Hotline Miami 2: Wrong Number teszt

  • Írta: zoenn
  • 2015. március 19.
  • hotline miami 2: wrong number, pc, teszt
Link másolása
Azt hiszed, ez csak egy álom, ugye? Egyszer csak felébredsz, hmm? Hát kurvára nincs igazad. Hogy ki vagyok én? Az nem számít. Tudod, hogy végződik a film? Egy durva csavarral. Kétlem, hogy bárkinek is tetszeni fog.

Lehet, hogy el kéne húznod innen, amíg nem késő? Mi van? Nem hiszel nekem? Tényleg élvezed, ha más emberek szenvedését látod? Hiszen ez csak egy film, ugye? Látom, kedvesem, most meglepődtél. Gyöngyözik a homlokod, vigyázz, mert elkenődik a sminked! Na, miért zihálsz ennyire? Az tudod, hogy csinos vagy? Hogy mi van nálam? Egy kés. Az nem művér rajta. Nézd csak meg a pasidat, vigyázz, el ne csússz! Halottabb már nem is lehetne… Ne félj, gyorsan túl leszünk ezen. Vedd le a ruhádat, ígérem, gyengéd leszek!. Nem fájt, ugye? A szemed mindent elárul. Ne sírj, lassan vége lesz, elernyedsz és elalszol. Letolom a gatyámat, jó? Oh, miket beszélek, neked már úgyis mindegy, tekintve, hogy üveges tekintettel bámulsz a plafonra. Kicsit sikamlós a bőröd. Várj, megigazítom a maszkomat… Imádni fog a közönség, egy sztárt csináltam belőled.


A mindössze két tagot foglalkoztató Dennaton Games bemutatkozó alkotása elsöprő sikert aratott 2012 végén. A GameMaker engine-nel készített Hotline Miami olyan hullámot gerjesztett, amely mindent elsöpört maga körül. A fülbemászó zenék, a zseniális hangulat és az ultra-erőszakosság mellett a Hotline Miamiban benne volt a szükséges plusz. Ez volt a felülnézetes lövöldék Dark Soulsa, ahol minden egyes pályarészért kínkeservesen meg kellett szenvednem. Egyetlen baki is kudarchoz vezetett. Ám tucatnyi próbálkozás után, tanulva a hibákból, végül elértem a célomat, minden rosszfiú vérben feküdt a lábaim alatt, leírhatatlan sikerélményt nyújtva. Így hát a retro grafika és az öncélú erőszak mellé zseniális játékmenet társult, már szinte önkívületi állapotba taszította a játékost. Nyilván egy folytatásnak többet kell nyújtania az elődjénél, és a svéd csapat össze is halászott egy csomó ötletet, ám nem mindegyikre volt szükség.


Az már sejtet valamit, ha a program már az indításkor felhívja a figyelmünket a szexuális erőszakra, ha szeretnénk, átugorhatjuk ezeket a jeleneteket. De miért is tennénk? A Wrong Number brutalitása még az elődjén is túltesz, megbotránkozásra nincs ok, elvégre nem zsákbamacskát vásároltunk. Ám a vér és a belsőségek mellett mondanivaló is akad, nincs ez másként a második részben sem. Míg az előd egy jól követhető történetet mesélt el, egyetlen karakterre koncentrálva, addig itt már több szereplőt irányíthatunk, oda-vissza ugrálva az időben. A megoldás nem kifejezetten rossz, de aki nagy ívű, követhető sztorit vár, lehet, hogy csalódni fog. A történet szerint az első rész gyilkosságai hatalmas felháborodást gerjesztettek Amerika-szerte. 1991-ben a korábbi hősünk, Jacket legalább annyi követőt szerzett, mint haragost. A rajongók egy csoportja például arra vállalkozik, hogy tovább folytatja az ámokfutást, főleg, hogy rejtélyes telefonhívásokat kapnak, hasonlóan Padro nyomozóhoz, aki a Jacket-gyilkosságok ügyében vizsgálódik. Van egy írónk is, Evan, aki könyvet ír a mészárlásokból, ám vannak olyanok is, akik a művészetet látják benne és filmet forgatnak belőle. Az alkotás Midnight Animal néven készül el, sikert sikerre halmoz, ám azt senki sem sejti, hogy főszereplője, Martin Brown egy mentálisan instabil személy, nem tudja megkülönböztetni a filmet a valóságtól.


A non-lineáris narratívát érdekesen tálalták a készítők. A játék fejezetei egy kazettagyűjteménynek felelnek meg, egy ilyen több „filmet”, azaz pályát tartalmaz, amely egy önálló történetet mesél el: lesz itt trancsírozós snuff film, vérgőzös krimi és akció is. Ez a szerkezet sajnos nem működik túl jól, olykor totál érdektelen párbeszédeket kellett végigkattintgatnom, és az is előfordult, hogy lemaradtam a dátumról, nem tudtam, az adott történet pontosan melyik idősíkban játszódik. A boncolgatott témákkal nincs baj: kapunk bosszúhadjáratot, beszivárgást, börtönlázadást, láncfűrésszel megkísérelt rablást többedmagunkkal, elhagyatottságot, görbe tükröt a szórakoztatóiparra, és megannyi más emberi gyarlóságot a képernyőn. Ám a sok apró momentum nem áll össze kerek egésszé, annak ellenére, hogy a szálak olykor fedik egymást, így végül a sztori értelmetlen zagyvaságnak tűnik.


Ahány karakter, annyiféle mentalitás és állatmaszk. Ez utóbbiak egyben azt is jelképezik, hogy viselőjük milyen harcmodort részesít előnyben. Némelyik a közelharcot, egy másik karakter inkább elgurul a golyók útjából, míg a csapat drabális állata, a Medve például két fegyverrel a kézben indul mészárolni. Előfordul, hogy egyszerre két karaktert irányítunk: míg az egyikük láncfűrésszel vágja át magát az ellenségen, addig társa a sarkában lohol és gépfegyverrel szórja az áldást. A váltás egyszerű, csupán az egér bal és jobb gombját kell nyomogatnunk. Ennek ellenére a mostani felhozatal sajnos korántsem ad annyi választási lehetőséget, mint az első rész, főleg első nekifutásra. Pedig a játék arra buzdít, hogy a másféle jellemzőkel bíró álarcokkal toljuk újra a régi pályákat, de én személy szerint erre nem vállalkoztam, mivel a játékmenetet annyival nem dobják meg, mint kéne. Szomorú ezt leírni, de ebből a szempontból nem sikerült megugorni az előd szintjét, látszik, hogy a fejlesztők foggal-körömmel az újdonságokra törekedtek, de nem jött össze nekik, legalábbis nem olyan minőségben, mint kellett volna. Van ilyen, elfogyott az ötlet.


A pályákat viszont perfekt módon rakták össze a srácok; megfordulunk lepukkant motelekben, füstös kocsmákban, mocskos drogtanyákon, rendőrségen, csatornában, maffiózók villájában, de még a dzsungelben is, ahol Rambo módjára vívhatunk egyszemélyes háborút. A helyszínek mérete láthatóan megnőtt, azaz sokkal nagyobb a kockázat is, így rohanni nem mindig kifizetődő. Mindegyik küldetés két-három pályából épül fel, ahol rendszerint többféle taktika is használható. A cél az, hogy a lehető legtöbb pontszámot elérve kiiktassuk az összes ellenséget; próbálkozhatunk egyenként, távolról leszedve mindenkit, ám ezzel annyi a probléma, hogy a képernyőn nem mindig látható az összes gazfickó, főleg a nagyobb helyiségekben, vagy hosszabb folyósokon. Mondanom sem kell, éles szemű mindegyikük, és sokszor már azelőtt halottak vagyunk, hogy felfognánk, honnan jött a gyilkos lövés. Ha viszont bujkálunk, és közben figyeljük az ellenség mozgását, ütőképes stratégiát állíthatunk fel. A játék viszont arra sarkall, hogy gyors egymásutánban, kombókkal intézzük el őket (irtó jók vagyunk, ha összejön a 10-es szorzó), szabályosan végigfutva a pályákon, akár közelről lekaszabolva minden utunkba kerülőt. A botokkal, láncokkal, vagy késekkel felfegyverkezett rosszarcúak ellen még működik is a dolog, ám legtöbbször a csetepaté hangja odacsalja a lőfegyveres őröket. De mégis, mi a szépség abban, ha egy program szénné alázza a játékost?


A titok nyitja a próbálkozás, akár több tucatszor is nekivágunk az adott szakasznak, mire sikerül mindenkit kiiktatni, és ebben rejlik a Hotline Miami 2 eszenciája. Csupán nagy adag szerencsére és a betöltés-gomb sűrű nyomogatására van szükségünk. Mindehhez ádáz tempó dukál, ami csak zsigeri reflexekkel és milliméterpontos célzással élhető túl. Amikor eljön az a pillanat, hogy a kezed már magától mozog, a szíved sebesen ver, a tenyered izzad, összeszorítod a fogadat, és végül megkapod a régóta várt sikert, mehetsz tovább a következő szintre. Ebben a pillanatban beüt a semmivel össze nem hasonlítható eufória, olyan érzés ez, amikor a drága szer hatni kezd, megadva a kezdő lökést a folytatáshoz. Aztán jön a következő fejezet, rémült arccal elcsodálkozol, hogy márpedig ilyen nincsen, ennyire nem lehet szemét a játék. Az ember viszont alkalmazkodik, hiszen reménytelen helyzet nincs, tanul a hibáiból, kitart mindvégig, miközben forrnak benne az indulatok és kedve lenne minden élőlényt megfojtani. Ennél jobban nem lehet körülírni azokat az érzéseket, amit a Hotline Miami 2 váltott ki belőlem.


A VHS-mániának a fejlesztők mindent beáldoznak, a kép olykor zajos, interferencia jelenik meg, ha pedig játék közben kilépünk a menübe, az olyan, mintha a lejátszást pause-olnánk az ősrégi videomagnónkon. Kétségtelen, hogy a dolognak egyfajta nosztalgikus varázsa van, amit a részletgazdag 8-bites grafika tovább fokoz. Ám az igazi aduászt a zenei betétek jelentik, a Dennaton értő kézzel válogatott a modern kor techno és szintipop darabjaiból, a Moon, a Perturbator, vagy Carpenter Brut zenéitől valósággal átszellemültem, az ütem olyan szinten ivódott bele az agyamba, mintha egy véres törzsi szeánsz dobszólamait hallgattam volna. Furcsa ezt leírni, de a Hotline Miami 2 zenéi számomra a játékmenet részesévé váltak, meg mernék esküdni rá, hogy nélkülük képtelen lettem volna felspannolni magamat.


Zárásként nem félek kijelenteni, hogy az idei év egyik legjobb alkotásával van dolgunk, annak ellenére, hogy már nem ad akkora gyomrost, mint az elődje. Míg első rész váratlanul csapott le, napokig nem tértem magamhoz tőle, addig a második rész esetében már tudtam, hogy mire számítsak. Ne ijedjetek meg, a Hotline Miami 2 továbbra is könnyen magához láncol, olyan groteszk neurotikus állapotba visz, amiből csak gyakori asztalcsapkodás, vagy a fáradságérzet hozhat vissza a valóságba. Vagy az olyan hibák, mint a falakon átcsúszó vagy beragadó karakterek. A vérengzés, embertársaink bántalmazásának virtuális formája még mindig elképesztően élvezetes.


54.
54.
Vice2002
:-) XD
53.
53.
Vice2002
Egész jó játék és hasonlít a felülnézetes GTA-ra. Ezt se könnyű lerakni izgalmas akció játék felülnézetből. Lehetne 3D-s is.
52.
52.
RangerFox
Hát igen, az első résznek elhutottam a közepéig, de onnan nem tudtam továbbhaladni. 1 év pihentetés után fél óra alatt végigjátszottam. Fuck Yeah :D
EZt megnéztem PC-n, de az irányítást nem tudtam megszokni, majd ha akciós lesz Vitára, megveszem.
51.
51.
Norbi-wan
#50: Nem olyan nehéz ... nehezebb :D
50.
50.
kamgecam
Nem az én stílusom a szellemisége a játéknak de el kell ismerni hogy remekmű.
Tökéletes a maga műfajában aki ezt nem látja az eléggé beszűkült.
A világ a hangulat a zene a játékmenet,..tökéletesen passzol minden.
Meg is venném csak félek a nehézségétől,az első része elég frusztráló volt,pedig rohadtul szerettem volna végigjátszani,mert maga a játék nagyon tetszett.
A második része is olyan nehéz?? :P
37.
37.
giga321
Ha ez 9,2 akkor a Hatred 10,5/10 lesz.
35.
35.
br1Koo
A negatívumok is olyanok a cikknél, hogy valamit odakellett írni egyébként :D
a maszkok egyébként most sokkal durvábban befolyásolják a játékmenetet, a falon átlógó hulla meg egy ilyen játékba nem igazán zavaró nekem, mert leszarom, a csapongó narratíva meg szerintem szándékos, mondjuk tény ami tény az első kicsit visszafogottabb volt, érthetőbb.
Nem kötekedés, csak azért ez is mutat valamit szerintem :)
34.
34.
br1Koo
Engem nem az zavar, hogy valakinek nem tetszik, a stílus zavar amit felvesztek valami tucat, marketing miatt a kezetekbe kerülő dolgot letéve az asztalra, hogy feljöttök körülnézni a gamekapocson, és megláttok egy rohadt stílusos és egyedinek lenni merő játékot, ami épp nem tetszik, mert nincsen benne biszembaszom grafika, meg valami teljesen merésszel próbálkozik. Ahogy a kolega is írta pár kommentel lejjebb: modern játékmechanika, de mégis régi fapados kinézettel, ami már csak azért is hangulatos, mert imádtam a régi játékokat. Erre jön valami ami meg meri csinálni ezt, valami otromba horrorisztikus bélfolyós hangulattal, régi grafikával és olyat vág a modern játékok pofájába, amit semelyik nem tud átadni. Ennyi, ezért művészjáték, amellett hogy kurva nagy poén játszani.
31.
31.
bema695
Mag a játék elég király, de a zenéje szerintem nem akkor a szám mint amekkorának tartják. Már végighallgattam az OST-t (három részletbe), nem mondom, hogy rossz volt, de a top 10 játék ost-től és a top 10 "modern retro" albumtól is messze van szerintem. Persze a művészet megítélése teljesen szubjektív, ez csak az én személyes véleményem, még mielőtt leszednétek a fejem. Akinek bejön ez a stílus, annak ezt tudom ajánlani, én már vagy négyszer végighallgattam:
https://youtu.be/l3NoYyNKSXQ
Egyébként nem volt ez rossz, csak szerintem annyira kiemelkedő sem, az első részé jobban bejött például.
30.
30.
Simonus18
#16: A hányósdi jelenetnél én is pont ilyesmin gondolkodtam, hogy ilyesfajta interaktivitást és GTA féle részletre való szemléletet átírni egy old-school gémbe ... az hatalmas tud lenni.
29.
29.
PrimYaz00
Valaki megint hozza a formáját...
20.
20.
Yanez
#17: Olyan ez, mint vaknak magyarázni mi az a Picasso. De ez amúgyis jó példa arra, hogy sokaknak még csak vaknak sem kell lenniük, mert úgysem értenek a mûvészethez. Innen üzenem Pistikének: a mûvészet szépségében nem innovatív, vagy új dolgokat kell keresni!
16.
16.
br1Koo
Az egész játéknak van egy igazi absztrakt horror hangulata, ami az első részre is igaz volt(talán jobban is). Engem ott vett meg kilóra a játék amikor jacket elhányta magát az első misszió után a sikátorban... :_D És mindez egy szaros oldschool grafikával, ami még rémisztőbbé teszi, mert a régi játékokban sokkal több képzelőerő kellett, de jobb is volt játszani velük.
15.
15.
contrast1920s
Még az ÉSZKERÉK szintjén sincs.Egy 0.
14.
14.
zsocc-nrg
Tény hogy nem játszottam még ezzel a sorozattal így nem kéne véleményt mondanom, de a gameplay videók alapján nem fogott egyáltalán, teljesen szimpla felső nézetes lövölde meg oké hogy retro de még iszonyat ótvarul is néz ki.
12.
12.
Yanez
#7: Csupán 3 dolog:
1. Kihívás
2. Retro hangulat
3. Zene

Ez a 3 maximális szinten teljesít, és ezzel vitába sem lehet szállni. Csak válaszoltam.
9.
9.
Turley
Nekem az első rész bennevan az életem legjobb játékai között, ezért nagyon vártam a folytatást, de hatalmasat csalódtam, szerintem közel se olyan jó mint az első rész, sőt inkább visszalépések történtek.
7.
7.
Drazhar
Tudom, hogy iszonyatosan hype-os a játék de egyszerűen képtelen vagyok felfogni mi ezen a műfajon, megvalósításon ennyire jó...
De hát ettől rétegcucc, örülök, hogy a kedvelők egy újabb jó résszel gazdagodtak.
5.
5.
Yanez
Jó lett a teszt, és 100%-ig meggyőző! Persze az első rész után amúgyis beszerzős lenne, mert az nagy favorit!
4.
4.
MadDragon
Személy szerint én nem voltam kibékülve a pálya dizájnnal, túlságosan sokat hagyatkoztak a hosszú, nagy terekre, illetve minél több ablakra, így a legtöbb esetben nem lehetsz agresszív, mint az előző részben, hanem magadhoz kell, hogy csalogasd az ellenséget, ami általában nem túl jó kombózás szempontjából.
3.
3.
rappit
Az első nekem benne van a top3-ban. Legfőképp a történet, azok a zenék és a játékmenete 10/10. A pcGAYmer tesztje miatt egy kicsit eltántorodtam ettől a résztől, de miután megláttam Total Biscuit videóját róla és ezt a tesztet, muszáj lesz valahonnan beszereznem a deluxe editiont a vinyl-el együtt.
2.
2.
Moldren
Remélem ezt is megkapjuk egyszer PS+on.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...