Helldivers teszt

Itt az ideje, hogy a felemeld a seggedet, fegyvert ragadj és a demokrácia hírnökeként rendet tegyél a galaxisban. Itt az ideje, hogy ne csak meghalld, de el is hidd, a propaganda nemcsak üres szólamokat hirdet, hősies tetteid ugyanis segítenek a társadalom elfogadott tagjává tenni, de lehetővé teszik azt is, hogy Szuper Föld minden lakója békében éljen, virágkorát élő planétánkon pedig végre biztosítva legyen a biztonság és a zavartalan gyarapodás. Úgyhogy itt az ideje, hogy csatlakozz a Pokolbúvárok alakulatához, a Földet ugyanis nem várt veszélyek fenyegetik, Neked pedig az a dolgod, hogy megvédd azokat az értékeket, amire korábban felesküdtél és hírnöke legyél a szabadságnak és a demokráciának. Ebben  három különböző gyarmatosító faj, a bogarak, az androidok és a illuminátusok igyekeznek megakadályozni.

Ismerős a felállás? Ha nem, akkor segítünk, a Helldivers ugyanis amellett, hogy jelentősen épít a Magicka játékmechanikáira, nagy kanállal merít Paul Verhoeven klasszikusából, a Csillagközi invázióból, igaz, itt nem csak rovarokat kell irtanunk, hanem két másik fajjal szemben is fel kell vennünk a kesztyűt. A Helldivers egyik legnagyobb erőssége, hogy minden játékos egy emberként küzd az anyabolygó védelméért, az elért eredmények pedig összeadódnak, így az egész univerzumra kiterjesztett gigantikus háborúnak valódi részesei vagyunk. Ezzel pedig azt is elárultam, hogy az Arrowhead játéka nem a magányos farkasok kedvenc időtöltése lesz. Persze van arra lehetőség, hogy egymagunk próbáljuk megtisztítani a galaxist, de a procedurálisan generált bolygókon olyan kihívásokkal találjuk majd szembe magunkat, ami hamar teljesíthetetlen és átugorhatatlan akadályok elé állítja majd a játékost.

Mert ugyan a küldetések típusai (túszok kiszabadítása, rakétaállomás aktiválása) meglehetősen szűk spektrumon mozognak, és nem rejtenek magukban komolyabb kihívást, sokszor mégis vért fogunk izzadni, mire sikerül megtisztítani egy-egy planétát. Miért? Mert a rovarok létszámbeli fölényüket kihasználva gyakorlatilag minden irányból támadnak, az androidok technológiai fejlettségükre alapozva komoly tűzerővel törnek majd borsot az orrunk alá, az illuminátusok pedig elmetrükköket bevetve igyekeznek megzavarni csapatunk tagjait. Mindezt szűkös játszótereken, szűkösre szabott felszereléssel és lőszerrel kell leküzdenünk. Egyedül szinte lehetetlen küldetés, négyfős csapatba verődve azonban olyan jól kivitelezett és összehangolt akciókban lehet részünk, amelyekben nem a szerencsének, hanem a stratégiának és a csapatmunkának van csakis szerepe. Utóbbira kifejezetten szükség lesz, ha ugyanis véletlenül csapattársunk tűzvonalába kerülünk, készüljünk fel rá, hogy pillanatok alatt alulról fogjuk szagolni az ibolyát. Ahogy arra is érdemes odafigyelnünk, hogy amikor lehívjuk a különböző támogatásokat, akkor azok lehetőleg ne a fejünkre essenek.

Játék közben ugyanis úgynevezett stratagemeket hívhatunk le, ami nem csak erősebb támogató fegyvereket, de egyéb extrákat is jelent. És bizony ha forró lesz a lábunk alatt a talaj, akkor nem egyszer fogunk élni ezzel a lehetőséggel. Hívhatunk lőszerutánpótlást, kérhetünk légi támogatást, de az anyahajó küldhet hatalmas mechát vagy lövegtornyot is. A stratagemeket minden esetben előre meghatározott gombkombinációval tudjuk lehívni és mindegyikből meghatározott darabszám áll rendelkezésünkre, így érdemes óvatosan bánni a készletekkel, továbbá érdemes bemagolni a kombinációkat, mert a csata hevében nem nagyon lesz lehetőségünk azt lesni, mely gombokat kell lenyomni.

A játékmenetet színesíti a tapasztalati pontok gyűjtögetése, amelyeket minden sikeres küldetés teljesítése után kapunk meg. Segítségükkel újabb és erősebb fegyvereket, illetve egyre hatékonyabb perköket tudunk megszerezni, továbbá magukat a csúzlikat is fejleszthetjük. Az egyes helyszíneket érdemes alaposan átfésülni, ugyanis elejtett kísérleti mintákat rejthetnek, amelyeket tudományos csapatunk tud majd jó célokra használni. Cuccaink fejlesztése pedig elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy csapatunk értékes tagjai maradjunk. A játékban nem egyszer olyan tömegjelenetben lesz részünk, amikor életünket nemcsak a csapattagjaink, de az általunk kiválasztott fegyverünk kezébe is adjuk. Miután minden küldetés elején mi magunk választjuk ki, hol legyen a landolási pont és minden helyszín véletlenszerűen generált, csak abból tudjuk, hogy milyen nehézségű küldetés vár ránk, hogy a játék pontozza az egyes missziókat.

Mi PlayStation Vitán teszteltük a Helldiverst, és sajnos ez a változat alaposan elmarad a PlayStation 4-es nagytestvér minőségétől. Az irányítás néha kissé nehézkes és képes megtréfálni a játékost, a netkód sokszor lehetetlenné tette, hogy belevessük magunkat az újabb csótányirtásba, a játék grafikája pedig nem nevezhető kiemelkedőnek, de miután a Helldivers cross-buy funkcióval felvértezve érkezett, elég egyszer megvásárolnunk és máris játszhatunk vele PS3-on és PS4-en is. Ha már nagyon a negatívumokat keressük, akkor az egysíkú küldetések és a nem túl változatos helyszínek is szót érdemelnének, de az igazat megvallva, amikor a demokráciáért küzdesz társaid oldalán, nem igazán fog érdekelni, hogy ugyanúgy kinéző helyszíneken kell irtanod az ellent. A játékmechanika ugyanis annyira masszívra sikeredett, hogy hosszútávra képes magába szippantani. És ha ez nem, akkor mégis mi a fontos egy játék esetében?