hogy kilóg a csapatból; habár ezek a zsoldosok a világ különböző pontjairól érkeztek, eltérő kultúrákat és múltakat hagytak maguk mögött, itt és most ez a legkevésbé sem számít, mert ha szörnyölésről van szó, kíméletlenek, profik és tudják, mi a dolguk.

És az utóbbi különösen fontos, mert hiába a 4v1-es felállás, a legtöbb játékosban az Evolve leginkább a kooperatív, és nem a kompetitív jellege miatt hagy majd nyomot. A tizenkét karaktert négy kasztra osztották fel a készítők, ezek pedig tökéletesen kiegészítik egymást: egyik sem jobb a másiknál, és bizony, ha az egyik kaszt nem teszi a dolgát, egészen biztos, hogy az egész banda elbukik majd. Az egyensúly ebből a szempontból kiváló, és az is kijelenthető, hogy az egyes osztályokon belül sincs probléma ezzel: habár a játék elején csak négy szereplőt kapunk meg, és a többieket majd fejlődéssel oldhatjuk fel, ezek a hősök nem lesznek erősebbek a korábbiaknál, csak éppen más eszközöket használnak, más a stílusuk, és így esetleg jobban passzolhatnak hozzád.

Az assault a klasszikus tank karakter, az ő feladata az, hogy minél több sebzést okozzon a szörnynek, ennek megfelelően az ebbe a kasztba tartozó harcosok strapabíróbbak és saját, alkalmanként elsüthető pajzzsal rendelkeznek. Habár van olyan fegyverük, amellyel távolról is egész jól tudnak harcolni, az igazán erős eszközeik közelről vethetők be, így bele kell mászniuk a szörny arcába, és méterekről kénytelenek tüzelni. A két fegyver és a pajzs mellé mindannyian olyan kiegészítőt kaptak, ami a további pusztítást szolgálja. Természetesen az assault (és úgy általában semmilyen karakter) sem bírja a végtelenségig, ekkor jön a képbe az orvos: a medic felelős a csapat egészségéért, folyamatosan tudja gyógyítani a többieket, az egyikük pedig azonnal talpra tudja állítani a padlóra került bajtársakat. Ezek a karakterek csak közvetve képesek nagyobb sebzésre: felgyújthatják és lelassíthatják a szörnyet, sőt gyenge pontokat is kijelölhetnek rajta, így ha a többiek oda céloznak, jobban sérül majd.

A support a csapat mindenese. Amellett, hogy ezeknek a karaktereknek viszonylag erős fegyverük van, egy sor olyan eszközzel is rendelkeznek, amelyek segítik a csapat munkáját, és fokozzák az együttes pusztítást. Pajzsot adnak a többieknek, kérhetnek bombázást, felderítésre és támadásra is használható drónokat vethetnek be, sőt a közelükben tartózkodókkal együtt láthatatlanná is válhatnak: nem ritka, hogy a support válik a csapat “menekülő” karakterévé, mert ha minden kötél szakad, ő el tud bújni, és ki tudja húzni addig, míg a többiek respawnolnak. Végül a negyedik kaszt a trapperé, amit kifejezetten az Evolve-ra találtak ki a fejlesztők. A trapper feladata az, hogy összehozza és egy helyen tartsa a vadászokat és a szörnyet: ők sem sebeznek túl sokat, de nekik vannak olyan eszközeik, amikkel rátalálhatnak a rondaságra, bezárhatják egy kupolaalakú csapdába, sőt le is bilincselhetik, hogy ne nagyon mozogjon, míg a többiek lövik.

Mélyebben nem mennék bele a részletekbe, de talán már ennyiből is leszűrhető, hogy az Evolve számtalan ponton épít a karakterek együttműködésére, és az összes kaszt nélkülözhetetlen, nem véletlen, hogy a meccsek során mindegyik képviselteti magát, ergo nem lehet két assaultot indítani és hasonlók. Elég hamar ki fog derülni, hogy itt nem szabad hősködni, inkább össze kell dolgozni a csapattársakkal, mert csak így oldhatók meg azok a helyzetek, amiket a játék elétek gördít. Az egy dolog, hogy a szörnyet csak összefogással győzhetitek le, de egy csomó “alacsonyabb szintű” feladatnál is szükség lesz a kooperációra és a gyors, közös döntéshozásra. A játék pályái nagyok, a szörnyek pedig gyorsak, könnyen el tud bújni előletek: együtt vagy két kis csapatban kutattok utána? Leszakadsz a többiektől, és meglátod a szörnyet: nekirontasz egyedül, vagy megjelölöd a helyét, és vársz a többiekre? A környék hemzseg a veszélyes vadállatoktól, talán jobb is őket elkerülni, de leszeditek az egyik méretes példányt valami zsíros buffért cserébe?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések rendszeresen felmerülnek a meccsek során, és ez az, ami nagyon szimpatikus az Evolve-ban, olyan fegyelmet és együttműködést vár el a játékosoktól, amit nagyon kevés cím. A dolog hátránya azonban egyértelmű: public szervereken ez a koncepció sokszor értelmezhetetlen. Az Evolve nem bolondbiztos játék, és ha becsatlakozik a csapatodba egy olyan játékos, aki nem ismeri vagy érti a kasztját és a karakterét, jó eséllyel tönkre fogja vágni a játékodat. Ezt elkerülendő a fejlesztők vastagon próbálják tanítani a játékosokat, de a végeredmény így sem az igazi, azt meg valószínűleg sosem tudjuk meg, hogy mi lenne a helyzet akkor, ha a srácok szigorúbban próbálnák gyakorlásra kényszeríteni az embereket. Ilyet ma már senki nem mer megcsinálni - “hozzáférhetőség”, tudjátok.

Hogy mindez mennyire kedvez a játéknak hosszú távon, azt az idő eldönti, van viszont más, ami egyértelműen negatívum: ha shooterként nézem az Evolve-ot, nem nyújt tökéletes élményt. Igen, a Turtle Rock a különböző képességek összeillesztésénél tisztességes munkát végzett, azonban a játékélmény finomságára már nem figyelt oda. Az még érthető, hogy itt nem számít, mennyire lősz jól, de a szörnnyel való összecsapások egyszerűen túlzottan kaotikusak sokszor. Ha egyszer befogtátok a szörnyet, az esetek többségében nettó darálás veszi kezdetét, ahol többnyire azt figyeled majd, hogy mikor tölt újra az állandóan lemerülő, és ezért baromi idegesítő jetpacked, és hogy mikor esik le végre a szörny pajzsa. Nem túl nagy élmény.

És ez részben pont a szörnyeknek köszönhető! Hiába tartom jópofa ötletnek, hogy itt ők is játszhatóvá válnak, az a fajta részletesség és egyensúly nem köszön vissza náluk, mint a vadászoknál. A játékban egyelőre három monstrum található, és bár mindegyikük rendelkezik négy-négy képességgel, elsősorban attól tudják felvenni a kesztyűt az ellenfeleikkel, hogy vagy nagyon erősek, vagy nagyon gyorsak. Taktikázni lehet és kell is velük, hiszen a három szakaszon át tartó növekedésük első felében nem érdemes harcolniuk; ilyenkor inkább lopakodnak, hogy ne hagyjanak nyomot maguk után, és csendben eszegetnek a vadállatokból, hogy továbbfejlődhessenek. Ugyanakkor a harcoknál, mikor sok kicsi célpontot kell eltalálni, nehéz precízen küzdeni, inkább abban bízhatunk, hogyha egyszer ütünk, akkor nagyot ütünk, és amúgy is sok a HP-nk, próbálkozhatunk eleget.

Az Evolve meccsei általában 10-15 percesek, és bár mindegyikben szerepet kap a vadászok és a szörny összecsapása, játékmódtól függő, hogy milyen hangsúllyal. Az alapvető játékmód, a Hunt természetesen a legszórakoztatóbb, itt az a cél, hogy a vadászok még azelőtt leszedjék a szörnyet, hogy az eléri a harmadik szintet, és annyira megerősödik, hogy képes lesz a pályán elhelyezett erőmű lerombolására. A másik kedvencem a Defend volt, az Evolve 16 pályájából 5 kifejezetten ehhez a játékmódhoz készült: itt a kapásból harmadik szintről induló szörnynek néhány kisebb csúnyaság társaságában kell elpusztítania egymás után két erőművet, majd egy űrhajó töltőállomását. Végül a másik két játékmód, a Nest és a Rescue már kevésbé jó, előbbiben hat szörnytojást kell szétloccsantania, utóbbiban öt civilt kell kimentenie a vadászoknak. Mint említettem korábban, valódi kampány nincs az Evolve-ban: ezt az Evacuation játékmód helyettesíti, ahol öt meccset kell végigjátszanunk véletlenszerűen dobott pályákon. Egy Evacuation-menet során az összes játékmód előkerül, és külön érdekesség, hogy a következő pályán az aktuális meccs nyertese mindig kap valami bónuszt, ami hatással van a játékmenetre. Ha a csapatod rossz, persze ez sem túl jó élmény, a folyamatos győzelemért viszont bőséges XP lesz a jutalmad.

Valószínűleg szerinted is kevés a négy játékmód, de azért meg kell nyugtassalak: az Evolve egy játékmódban is a végtelenségig játszható, ha elkapsz egy jó csapatot. Az viszont vitathatlan, hogy az alapjátékot megvásárolva a teljes Evolve-élménynek csak a vázát kapod meg, és a lényeg feltételezhetően a következő hónapokban, DLC-k formájában fut majd be. Habár a jövőbeli játékmódok és pályák ingyenesek lesznek, a karakterekért mindenképpen fizetni kell; márpedig az elkötelezett Evolve-játékosnak, miután a karakterek jelentik az elsődleges tartalmat, ezek fognak a legjobban hiányozni. Említésre méltó az is, hogy a karaktereink és a fegyvereik külsejét csak úgy nem szabhatjuk testre, kizárólag előre legyártott skinek közül válogathatunk - hogy még jobban fájjon, a legtöbb ezek közül is fizetős.

Az Evolve alatt a legfrissebb CryEngine fut, és remekül néz ki. Én PlayStation 4-en teszteltem a játékot, ami ugyan effektek és részletesség terén elmarad ugyan a megfelelő gép mellett fullos PC-s változattól, de összességében nem panaszkodhatok. A felbontás a Sony konzolján 1080p, az fps-számot viszont 30-ra lőtték be a fejlesztők - de ezt legalább stabilan hozza a cím. A netkóddal nem volt különösebb problémám. A tesztelés első napjaiban ugyan voltak furcsaságok, lag és szétkapcsolás is előfordult néha, az elmúlt hét második felétől nem tapasztaltam semmi kirívót. A matchmaking ugyanakkor katasztrófa, PS4-en akár egy-két percig is eltarthat, míg játékostársakat talál neked a játék, ami a pályák töltési idejével együtt eléggé meghosszabbítja azt az időt, míg végre elkezdheted a vadászatot. Pedig a kasztosztás terén elég rugalmas a rendszer, hiszen a körök elején nem választhatsz konkrétan karakterosztályt, csak egy preferált sorrendet adhatsz meg a gépnek - aztán vagy az áhított karakter bőrébe bújhatsz, vagy nem.

Összességében az Evolve a tipikus “hetes fölé” játék. Egyáltalán nem tökéletes, vannak kirívó hibái, azonban egy gyors próba nélkül semmi esetre se  zárkózz el tőle. Habár több ponton is lehetett volna még csiszolni rajta, a Turtle Rock új koncepciója és a fegyelmezett csapatmunkát megkövetelő vadászat van annyira izgalmas, hogy hosszabb időre a tévé vagy a monitor elé szegezzen. Ez így kezdésnek nem rossz, de az igazi feladat még csak most vár a fejlesztőkre: az Evolve-ot nemcsak elindítani, de életben is kell tartani, ehhez pedig sok-sok elkötelezett játékosra lesz szükség.

Kapcsolódó cikkek

• Evolve bétateszt
• Evolve előzetes