Habár ha drága és egyetlen itáliai vízvezeték-szerelőnkre gondolunk, valószínűleg nem a szerepjátékok jutnak először eszünkbe, valójában Mario mögött egy hosszú és sikeres szerepjátékos múlt húzódik meg. Ezek közül az SNES-re megjelent, a Square Enix által fejlesztett és találóan elnevezett Super Mario RPG volt a legelső 1996-ban, és azóta a műfajban már legalább tízszer tette tiszteletét az öreg olasz. A Mario & Luigi-sorozat jellemzően mindig is egy konzervatívabb, jól bejáratott sémára épült, amit csak lassacskán fejlesztgetett tovább a Nintendo, és aminek az egyes új részei pontosan azt hozták minden egyes alkalommal, amire a rajongók számítottak.
Ám a kísérletezést hiányolók sem maradtak sokáig hoppon. 2000-ben elindult a Paper Mario-sorozat, ami ugyan több területen átvett bizonyos alapokat a Mario & Luigi-sorozatból, a fejlesztők mégis sokkal bátrabban próbáltak ki benne újdonságokat. Mostanáig kellett várni arra, hogy a Nintendo vegyen egy nagy levegőt, bevegye a bátorságpirulát, és egy crossover keretein belül elhozza nekünk a két sorozat összeolvasztását. Ebből sült ki jelen tesztünk alanya, a Mario & Luigi: Paper Jam Bros., és erről fogjuk most megállapítani, hogy érdemes-e rááldozni a pénzünket és szabad óráinkat.
Történetünket ezúttal is Luigi botladozása indítja be, amikor is éppen megpróbál megjavítani egy lyukat Peach kastélyának egy elhagyatott szobájában. Mikor előkerül egy egér, az öreg Luigi annyira megijed, hogy lever a polcról egy könyvet, ami (hogy, hogy nem) a Paper Mario világát nyitja meg, és ahonnan egyszerre a papíralapú karakterek ezresével kezdenek átözönleni a Gombakirályságba - beleértve ezekbe a főhőseink papíros másait is, természetesen. Hamarosan el is kell indulnunk Toad kiszabadítására, ám rövidesen rájövünk, hogy itt valami sötét gonoszság áll a háttérben. Igen, jól sejtitek: Bowser ismét elkezdte kavarni a matériát, amiben ezúttal ráadásul segítségére lesz papír Bowser is. Aztán persze (meglepő módon) Peach is elrabolódik.
Hogy fel tudjuk venni a harcot a Bowserekkel, Mario és Luigi csapatához csatlakozik harmadiknak Paper Mario. A történet némileg biztonsági játékot játszik: nem kapunk új karaktereket, és persze túlságosan komplikált narratívát sem, a forgatókönyv inkább a Gombavilág karaktereinek interakcióira épít a papírvilág szereplőivel. És mivel az írók alaposan kitettek magukért, hatalmas pillanatokat élhetünk át: a két Peach arról beszélget, hányszor és milyen módon rabolták már el őket, a két Bowser sosem ért egyet, a Bowser juniorok pedig tök jól elszórakoznak egymással, Sajnos Mario, Luigi és Paper Mario nem igazán beszél a történet közben, így ezek a poénok kimaradnak.
Ami a játékmenetet illeti, hiába beszélünk két sorozat összeolvasztásáról, a Paper Jam Bros. leginkább a Mario & Luigi-sorozat által kiásott mederben folyik. A világot valós időben fedezhetjük fel, gyűjtögethetünk, fejlődhetünk, nyithatunk meg új részeket, az egyetlen komolyabb változás talán az, hogy ezúttal már kevesebbszer kell majd visszatérnünk a korábbi helyszínekre ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni. Ezek mellett a harcok továbbra is körökre osztott formában zajlanak le (ahol azonban azért számítanak a reflexek is), és mind a világ felfedezésekor, mind pedig harc közben a három karakterünk egy-egy gombra van ráállítva. Az irányítás elsőre talán kicsit furcsa lehet, de hamar megszokható, és egyébként logikus.
Remek újdonság, hogy felfedezéskor az X-et lenyomva karaktereink közös sprintelésbe kezdenek, ami meggyorsítja a folyamatokat, és könnyebbé teszi a Paper Toadok összegyűjtését (és megkíméli idegeinket). A további újdonságok pedig leginkább annak köszönhetők, hogy most már velünk van Paper Mario, aki természetesen teljesen másféle képességekkel rendelkezik, mint a többiek, ezeket pedig kihasználhatjuk az új trió-mozdulatok keretein belül. Ilyenkor Paper Mario kihasználva papírságát olyan dolgokat csinál, amiknek köszönhetően átjuthatunk távolabbi platformokra (nagyjából vécépapír-gurigává változik), beáshatunk a földbe (miután átalakul fúrógéppé), vagy éppen repülhetünk (ha éppen papírrepülővé hajtogatja magát). Valójában persze nem másról van szó, mint a korábbi részek Bros.-mozdulatainak felturbózott verzióiról, de nagyon szórakoztatóak és ötletesek tudnak lenni.
Maguk a harcok (ahogy már írtam) továbbra is a megszokott körökre osztott rendszerben zajlanak, ahol a támadást vagy védekezést meg kell fejelnünk a megfelelő gombok időbeni lenyomásával - ha jól csináljuk, akkor akár teljesen el is kerülhetjük a karaktereinkre irányuló csapásokat. Nyilvánvalóan az ütközetekbe is Paper Mario hozza be a legnagyobb újdonságokat. Legfontosabb képessége, hogy le tudja fénymásolni magát, a róla készült másolatok pedig felfognak egy-egy támadást az ellenségtől. Ehhez hasonlóan támadás közben is használható a sok Paper Mario egyszerre, amennyiben több csapásra, de kevesebb sebzésre (csapásonként) van szükségünk.
Továbbá, mivel most már hárman vannak a tesók, az előző részek Bros. attackjai mellé bejönnek a Trio attackok is. Ezeket már nagyobb kihívás megcsinálni, ugyanakkor hatalmas sebzést tudnak bevinni, ráadásul ösztönöznek arra, hogy igyekezzünk mindhárom főhősünket életben tartani az ütközetek során, hiszen a trió támadások csak így aktiválhatók. Érdemes tehát odafigyelni, és kell is, mert egyébként a Paper Jam Bros. néha meglepően nehéz tud lenni, főleg akkor, ha nem vagyunk hajlandóak grindolni azért, hogy túlszintezzünk az ellenfeleinket. A szokásos ellenfelek mellé bejönnek azok papír megfelelői is, akik ugyan hasonlóak, de éppen elég apróságban különböznek ahhoz, hogy tudjanak meglepetést okozni, a bossharcok pedig kifejezetten nagy kihívást tudnak okozni.
Végül még egy újdonságot meg kell említenem: ezek a csaták közben használható kártyák. Az ütközetek előtt állíthatjuk össze a paklinkat, és menet közben használhatjuk fel, és persze mindegyik valami különleges dologgal járul hozzá a sikerünkhöz: megnövelhetik a támadásunkat, sebességünket, több tapasztalati ponthoz és érméhez juthatunk a segítségükkel, vagy gyengíthetjük az ellenfeleket. Szerencsére a rendszert jól kiegyensúlyozták, hiszen minden kártya kijátszása star pointokba kerül, és minél drágább, annál többet kell értük adni, így végső soron nem teszik túl erőssé a triónkat.
Ami a megjelenítést illeti, nem kell sokkal többre számítani, mint a 2013-as Mario & Luigi: Dream Team esetében de ez persze logikus is, hiszen ugyanazon a hardveren maradtunk, ugyanabban a stílusban. A grafika és a környezet mindenesetre nagyjából változatos, a karakterek szépen megrajzoltak, és persze mindig humoros egymás mellett látni a szereplők "sima" és papír változatait. A zenét ezen a ponton pedig már említeni sem kell, Yoko Shinomura szokás szerint remek munkát végzett.
Igazából a Paper Jam Bros. egy szerethető, élvezetes játék gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, viszont én többet vártam. Több újdonságot, kísérletezést és némileg bátrabb történetet, ha már áthozták a papírfigurákat a Gombakirályságba. Ez így tulajdonképpen csak a Dream Team kibővítése néhány papírkarakterrel.
A Mario & Luigi: Paper Jam Bros. kizárólag Nintendo 3DS-re jelent meg.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.