Mafia III teszt

  • Írta: zoenn
  • 2016. október 15.
Link másolása
Miután Lincoln Clay '68-ban visszatért Vietnamból, esze ágában sem volt új életet kezdeni a faji megkülönböztetés fellegvárában, New Bordeaux-ban. Ám egy véletlen folytán mégis maradnia kell, és szép lassan az uralma alá hajtja a várost.

Nem minden stúdiónak tesz jót, ha egy nagy kiadó felvásárolja. Így volt ez a cseh Illusion Softworksszel is, ami 2008 után 2K Czech néven folytatta pályafutását. Míg az első Mafiára kikezdhetetlen klasszikusként hivatkozhatunk, addig a 2010-es második rész képtelen volt megismételni elődje sikerét, a fejlesztők egyszerűen nem tudták kihasználni a nyitott világban rejlő lehetőségeket. A Mafia III-ra hat évet kellett várnunk, ám az eredeti készítőknek csupán másodhegedűs szerep jutott, a munka oroszlánrészét egy frissen verbuvált brigád, a kaliforniai Hangar 13 végezte. Kreatív ötletekből tényleg nem volt hiány, ám a megvalósítás végül megsínylette a kompromisszumokat és a bugokat.

Lincoln Clay már mindenen átment, amit csak egy árva, szegény és fekete fiú el tud képzelni magának. A rasszista déli államban, Louisianában nem sok babér termett neki, besorozták Vietnamba, ahol egy olyan országért küzdött, amely semmibe nézte őt. 1968-ban visszatért New Bordeaux-ba, de nem akart sokáig maradni. Azt remélte, elköszön barátaitól, majd Kaliforniában új életet kezd. Azonban a sors fintora mégis maradásra bírja. Korábbi bandájának, a Black Mobnak meggyűlik a baja feltörekvő haitiakkal, és ha már így alakult, ő is kiveszi a részét az akcióból. Miután a problémát abszolválja, nincs megállás: jöhet egy busás haszonnal kecsegtető bankrablás. A tervet a digók karhatalmú ura, Sal Marcano dolgozza ki, a megvalósítást azonban fiára, Giorgira bízza, aki nem mellesleg hősünk régi cimborája. A kasszafúrás sikeres, ám arra Lincoln nem számított, hogy hátba szúrják.

Marcano mindent előre kidolgozott. Több millió dollárral lett gazdagabb, és egyúttal a Black Mobot is eltörölte a Föld színéről. Hősünk sem ússza meg az árulást: egy fejlövés kis híján az életébe kerül. Felépülése sikeres lesz, köszönhetően fogadott apjának, a jószívű, de végletekig naiv helyi papnak. Lincoln nem sokáig nyalogatja sebeit, véres bosszút forral Marcano ellen, pedig tudja, hogy immáron csak magára számíthat – innen szép nyerni. Még szerencse, hogy a fiú a CIA látókörébe kerül, John Donovan ügynök segítő jobbot nyújt neki, így mindketten jól járnak. A sztori első pár órája tényleg megdobogtatta a szívemet, a nyitás elsőrangú és összeszedett. A narratíva is ötletes: lényegében az ismert karakterek visszaemlékezéseit ismerhetjük meg két küldetés között. Az átvezető jelenetek kiválóan megkomponáltak, a párbeszédek abszolút élvezetesek, annak ellenére, hogy a téma már unalomig ismert, és olyan nagy meglepetések nem érnek minket.

Az ellenséged ellensége a barátod – Lincoln és Donovan erre a mottóra építi fel a bosszúhadjáratot. Bizony, New Bordeaux-ba rengeteg etnikum fészkelte be magát, és mindannyian be vannak rágva az olaszokra. A történet második fázisa tehát arról szól, hogy szépen összebarátkozunk Cassandrával, a haiti banda vudukirálynőjével, Vito Scalettával, a második rész főhősével, aki szintén összeakasztotta a bajuszt Marcanóékkal, pedig régen a belét is kidolgozta az olaszoknak. Ott van még Thomas Burke is, az írek vezetője, aki két lerészegedés közt bármilyen morbid vérontásra vevő. Ők hárman alkotják Lincoln alvezéreit, és ha felosztjuk köztük a megszerzett területeket, hűségesek is maradnak hozzánk. A terv tehát kikövetkeztethető: szépen kerületről-kerületre ki kell irtani a digókat, elvenni az érdekeltségeiket, majd végül jöhet a nagyhal.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna az írók. Na, oké: az elgondolás nem rossz, ám mindez meglehetősen rosszul csapódik le a játékra. A rivális bandák prostitúcióval, kábítószer-kereskedelemmel, fegyvercsempészettel foglalatoskodnak, melyek elég szép pénzt hoznak a konyhára, ha mi vesszük át az üzletet. A cél az, hogy az adott területen a legnagyobb zavart keltsünk emberöléssel, raktárak, szórakozóhelyek szétverésével, gyújtogatással. Előbb-utóbb előcsaljuk a kerületek vezetőit, akik roppant unalmas és klisés gengszterek, távolról sem olyan sokrétűek, mint a főbb karakterek. Ha a helytartót likvidáljuk, máris mi rendelkezünk az érdekeltségei és a területek közt. Minél több pénzt veszünk ki a zsebéből, annál közelebb kerülünk Marcanóhoz. Ám ami az elején élvezetes, úgy fordult az egész egyhangú ámokfutásba pár játékóra után.

Nem mondom, imádtam beszivárogni a szigorúan őrzött bázisokra, ahol egy trükköt használva nagy baj nem ért: füttyel felhívtam magamra a figyelmet és szépen megkéseltem a hang forrása felé igyekvő delikvenseket. A módszert ismételgetve csakhamar elkaptam a hadnagyot, kikérdeztem és mentem is tovább. Az összetűzések többségét lényegében tűzharc nélkül is meg lehet oldani, és itt már kicsit át is estek a designerek a ló túloldalára. A kötelező szegmensek kivételével egyszerűen nem éri meg lövöldözni, már csak azért sem, mert egy roppant fapados fedezékharcos rendszerről van szó, és a rendszer inkább a túlerővel egyensúlyozza az M.I. butaságait. Noha sokkal gyengébb harcokkal megvert játékok is vannak a piacon, előbb-utóbb az én türelmem is elfogyott. 

A rosszarcúak ugyanis nemigen veszik észre, hogy a társaik eltűntek, minden egyes alkalommal gyanútlanul sétálnak a csapdába. Ha viszont hangosak vagyunk, a túlerő gyorsan ledarál. Aki változatos összecsapásokra számít, csalódni fog, igazából csak a közelharcot éltethetem, mivel az kellően véres és brutális. Csak a helyszín változik minduntalan, a lényeg és a kivitelezés nem – itt siklik vakvágányra a Mafia III öt játékóra után. New Bordeaux lassú bekebelezése monoton folyamat, ha nem lenne a sztori jól megírva, nem lettem volna képes végigrobotolni rajta.

Ha egy városrész végre a miénk, el kell döntenünk, melyik segítőnkre bízzuk. Cassandra, Vito és Burke között kell lavíroznunk, ám arra ne számíts, hogy ha egyenlő arányban osztjuk szét köztük a területeket, csendben maradnak. Folyamatosan marják egymást a zsákmány felett, így ha ütősebb bónuszokra vágyunk, kivételeznünk kell az egyikükkel. Cassandra például mobil fegyverkereskedőt küld hozzánk, ha éppen fogytán a lőszerünk, vagy egy új mordályra van szükségünk. Vito – kapcsolatainak hála – három olasz zsoldossal ismertet meg minket, akikkel közösen a legnagyobb csatákat is megvívhatjuk. Burke pedig robbanószert és bármilyen járművet leszállít nekünk, ahova csak szeretnénk. A vezérek speciális szolgáltatásai a lojalitásuk függvényében erősödik, ám a kampány végigjátszása alatt csupán az egyik tag bónuszait fejleszthetjük a maximumra, így aztán nem árt előre eltervezni, hogy melyik segítséget preferálod a leginkább. 

Az egész területfoglalósdi nagyon hasonlít az Assassin’s Creed: Syndicate-ben látott megoldásra. Itt viszont elég illúzióromboló, hogy a károkozás mértékét dollárban fejezik ki – ha elértél egy bizonyos összeget, és szorgalmasan gyilkoltad a középvezetőket, végre nagyvadra is lőhetsz. Jobban örültem volna, ha inkább az írók oldják meg, miként férkőzhetünk közelebb Marcano alvezéreihez. Ez utóbbiak kicsinálása tényleg kemény dió, mert egy kisebb hadsereg veszi körbe őket, és mindenképpen kötelező levadászni őket. Az egészet a libatöméshez hasonlítanám: a szegény szárnyastól eltérően a mi májunk nem dagad a kéretlen falatoktól, hiába is próbálják a készítők lenyomni a torkunkon ugyanazt újra és újra. Egy sandbox játéknál egy kicsivel több szabadságot el tudnék képzelni. Elismerem, hogy a területszerzés kulcsfontosságú, de egy kisebb sereggel a hátunk mögött elvárható lenne, hogy ne kelljen kivenni a részünket minden összecsapásból. Az egészet megoldhatták volna egy stratégiai képernyővel, mint a The Godfather 2-ben.

A valódi New Orleansról mintázott New Bordeaux mérete előtt tényleg megemelem a kalapomat, a változatossága már inkább kétarcú. A gyarmati építészet stílusjegyei jól elkülönülnek, ahogyan a különféle negyedek arculatai is, nem beszélve a déli mocsárvidékről aligátorokkal és vérfertőző redneckekkel. A belváros csillogó szórakozóhelyeire öröm betérni, szól a blues és nyüzsög az élet. Van az egésznek némi árnyoldala is, a kissé tompa színvilágtól és a jellegtelen designtól korántsem olyan emlékezetes az összkép, mint mondjuk a GTA-sorozatban. Néhány maroknyi nevezetességtől eltekintve nincsenek olyan markáns részletek, ahol nyugodt szívvel elmélázhatnánk.

Másrészt nem ártott volna élettel és másodlagos tennivalóval elkápráztatni a kampányba belefáradt játékosokat. Gyűjthetünk korabeli Playboy magazinokat, és felvehetünk ugyan mellékküldetéseket az alvezéreinktől, de ezek is csak elkeserítően ismétlődő feladatok. Csak arra jók, hogy társaink előtt jobb színben tűnjünk fel, nem hinném, hogy hosszabb távon szórakoztatnának bárkit is. A harácsolásnak szintén nincs értelme! Hiába gazdagodunk meg gyorsan, a pénzt nem nagyon tudjuk mire elkölteni. Nem fektethetjük be vállalkozásokba, nem tuningolhatjuk a járműveinket, de még új cuccokat sem vásárolhatunk kissé elhanyagolt külsejű hősünknek. Nincs értelme a spórolásnak, hiszen nem kell agyalnunk a következő befektetésen, minden megvan elsőre. Ez pedig egy újabb kihagyott ziccer, egy nyitott világú címben szinte megbocsáthatatlan.

Akadt azonban pár pillanat, ami mosolyra késztetett: nem véletlenül figyelmeztet a játék a történet elején a rasszizmus témájára. Amikor betértünk egy feketék számára nem látogatható bárba, a tulajdonos ízesen adja tudtunkra, hogy takarodjunk onnan. A Ku-Klux-Klan egy összejövetelén pedig nemkívánatos vendégek leszünk, abszurd helyzetet eredményezve. Az amerikai történelem szégyenletes időszakában, száz évvel a polgárháború után egy színes bőrű veterán nem sétálhat az utcán emelt fővel, de legalább revánsot vehetünk a beszólogatókon. Kár, hogy csak néhány kivételes esetről van szó, pedig ilyen apró intermezzók sokat hozzáadtak volna a játék élvezeti értékéhez. A Rockstar e szempontból elkényeztetett minket, de sajnos be kell látni, nem minden fejlesztő gyúr rá ilyen őrült módon a részletekre.

A kocsikázással sem volt gondom, nagyon jól átjönnek a különbségek az eltérő autótípusok viselkedése között, bár a széria erről eddig is híres volt. Egy V8-as izomgép iszonyúan gyorsul, ám a fara olykor elszáll a kanyarokban. Egy ősöreg pickup lomha, de ha nehéz árut szállítasz, megbízható tud lenni. A vezetési modellt már igazán nem volt szabad elszúrnia a készítőknek, tekintve, hogy nagyon sok időt töltünk A-pontból B-be haladással, meneküléssel és minden mással, ha már ugye nincs lehetőség gyorsutazásra. Igen, még villamosra sem szállhatunk fel, hiába van kiépítve sín. A járműpark hatalmas, és bár vannak furcsaságok a fizikával kapcsolatosan, továbbá a részletes törésmodellről is lemondhatunk, bőven vállalható rendszerről van szó. Kár, hogy a forgalom igen csekély, ám ennek vélhetőleg megvan a technikai oka.

A prezentáció felemás. A grafika idejétmúlt, a textúrák gyér felbontásúak, a város formái, populációja sivár, csak néhány jobban sikerült fényeffekt kényezteti a szemet, illetve esőben és éjjel kimondottan pofásan festenek az utcák. A karaktermodellekkel sem voltam elégedett, habár a főbb szereplők arcmimikája remek, darabos mozgással megvert, nevesincs klóngengsztereket gyilkolunk naphosszat. Nem kevés buggal szembesültem a tesztelés alatt PS4-en, de legalább viszonylag stabil framerate-tel futott a játék. PC-n rosszabb a helyzet, ott pár napot várni kellett arra a javításra, amely eltörli a 30fps-es korlátozást. Ami viszont tényleg a Mafia III csúcsát jelenti, az a minőségi szinkron és a zenék. Patinás gárdát sikerült leszerződtetnie a Hangar 13-nak, és megkockáztatom, sok esetben a licencelt muzsikák hallgatása tartotta bennem a lelket. Jimi Hendrix, Elvis Presley, a Rolling Stones és sok más zseniális előadó dallamai kifogástalan OST-t eredményeznek.

Ha a hangulat nem vinné el a hátán a Mafia III-at, nem lenne érdemes kitartani a 25-30 órás kampány végéig, mivel sok tekintetben visszalépés történt a széria előző részeihez képest. Igazából az írókat és az audiorészért felelős részleget illeti dicséret, ők mentették meg a játékot a csúfos kudarctól. Maga a korszak telitalálat, a megannyi kényes téma remek táptalajt biztosított egy sablonos, de szórakoztató bosszúsztorihoz. Egyedül Lincoln személyével nem tudtam azonosulni, jól behatárolható figura, egy igazi izomagy, aki előbb üt, és csak utána kérdez. Lehet, hogy neked bejön az ilyen mentalitás, de számomra nem olyan mély és szerethető figura, mint Tommy Angelo vagy éppen Vito. A kihívást tehát nem a játékbeli bűnszervezet kiépítése adja, hanem a végletekig monoton játékmenet. Lehet bármilyen csavaros a sztori, a kényelmetlenségek hamar a felszínre törtek, melyek kis híján azt a kevés élvezetet is kiölték a Mafia III-ból. De csak majdnem.

A Mafia III PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re jelent meg - mi a Sony konzolján teszteltük.

Kapcsolódó cikkek

68.
68.
Batman
Játszottam vele 2 órát, de kapott egy törlést. Kár volt megvenni, kritikán aluli ez a játék sajnos.
66.
66.
Norbiii
Azt szeretném kérdezni, hogy a Mafia 3-ban milyenek az ütések? Az utcán lehet e verekedni, mint mondjuk egy San Andreasban? Ha valaki esetleg olvasná....Köszönöm.
65.
65.
mafia3
Hogyan lehet kikapcsolni a játék közben felugró "jótanácsokat"??
64.
64.
gyongealegen
Én ezt biztos hogy kifogom tolni! Meg mondom, nekem ezek a komolyabb maffia stílus/történetű játékok nagyon bejönnek. Az összes felsorolt pozitívum tetszik nekem, hogy ezek tényleg az alapjai egy jó játéknak (még ha a végeredmény persze nem is olyan tökély) A negatívumok közül meg egy van (méltányos negatívumokat írtál egyébként) ami tényleg nem tetszik, az hogy hamar ellaposodik a játékmenet, engem ez ezerszer jobban szokott zavarni egy játéknál mint hogy "évekkel korábban is jelent meg ennél szebb játék" Ami nagyon tetszik viszont, hogy valaki írta hogy történetileg nem laposodik el (lehet hogy még nem játszotta végig) de mindenesetre ha úgy van hogy a történet mindvégig fenntartja a figyelmet és érdekes marad, akkor nekem talán még az év játéka is lehet! Ha a küldetések végig változatosak lennének, akkor már messze az év játéka lehetne számomra minden hibájával együtt is!
60.
60.
Tagan
A Mafia, Tommy Angelo-val meghalt már régen...
A többi már csak rókabőr!
59.
59.
CitromH
Ránéztem én is vagy 15 percig, de kapásból: 1. Maffia, az nekem egyenlő az olasz családokkal. Mit keres egy néger a középpontban? Igen, alvilág az alvilág, de könyörgöm: ezt a játékot maffiának hívják. 2. Mi ez a szar grafika?

Igen, ez csak 15 perc, de úgy érzem ez egy mezei GTA(szintjét sem éri el), nem pedig ízig vérig Maffia. Természetesen ha lesz időm, még ránézek, de szinte borítékolhatom a pofáraesést. :(
57.
57.
semike
Hanyszor de hanyszor mondtam miert kell megvenni valamit ami "uj"?!?annyi de annyi jo jatek van, nem raerunk?
Ha manapsag mar ugyis minden jatek akkor lesz "jo"ha eltelik par honap?!....lasd dlc hegyek mindenfele peccsek....vicc.....emlexem anno kijott egy jatek lehet szar volt a graf es nem volt hatvanefpees de volt jatek....
56.
56.
GODL1KE
#54: Az infinite kurvajó volt az első 2 bioshock nekem kimaradt de majd megnézem a remasteredet. De akkor ezt miért Qrták el?
55.
55.
sasncore
#54: Az első rész etalon, mint a Mafia. A többi unalmas érdektelen egy idő után. Akár a Mafia 3, eluntam, nincs kedvem hozzá monoton. Az elején volt hangulata, de utána... Hatalmas lehetőség lett volna, a kreténeknek csak az első részt kellett volna példaként venni.
54.
54.
redsovi
#52: Mesterműveket á la Bioshock & B:Infinite
53.
53.
Őrnagy
De a sok okos már meg is vette: "Első napos vétel!!!" "Biztos jó lesz!!!" :)
52.
52.
GODL1KE
Nem Idejétmúlt grafika hanem undorítóan mocskos szar fos amihez indokolatlan nagy gépigény is kell. De a 2k től mit várunk?
51.
51.
Macika86
Én nem vitatkozni akarok, inkább mérhetetlenül elkeserített, hogy felültem (gondolom sokakkal együtt) a "hypevasútra" és marha nagyot koppantam, amikor megjelentek az első tesztek a játékról. A GK-s teszt még váratott magára (általában jókat szoktam itt olvasni) és sajnos ők sem arról áradoztak, hogy milyen jó a játék.
Ettől függetlenül én úgy érzem, hogy meg fogom venni és játszani szeretnék vele, mert nagyon sandbox párti vagyok. Konkrétan - kövezzetek meg - azért vettem anno 2 éve nyáron PS3-at, mivel játszani szerettem volna a GTA 5-el, miután tableten kijátszottam a GTA 3-at, Vice City-t és a San Andreas-t. Valamint én szeretem a Rockstar más játékait is (RDR, és LA Noire). De én nem a GTA 5-öt, hanem a RDR-et favorizálom a legjobban, ezért is várnám, hogy kiderüljön, hogy mikor jön ki a folytatása.
49.
49.
DON GONDOCS
Amúgy pont az a legnagyobb gond a mostani openworld játékok egy részével, hogy telepakolják minijátékokkal, gyűjtögetős játékkal, terület foglalással, horda móddal és egyébb elfoglaltsággal ami jó hogy van, de ne ez töltse ki a játék 60%. Persze régen ez mind újdonság volt és hosszú időre lefoglalta a játékost anélkül hogy haladt volna a storyban, de most olyan mintha ez mind megfordult volna. Van egy közepesen hosszú és kampány és egy csomó activity.
48.
48.
ilovenancythompson
hogy tudtok ilyen buzi játékokon ennyit vitatkozni, LOL
47.
47.
Chrysh
#44: Értem én, hogy csalódás a Mafia 3, de elég bizarr az a tendencia, amilyen szélsőségesen pontoznak a felhasználók vagy sokszor már a 'hivatásos' tesztelők. Vagy 1 vagy 10 pontot adnak. Ezt a 3,1 pontos metacritic pontozást is jó lenne helyén kezelni és megnézni, hogy mik azok a pocsék játékok amik ennyit érdemelnek. A Mafia nem 3,1 pontosan rossz, csak nem jó, szóval itt is a 6,5 pont jól mutatja, hogy mekkora csalódás lett a játék, nem kell túlzásokba esni, hogy már pontot se adjunk a játéknak.
46.
46.
Artyom150
Tesztelőnek azért jelezném, hogy a teszt nem azt jelenti, hogy elmeséljük a sztorit.

San Andreas téma:

Nekem az korszakos játék volt, összetettségében talán ma sincs annál nagyobb játék. Maga a sztori is, hogy elkezdünk a városban fejlődni, aztán a banda feje leszünk, aztán el kell foglalni az egész várost, aztán mikor már beleunnánk akkor elzavarnak és új életet kell kezdeni egy másik városban, aztán kinyílik a világ és a vidék és a sivatag és Las Vegas. Végtelen hosszúságú sztori, ezen felül millió minijáték. Kedvencem az az arénás körbe-körbe autózás volt, azzal nagyon sokat mentem. Ezek után játszottam a GTA 4-el, és egyszerűen nem értettem, hogy mért vették ki a minijátékokat, meg mindent lényegében. Hamar félbe is hagytam. Mafia 2 ugyanez volt, San Andreas összetettségéhez képest nulla. Azért azt végigtoltam, de a grafikán kívül semmi nem tetszett. GTA V.-el meg már képtelen vagyok játszani. Mafia 3 ugyanez. A sztori kedvéért talán kicsit játszanám, de eh...nem érdekel.
44.
44.
tundrish
Ez a játék egy rakat s*ar.
Most komolyan:
http://www.kephost.com/image/vwNs
Megállok egy helyen és a sok zombi jön egymás után és sorban szúrom le őket. Már lépni sem lehet a hulláktól, de egyik sem riadóztat, vagy hívja a többieket, hanem gázol a hullahegy felé. Ez már 10 éve is vérciki lett volna. Azt már meg sem említem, hogy kinyitok egy ajtót és nem lehet becsukni. WTF! 2016-ban? A metacritic 3,1/10 pontjával pont a helyén van a játék...
43.
43.
Norbiii
Tetszik a GTA V, de azért a San Andeas nekem jobban tetszett anno, mint most a gta v. A GTA V-ben a szép külső terekre fókuszáltak, faxa a nagy bejárható terület, + rágyúrtak a grafikára, mert szép lett, de a tartalom itta meg ennek a levét, gondolok itt arra, hogy a S.A. hozott egy csomó újítást, egy csomó helyre be lehetett menni, volt Casino, billiárd, konditerem stb...addig a GTA V ezen a téren milyen újításokat hozott????? Van ruházati bolt, meg kajálda?Ez volt a S.A.-ban is, egy-két dolgot leszámítva talán nem túlzok, de a S.A.-ban ezen a téren több minden volt.

+ A GTA V-ben BOTRÁNYOS a közelharc, megütök valakit, és 10-ből 8-szor meghal, és ha mázlim van akkor talpra áll!
34.
34.
joeperry
#24: Teljesen igazad van. A Mafia 1 térképe a mai napig a fejemben van, bárhová eltalálnék segítség nélkül, sőt, annak idején napokat marhultam el azzal, hogy felfedezzek olyan dolgokat, amik nincsenek rajta. A harmadik részben is benne van már néhány órám és voltak is jó pillanatai, de még egyszer nem jutott eszembe, hogy nekiálljak bejárni a térképet, annyira érdektelen az egész környezet.
29.
29.
Cooper Channel
A Mafia II-vel rengeteget játszottam. Itt a III-ban sokszor van olyan érzésem, mintha annak a pályáját épitették volna át, vagy néhány elemet átemeltek volna. Lincoln és az autók mozgásáról pedig a GTA IV jut eszembe. Erre ráerősit a fegyveres furgon és a kérhető autók (GTA IV motoros DLC).
Hangulatos és nem rossz, de a bugokat, idióta AI sofőröket javitani kéne.
Sajnos gyengébb lett mint a második rész.
26.
26.
Beniciodeltoro
#2: 15 percig nézem a gameplayeket és már unom is, meghalnék ha ki kéne pörgetni.
24.
24.
Gorrister
Nem játszottam a játékkal, mert már a gameplay videókon láttam, hogy nekem ez nem fog kelleni. Egyszerűen ez a játék is elköveti azt a hibát amit a legtöbb mai játék. Abszolút stílustalan a kezelőfelület. Egyáltalán nem illik össze a designnal.
Érdemes megnézni a Mafia 1 térképét. Annak volt stílusa, az úgy nézett ki mint egy rendes igazi papír térkép, még a hajtogatás nyomai is látszottak rajt. Ez meg csak egy ilyen izé. Nem is lenne baj ha egy modern környezetben játszódó játék lenne, mert akkor be lehetne tudni annak, hogy ez egy gps progi na de a 60-as évekhez nagyon nem illik ez a fajta megvalósítás.
Az is irritál, hogy hülyének nézi a játékost. Minden jelölve van, mindig mindent de tényleg mindent kiír. Már már olyan részletességgel, hogy most menj ki az ajtón most ülj be az autóba. És ez sajnos a legtöbb mai játékra is igaz. Régen kapott az ember egy küldetést "nesze old meg" alapon, most meg zsinóron rángat végig a játék, hogy nehogy elrontsák a kis hülye gyerekek.
23.
23.
Heldengeist
#22: Oké, azért a GTA egy külön kategória. Nem született még játék a kategóriájában, ami érdemi konkurencia lehetne.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...