Call of Duty: Infinite Warfare bétateszt

A totális hadviselés jövője. Űrcsaták, zéró gravitáció, robotkutya, láthatatlanság, halálsugár, falon futás és dróninvázió. Ha azt hiszed, hogy a Call of Duty nem tud már elrugaszkodottabb sci-fi világgal előállni, akkor tévedsz, az Infinite Warfare gyorsabb, brutálisabb és modernebb, mint valaha. A teljes játék november 4-én már a boltok polcaira kerül, előtte azonban itt volt még egy dupla hétvégés bétateszt, melyen mi is megnéztük, hogy mire lehet számítani. Mit is mondhatnék így előre? Utálni fogod az új Call of Dutyt, de mégis játszod majd. Mert nagyon jó.

Emlékszem, amikor a Medal of Honor fejlesztői otthagyták az Electronic Arts csapatát, és Infinity Ward néven új céget alapítottak. Nem tetszett nekik, hogy a kiadó beleszól abba, hogy milyen játékot készítsenek, hamarosan pedig megalkották életem valaha volt legjobb második világháborús FPS-ét, a Call of Dutyt. Az első két résszel éveket játszottunk, volt S&D-klánunk, indultunk bajnokságokon, és nem egyszer értünk el szép eredményeket, ez az Infinity Ward viszont már nem az az Infinity Ward, mint régen volt. A kulcsemberek már rég a Titanfall-sorozatot jegyző Respawn Entertainment sorait erősítik, és hiába látjuk nevüket a Call of Duty: Infinite Warfare kezdőképernyőjén, már közük sincs az eredeti felálláshoz. Ahogy a játéknak se.

A távoli jövőben járunk. Két ellenséges csapat vívja háborúját a Naprendszer feletti hatalomért, a Settlement Defense Front (SDF) és a Special Combat Air Recon (SCAR) harca a végsőkig feszítette az emberiség tűrőképességét, a két fél olyan ultramodern, gyilkos eszközöket vet már be a csatában, melyek pár évvel ezelőtt még a fantáziánkban se léteztek. A játék bétaváltozata ezekbe a harcokba enged korai betekintést, négy játékmódot, négy pályát és három karaktert próbálhattunk ki most hétvégén PlayStation 4-en és Xbox One-on is.

A public serverek imádott klasszikusaként a sort a Team Deathmatch nyitotta meg. A régi, jól ismert szabályok szerint itt két csapat indul egymás ellen, folyamatosan respawnoló katonákkal, a cél pedig mi más is lehetne, mint minél többet kinyírni az ellenség sorai közül. Ennél komolyabb odafigyelést igényel már a Domination, melyben a két csapat A, B és C pontokért harcol folyamatosan. A mód kiegyensúlyozott taktikát igényel mindkét csapat játékosaitól, nem elég ugyanis megszerezni a pontokat, de meg is kell tartani, csak úgy lehet nyerni. Idegenekkel játszva persze nem lesz könnyű senkinek a helyzete, ez a hétvégi bétateszt során is kiderült - ritka, ha össze lehet dolgozni valakivel, aki ottmarad a ponton, vagy velünk jön elfoglalni a következőt.

Az utolsó előtti játékmód a Defender nevet kapta. A feladat itt egy drón megszerzése, és a rajta lévő adatok letöltése, mely az előzőhöz képest már fókuszáltabb, támogatóbb stratégiát igényel. A játék elején megindul a verseny a drónért, aki pedig megszerzi, szabadon mozoghat vele, amíg a letöltés folyik. Lőni nem tud, és az ellenség térképén is pontosan látszódik, úgyhogy azonnal célpont lesz, a csapattársaknak őt kell minden erejükkel megvédeniük, amíg meg nem szerzi a csapat a pontot. Nagyon jó érzés, ha a többiek nem rusholnak előre idióta módjára, és bevédik a búvóhelyedet minden irányból, volt néhány jobb játékos a csapatomban a próbakör alatt, és meg kell, hogy mondjam, nagyon tetszett, amit csináltak. Végül, de nem utolsósorban pedig ott van még a Frontline játékmód, aminek nem igazán láttam értelmét. A mód teljesen ugyanaz, mint a TDM, csak embereink mindig ugyanarról a védett pontról respawnolnak, ennyi és nem több az újdonság.

A négy játékmódot négy pályán lehetett tolni. A Frontier egy futurisztikus, teljesen steril űrállomás, fehérre festett falakkal, fém berendezési tárgyakkal, zsilipekkel és mindenféle gépekkel. Nem nagy helyszín, ahogy a három másik se, a pályákat 6-12 játékos meccsekre tervezték, a sorozat korábbi epizódjaihoz hasonlóan pedig ezek is könnyen átláthatóak, és rendelkeznek többféle vonulási úttal, egymásba érő arénával. A Throwback már ennél izgalmasabb. A városi pályán egy 1950-es évek szellemében felépített amerikai városban folynak a harcok, van metróállomás, mozi, bowling pálya, és még traktor, meg kukoricaültetvény is a szélén, miközben a háttérben hatalmas fehér felhőkarcolók magasodtak az égig. A sort a Terminal követi, mely megint egy űrállomás, civileknek berendezett várókkal és éttermekkel, igazi mai űrsiklóval a leszállópályán, míg a Frost egy Jupiter egyik holdján fekvő, hó és jég borította kutatóközpontot nyit meg előttünk.

A bétában már vannak Mission Teams feladatok, melyek egyénileg teljesíthető mini küldetéseket nyitnak meg előttünk. Öljünk meg X embert, csináljunk kill streaket, szerezzünk Y pontot valamelyik játékmódban, legyünk elsők - minden feladat teljesítésével plusz pontokat szerzünk az általunk választott csapatnak, mi pedig extra felszereléseket és kiegészítőket kapunk értük cserébe. De ha már az extra dolgoknál tartunk, akkor csak megemlítem, hogy megint van a játékban doboznyitás, melyből az ingyenes, ajándékba kapott dobozok általában hagyományosabb kiegészítőket és fegyvereket rejtenek, míg a prémium doboz ritka kincsekhez juttat hozzá, nekünk viszont fizetni kell értük. A kiegészítőkkel karakterünket és fegyverünket fejleszthetjük, szabhatjuk testre, a hagyományos és extrém vonalon egyaránt. Az új Call of Dutyban nem ritka, ha valaki félretolt sapkával, zebramintás ruhában és neonzöld gépfegyverrel indul csatába, nem tudom, hogy ki szereti ezeket, de szerintem borzalmasak. Én maradok a feketénél, az sose megy ki a divatból.

A hétvégén mutatkozott be az Infinite Warfare egyik újdonsága, a Combat Rig rendszer, mely a hasonló játékok kasztjainak felel meg. A teljes verzióban hat karakter közül lehet majd választani, melyből most három volt kipróbálható, a Warfighter, a Merc és a Synaptic. Az első egy kiegyensúlyozott rohamosztagost takar, szuper felszerelésekkel, és bizonyos idő után előhívható különleges gépfegyverrel. Stukkere V-alakban szét tud nyílni, egyszerre több ellenséget is leszedve, míg a második egy védekező pozícióra tervezett, nehézpáncélt és nehézgépfegyvert viselő karakter. Az ő különleges felszerelése egy sugárfegyver, mely vörös fénynyalábot kibocsátva magából szinte célzás nélkül tudja halálba küldeni az ellenségeket, az utolsó pedig egy robot. A letámadásra fejlesztett fürge kis emberszabású szerkezet a közelharcokban teljesít kiemelkedően, két keze pedig egy-egy gépfegyverré képes alakulni, melyet a két ravasszal külön-külön lehet irányítani, elképesztő pusztítást összehozva.

A játékmenet valami felfoghatatlanul gyors lett, talán a leggyorsabb, amit Call of Duty játékban valaha láttam. Alapbeállítás a falon futás és a jet pack, tudunk futás közben újratölteni és becsúszni, és van célzás rásegítés is, ami nem csak rámozdítja célkeresztünket az ellenségre, de egy fél másodpercig még követi is őt. A játékban csoda, ha egy percig életben tudsz maradni, akkora a darálás, mindenki egyfolytában pörög benne, egy pillanatra sincs megállás. A futurisztikus atmoszféra, a különleges fegyverek sokasága és a véglegekig felgyorsított, de egyben leegyszerűsített játékmenet pedig egyszerre hoz egy olyan összhatást, melyet minden normális ember zsigerből gyűlöl már az első pillanattól kezdve, viszont ugyanilyen gyorsan meg is tud szeretni. Ha játszol vele egy fél órát, akkor rájössz, hogy nem is rossz ez az egész, sőt. Rohadt jó. A fegyverek ötletesek és kiegyensúlyozottak, állandó a rohanás, az agyad pedig úgy dolgozik folyamatosan, mintha Red Bull folyna az ereidben vér helyett. Ami meg nekem a legjobban tetszett, hogy a játék szinte nem ismeri a töltési időt. Bemegyek egy lobbyba, megy a visszaszámláló, alakítok kicsit a karakteremen, aztán kezdődik a játék, és 5 másodperc után már a pályán is találom magam. És a 60fps is mindig fix - azért lehet bármennyire utálni a sorozatot, de ez teljesítmény.

A Call of Duty: Infinite Warfare az extrém hadviselés jegyében készült, a béta pedig épp, hogy bemutatott belőle egy darabot. Lehetett légi támogatást kérni, volt egy ellenségeket porrá égető vaporizer benne, egy energiafegyver, ami több tíz méterre repítette az áldozatát, meg egy olyan gránát is, ami fekete lyukat idézett meg, magába szippantva mindent, és akkor a legdurvább dolgokat még nem is láttuk. A kutyává változó robotot, a láthatatlanná tevő páncélt, meg a mindenki halálba lökő energiapajzsot. Azt nem merem kijelenteni már most, hogy jó játék lesz az új CoD, de fikázni sem szeretném. A multiplayer része mindig baromi erős volt a sorozatnak, a single player kampány meg bár nem volt hosszabb egy esti filmnél, olyan élményt nyújtott mindig, amit sokáig emlegettünk utána, és ez most se lesz máshogy. Végül pedig mit tudok mondani, három nap bétával töltött idő után? Ha nincs ellenedre a sci-fi környezet és a rengeteg valóságtól elszállt játékelem, akkor próbáld ki a játékot, mert az eddig látottak alapján a minőségre megint nem lesz panaszunk.

A Call of Duty: Infinite Warfare PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra fog megjelenni. A bétát Xbox One-on próbáltuk ki.

Kapcsolódó cikkek

• Call of Duty: Infinite Warfare teszt
• Call of Duty: Infinite Warfare előzetes