Le a fejjel!

  • Írta: Isaac
  • 2005. március 25.
Link másolása
Kosztümös vígjáték komédiakirályokkal, a Csinibaba és a Zimmer Feri rendezőjétől. Hiszen ez teljesen rendben van, akár még jó is lehet. Viszont nem az, de nem ám! Kereskedelmi tévés gagyi Tímár Pétertől, béna poénokkal, finoman szólva is hézagos forgatókönyvvel…

Az alapötlet nagyszerű, vegyük a televízióban is vezető szerepet betöltő, népszerű színészeket, vágjuk bele őket egy középkori díszletbe, és hagyjuk őket bohóckodni. A film azonban már a kezdet-kezdetén megbicsaklik, ”enyhe” Gyalog Galopp utánérzéssel, és körülbelül a harmadik perctől a szerencsétlen néző fásultan bámulja a vásznat, néha reményteli pillantásokat vetve a zölden világító, ám egyelőre csak a kijutás lehetőségének hamis illúzióját keltő Exit felirat felé.

Nézzük hol bukik a film. Legjobb ha a színészekkel kezdjük, Gálvölgyi, Bajor, Hernádi, vagy Garas Dezső egyszerűen képtelen kitörni a rájuk osztott, fájóan béna szerepekből, melyekben gyakorlatilag gyenge faviccekkel szórakoztatják inkább egymást, mint a közönséget. Döglégy Zoli, a modern, csúnyán beszélő zselégengszter alakítja az egyik meghatározó szereplőt, Lothárt, a szupersztár hóhért, és - ez inkább a többiekre nézve kínos – meglepő módon a szereplők közül még ő a legmeggyőzőbb. Hazudtam, itt van a külsős Dolák-Saly Róbert is, de ő a L’art Pour Lar’t csoportban már bevált figurákkal próbálja jobb kedvre deríteni a munka és a történelem viszontagságaitól elgyötört népet.

Nagy jóindulattal is csak kétszer-háromszor lehet szívből derülni a poénokon, ami egy másfél órás, „vígjáték” megjelöléssel a mozikba kerülő alkotás esetében talán kissé túlzás. A félóránként feltörő kacajok közötti periódusban általában kínos csönd van, lagymatag kukoricamajszolással vagy kokakólaszürcsöléssel megbolondítva.

A történet tulajdonképpen teljesen lényegtelen, az embernek olyan érzése van, mintha régi, a rettenetes Szeszélyes Évszakok c. remekmű(sor) legsötétebb napjait idéző villámtréfák végtelenített folyamát figyelné. Az ötéves gyermekek nyilván nevetségesnek találják, mikor a balfácán király újra és újra pórul jár, leesik a tetőről meg egyéb balesetek, vagy jókat derülnek, esetleg halkan felkacagnak a bolond morva bérgyilkos láttán. Ezzel nem is lenne baj, de akkor miért van 12-es karika a film mellett? Hogy ti. szülői felügyelet szükséges a meghatározott kor alatti gyermekek részére. Mondjuk marketing szempontból kiváló, a szerencsétlen ősöknek szenvedniük kell rendesen a filmvásznon folyó kétes értékű események miatt, de legalább ők is perkálnak.

Joggal kérdezhetnénk, hová tűnt az a Tímár Péter, akit az Egészséges Erotika elbűvölően tahó szereplői, a Csinibaba keserédes, de annál hangulatosabb világa, vagy a Zimmer Feri őrült poénjai miatt kedveltünk meg. Egyedül a jelenetek közötti átvezető képsorok esetében érhetjük tetten a jellegzetes tímáros hangulatot, igazából azok a legviccesebbek:)

Ha van olyan köztünk, aki esetleg nem ismerné e nagyszerű rendező munkásságát, annak csak annyit, hogy egy amolyan „forradalmár” típusú filmesről van szó (Persze nem kell szélben lobogó élénk színű zászlóval a kezében a kormánycsapatokra lesújtó „csegevárát” kell elképzelni, csupán a filmművészet eszközeit használja:)). A már fentebb említett Egészséges Erotika című, nem is annyira érzéki műben (amely első nagyjátékfilmje volt) honosította meg a jellegzetes képi világot nyújtó technikát, melyben a színészek a felvétel alatt visszafelé mozognak, s a végső változatban ezt reverzálják, ezáltal marha groteszk, de egyben iszonyat röhejes látványt létrehozva. Ezt aztán több filmjében is felhasználta, legnagyobb sikerű alkotásában, a hatvanas éveket elénk táró Csinibabában is. Aki nem látta volna a felsorolt műveket, mindenképpen (de tényleg!) adjon nekik egy esélyt, a furcsa külső igazán fincsi belsőt takar.

Nos, erre a kis kitérőre csupán azért volt szükség, hogy érzékelhessük azt, hogy a mostani Tímár-cucc sehol sincs az előzőekhez képest. Ennek oka talán a túlzott RTL-es „belepofázás” lehet, vagy hogy a jelmezek elvitték a produkcióra a pénzt, így a forgatókönyvet jobb híján Gangszta Zolinak kellett volna megírnia (aki mindezt valószínűleg egy háromórás tévés szereplésért minden további nélkül bevállalta volna:). A film, ahogy kiderült, tele van sztárokkal, többek között Bajor Imre „bajusznélküliségével” próbálják hirdetni a filmet, sőt amikor a királyt börtönbe vetették, szinte vártam, hogy az egyik cellából Zalatnay Cini bámuljon szomorú, kisírt szemekkel a kamerába, azzal hogy „ártatlan vagyok, brühühhü, ugye megy a kamera?”, már csak ő hiányzott volna az összképhez. Esetleg Frei tamás, aki éppen a mindent elborító, „gusztustalan, igénytelen” bulvárműsorokról készítene műsort a középkori utcákon, miközben lázasan, élénken gesztikulálva (egy cseppet sem gusztustalan és igénytelen stílusban, áhh dehogy) ecsetelné a pedofíliával vádolt uralkodó perének minden szaftos részletét.

Megnézhetitek ugyan, de szerintem érdemesebb kivárni azt a pár hetet, míg leadják az RTL-en, akkor is bőven ráér, ráadásul a televíziónak megvan az - az általam csak most értékelni kezdett - nagyszerű tulajdonsága, hogy ha szar a műsor, át lehet kapcsolni. És át is fogtok…

Le a fejjel (2005)

Magyar vígjáték, 90 perc

Rendezte: Tímár Péter

Írta: Szekér András

Szereplők: Gálvölgyi János, Hernádi Judit, Bajor Imre, Fullajtár Andrea, Murányi Tünde, Garas Dezső, Kamarás Iván, Ganxsta Zolee

IMDB: http://www.imdb.com/title/tt0431878/

IMDB értékelés: 4.1 / 10

Korhatár: 12+

www.leafejjel.hu

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...