A DICE életében már nyolc évvel ezelőtt is minden a Battlefield-sorozatról szólt. Ennek tükrében meglehetősen éles váltásnak számított a Mirror's Edge, ami koncepcióját tekintve tökéletes ellentéte volt a csatatereken való lövöldözésre építő Battlefieldnek. Faith kalandja ugyanis nem a harcról, hanem a menekülésről, az állandó, parkour-elemekkel tarkított rohanásról szólt, miközben egy olyan összeesküvést igyekeztünk felgöngyölíteni, aminek a tétje nem kisebb volt, mint testvérünk élete. A Mirror's Edge azonban ízléses, a disztópikus jövőt meglehetősen stílusosan ábrázolt univerzuma és újszerű ötletei ellenére nem kevés gyermekbetegségtől is szenvedett. A mérsékelt siker ellenére a DICE mégis hitt Faith-ben, így ha kicsit megcsúszva is, de idén megkapták a rajongók, amire vágytak.
Vagyis csak részben, a Mirror's Edge: Catalyst ugyanis nem egy klasszikus értelemben vett folytatás, hanem inkább egy reboot, amiben ugyan a főhős ugyanaz, az elmesélt történet viszont nem az első felvonás folytatása, hanem lényegében egy új sztori, Faith gyökereinek, múltjának a bemutatása. Ennek ellenére a készítők nem vacakolnak a szokásos bevezetővel, azonnal belecsapnak a sűrűjébe. Ez előrevetíti azt is, hogy a játék elvárja tőlünk, hogy ismerjük a játék premierje előtt kiadott képregényt, ami ha másra nem is, arra mindenképpen jó, hogy pont az előzményeket megismerjük.
De sajnos a folytatásban se történik érdemi változás, hiába kapunk visszaemlékezések formájában morzsákat Faith múltjáról, rengeteg az olyan utalás, ami a történet előzetes ismerete hiányában elvész. A DICE egyszerűen nem sokat szöszöl a karakterépítéssel vagy a történet érdemi kibontásával, a látottak magyarázásával. Erre persze a nagyjából 6-8 órás játékidő nem is nagyon ad teret, mert az elejétől a végéig magabiztosan robog előre a cselekmény, de azért jó lett volna, ha az első részből okulva egy fokkal érdekesebb karaktereket és mélyebb történetet kapunk, mert így a küldetések teljesítése kissé mechanikussá válik.
A játék erőssége persze sosem a történetben, hanem a játékmenetben rejlett. Szerencsére a Mirror's Edge: Catalyst nem is igen változtat a bevált recepten, vagyis a főszerep ezúttal is az akrobatikus mutatványokkal színesített futáson van. A játék ezen szekvenciája most is olajozottan működik, a kontrolleres irányítás elképesztően reszponzív, gördülékeny, így pár gomb együttes használatával tényleg egészen fantasztikus futásokat tudhatunk le, még egy-egy szorult helyzetben is. A probléma az, hogy a rendszer mögé felhúztak egy értelmetlen fejlődési rendszert.
Értelmetlen, mert a képességek egy része már a játék legelején elérhető, amiket pedig fel kell oldani, azok csak tapasztalati pontok gyűjtögetésével érhetők el. Így viszont a sokat hirdetett szabadság helyett be vagyunk határolva, legalábbis ami a harcot illeti. A játék ugyanis ahelyett, hogy arra ösztökélne minket, hogy kerüljük a konfrontációt, sok esetben hajít minket olyan szituációba, amikor kénytelenek leszünk felvenni a kesztyűt a KrugerSec jól képzett katonáival. Ezúttal azonban már nem tudjuk lefegyverezni a túlerőben lévő őröket, így képességeinkre hagyatkozva kell farkasszemet néznünk velük. Ezek a kötelező harcolós részek nem nyújtanak túl nagy változatosságot, viszont garantált az idegbaj. Ennyire kezdetleges, suta, nehézkes harcrendszerrel nagyon rég nem volt dolgom.
Egyrészt taktikázásnak itt nincs helye, kénytelenek leszünk körbe-körbe rohangálni. Ez azért is nagyon fontos, mert az újonnan bevezetett Focus Shield nevű képesség a különböző akrobatikus mozdulatsorok segítségével tölthető fel, ennek hála pedig nem életcsíkjaink, hanem ez az "időleges páncél" sebződik. Ennek hiányában gyakorlatilag pillanatok alatt elvérzünk, főleg az erősebb ellenfelekkel szemben. Másrészt a feloldható képességek nem nyújtanak olyan pluszt, ami megkönnyítené a dolgunkat, így tényleg abból áll a harcrendszer, hogy elsasszézunk a nem túl okos őrök elől, majd hátba támadjuk őket. Unalmas, egyhangú, a játék lendületét megtörő, teljesen feleslegesen erőltetett szekvenciája ez a Mirror's Edge: Catalystnak.
Szerencsére azonban a játék többségében a vegytiszta rohanáson van a hangsúly, így ezek a változatosság jegyében beépített szegmensek gyorsan felejthetőek. Kezdetben úgy tűnt, ezt a változatosságot szolgálja majd Faith új kütyüje, a M.A.G. Rope is, a képességfa harmadik ágán fejleszthető kiegészítő azonban szerepét tekintve teljesen súlytalan. Segítségével elérhetetlennek hitt helyekre juthatunk el, akadályokat dönthetünk le, vagy a beépített EMP-nek köszönhetően egy időre megbéníthatjuk az ellenfeleket, de funkciója ennyiben ki is merül.
A korlátozás azonban nem csak itt érhető tetten, hanem a nyitott világúnak hirdetett Glass City esetében is. Hiába kapunk egy hatalmas, elméletben szabadon bejárható világot, a háztetőkön való rohangálás a kampány során nagyon ritkán ad szabad kezet, ráadásul A pontból B pontba rendre ugyanazokon az útvonalakon fogunk közlekedni. Persze a készítők igyekeztek a küldetéseket a város több, steril mivolta ellenére jól elkülöníthetően ábrázolt szegletébe elhelyezni, de a változatosság gyakorlatilag erre a minimális szintre korlátozódik. A helyzet akkor se sokat javul, amikor saját magunk generálta időmérőket, mellékküldetéseket vagy mások által készített kihívásokat teljesítünk. Természetesen a felhőkarcolók tetejét nehéz igazán élettel megtölteni, a DICE azért igyekezett; az itt-ott elhelyezett NPC-k azonban többnyire baromi röhejesen festenek, amint egy sarokban egy helyben ácsorogva jelzik, lenne egy feladatuk számunkra.
A Mirror's Edge: Catalyst mégis a látvány terén okozta a legnagyobb csalódást. Mi Xbox One-on teszteltük a játékot és hiába elképesztően stílusos a játékdizájn, hiába működnek jól a harsány színek alapján jól beazonosítható helyszínek, a karakterek elnagyolt ábrázolása, az állandó popup hatás, az elmosódott textúrák és úgy általában az alacsony felbontás sokszor olyan érzést keltenek a játékosban, mintha egy előző generációs játékkal játszana. A zárt terekben vagy az átvezető videókban viszont a Frostbite nagy ritkán megvillantja valós képességeit, itt érződik, hogy a 60fps megcélzásával mit kellett beáldoznia a DICE-nak.
Ami viszont nagyon tetszett, hogy ezúttal is rengeteg, a fő küldetések utáni tevékenységre van lehetőség, így hiába érünk a történet végére, utána is bőven van okunk a háztetőkön való rohangálásra. A már említett mellékküldetések kíséretében csomagokat szállíthatunk le időre, chipeket és dokumentációkat gyűjtögethetünk, a KrugerSec jelenlétét gyengíthetjük különböző szabotázsakciókkal, vagy a már szintén említett, mások által generált időfutamokon próbálhatjuk meg legyűrni a legjobb időt. És ha ez se lenne elég, akkor pillanatok alatt generálhatunk, majd oszthatunk meg saját time trialeket a közösség többi tagjával.
A Mirror's Edge: Catalyst mintha egy kicsit megkésett alkotás lenne. A DICE ugyan felismerte, hogy az első részt uraló hibákat ki kell gyomlálni, de amíg azokat sikeresen továbbgondolták vagy kijavították, rengeteg új, átgondolatlan elemet is beépítettek a "folytatásba". Ráadásul ezek az újdonságok igazi pluszt nem adnak hozzá a játékmenethez, nem emelték új szintre azt, így kicsit olyan érzésem van, mintha megkaptuk volna ugyanazt az élményt, csak más hiányosságokkal, kicsit szebb köntösben. Persze maga a futás, az akrobatikus mutatványok még mindig baromi látványosak és szórakoztatóak, de ebben a formában megkérdőjelezhető, hogy szükség volt-e újrakezdeni Faith történetét. Ha imádtad az első részt, ebben is megtalálod a neked való kihívásokat, ha viszont a nyolc évvel ezelőtti epizód se húzott be, akkor nem a Catalyst lesz az, ami ezen majd változtatni fog.
A játék PC-re, Playstation 4-re, és Xbox One-ra jelent meg. Mi ez utóbbin teszteltük.
Kapcsolódó cikkek
Átlehet rajta futni, nem túl rövid, mint sok hasonló gamma, de nem is mondanám még közepesen hosszúnak se.
Egynek elment, olcsón szerváltam be, így megérte, pihenésképp a napokban elpötyögtem vele, de jó, hogy megjelenéskor kimaradt.
Pontozás korrekt, ha valaki esetleg most Január elején hiányolja az új megjelenéseket, nos azoknak ajánlom.
fejlettebb grafika meg minden, évek teltek el,
azt tessék, még jó, hogy elég játék van most XD
:-D
Az első fényévekkel jobb volt! Miért? Mert akkor ez újdonságnak számított! Ez viszont ugyan az csak eltelt pár év és políroztak rajta!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.