Magicka 2 teszt

A 2011-ben megjelent Magicka remek példa arra, hogy némi kreativitással hogyan lehet felkavarni a felülnézetes akciójátékok állóvizét. A fejlesztők szerint a történet és a grafika mellékes, elég egy csomó kombinálható varázslatot a játékosok kezébe adni, máris izgalmasabb az ellenfelek legyűrése. Nem beszélve a mindent átható humorról és a kooperatív módról, így már borítékolható volt a siker. Kicsit féltem a ténytől, hogy a második részen már nem az Arrowhead csapata, hanem egy relatíve ismeretlen svéd brigád, a Pieces Interactive dolgozik, akinek korábban több DLC-t köszönhettünk. Szerencsére a srácok szolgamód lemásolták az első Magicka jobb elemeit, kicsit kibővítették, finomhangolták és pergőssé tették, noha meglehetősen szűken mérték az igazi újdonságokat. 


Ha még soha nem játszottál a Magickával, sajnállak, elvégre az egyik legélvezetesebb akció-kalandjátékról maradtál le. Az izometrikus nézetet használó programban varázslókat irányíthatunk, akik nyolc elemi erőt (tűzet, vizet, földet, villámokat, hideget, pajzsot, életet és misztikumot) mixelve küzdik végig a pályákat varázsolva, netán a kardjukkal kaszabolva. Hogy kell ezt elképzelni? A hideget és vizet összekeverve fagyaszthatunk, a vizet és tüzet kombinálva gőzt kapunk, míg a földet és tüzet ötvözve tűzgolyókat, s ez még csak a jéghegy csúcsa. Egyrészt ennél elképesztőbb változatok is vannak (legfeljebb öt elemet fűzhetünk láncba), illetve megjelentek az olyan speciális, limitált számban bevethető pusztító varázslatok is, mint a sárkány lehelete, amely mindent hamuvá éget egy szempillantás alatt. A mana miatt nem kell aggódnunk, elvégre ilyen megkötés nincs a játékban, semmi sem vonhatja el a figyelmünket az akcióról. Ahogyan az sem, hogy milyen varázslatokat használunk, már a kezdetektől fogva mindegyikhez hozzáférhetünk.


Nem érdemes szót fecsérelni a történetre, lévén sablonos és erőltetett. Ugyanígy nem lenne okos húzás a kampányt egyedül tolni, hiszen a játék a négyfős kooperatív módban az igazi. A helyszínek szempontjából a tipikus fantasy toposzok köszönnek vissza, erdőkben, havas hegyek közt és barlangokban fordulunk meg, kár, hogy viszonylag sivár pályákról van szó. Noha a játékidő érezhetően rövidebb, mint legutóbb, ha kellően fürgék vagyunk, négy óra alatt végig lehet rajta szaladni. Ellenben még mindig roppant izgalmas, ahogy a köpönyeges igazságosztóink összedolgoznak és minél képtelenebb és brutálisabb varázslatokat alkotnak meg. A dolgot nehezíti, hogy a Magicka 2-ben baráti tűz is van, ha nem figyelünk és elvétjük a célt, pont a társunkat sütjük ropogósra. A narratíva igen egyszerű, az ellenség hullámokban támad, mi szorgosan likvidáljuk őket, majd a szakaszok végén rendszerint egy főellenséggel kerülünk összetűzésbe. A játékmenetet különböző kihívások, próbák és különféle módosítókat adó ereklyerendszer tarkítja, így újrajátszhatóság szempontjából nehéz belekötni a programba.


Fontos változás, hogy a kedvenc varázslatainkat immáron négy gyorsbillentyűhöz rendelhetjük, nem kell minduntalan újra összekattintgatni a kívánt elemeket. Ez egyfajta könnyítés, a régi rajongóknak nem biztos, hogy bejön, lévén az első részben kihívást jelentett, hogy időben és pontosan elsüssük a kombinációt. Persze a hotbar használata opcionális, ráadásul egy adott mágia újbóli használata időhöz kötött, így még mindig gyorsabb a manuális módszer. Az irányítás ellenben teljesen rendben van, a kezelőfelület logikus és áttekinthető, ráadásul kontrollerrel is remekül irányítható, ezért a PS4-es verzió is teljes értékűnek tekinthető.


A kampányon kívül találunk egy Challenge módot is a programban, melyben egyedül, vagy a barátainkkal vállvetve küzdhetünk meg a hullámokban érkező ellenséggel, hétféle arénában. Minden meccs elején választhatunk magunknak egy speciális bónuszt adó ereklyét, de ha nagyobb kihívásra vágysz, akkor az ellenfelet is megerősítheted velük. Ha online vizekre evezünk, nem árt tisztában lenni azzal, hogy a partnerkereső teljesen véletlenszerűen dob be mellénk társakat, akik az esetek többségében képtelenek az összedolgozásra, ami elég frusztráló tud lenni. Mondanom sem kell, multiban csak csapatjátékkal lehet érvényesülni, ami elég sokszor lehetetlen.


Kicsit hozzáférhetőbb, letisztultabb és némileg könnyebb lett elődjénél a Magicka 2, amin nincs mit csodálkozni, elvégre a Sony konzoljára is megjelent, az új játékosbázisért pedig kompromisszumot kellett kötniük a fejlesztőknek. Ezúttal 3D-ben tündöklik a játék, bár a környezet most is meseszerű, a látvány összességében elég gyengére sikerült. Még a humort tudnám felhozni negatívumként, pontosabban annak hiányát. Míg az első rész poénjai egyáltalán nem voltak tolakodóak, addig most erőltetett szövegeket tolnak az amúgy tökéletes szinkronnal felvértezett szereplők. Szerencsére a PC-s verzió nem ismétli meg elődje hibáját, s már a premierkor is betonstabilnak mondható. A játék még mindig a barátokkal a legélvezetesebb, a védekező és támadó játékstílus egyaránt működik, noha a csaták olykor kaotikusak tudnak lenni. De az élmény mindenért kárpótol.