The 100 sorozatkritika

A háború mindent elpusztított, nincsenek már nemzetek, nincs civilizáció, nincs élet. Elit túlélők egy csoportja az űrben várja, hogy felszálljon az atombombák mindent beterítő radioaktív felhője, az átmeneti szükségszállásból az elmúlt évek során generációk otthona lett. Az elit élet pedig már nem is olyan elit, mint régen volt, a majd’ ezer családnak otthont adó űrhajó rozsdás roncshalmazként lebeg a semmiben, a túlnépesedés, az élelemhiány, és a folyamatos oxigénproblémák pokollá teszik az itt élők mindennapjait. A vég elkerülhetetlen, ideje hát elgondolkodni a visszatelepülésen; bármi is várjon rájuk odalent, a lassú és biztos megsemmisülésnél csak jobb lehet.


Az eseményekbe a program indításának előestéjén csatlakozunk be. A törvények szigorúak, a legártatlanabb bűncselekményt is halállal büntetik a hajón, egyedül a gyerekek kapnak felmentést, de börtön rájuk is vár. Legyenek bármilyen kicsik, vagy nagyok. A cellák most is tele vannak, közülük pedig százan kaptak esélyt az új életre, kísérleti patkányok lesznek, nemet mondani nem lehet. A fiatalok feladata, hogy megnézzék, milyenek a körülmények a felszínen, iható-e a víz, és vannak-e túlélők az űrhajó legénységén kívül. Ha életben maradnak, akkor megkezdődhet a visszatelepülés, ha viszont megöli őket a sugárzás, akkor tényleg elszáll minden remény. És az emberiség sorsa végleg megpecsételődik.


A The 100 az ő történetüket meséli el. A százak csoportja egy apró kapszulába zárva érkezik meg a Földre, valahol a régvolt Egyesült Államok területén, egy fenyőerdős, hegyvidéki területen landolva. A sorozat Kass Morgan azonos című regényére épül, maga a hangulat pedig olyan sikercímeket idéz, mint a Hunger Games, a Divergent, a The Maze, a Battlestar Galactica vagy a The Giver. Adott egy távoli jövő, melyben az általunk ismert civilizáció teljesen felborul, egy kegyetlen és rideg világ, ahol sorsunk már születésünktől elrendeltetett. Ebben a sötét disztópiában egyszer azonban esélyt kapunk arra, hogy összefogva társainkkal, megváltoztassunk mindent, az igazi hősök pedig élnek is a lehetőséggel.


A történet két szálon indul. A fiatalok sikeresen landolnak a Földön, a rádiójuk azonban elromlik, és nem tudnak többé kommunikálni az űrhajóval, mindezt viszont a legkevésbé sem bánják. Végre senki nem kezeli őket bűnözőként, nincsenek szabályok, és a felszín is teljesen lakhatónak bizonyul, néhány kétarcú szarvason és mohával benőtt autóroncson kívül semmi se utal arra, hogy nemrég majdnem megsemmisült itt minden élet. Közben a felnőttek az űrhajón élik tovább mindennapjaikat, súlyos döntéseket hozva a túlélésért, és ahogy a gyerekek sorra veszik le életjeleiket sugárzó karpereceiket, úgy törődnek bele ők ott fent a halálba, a küldetés sikertelen volt, sorsuk elkerülhetetlen.


A százak azonban nincsenek egyedül a bolygón. A csapat egyszer csak vademberek csoportjába ütközik, néhányan oda is vesznek, a megbékélés reménye pedig végleg elszáll, mikor elhatározzák, megvédik magukat, és harcolni fognak. A srácok egy régi katonai bázison használható fegyverekre lelnek, táboruk köré védőfalat húznak, a korábbi rendszertelen életüket pedig a saját maguk által felállított szabályok kezdik uralni. Önjelölt vezetőkkel. A szerepek lassan formálódnak szemünk előtt, a tábor parancsnoka Bellamy lesz, aki ha kell, puszta kezével áll ki az ellenség ellen, vagy intézi el azt, aki vele szembe mer szállni. Közben Clarke, a doktornő csinos lánya a józan észt próbálja végig képviselni, döntései pedig többször is megmentik a közösséget, sokan ezért őt látnák szívesebben vezetőként, hatalmi harcokra mégse kerül sor. Ő máshogy érvényesíti akaratát. A kalandok közben Bellamy húga, Octavia keveredik folyton bajba, és kezdik gyengéd szálak fűzni egy földi vadászhoz, míg Clarke szerelme a jóképű és békepárti Finn lesz.


Rajtuk kívül több mellékszereplő is fontos szerepet kap. Jasper és Monty gyávaságát legyőzve bizonyít a csapat előtt, Raven technikai zseniként bármit képes lesz megjavítani, Murphy pedig egy igazi szemétládaként mutatkozik be, aki ott tesz be a többieknek, ahol csak tud. Az űrhajón közben Jaha kancellár próbálja fenntartani a pengeélen egyensúlyozó, viszonylagos békét, nyugtatva népét a túlélés utolsó reménysugaraival, míg helyettese és biztonsági főnöke, Marcus a szép szavak helyett a vasököl erejével tartatja be a szabályokat. Clarke anyja, Abigail végig hisz benne, hogy lányát egy napon újra láthatja, mialatt a hajó egyetlen képzett orvosaként emberéleteket ment szabadidőt sem ismerve, a történet velük formálódik egésszé poszt-apokaliptikus tini sci-fi stílusban. A sorozat első évada az űrhajó lassú hanyatlásáról, a százak megérkezéséről, és a földiekkel való harcról szól, folyamatosan megismertetve velünk az ellenséget is, míg a második évad még ennél is brutálisabb, kegyetlenebb harcokat hoz.


Ahogy telik az idő, hőseink úgy komolyodnak meg, és mennek át erős jellemfejlődésen. Bellamy bizonyítja rátermettségét a vezetői pozícióra, Clarke pedig akaratos szösziből valóságos méhkirálynővé válik, kedve szerint irányítva mindenkit maga körül. A háború áldozatokkal jár, de nem csak a harcok edzik őket. A túlélésért sokszor olyan döntéseket kell mindnyájuknak hozniuk, amire kevesen lennének képesek, a film komoly morális és etikai kérdéseket feszeget. Mennyit ér az emberélet? Feláldozható-e valaki a biztos győzelem oltárán? Szabad gyilkolni azért, hogy másokat megments? A százak ilyen kérdésekkel találkoznak minden nap a vadonban, és később a bunkerekben, a környezet az első évad végére kitárul előttünk, és a földieken kívül feltűnnek újabb ellenségek is.


A The 100 ahhoz képest, hogy egy ifjúsági regényre épült, meglepően véres és komor. A pilot epizód csalódást keltően olcsó lett, Octavia testével adja el a folytatást, mintha csak Erica Eleniak modern reinkarnációja lenne, egy féleszű liba. Clarke mellett viszont ő lesz az egyik legerősebb jellemű karakter a dzsungelben, az átalakulás, amin a szereplők, és maga a sorozat is átmegy, egyszerűen fantasztikus. Adni kell neki két-háromrésznyi bizalmat, utána viszont egészen biztos, hogy rákapsz, és sorra fogod darálni az egészet, dráma, sci-fi és szerelem vár rád, ahogy a karakterek, és azok kapcsolatai felépülnek, az tényleg dicséretre méltó. A sorozat legnagyobb előnye pedig, hogy nem fullad unalomba, sőt. Ahogy telik az idő, úgy tudunk meg egyre többet a Földről, és a minket ellenséges betolakodóként kezelő törzsekről, a tábor és az űrhajó mikrokörnyezete kiszélesedik egy országos képpé. Az Egyesült Államok középkori, barbár szintre fejlődött vissza a háború után, nem lepődnék meg, ha a későbbiekben ez egy még szerteágazóbb, globális képpé nőné ki magát.


A sorozat első évada tizenhárom, a második pedig tizenhat részes, a záró epizódot márciusban vetítette a CW, másfélmilliós nézettséggel. A The 100 jelenleg a TV.com tizenharmadik legnépszerűbb sorozata, olyan címeket előzve meg, mint a Mentalist, a Vikings, a Castle, a Bones, a Black Sails, a Mad Man, vagy a The Walking Dead, a kiadó pedig már be is rendelte a harmadik évadot, ami valamikor ősszel kerül műsorra. A sorozat hatalmas recommended pecsétet érdemel itt, a Gamekapcson, nézzétek, nem fogtok csalódni.

Szereplők: Eliza Taylor, Bob Morley, Marie Avgeropoulos, Lindsey Morgan, Ricky Whittle
Thomas McDonell, Richard Harmon, Devon Bostick, Christopher Larkin
Rendezte: Jason Rothenberg
Producer: Jae Marchant, Tim Scanlan, Dean White, Michael Angeli, Kira Snyder
Írta: Kass Morgan, Jason Rothenberg, Lina Patel
Zene: Marc Dauer, Evan Frankfort
Készült a The CW megbízásából

IMDB értékelés: 7.8
Gamekapocs értékelés: 8.0