Zoenn tesztje
Megérkezett! A Rockstar Games frenetikus, stílusteremtő akciójáték sorozatának újabb epizódja immáron nem csupán a PS2-ősök kiváltsága, hanem a PC-s és Xboxos társadalomé is. A gétéázó játékosok ismertetőjele a kialvatlanság, görcsbe ránduló ujjak a sok billentyűnyomogatástól, na és persze a játék nyújtotta élmények megosztása – kérve, vagy kéretlenül - közvetlen embertársainak. Ez érthető, elvégre az elődök közül egyik sem volt ennyire magával ragadó, mint a San Andreas. Szóljon hát a hip-hop és hasítsanak a lóerők, ideje feljebb lépnünk a gettó ranglétráján – az út hosszú lesz és rázós, de az érzés, mindenen túltesz.
Hala a Sony és a Take 2 pofátlan üzletpolitikájának, csaknem nyolc hónapnak kellett eltelnie, mire kezeinkbe kaphattuk a játék PC, illetve Xbox változatát. A megjelenést megelőző pár nap már kíméletlen várakozással telt, s utána egyszerűen megszűnt létezni körülöttem a külvilág. A telepítési procedúra alatt feszült idegekkel bámultam az állapotjelzőt – megjegyzem a várakozás itt csúcsosodott ki már-már fizikai fájdalommá -, majd az első indítás után csaknem tíz óra intenzív nyüstölés következett és az ezt követő öt nap azzal telt, hogy teljesen végigvigyem.
A játék a kilencvenes évek elejére helyezi a történeti szálát, méghozzá egy alternatív Kaliforniába. Az előző részektől eltérően immár három nagyváros utcáit járhatjuk be, mindegyik külön hangulattal bír, így gyakorlatilag nem válik unalmassá. A kezdő helyszínünk Los Santos, amely nem titkoltan Los Angeles-re hajaz, később eljuthatunk San Fierro-ba, amelyet San Francisco ihletett és Las Ventura-ba is, utóbbi a kaszinóiról elhíresült Las Vegas gta-s megvalósítása. A városokat hosszú, többsávos autópályák kötik össze, ezen felül elkocsikázhatunk jónéhány vidéki falucskába is, persze le is térhetünk a járt utakról és folytathatjuk utazásunkat akár a természet lágy ölén. Minden csak rajtunk áll, természetesen nem ütközünk korlátozásokba, szabadon mehetünk bármerre. Bűnöző főhősünk Carl Johnson, azaz CJ, aki három év multán tér vissza Liberty City-ből szülővárosába Los Santos-ba, mivel édesanyját nemrégiben meggyilkolták. Mivel régi bandáját, Orange Grove Street Families-t külső és belső viszályok egyaránt tépázzák, így nem rest újból belevetnie magát a régi kerékvágásba. A dolgot nehezíti egy korrupt rendőr, aki megpróbál hősünk nyakába varrni egy rendőrgyilkosságot, de CJ-t nem olyan fából faragták, hogy behódoljon bárkinek is, jobban látja saját kézbe venni a dolgokat. Először is rendbe kell tennie a banda hírnevét, majd fokozatosan azon lesz, hogy kiérdemelje az alvilág ura megtisztelő címét az egész államban. A sztori folyamán lehetőségünk nyílik több kidolgozott szereplő megismerésére, akiknek rendszerint el kell vállalnunk ezt-azt. Elsőnek természetesen gang-ünk tagjainak a bélpoklos Big Smoke-nak vagy a folyton füvező Rydernek, ám később persze találkozunk befolyásosabb személyekkel is. Minden küldetés előtt kifogástalanul megrendezett átvezetőket nézhetünk végig, amelyek nemcsak arra szolgálnak, hogy továbbvigyék az egyébként non-lineáris sztorit, hanem arra, hogy jókat kacagjunk a bőven adagolt humorbombáktól. Feladatainkat járművel és gyalogosan kell elvégeznünk, ahogyan azt már megszokhattunk, e téren tesz tanúbizonyságot a program kellő változatosságtól. Szinte hihetetlen mennyi érdekes megbízás vár ránk és ha ez még nem lenne elég, vállalhatunk más egyéb közmunkát is egy taxi, rendőrautó, tűzoltókocsi stb. meglovasításával, ahogy tehettünk ezt már korábban is. Ha úgy tartja kedvünk, csillogtathatjuk tehetségünket sok más minijátékban is, például egy kocsma játékgépének igénybevételével, ezekből csaknem egy tucatot találunk a játékban. Szintén a sztoritól függetlenül benevezhetünk illegális autóversenyekre, vagy a fehérnép felszedését elősegítő táncmulatságok aktív részesei lehetünk, szintén egy reflexeinket igénylő – és olykor frusztráló – minijáték segítségével. Ember legyen a talpán aki képes első nekifutásra 100%-osan kiaknázni minden küldetést és lehetőséget.
Újdonságnak számít a sorozatban az, hogy főhősünk fejlődik is, továbbá külalakját saját szánk íze szerint alakíthatjuk. Először is sűrűn kell látogatnunk a konditermeket, hogy kellően tekintélyt parancsoló izomkötegeket varázsoljuk CJ végtagjaira. Persze, ha ennek ellenkezőjét – azaz egy hájpacni gangsztát - szeretnék irányítani, erre is lehetőségünk van, ha konditerem helyett a gyorséttermeket látogatjuk előszeretettel. Ha szorgalmasan vesszük igénybe a szobabicikli és a futógép segítségét, akkor sokkal tovább tudunk majd futni később, mi több a max életerőnket is kitolhatjuk. Legalább ennyire hasznos, hogy eljárhatunk áruházakba ruhákat és egyéb kiegészítőket vásárolni, továbbá a helyi fodrászok látogatásával bármilyen frizurát varázsolhatunk hősünk feje búbjára, de ha bőrünket szeretnénk felcicomázni, arra is lehetőség van – elég csak betérni az egyik tetoválószalonba. Persze egyes képességeink csak akkor indulnak fejlődésnek, ha sűrűn használjuk őket. Ilyen az autóvezetői képesség, vagy az egyes fegyvertípusoknak megfelelő jártasságok. Talán mondanom sem kell, karakterünk statisztikái erősen kihatnak a játékmenetre is. Biztos sokaknak tetszeni fog az a lehetőség, hogy ezúttal bármikor úszkálhatunk a hűvös tengerben, nem fogunk belefulladni.
A járműpark soha nem volt ennyire változatos és bőkezű, mint most. Az előző epizódokból megismert darabok most is visszatérnek, csak sokkal szebb kivitelezésben, ezen felül persze új mozgó-alkalmatosságokat is kézhez kapunk – mint például a kerékpárok. A repertoár több száz járműre rúg, és ha hozzáteszem azt is, hogy némely autót még tuningolhatunk, átfesthetünk, különböző speckókat aggathatunk rá, akkor bátran törhetünk ki örömmámorban. Az már magától értetődő, a földi, vízi és légi járművek fizikája, törésmodellje még fejődött is a Vice City-hez képest.
Konzolátiratról lévén szó igen nagy szerepet tölt be, hogy a grafikát a videokártyánknak megfelelő szintre hozzák a készítők. Szerencsére eleddig a Rockstar egyetlen konverziójában sem kellett csalatkoznunk, most sincs ez másképp. Az előzetes információknak megfelelően az elmosódott PS2-es textúrákat lecserélték sokkal élesebbekre, ezen felül jónéhány modell több poligont kapott. A megnövelt látótávolság és néhány látványjavító bevezetésével (pl. élsimítás, mip mapping) kifejezetten kellemes látványnak nézünk elébe, melynek következtében a gépigény is növekedett VC-hez képest, ha nem is drasztikusan. Megjegyzem, hogy a gamma nem támogatja az MX-es kártyákat. Talán még a képi világnál is hangsúlyosabb a játék zenei része. 11 rádióadó hivatott arra, hogy kitűnő alaphangulatot adjon a járműves részeknek. A soundtrack meglehetősen erősre sikerült, minden szám az adott korszakból származik, érezhetően a rap anyagok vannak túlsúlyban, ami érthető is a témaválasztást tekintve. Ezen felül ismét lehetőségünk van saját számok bemásolására, de szerintem feleslegesen, hiszen a változatos összeállítást soha nem lehet megunni. A többi hangeffekt szintén megérdemli a jelest, egyszerűen tökéletesek, legyenek azok a környezet zörejei, vagy az ismert személyiségek tolmácsolásában előadott profi szinkron (soha, egyetlen játékban sem fordult elő még ennyi fuck és nigga kifejezés).
Nem eszik olyan forrón a kását a San Andreas esetében sem, hiszen becsúszott néhány apró, de pimasz hiba is. Kijelentem, hogy a nehézséget nem sikerült egyértelműen belőni. Mivel küldetések alatt most sem menthetünk, így nagyon zavaró, ha elejéről kell újrakezdenünk egy összetettebb missziót. Észrevettem, hogy a víz megjelenítése a Vice City-ben sokkal szebb volt, nem értem, hogy a mostanit miért nem cserélték le valami szebbre. Továbbá jó néhányszor idegesítettem fel magam a furcsa, de később megszokható kamerakezelésen. Tanácsos először a beállításoknak kikapcsolni az alapból invert egeret. Karaktermodellek terén megemésztettem volna még pár száz poligonnal többet is, mivel így eléggé elnagyoltak. Összességében nem találkoztam égbe kiáltó hiányosságokkal, bár néhány apró, tipikusan a gta-kra jellemző bugok most sem lettek orvosolva, mint pl. az, hogy amikor egy rendőrautóval koccanunk, miért tör életünkre ilyen csekélységért a fakabát? Az AI-ről inkább ne is beszéljünk.
No kérem, a GTA – San Andreas teljes mértékben beváltotta a hozzá fűződő reményeket, bátran állíthatom, sikerült ismét kult-játékot alkotnia a nívós készítőknek. Játékélmény tekintetében maradandó alkotásról beszélhetünk, minden akciójáték kedvelőnek ott a helye a polcán. A 150 órás játékidő magáért beszél, ez a garancia arra, hogy nem lesz párnapos szórakozás. Őszintén szólva elképzelni sem tudom, hogy a jövőben milyen újdonságokkal lehetne überelni a San Andreast, egyáltalán mit tervez a Rockstar a következő eljövetelre. Szerencsére kihívók akadnak majd, köztünk az EA Godfather szüleménye. Addig is meghajtom a fejem, több millió gamertársammal egyetemben jelen produktum előtt.
Ford Fairlane leírása
Majdnem két hónapja, október végén kaptam kezeim közé a világ eddigi legjobb játékát, a Grand Theft Auto: San Andreas-t. Mivel már akkor tudtam, hogy négy hétig más munkák miatt elindítani sem lesz időm az anyagot, és már akkor láttam, hogy nem lehet pár nap alatt kipörgetni, inkább egy pár órás játékot követő, amolyan kóstoló jellegű cikket írtam róla az oldalra, nem akartam ugyanis két hónappal elodázni a tesztet. Persze már akkor is terveztem, hogy ha érdemes lesz, még egy alaposabb tesztet is írok majd a cuccról, ha egyszer végzek vele, ez pedig most következett be, miután heteken át beleöltem minden szabadidőmet, egész pontosan 155 óra játékidőt (ami 20 teljes, 8 órás munkanapnak és 7 teljes, 24 órás napnak felel meg). Hozzá kell tennem, eléggé alapos voltam, bár ennek ellenére sem sikerült 100 százalékra teljesítenem az anyagot, csak 91.44-re (annyira méretes és hosszú a játék, hogy még századszázalék pontosságot is bevezettek a készítők), néhány nem kötelező versenyt sehogy sem tudtam megnyerni.
Lássuk akkor a részleteket alaposabban, ízekre szedve - az alábbiak természetesen elsősorban azoknak a kíváncsibb egyéneknek szólnak, akik még nem játszottak az anyaggal, tehát a játék megjelenésére váró PC-seknek és X-eseknek, továbbá azon PS2-eseknek, akik csak a karácsonyfa alatt találják meg a játék dobozát, ráadásul e csoportokon belül is elsősorban azoknak, akik nem félnek a lelőtt poénoktól, mert ezekben alább nem lesz hiány.
A történet és a karakterek részletesen, és nem valami spoilermentesen
A játék sztoriját nagyon nem részletezem, egyrészt, mert az előző cikkben már vázoltam a korszakot és a főhős alapszituációját, másrészt, mert a korábbi Grand Theft Auto játékokhoz hasonlóan a San Andreas sem rendelkezik egy igazán fő történeti vonallal, ahogy a játék hősének sincsenek kitűzött céljai, leginkább csak sodródik az árral.
Los Santos-ban, a legnagyobb városban kezdjük a játékot, ezt nagyrészt Los Angeles inspirálta, tehát olyan tengerparti, multikulturális város, hasonló külvárossal, gazdag negyeddel meg mindennel (ezekről később), annak is a keleti külvárosában kezdünk, ahol leginkább bandáznak a fiatalok, és ahol leginkább lerobbantak a házak. Ide tér haza az anyja temetésére Carl "CJ" Johnson, aki öt évig Liberty City-ben lógott, és rögtön el is kezdhetünk vele a bandánknak, az Orange Grove Families-nek küldetéseket végrehajtani. A banda főleg az Orange Grove utca körül alakult ki (innen kapta a nevét is), és nem különösebben szervezett, igazi vezetője sincs, de úgy tűnik leginkább Sean "Sweet" Johnson, Carl bátyja a vezéregyéniség benne, továbbá Carl (akinek a respektje a játék elején alacsony, hiszen sokáig volt távol) és két további öregfiú, Lance "Ryder" Wilson és Melvin "Big Smoke" Harris. Ők az első barátaink, akiktől felvehetünk küldetéseket, természetesen kezdetben még csak amolyan bemelegítő és tanító jellegűeket - a térképen szokás szerint megjelenik az ikonjuk is, és szabadon választhatunk sorrendet, néhány küldetés után pedig új barátok és alkalmi szövetségesek is előkerülnek. Carl eléggé simulékony, képlékeny karakter, annak is kell lennie, hogy könnyen azonosulhassunk vele, ő tehát olyanná válik majd, amilyenné akarjuk, ha akarjuk, lehet kigyúrt és tetovált kopasz izomember, vagy szakadt és afrohajú szakállas dagadék, vagy sovány elegáns úriember - a külső kombinációs lehetőségeink száma talán a milliót is eléri. Sweet tipikus báty figura, közepesen testes, szakállas, harmincas, aki bár bűnöző, mégis afféle Robin Hood, azért bandázik, hogy ő, a családja és az utcája megéljen, és azért terjeszkedik a drogot elutasító bandájával, hogy a konkurens, drogterjesztő bandáktól minél több fiatalt megmentsen, higgadt, általában megfontolt, törődő karakter. Ryder leginkább Snoop Doggra hasonlít, vézna és mindig füvet szív, Big Smoke pedig egy pénzéhes dagadt figura, aki nagyon hajszolja a pénzt, és cracken él.
Idővel megismerkedünk Carl és Sweet húgával, Kendllel, a belevaló és üzleti érzékkel is rendelkező feka csajjal, és barátjával, Cesar Vialpandoval, aki szintén egy békésebb, nem túl aktív bandát vezet, háborúzás helyett leginkább illegális autóversenyekkel és lowriderezéssel foglalkozik (tudjátok, a hidraulikával ugráló autók, az amerikai filmekben a mexikói bevándorlók szórakoznak ilyesmivel). Hősünk természetesen aggódó bátyként és afroamerikaiként kicsit ellenszenvesen közelít a mexikói sráchoz, de egy autóverseny után Carl befogadja a családba Cesart, aki attól kezdve az egyik legjobb barátja lesz, sokszor visszük őket együtt küldetésre is. Szintén a játék elején ismerkedünk meg a nagyon ellenszenves Jefferey Martinnal, aki piti bűnök miatt került a rács mögé, majd az élmény hatására szabadulásakor elnevezte magát OG Loc-nak (OG, mint Orange Grove, és Loc, mint lakat), és elhatározta, hogy nagy rapkarriert csinál - ugye az amerikai filmek szerint a feketék szinte csak rapkarrierről és kosárkarrierről álmodoznak. Bár irtó idegesítő a nyivákoló és totálisan tehetségtelen köcsög (többek között a "börtönbarátnőjével" is le kell számolnunk, mert az átverte és nem menedzseli), és a főhős sem rejti véka alá, hogy nem szívesen teszi, de a közös gyökerek miatt azért segít neki betörni a rapiparba, ekkor kell többek között ellopnunk az aktuális legmenőbb rapper (a rádióban is sokat dicsérik), Madd Dogg rímfüzetét is. Több jelenetben feltűnik, gyakorlatilag szintén megbízóvá válik Frank Tenpenny rendőrtiszt is, aki a játék végén a főellenség lesz, ő összetett, nagyon aljas, kegyetlenkedő karakter, a hangját egyébként maga Mr. Cool, azaz Samuel L. Jackson adja remekül. Ő végül is egy olyan rendőr, aki egyrészt minden eszközzel próbál a bűn ellen harcolni, például szándékosan játssza ki egymás ellen a bandákat és gerjeszt bandaháborúkat, hogy "hulljon a férgese", feltehetően azt hiszi, hogy ezzel jót tesz, ugyanakkor ő maga is kedvére drogozik, rabol, zsarol, harácsol és gyilkol, rosszabb, mint az általa lenézett bűnözők. Mellesleg az egész várost a saját játszóterének és tulajdonának tekinti, úgy érzi ő a kiskirály, egyébként bejárása van a kevésbé szervezett bandák tagjaihoz is, és zsarolással bármire ráveszi őket, mi is közvetve és közvetlenül számtalan alkalommal a csapdájába esünk, kénytelenek vagyunk munkákat végezni neki.
Már a játék elején is nyitva áll (a sorozat korábbi részeihez hasonlóan három szigetből álló) San Andreas állam egész jobb alsó harmada, de ennek a szigetnek csak az alsó kétharmadát teszi ki a fent említett Los Santos város, ami önmagában akkora, ha nem nagyobb, mint a sorozat előző részéből ismert Vice City. A sziget felső harmada vidéki terület, hegyekkel, erdőkkel, szántóföldekkel, kisvárosokkal, falvakkal és tanyákkal, hatalmas élmény először kimenni oda a korábbi urbánus részek után. Ott kezdetben csak nézelődhetünk, küldetéseket nem kapunk, és ingatlanokat sem vehetünk, csak a 27-edik küldetés után nyílik meg igazából az a vidék, és az állam bal oldala is, kicsivel talán kisebb rész, mint egy újabb harmad. A bal oldali terület is vidéki, de azért kicsit más, ennek a peremén nagyon gyors országutak futnak, meg az ehhez tartozó gyorsbüfék, motelek, gyártelepek, egyebek, amolyan 66-os út hangulata van a helynek, és többnyire Harley Davidson klónos motorosokat, kamionosokat és motoros meg lakókocsis utazókat kerülgethetünk száguldás közben. A terület belső része két darabra osztható (egy folyó fel is osztja), a bal oldalit egy eszméletlenül nagy hegy uralja, itt található a terep egyetlen kisvárosa is, a jobb oldalit erdők, vadászházak, apró erdei utak és egyebek népesítik be. A két vidéki terepre egyszerre kapunk küldetéseket, és ekkor már bejárhatunk a térkép bal oldalának a felsőbb részére is, a San Francisco ihletésű San Fierroba, ami Los Santos-nál valamivel kisebb, kábé kétharmada, de ott még ekkor nem teljesíthetünk küldetéseket, és nem vásárolhatunk ingatlanokat.
A vidéki terepeken a már ismertek mellett három új figurával ismerkedünk meg, az egyik Catalina, egy nagyon tüzes latin csajszi, aki gyakorlatilag a barátnőnkké is válik, de nem olyanná, mint a játék által nyilvántartott barátnők (lásd lejjebb), vele számos rablást (bankrablást is) kell végrehajtanunk, majd miután összejön vele a dolog, faképnél hagy minket a Grand Theft Auto III főhőséért. Talán csak azért, hogy féltékennyé tegyen minket, ugyanis ettől kezdve visszatérő poén lesz, hogy tévesen vagy szándékosan felhív minket, és megtudakolja, hogy ugye nagyon sajnáljuk, hogy lapátra tett minket, ez a játék megnyerése után is bekövetkezik egyébként, amitől kezdve tovább játszhatunk korlátok nélkül. Truth is nagyon érdekes fazon, ő egy öreg hippi, aki máig is a hatvanas években él, összeesküvés elméleteken agyal és füvet termeszt. Kezdetben segítenünk kell neki ez utóbbiban, például lopnunk kell számára egy kombájnt, aztán amikor a zsaruk rajtaütnek az ültetvényen, segítenünk kell neki a bizonyítékok megsemmisítésében és a szökésben. Itt ismerkedünk meg Wu Zi Muval is, a nagyon elegáns kínai Triád vezérrel, aki olyan fekete zakóban jár, mint a Mátrix hősei, és hasonló szemüvegben, meg rendszerint bombanőkkel van körülvéve, idővel azonban kiderül, hogy mégsem annyira menő, mint amilyennek látszik, ugyanis vak, ha nem támogatják az emberei, gyakran a falnak is nekimegy, meg minden. Ő is jó barátunk és szövetségesünk lesz, de tőle inkább a következő városokban kapunk munkákat.
A 14 Badlands (így nevezik az erdős terepeket) küldetés után kerülünk rendesen a fent említett San Fierroba, ahol ha jól számolom, 18 kötelező küldetést kell végrehajtanunk, de nem biztos, hogy a korábbi területeken is minden küldetés kötelező. Itt viszont biztos, hogy a további 12 autósiskolás, a 3 (vagy ha a bolt megvásárlását és az inkább mini-játéknak tekinthető bonusz küldetést is számítjuk, akkor 5) Zeros és a 2 pénzszállítós küldetést nem kötelező megcsinálnunk, a Zeros bonusz küldetés és a pénzszállítósok nem is kipipálható missziók, a teljesítésük után is nyitva maradnak. San Fierroban már magunknak is csinálhatunk küldetéseket, Kendllel és Cesarrel megveszünk egy lerobbant benzinkutat, amiből szerelőműhelyt és főhadiszállást alakítunk ki. A szerelésben és a balhékban a segítségünkre lesz Truth és több cimborája, Jethro, Dwaine és Zero. Az előbbi kettő már ismerős lehet egyeseknek a Vice City-ből, bár ők itt is abszolút mellékszereplők, Zero egy új, nagyon vicces figura, ő egy amolyan vézna, szemüveges "geek" karakter, aki feltaláló és technikai zseni, amikor éppen nem autókat bütyköl, vagy egy balhénkban segédkezik, akkor egy repülőmodelleket, autómodelleket, helikoptermodelleket, vasútmodelleket és hasonlókat kínáló modellüzletet vezet. Ő megszállottja a járműmodelleknek, a nem kötelező küldetéseiben, melyek között a játék legeslegnehezebb missziója is szerepel, a modelljeit kell irányítanunk a konkurense, Berkley elleni harcban, akivel már az iskolai feltalálóversenyek óta fasírtban vannak, és mivel mindketten modellboltot üzemeltetnek, túl szűknek érzik a várost, mindkettő ki akarja túrni a másikat. Futólag még megismerkedünk itt Ran Fa Livel, az öreg Triád vezérrel, aki mindig csak morog, ő is elég vicces, továbbá Jizzy B-vel, a legmenőbb helyi stricivel, és egy mexikói fickóval, T-Bone Mendezzel.
A San Fierro küldetések után megnyílik a térkép utolsó része is, valamivel nagyobb, mint egyharmad, ez három részből áll. A bal oldali kis vékony zóna ismét amolyan 66-os út hangulatú, ez szinte egy különálló sziget, egy halászfaluval és egyben üdülővárossal. Ettől jobbra nagyon érdekes terep terül el, gyakorlatilag amolyan nevadai sivatag, de vannak benne nagyon magas és vékony kiszáradt sziklák is sok szerpentinnel, továbbá egy kihalt vadnyugati város és egy nagyon frankó repülőgép-temető, de itt található meg az 51-es körzet helyi megfelelője is, meg egy hatalmas SETI műholdvevő. Ez a két vidék is egy külön terület, ekkor már elmehetünk a jobb felső sarokban levő Las Vegas klón Las Venturas-ba is, ami majdnem akkora, mint Los Santos, de küldetéseket és ingatlanokat ott még nem kapunk. Itt, a sivatagban elsősorban Mike Torenotól kapunk küldetéseket, vele már San Fernandoban megismerkedtünk, de igazán csak itt jelenik meg átvezető részben. Ő is egy roppant érdekes negatív figura, egy öltönyös CIA ügynök, külsőre szimpla, higgadt, komcsigyűlölő, fegyverbuzi patrióta, de minden megnyilvánulásából látszik, hogy irtó nagy a hatalma, élőben komolyan ijesztő is lenne, Carl is parázik tőle rendesen, de annak ellenére, hogy elég durván kényszeríti ránk a küldetéseket a családunkkal zsarolva, nem jövünk ki rosszul a neki végzett küldetésekből. Rajta kívül még Truth-tól kapunk itt küldetéseket, természetesen ezek összefüggenek az 51-es körzettel, és a kormány meg az idegenek összeesküvésével, itt jegyzem meg, hogy a beszélgetős rádióadóba is betelefonál Truth a dologgal kapcsolatban, emellett még pár küldetés erejéig vissza kell néznünk San Fierroba is. Itt 22 küldetést kell végrehajtanunk, ebben azonban benne van 10 pilótaiskolás küldetés is, ezt az iskolát kötelező elvégeznünk, a másik hármat (ezen a területen van az 5 küldetéses hajósiskola is) nem.
A legutolsó "játszóterünk" a sivatagra épült Las Venturas, a fény, a csillogás, a giccs, a neonreklámok és a szerencsejátékok otthona. Itt Wu Zi Muval és a barátainkkal egy közös kaszinót is nyitunk, tehát már nagyon feltörünk, persze a maffiák által vezetett konkurens kaszinóval számos bajunk akad. Vannak kisebb és nagyobb ügyek is, be is kell épülnünk az ellenséghez, és az előző részekből ismert Marlon Brandós keresztapának, Salvatore Leonénak is el kell végeznünk egy küldetést, amihez ráadásul el kell repülnünk Liberty City-be. Persze az a város nem került be a játékba egy az egyben, csak az olasz étterem, és máskor nem repülhetünk el oda, csak egy bizonyos küldetésben, de azért nem semmi, hogy egy ekkora és ilyen komplex állam megalkotásán túl még plusz helyszíneket is beépítettek a játékba a készítők (a másik Zero terepasztala, erről később). Kapunk itt is egy küldetést Truth-tól, amiben a sivatagba kell mennünk, és meg kell keresnünk két gombától beállt és elveszett angolt. Az egyik egy régi ismerős, az egyik kedvenc karakterem a Vice City-ből, az oltári jó angol akcentussal és szlenggel beszélő zenei producer, Kent Paul, akinek nevében a Rockstar North saját virtuális site-ot is készített a www.kentpaul.com címre, sajnos a San Andreas-hoz elfelejtették frissíteni új sztorikkal. Kent haverja nagyon mellékszereplő, de azért szintén vicces, ő Maccer névre hallgat, és úgy néz ki, mint Kevin és Perry a Kevin és Perry a Csúcsra Tör című alkotásban, ő talán technikus vagy asszisztens, nem derült ki, az viszont igen, hogy megállás nélkül állandóan rejszol, nem bírja abbahagyni, Kent már mindennel próbálja lehűteni, de Maccer még Margaret Thachertől, sőt egyes férfiaktól is begerjed. Kent Paulhoz hasonlóan itt futunk össze Ken Rosenberggel is, aki szintén oltári vicces és eléggé Woody Allenes figura volt a Vice City-ben, ő egy állandóan kokózó, maffiának dolgozó ügyvéd, aki kissé idegbeteg, de azért mindig próbál higgadtnak látszani, a két játék közötti tíz évet is jól ábrázolták a készítők, a Vice City-ben még csak kezdett kopaszodni, most már alig van haja. A felsoroltakon túl még Madd Dogg is feltűnik itt, miután elloptuk a rímfüzetét (lásd feljebb, ő egyébként soha nem tudja meg, hogy mi voltunk), a pályája teljesen tönkrement, a listákon beelőzte OG Loc, a kábítószerdílere, Big Poppa egyszerűen elvette a hatalmas kéglijét, a maradék pénzét meg elvesztette Las Venturas-ban. Így éppen bepiálva le akar ugrani egy kaszinó tetejéről, meg kell mentenünk, és egy füst alatt össze is haverkodunk vele, nyilván Carlt furdalja a lelkiismeret. Las Venturas-ban 17 küldetést kell kipipálnunk, plusz megcsinálhatjuk a 6 részből álló motoros iskolát, majd visszakerülünk Los Santos-ba.
A történet tehát ott végződik, ahol elkezdődött, itt már nem ismerünk meg új szereplőket, és csak 9 küldetés vár ránk a játék végéig. Ekkor kötelező megcsinálnunk a bandaháborúkat is, melyekre már korábban is volt lehetőségünk, akkor fakultatívan, aztán a játék elvette a bandaháborúzás lehetőségét hosszú időre, és itt majd ismét a nulláról kell kezdenünk a területfoglalást. Az utolsó három küldetés alatt kitör a városban a lázadás, a rossz zsaru Tenpenny ugyanis bíróság elé került, de hiába követett el minden bűnt (még az egyik társát is megölte, aki befújta), végül felmentették, és emiatt mindenki felháborodva kiment az utcára rabolni, gyújtogatni, lövöldözni meg polgári engedetlenkedni. Természetesen a játék legvégén Tenpenny-től kell megszabadítanunk a várost, és így helyreállítanunk a békét, meg mellesleg Big Smoke-kal és a crack gyárával is le kell számolnunk, egykori cimboránk ugyanis a történet során elárul minket, és a rivális bandával áll össze.
Néhány küldetés ízelítőként
Bár a korábbi cikkemben is bemutattam már egy-két egyszerűbb küldetést a játék elejéről, és párat említettem feljebb is (például a bankrablást Catalinával, vagy Kent Paul és Maccer megkeresését a sivatagban), azért még pár továbbit is kiemelnék érdekességként. Engem ugyanis nagyon lenyűgözött, hogy bár a kis skót cég már durván 1000 Grand Theft Auto küldetést megtervezett eddig, most is minden küldetésüket teljesen eredetinek és izgalmasnak érzem, annak ellenére is, hogy mindegyik a lövöldözés, üldözés és verseny alapokra építkezik. Biztosan nem is tudom, hogy mi a küldetések varázsa, de valami biztosan van. Valószínűleg egyrészt az, hogy a missziók mindig nagyon összetettek, menet közben változnak, és gyakran tarkítva vannak párbeszédekkel és plusz átvezető jelenetekkel, így teljesen filmes élményt nyújtanak, nem olyan egyhangúak, mint a konkurens autós-lövöldözős játékok küldetései, melyekben csak "menj A-ból B-be", "nyírd ki X-et" és "kövesd X-et" minden misszió. Másrészt irtózatos mennyiségű új speciális járgányt és lehetőséget (például betörés, graffitizés, táncolás lowrider autóval stb.) is kapunk, ezekhez mindig jár egy-egy tanító küldetés is, ami növeli a missziók számát.
Érdekes küldetés például az, amikor az óriási hegy egy erdei kunyhójában egy tanút őriznek járőröző FBI ügynökök, a tanú Tenpenny ellen akar vallani, ezért Tenpenny természetesen a családunkkal zsarolva rávesz minket, hogy motorozzunk fel a hegyre, és öljük meg a tanút, ráadásul utána fényképezzük is le holtan és egészben. Ez elvileg egyszerű küldetés, de nekem eléggé feladta a leckét, mert amint a kunyhó közelébe értem, az FBI ügynökök észrevettek, a tanú pedig elmenekült egy kocsival, ha messziről szedtem le az FBI ügynököket, akkor is. Az autóval menekülő tanút pedig igen nehéz volt követni a szerpentineken, utána meg az országúton, és csak az autó felrobbantásával lehetett megölni, akkor viszont szétégett az arca, és ugrott a fénykép. A megoldás az volt, hogy nem szabad engedni, hogy elhagyja a kunyhót, nagyon nehezen lehet találni egy szöget, ahonnan ki lehet lőni a kunyhóban tartózkodó tanút, de akár az FBI ügynökök között is be lehet észrevétlenül slisszolni a kunyhóba, és ott meg lehet ölni, onnan már sima a pálya.
Catalina küldetései is érdekesek, ő vidéken akar rabolni mindenfélét, a sorrendet szabadon választhatjuk. Rabolhatunk fogadóirodát és italboltot, ezek közül az egyiknél az a probléma, hogy éppen az orrunk elől rabolja ki az intézményt egy quadbike-os (négykerekű terepmotoros) banda, Catalina az utolsót leszedi, aztán üldöznünk kell a bandát árkon-bokron keresztül, lelőnünk az összes motorost, és begyűjtenünk az általuk elejtett zsákokat. A bankrablás kevésbé kacifántos, ott széfet kell robbantanunk, és mindenképp elszabadul a pokol, sok zsaru lesz a nyomunkban. Aztán van olyan is, amikor egy benzinkutat akarunk kirabolni az üvegen keresztül, az üveg azonban golyóálló, bentről nem tudunk pénzt szerezni, ekkor Catalina kitalálja, hogy kössünk el egy kamiont, akasszuk rá a benzinkútnál álló utánfutó tartályt, aztán azt tegyük pénzzé. Így is teszünk, a kamiont azonban nagyon nehéz irányítani, a benzinkutasok pedig ragaszkodnak a tartályhoz, üldözni kezdenek minket, és lőni ránk, a benzines tartály pedig nem bírja sokáig a golyózáport.
Futólag már említettem Truth két farmos küldetését, de ezeket leírom részletesebben is, mert szintén bulisak. Az egyikben dúl-fúl a fickó, hogy a szomszéd farmereknek van kombájnuk, neki meg nincs, pedig mennyivel könnyebb azzal kendert aratni. Átmegyünk hát a szomszéd farmra, felmászunk a kombájnra, és elindulunk vele lassan a hosszú úton, a farmerek azonban sokan vannak, mint az oroszok, sörétes puskával lövöldöznek ránk, elállják az utunkat, és igen ízes farmeres tapló szövegeket nyomnak, az ember majdnem leesik a székről a röhögéstől. Van persze ellenük fegyverünk, a kombájn aratókései, menjünk rá az emberekre és daráljuk szépen be őket, csak az autókat és a traktorokat kerüljük ki. Szintén nagyon jó, amikor Truth-ra rátör helikopterekkel a DEA, és igen nagy kenderültetvénye van sok-sok melegházzal meg mindennel. Ekkor kapunk tőle egy lángszórót, és égetnünk kell a kendert, amíg a zsaruk egészen oda nem érnek, addigra végeznünk kell minden palántával, hogy ne maradjon bizonyíték, természetesen Truth is besegít, és persze a rengeteg elégetett fűtől rendesen beállunk. Aztán rakétavetővel le kell vadásznunk a helikoptereket, és ez után indulhatunk el San Fierroba Truth virágokkal és pszichedelikus színekkel telemázolt furgonjával, természetesen a híres szám után a küldetés címe "Are You Going to San Fierro?", ennek párja pedig a "Wear Flowers in Your Hair" misszió.
San Fierroban az egyik első küldetésben a húgunk panaszkodik, hogy beszóltak neki a munkások a műhelyünk melletti építkezésről, jó bátyként természetesen azonnal indulunk móresre tanítani őket. Beugrunk egy bulldózerbe, és időlimit alatt ledöntjük a kis bodegákat, néhányat csak úgy tudunk, ha belemegyünk a mellettük álló benzineshordókba, a robbanás meg elvégzi a többit, vigyáznunk kell egyébként, mert egy másik bulldózer meg minket lökdös, így nehezebb becélozni az épületeket, és az emberek is igen keményen próbálnak minket lerángatni a vezetőfülkéből, menjünk át rajtuk, és forduljunk el, ha oldalról jönnek. Ezek után az éppen hordozható WC-n trónoló brigádvezetőt is be kell döntenünk WC-stől egy gödörbe, végül a betonkeverőből ki kell öntenünk betonnal a gödröt.
Ezúttal is vannak autótolvajos küldetések, ahogy azt a játék címe meg is követeli, természetesen a hosszú listás, időigényes autólopkodás nem kötelező (lásd lejjebb), csak 3-4 speciális kocsit kell megszereznünk mindenképp, különleges módszerekkel, miután megvesszük az autószalont San Fierroban. Az egyik küldetéshez Zero készített egy kis szerkezetet, amivel egy bizonyos mobil pozícióját be lehet mérni, ha telefonálnak róla, és ezt ráhangolta egy nő mobiljára, aki össze-vissza száguldozik egy általunk kinézett sportautóval, és nagyon gyakran telefonál. Úgy kell tehát megtalálnunk időlimiten belül, hogy csak időnként jelenik meg a térképen egy pont, hogy éppen akkor hol van, és utána már teljesen máshol lesz. Ha látótávolságba érünk, persze már egy kék nyíl is villog a kocsi felett, és onnan már tudjuk követni, megállítani azonban nem könnyű, magától nem áll meg, és nem lőhetjük szét az autót, mert épségben kell, hogy eladhassuk. Igen nehezen kivitelezhető (főleg, hogy száguld, mint a szél) és trükkös módszerrel állíthatjuk csak meg, ha egy nagyon kicsit a kocsija fara mellé érünk az autónk orrával, lökjük meg a kocsiját oldalra, majd toljuk tovább a farát, és pördítsük meg teljesen a tengelye körül, ettől a nő megzavarodik, kiszáll és elszalad. Egy másik nő sportkocsiját is trükkösen kell megszereznünk, az is nagyon gyors, és a sztrádán száguld ki a vidéki területre. Egy olyan speciális autót kapunk a küldetéshez, amivel három tüskés láncot dobhatunk ki hátul, nem többet, valahogy elé kell vágnunk, és pont akkor kell kiejtenünk a tüskéket, amikor már nem tudja őket kikerülni, sehogy máshogy nem állíthatjuk meg, mert a kifordítás sem megy, és nem tehetünk kárt a kocsiban, csak a kerekekben.
Veszettül kemények Zero feljebb is említett nem kötelező küldetései. Az első nem túl komplex, Zero riválisa, Berkley egy csomó kamikaze és bombázó kisgépet indított Zero házteteje ellen, ott állnak ugyanis Zero antennái, amikkel a modelljeit nagy távolságból is irányítani tudja, ezeket kell megvédenünk egy gépágyúval egy célkeresztes-lövöldözős mini-játékban, de valami iszonyúan kemény küldetés ez, egyszer feladtam pár óra küzdelem után, de aztán később összejött. A következő Zero küldetés még ennél is sokkal nehezebb, azt 3-4 alkalommal toltam sok-sok órán át, teljesen le is mondtam róla, majd a játék legutolsó küldetése előtt mégy gyűrtem egy kicsit, és végül összejött. Ebben egy repülőgép-modellel San Fierroban le kell vadásznunk Berkley futárait, neki ugyanis nincs telephelye, a modelleket futárokkal szállíttatja ki, a gép természetesen nem bír sok sérülést, és nagyon kevés az üzemanyaga, ami gyakorlatilag egy eszméletlen szűk időlimitet jelent. A futárok pedig a közelünkből egyre távolodnak a szélrózsa minden irányába, nagyon kemény tervezést és pontos célzást igényel a küldetés, meg nagyon jó repülési érzéket, a gépet ugyanis nagyon nehéz irányítani. Futárból 5 darab van, 2 furgonos, 2 motoros és 1 biciklis, az egyik furgonos és motoros azonban mindig túléli a robbanást, ezért gyalogosan is le kell vadásznunk őket, miközben gépfegyverrel lőnek ránk. Ezek után jön egy lájtosabb misszió, ami szerintem a legötletesebb a játékban, nekem nagyon bejött, egy új helyszínt kapunk, egy nagy terepasztalt, Zero és Berkley ugyanis elhatározzák, hogy azon küzdenek meg "életre-halálra", aki veszít, az bezárja a boltot és elkotródik a városból. Zeronak mi segítünk, az a célja, hogy a kacskaringós úton eljuttasson egy holdjárót az ellenfél bázisára időlimiten belül, ha sikerült, győzött, ha nem, vesztett. Igazából itt is mi melózunk persze, mi egy kis helikoptert irányítunk, ami mágnessel van felszerelve, ezzel egyrészt a bázisunkról hídelemeket kell pakolnunk a szakadékok fölé, hogy Zero át tudjon menni, másrészt a bázisunkról bombákat is kell vinnünk az ellenséges tankok fölé, és pontosan meg kell őket semmisítenünk, mert különben szétlőnék Zero gépét (három van belőle, tehát egy elvesztése még nem gond). Mindezek mellett Berkley hasonló helikoptere egyfolytában hordókat pakol akadálynak Zero gépe elé, ezeket is el kell pakolnunk az útból.
Mike Toreno megbíz minket egy olyan komplex küldetéssel is, amiben először egy csónakkal meg kell közelítenünk egy amerikai katonai hadihajót, a legjobb, ha nem csónakkal megyünk be, hanem beúszunk zajtalanul, akkor sunnyogva végezhetünk a hajón tartózkodó katonákkal kés és hangtompítós pisztoly segítségével, ez tehát amolyan Metal Geares küldetés. Nekem mondjuk soha nem jött össze a sunnyogás, valaki mindig megnyomta a riasztót, de nincs veszélyesen sok katona, nem nehéz lemészárolni őket. Ez után meg kell keresnünk a hadihajó légelhárító rakétáit vezérlő gépet, és le kell kapcsolnunk, különben később lelőnének minket. Aztán meg kell keresnünk a helyből felszálló vadászrepülőket, és kettőt fel kell robbantanunk, majd a harmadikat el kell kötnünk. Ekkor komoly körözési szintet kapunk, talán 6-ost is, ami azt jelenti, hogy már vadászrepülőt is indítanak ellenünk rakétákkal, azonban ha megrongáltuk a hadihajón a másik kettőt, akkor azok nem tapadnak ránk, csak egy a szárazföldi bázisról. Jön a légi csata a vadászgép vagy vadászgépek ellen, aztán pedig (ez már gyerekjáték), három kommunista kémhajót kell szétlőnünk rakétákkal, és le kell szállnunk a saját repülőterünkre.
Természetesen az 51-es körzetbe is be kell törnünk Truth tanácsára, szerinte ugyanis ott a "kozmikus igazság", a "válasz minden kérdésre", a neve ellenére azonban ezeket ő még nem tudja, nekünk kell kiderítenünk. A bázis meglehetősen nagy, ez egy igen nehéz Metal Gear és Commandos jellegű sunnyogós-harcolós küldetés. Katonák hemzsegnek a bázison csőstül, az őrtornyokban is figyelnek, járnak körbe, fények is pásztáznak, amiket nem szabad kilőni, így kell lehetőleg csendben eljutnunk az egyik kapuig, ha ugyanis valaki észrevesz minket, és riadóztat, akkor a kaput bezárják. Szerencsére van alternatív bejutási lehetőség is, egy szellőzőrácsot szét kell lőni, és az aknán végig kell mászni. A bázis mélye is kiterjedtebb, több szint van, több nagy terem sok-sok katonával, aztán vannak laboratóriumok is, meg kell keresni a légelhárító rakétákat vezérlő konzolt, és itt is ki kell kapcsolni, különben itt is elbuknánk később (egyébként, ha bármikor a bázis fölé repülünk, ezekkel kezdenek minket lőni). Ezt követően kódkártyát is kell szerezni, majd egy mély kürtőbe kell lemenni a körbe futó, katonákkal telerakott lépcsőkön, végül a mélyben megtaláljuk a nagy titkot, egy (ha jól emlékszem) 50 millió dolláros jetpack alakjában, amit rögtön kössünk is el, repüljünk ki a kürtőn és menjünk haza a repterünkre. Ez után Truth szerint a még nagyobb igazságot a hadsereg egy vonatszerelvényen próbálja elszállítani előlünk máshova, jetpackkel kell a vonatot beérnünk, szétlőnünk rajta nagyon sok katonát és pár hordót, az utolsóban lesz a nagy válasz, egy "zöld trutyi" alakjában, hogy mi az és mire jó, az soha nem derül ki.
Említettem feljebb, hogy a kaszinónkat minden eszközzel támadják a konkurens, maffia tulajdonban levő kaszinó emberei, az egyik például hamis zsetonokat próbált a mieink közé csempészni, a fickót elkapták az embereink, de beszélni nem akar, hogy ki bízta meg, és ekkor még mi sem tudjuk. Szóra kell bírnunk, halálra kell ijesztenünk az ürgét, ehhez Carl remek módszert eszel ki, egy kocsi orrára köti ki a fickót, aztán nagyon durva dolgokat kell művelnünk a járgánnyal, hogy beszéljen. Annyira durvákat azért nem, hogy meghaljon, nem szabad tehát nagyon ütköznünk, viszont szabad nagyon gyorsan a forgalommal szembe mennünk, nagyokat fékeznünk kézifékkel, ugratnunk meg ilyenek, ja és a rendőrök sem láthatják meg, hogy kínozzuk a tagot, mert jönnek azonnal a körözési csillagok, így kell maximumra tornáznunk a fazon félelemcsíkját, szerencsére időlimit nélkül. Később a maffiába beépülve nekünk kell a komoly fizikai és még komolyabb lelki sérülésekkel rendelkező fickót kicsempésznünk a kórházból, persze felismer minket, és nagy lövöldözés lesz.
Természetesen, ha már a kaszinók szóba kerültek, és hadban is állunk eggyel, a készítők lelőtték a kaszinórablós poént is, ki kell rámolnunk a konkurens kaszinót, mint a Tripla Vagy Semmiben. Ez eléggé komplex küldetéssorozat, 6 küldetésből áll, sok előkészítést igényel, sőt egy barátnőt is teljesen meg kell hódítanunk, szerencsére van egy gyorsító trükkje. Az egyik küldetésben le kell fotóznunk egy kormányhivatalban a kaszinó tervrajzait, ez is egy több emeletes épület, ahol a tervrajzokat őrzik, fegyvertelenül kell bemennünk, meg kell rongálnunk a légkondicionálót, majd a tűzriadónál mehetünk csak fel fényképezni, távozásunkkor meg már őrökkel is harcolnunk kell. Egy másik küldetésben egy női krupiét kell követnünk észrevétlenül és hosszan, betér egy sexboltba, oda is követnünk kell, és láthatjuk, amint perverz ruhát vásárol, tegyünk mi is így. Aztán kövessük hazáig, és várjuk meg a hódolóját a ház előtt, egy csík jelzi, amint közelít, nyugisan vártam, a csík meg már nagyon nőtt, semmi gyanúsat nem vettem észre, egyszer csak leesett, hogy a trottyos öregember lesz az, aki már majdnem bejutott a házba. Ki kell nyírnunk a hódolót, és át kell vennünk a helyét, ez után randikkal kell csábítanunk a csajt, ami eléggé hosszadalmas és fárasztó, ha meghódítjuk, akkor kapunk tőle egy belépőkártyát. A dolog trükkje az, hogy ha a "béna" ruhában (lásd Ponyvaregény) megyünk, akkor mindig lefekszik velünk mindenféle macera nélkül, így pár játékbeli nap alatt meghódíthatjuk. Természetesen áramkimaradást is kell okoznunk, ezt a vízerőműnél a generátorok felrobbantásával tehetjük meg, a gátra ejtőernyővel kell leszállnunk fegyvertelenül, csak kést és robbanószert találunk ott, így nehezebb dolgunk lesz az őrs&e
Kapcsolódó cikkek
http://www.freeweb.hu/sokazagyva/viewforum.php?f=126
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.