Nehéz megemészteni, amire a TV2 vetemedett. És tulajdonképpen nem is lehet. Kapott egy esélyt, de megbukott. Szervét Tibor nem Al Bundy. Nem, és nem, és nem!
Mikor először meghallottam, hogy mire készül a TV2, elfogott a rosszullét. Még hogy az Egy rém rendes családot akarják magyarosítani? Szemeim előtt felsejlett a kereskedelmi tévék műsoraiért felelős kreatív emberkék tanácskozása, ahogy nagy lendülettel próbálják „honosítani” a televíziózás történelmének egyik legjobb sitcomját, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy tökéletesen felismerhetetlenné facsarják az eredeti karaktereket.
Egy ilyen próbálkozás bűncselekménnyel ér fel a rajongók szemében, pláne mikor a szereplők nagy szerénységről tanúbizonyságot téve azt ordítják a világba, hogy „sokkal jobb lesz, mint az eredeti”, pedig olyan nincs. Próbáltam félretenni az előítéleteimet, és pártatlanul figyelni az első epizódot, mert hát még a legrusnyább ötlet is megérdemel egy esélyt.
Némi meglepetésként ért, hogy a poénok rettentően ismerősek, mondjuk ki nyíltan, tök ugyanazok, mint az eredeti változatban. Azért ilyen alapanyag mellett nagyon nagy tehetség kell ahhoz, hogy borzalmas legyen a végeredmény, és a készítők szemlátomást meg is tettek minden annak érdekében, hogy ez összejöjjön nekik. A törekvések végül nem jártak sikerrel, s habár a budapesti verzió gyakorlatilag nézhetetlen, azért nem annyira, mint sejteni lehetett. Persze ez nem menti fel az alkotókat.
Sajnos még ha a tréfák be is válnának, a színészek olyan rettenetesen műnek tűnnek, hogy arra nincsenek szavak. Szervét Tibor próbálja ugyan utánozni Ed O’Neill jellegzetes mimikáját, ám alakítása erőtlen, ahogy a gyerekeké is az, sikerült átemelni a sorozat legsótlanabb elemét, az idétlen feleselgetést.
Szervét korántsem Al Bundy, és soha nem is lesz az. Nincs meg benne az a kisugárzás, amitől elhiszem róla, hogy valóban egy irtózatosan nagy lúzer, leszámolt az életével, semmiben sem leli örömét, megcsömörlött tahó. Pedig színész, az lenne a dolga, hogy belebújjon mindenféle emberek bőrébe, és elhitesse a nézővel, hogy ő tulajdonképpen nem is ő, hanem valaki teljesen más. Azt az interjúfoszlányt meg végképp nem tudom hová tenni, amikor a kérdésre, mely szerint milyennek tartja a saját Bundy-figuráját, ezt találta reagálni:” Irtó egy suttyó. De annyira nehéz elközönségesíteni, mint az eredetit. Ám talán nem is kell. Az eredeti ugyanis vérciki”. Micsoda? Vércikiiii? Furcsa ezt azután hallani, hogy tapasztaltuk, milyen teljesítményre képes a szerencsétlen cipőboltos bőrébe bújva. Pingvinként lehet próbálkozni a repüléssel, képzelhetjük magunkat büszke sasmadárnak, de egy nagy nekirugaszkodás után akkor is leesünk a szakadékba.
Nem több ez, mint egy gyenge másolat, hiteltelen utánzat. Ugyan minek nézné bárki is a magyar verziót, mikor ott az eredeti is, amin ráadásul nevetni is lehet, ami egy vígjátéksorozattól talán minimálisan elvárható. Kicsit Pasik utánérzése van az egésznek, ugyanaz a rikító környezet, ugyanaz a gyenge előadásmód, már ha emlékszik még valaki a Hernádi-Gálvölgyi-Bajor trió csúfos bukására.
Hol van ilyenkor a No Ma’am, mikor ilyen csúfság éri a Bundy hagyományokat? Hol van sörhasú vezérünk, minden cipőboltos királya? Nyomjuk ki a jelet az égre: Al Bundy, szükségünk van rád!
Update: A nézettségi adatok szerint a Vészhelyzet megverte a pesti rémrendest. Nagyon helyes.
forrás: Educafe.hu
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.