Miazma teszt

Újabban ugyanis az interaktív film kifejezést a Quantic Dream és a Telltale Games játékainál használjuk, és nem feltétlenül pozitív kontextusban: bármennyire is szereted a Beyondot vagy a The Walking Dead-sorozatot, abban talán te is egyetértesz, hogy a játékiparnak nem a QTE-jelenetekkel teletömött fejlesztések felé kellene haladnia. A budapesti Private Moon Studios interaktív filmje azonban más, sőt éppen fordított elképzelésre épít, a fejlesztők egy olyan point & click kalandjátékot álmodtak meg, amely csak és kizárólag élőszereplős filmjelenetekkel operál.

Pierrot és csapata nem először próbálkozik hasonlóval, az AGON-sorozat terelgetése közben született meg a Jumurdzsák gyűrűje című kalandjátékuk, ez pedig tulajdonképpen annak a folytatása Jonathan Hunttal, az azóta egész kis univerzumot kapott magyar származású, New York-i újságíróval a főszerepben. Hősünk ezúttal Debrecenbe, az MTA Atommagkutató Intézetébe (Atomki) látogat személyes okokból, kis kirándulása azonban váratlan fordulatot vesz, mikor kedves ismerőse, Vera öccse hirtelen eltűnik. Jonathan - miután pár napot úgyis időznie kell a városban - úgy dönt, hogy segít Verának Balázs felkutatásában, azonban ekkor még nem is sejti, hogy egy százötven éve lezuhant meteorit is szerepel a történetben, amely a legendák szerint az örök élet titkát rejti.

Oké, ha kimaradt a Jumurdzsák gyűrűje ez már túl sok érdekesség lesz egyszerre, szóval kezdjük az elejéről! Igen, a játék maximálisan magyar, és talán nem túlzó, ha azt írom, ritka kincs az ilyen: nemzetközi szinten csak nagyon kevés embert érdekel egy magyar szinkronos, magyar főszereplőkkel, magyar helyszíneken játszódó, és magyar történelemre, illetve tudománytörténetre épülő játék, éppen ezért nem sok vállalkozásnak áll érdekében ilyet csinálni - aligha véletlen, hogy ez a projekt is nonprofit. Mégis, mindez számomra abszolút hozzáadott értéket képviselt, különlegessé tette az anyagot, ami nem mellesleg kifejezetten informatív is: a kalandod során egy csomó érdekességet megtudhatsz az Atomki működéséről, annak történetéről, a kabai meteoritról, és körbenézhetsz majd többek között a Debreceni Református Kollégiumban is.

Mindezt filmes snittekkel tálalják a készítők, és ezt a szó legszorosabb értelmében tessék érteni: a Miazma valódi és korrekt színészi játékkal készült filmjelenetekből épül fel, sőt te magad is egy színészt irányítasz (Jonathant ezúttal is Görög László alakítja), amikor kattintgatsz a képernyőn. Ötletes elképzelés, és a megvalósításra sem panaszkodhatok, jóllehet a koncepciónak azért akad olyan korlátja, amely ugyan nem zavaró, de említésre méltó. Ilyen például, hogy a filmes jelenetek jobban megkötik a kezed játék közben, mint az animációk, hiszen míg egy valós időben lefutó animáció felett teljes kontrollt kaphatsz, az előre rögzített filmjeleneteknek meghatározott elejük és végük van, és legfeljebb csak átugorhatók.

A pontosság kedvéért nem árt megjegyezni azt sem, hogy a Miazma nincs száz százalékban megfilmesítve, a párbeszédek során ugyanis csak váltakozó állóképek formájában látjuk beszélgetőpartnerünk arcát. Ezen a téren üt el talán a játék leginkább a Jumurdzsák gyűrűjétől, ott ugyanis ez éppen fordítva volt: a beszélgetések teljes mértékben filmjelenetekből álltak össze, és maga a felfedezés történt belső nézetben, statikus, panorámaképekből felépített környezetben. Egyik megoldás sem sokkal jobb vagy rosszabb a másiknál, mindkettő mellett tudok érvelni: míg itt kétségkívül megszokást igényelnek az NPC-k - olykor igen előnytelen - fotósorozatai, annak csak örülni tudok, hogy a fejlesztők ejtették az előző rész belső nézetét és az ezzel járó nehézkes irányítást. A Miazmában már külső nézetből láthatjuk az eseményeket, és nincs szükség arra, hogy manuálisan forgassuk a kamerát, ami az előző játékban meglehetősen kényelmetlenül ment.

A játékmenet a szokásos point & click játékelemeket vonultatja fel, így ahhoz, hogy az egyébként érdekes és szórakoztató történet végére érj, sokat kell majd beszélgetni, és sok-sok fejtörő megoldása vár rád. Mivel kis túlzással fél Debrecen Balázs eltűnésén pörög, sokan tudnak majd olyan információval szolgálni, ami használható lehet a kutatásunkhoz. A kalandunk egy sor érdekes figurával hoz össze bennünket, akik annál több részletet osztanak meg velünk, minél többet faggatjuk őket. A fejtörők pedig számos különböző minijátékot takarnak, a kötelező tárgykombinálós rejtvényektől a logikai feladatokig mindenfélével találkozhatunk. Több olyan puzzle is akad, amely megoldásához a fizikaórán tanultakra lesz szükségünk, máshol pedig a virtuális okostelefonunk alkalmazásait kell használnunk a megfejtéshez - a nehézségükkel elégedett voltam.

Összességében egy nagyobb problémám volt csak a Miazmával. A játék eleje borzasztó lassú, ahhoz ugyanis, hogy egy ponton továbbjuthass, végig kell kérdezni az Atomki összes fontosabb tudósát Balázs eltűnésével kapcsolatban. Mindez persze a mellékszereplők bemutatásáról szól, de így, egyben a játékélményt teljesen megöli, főleg úgy, hogy a végén nem tudunk meg semmi érdemlegeset. Ezen kívül csak apróságok szúrtak szemet, talán ráfért volna még némi áramvonalasítás a Miazmára, és itt kizárólag a játékmenet, illetve a kezelőfelület finomhangolására gondolok. Akad néhány olyan megoldás, ami helyenként körülményessé teszi a játékot: az inventory például lehetett volna áttekinthetőbb, egy-két párbeszéd teljesen feleslegesnek tűnt, és az is szokatlan korlátozás, hogy - bár tudom, hogy szükségem lesz rájuk - bizonyos tárgyakat csak közvetlenül azelőtt vehetek fel, hogy szerephez jutnának.

Ezek azonban ne tántorítsanak el a játéktól. A Miazma mind a koncepcióját, mind a tartalmát illetően ritkaságnak számít, de nem csak a különcsége miatt meggyőző: szórakoztató és érdekes is, kellemes 15 órát lehet vele eltölteni. Ha tehetitek, szerezzétek be: a játék a Természet Világa című magazin áprilisi számának DVD-mellékleteként jelent meg, a lap szerkesztőségénél érdemes érdeklődni a megvásárlásáról.

A Miazmát az ASUS ROG Tytan CG8580 gamer konfigurációján teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.