DiRT Rally teszt

A világ legjobb ralijátéka. A DiRT Rally szűk egy évvel a bétaváltozat első megjelenése után végre elkészült, tavaly decemberben kiadták a PC-s digitális verziót, idén áprilisban pedig boltokba került a lemezes és a konzolos példány. Elfelejthetjük a Sébastien Loeb Rally EVO okozta álmatlan éjszakákat, de még az egész vállalhatóan sikerült WRC 5-öt is, mert itt megkapunk mindent, amit egy autóversenyző csak akarhat, vezetés ennyire még sosem volt jó, nem hogy kormánnyal, de még hagyományos kontrollerrel se. A sár hangosan kopog az alvázon, érzed, ahogy alulkormányzott lesz az autó, aztán behúzva a kéziféket, kidobja a hátulját oldalra, odavágod egy sziklának, nehezebben fordul aztán, de nem aggódsz. Szétizzadva a pólódat, de eddig minden futamon dobogós voltál, a garázsban pedig ott vár az általad összeválogatott szervizcsapat. Egy halom pénzt fizetsz mindenkinek, hogy összekaparja a vasat minden célba érkezés után, viszont te vagy a legjobb, bajnok vagy, egy hős, egy legenda. És ezt már senki el nem veheti.

A DiRT Rally az autóversenyzés legjobb oldalát hozza el nekünk. Üres zsebbel állunk a világ legjobb pilótáit felvonultató világbajnokság rajtrácsára, majd kínkeserves munkával dolgozzuk fel magunkat a legjobbak közé. Ropog a fogunk alatt a kosz, de minden győzelemmel és vereséggel egyre jobbak és tapasztaltabbak vagyunk. Akadnak könnyebb sikerek, és egészen fárasztó, hosszú kihívások is, de ennek élünk. Ilyen a raliversenyzés. A játékmódok listája nem túl bonyolult: a Championship mellett van még Online mód, PvP és mindenféle Custom Event is.

A játék gerincét természetesen az első adja, végig kell mennünk a ranglétrán, teljesítve a világ minden táján, de a hagyományos Rally mellett nyomhatunk Rallycrosst és Hill Climbot is. Előbbiben körversenyek várnak ránk épített arénákban, utóbbiban pedig Kalifornia legendás hegyét, a Pikes Peaket kell megmásznunk, külön erre az eseményre épített vadállatokkal. A körverseny nekem nem tartozik a kedvenceim közé, csak cirkusz a közönségnek, semmi más, a hegymenet viszont izgalmas kihívásokat rejt, embert és gépet próbáló, szokatlan versenyforma, amit érdemes mindenkinek kipróbálnia. Nem új, volt már a Sébastien Loeb Rally EVO-ban is, de ez jobb. Sokkal, de sokkal.

Az autókat a készítők tizennégy kategóriába sorolták, a 60-as évektől kezdve vezethetjük a ralitörténelem minden meghatározó márkáját. A legrégebbiek között olyan kedvenceket találni, mint a Mini Cooper S, az Opel Kadett, a Ford Sierra vagy a Lancia Stratos, aztán egy évtizedet ugorva jön az Audi Quattro, a 205-ös és a Lancia Delta, az én kedvencem viszont nem más, mint a régi Impreza, az EVO X és a cicaszemű Focus RS. Nem sorolok fel mindent, de természetesen vannak új modellek is, a Fiesta, a Polo, a 208-as és a DS3 például már rendelkezik minden vezetőtámogató rendszerrel, egy régi modellből ezekbe átülve hatalmas a különbség. Teljesen máshogy kell őket vezetni, a játékban nincs két ugyanolyan képességekkel rendelkező autó, a bütykölőknek pedig jó hír, hogy teljesen testre is szabhatjuk őket.

Állítható a fékerő-elosztás, az első és hátsó differenciálmű, a felfüggesztés és a lengéscsillapító is, mindegyik három-öt, de nem ritkán hét további almenüvel, beállítással. A kezdők számára a készítők minden hozzányúlható alkatrészhez írtak egy rövid leírást, hogy a csúszkákat eltolva melyik irányban milyen eredménye lesz a finomhangolásunknak, mire lesz pozitív, és mire negatív hatása. Nagyon fontos pedig, hogy mindegyik autónak van tökéletes belső nézete, a régieknél még igazi műszerfal mögött ültünk, nem úgy, mint a modern, fekete műanyagfalra épített versenygépeknél, látni minden gombot, krómdíszt és bajuszkapcsolót, imádom őket. Ami pedig egyszerűen hihetetlen, hogy a készítők még arra is gondoltak, hogy tudjunk üléspozíciót állítani, nem hittem el, amikor megláttam a lehetőséget. Mekkora már!

A játék a félszimulátor stílust képviseli. Sokan szimulátorként tekintenek rá, szimulátor viszont szerintem nem létezik fotelből ülve, kontrollerrel játszva, bár meg kell hagyni, hogy a vezetés elképesztően realisztikus. Az irányítás kemény, de egy pár óra gyakorlás után enged annyit, hogy elsőként érjünk már be a célba, szórakoztató, laza, de azért keményen megizzasztja az embert. A játékban, ahogy a versenypályán is, minden tizedmásodperc számít, visszapörgetés híján pedig folyamatosan koncentrálnunk kell, nem ronthatunk el egyetlen kanyart se. Különben oda a győzelem. A futamok embert próbálóak (sokan az autós játékok Dark Soulsának hívják a DiRT Rallyt), a tökéletes élményért pedig érdemes a játékot folyamatosan belső nézetből tolni, lehetőleg HUD nélkül. Mint minden komoly címet.

A volán mögött teljesen más hangulata van az egésznek, jobb a sebességérzet, pontosabban lehet érezni az autót, és az alattunk futó utat, a kövek folyamatosan remegtetik, dobálják a kasznit - jut eszembe, még ezt is be lehet állítani. Kérhetünk finomabb és durvább zötyögést, amelyik nekünk jobban tetszik, elképesztő. Ráadásul ahány pálya, annyiféle körülmény vár ránk, hóban teljesen más vezetni, mint száraz, sivatagos úton, aszfalton, vagy sárban. A lista kövérre sikeredett, minden híres ralihelyszín megtalálható benne, nem megyek bele a részletekbe, de amit csak el tudsz képzelni, az van. Remek dolog pedig, hogy a Codemastersnél nem csak a látványra és a vezetési élményre, de a fizikára is nagyon odafigyeltek. A fejlesztés négy éve alatt a programozók a nulláról írták újra a házon belüli játékokhoz használt fizikai motort, megfelelve a legzordabb körülményeknek is.

A változatosságról a rengeteg autó és pálya mellett a napszakok váltakozása és a dinamikus időjárás is gondoskodik. Nem csak napsütésben versenyezhetünk ugyanis, de reggel, este és éjszaka is, ha összetörjük az autó fényszóróit, akkor kamillázhatunk csak a holdfénynél, illetve változik az időjárás is. Néha elkezd szakadni az eső, aztán meg kiderül az ég, a vízeffektek ráadásul rohadt jók lettek, utoljára talán a Forza Motorsport 6-ban láttam ilyen szép megvalósítást. Jó, az még szebb is volt, de ez is brutális.

A látvány egyébként úgy, ahogy van, káprázatos, a DiRT Rally a Codemasters saját fejlesztésű EGO Engine-jét használja, ami például az F1-sorozatot is mozgatja, az autók gyönyörűek, a környezet mintha egy természetfilmből lépett volna elő, a fények ragyognak, a szélvédő koszolódik, reped, minden a helyén van. Ráadásul mindkét konzolon közel stabil 60fps-sel versenyezhetünk, PS4-en 1080p, Xbox One-on meg 900p felbontással. Valahol azt olvastam, hogy ez utóbbi dinamikusan változik, 900-ról felugorhat 1080-ra, ha olyan pályán, vagy pályarészen vagyunk, én még nem láttam ilyet, de biztos így van, az előbbinek a nagyobb felbontásért cserébe viszont egy kis screen tearing írható a számlájára. Aki próbálta, majd kommenteljen légyszi, hogy mennyire idegesítő, mert kíváncsiak vagyunk rá.

Nem tudok úgy mesélni a DiRT Rallyról, hogy közben ne dicsérjem agyon minden másodpercét. A játék fantasztikus kikapcsolódást nyújt, kőkemény, de mégis szórakoztató, miközben vezetési élményben, látványban és kivitelezésben olyan minőséget tesz le az asztalra, mint semmi más. Persze, lehetne benne egy kicsit több játékmód, visszapörgetés, némi lazább beállítás, esetleg egy színesebb-szagosabb karriermód, de én azt mondom, hogy már így is több az egész, mint amit el tudtunk képzelni. Vegyétek meg, próbáljátok ki, ha szeretitek az igazi raliversenyzést, akkor ez most akkora kedvencetek lesz, mint régen a Colin McRae volt.

A DiRT Rally PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi ez utóbbit próbáltuk ki.

Kapcsolódó cikk

• DiRT Rally bétateszt