Dacára a sok pletykáknak, semmilyen látnivaló és konkrétum nem vált nyilvánossá, de az már biztos: készül a Dragon Age harmadik része. A játékot a BioWare jelentette be egy nyílt levél keretei között, és ugyan a fejlesztők elismerték, hogy a hír maga nem sokakat fog meglepni, de szeretnék tartani magukat a korábbi állításukhoz, és csak akkor fognak az új epizódból mutatni valamit, ha tényleg van is mit.
A Dragon Age III: Inquisition 18 hónapja készül, a bejelentés szerint ugyanaz a csapat dolgozik rajta, ami az első két játékot is tető alá hozta. A játék alatt a második generációs Frostbite motor (mi más?) fog futni, ez az ígéretek szerint gazdagabb világot, szebb látványt, valamint több interakciót és testreszabási lehetőséget jelent majd.
A játék a jövő év végén érkezik, valószínűsíthetően PC-re, PS3-ra és Xbox 360-ra.
Ezért is tetszett a második rész története, ott már a fő problematikát is átvették az összetett jellemek és nehéz kérdések. A játékmenet egyértelműen visszalépés volt, összecsapott mellényúlás, emiatt meg is érdemli a kritikát. De reménykedem, hogy a harmadik rész cselekményproblematikájában már a másodikhoz fog hasonlítani.
Szerintem a DnD 4th Edition-höz hasonló kiforrott rendszerre lehetne egy nagyon jól működő, változatos és részletgazdag játékmechanizmust építeni (hiszen az old style szerepjátékoknál is megcsinálták a korábbi kiadásokkal), és emellett pedig a 2-höz hasonlító cselekménylebonyolítással és karakterekkel a BW akár új etalont is teremthetne a modern cRPG-k között. Ehh, szép dolog az álmodozás...
Remélhetőleg utolsó koporsószege lesz a Bioware/EA duónak.
Viszont a 2. rész.. egy vicc lett.. a tipikus hülyék játéka.. akik csak mennek és ölnek.. céltalanul.. háttér sztori nélkül.
Arról meg hogy, a Mass Effect (egyik kedvencem) és a Skyrim mennyire RPG feles vitázni..
A Mass Effect egy RPG elemeket tartalmazó akció játék..
A Skyrim is valami ilyesmi... ott inkább az epic jelenetek.. és a sztori hiányzik..
De véletlen sem nevezném őket igazi RPG-nek..
Az a baj, hogy mióta ez az új Divat elindult, hogy mindenre rámondjuk hogy RPG... azóta a fiatalabb korosztály ehhez szokott hozzá...
És lassan már fogalmuk sincs az embereknek mi is az az RPG..
Szegény Baldur's Gate és Planescpae Torment forogna a nemlétező sírjában...
Számomra ezek az igazi RPG-k...
Nem a mostani RPG elemeket tartalmazó akciójátékok..
Persze ezek is jók.. mint fentebb írtam a Mass Effectet imádtam... (leszámítva a 3. rész végét)... de.. felejtsük már el hogy ezek az igazi RPG-k.
Ha a Bioware-en múlna, akkor az első rész vonalát vinnék tovább szerintem, csak sajnos az EA áll a hátuk mögött.
Így tényleg kicsit más megvilágításba került, köszönöm Archondelta és névtelenség válaszait! Jó néha értelmes emberekkel is találkozni ilyen helyeken. Na de nekem mára ennyi volt, további szép estét!
Végtelenül leegyszerűsítetted a mondandómat. Nem attól lesz friss a Dragon Age, mert moralizálsz benne. Hanem, hogy mikről moralizálsz és hogy milyen környezetben teszed azt. Szóval újra leírom, hogy ne kelljen legörgetned.
"a játék mindenhol kortárs relevanciával bír... egy ilyen kifacsart fantasy világban változatlanul a morált teszik meg főszereplőnek, annak ellenére, hogy nincs jó és nincs rossz választás. Ez a világ körülbelül ott veszi fel a fonalat, ahol a Gyűrűk Ura letette (és most tekintsünk el attól, hogy Tolkien univerzális mitológiát írt). Az ókori mítosz átmegy középkoriba, a jó és a rossz egyre nehezebben különböztethető meg, és új kérdések fogalmazódnak meg: tudomány és ember kapcsolata, ember és természet kapcsolata, mennyit áldozhat fel egy ember, úgy hogy még ember maradjon, és persze a manipuláció (templomosok és a Káptalan rendszer)."
És persze lehet azzal jönni, hogy Sapkowski Witchere erre már előbb ráeszmélt, de az kizárólag szláv mitológiából épít, míg a Gaider-féle Dragon Age egy hatalmas olvasztótégely, ahol sok kultúra találkozik egymással: ez is egy teljesen új ízt kölcsönöz a Thedasnak.
Amúgy nem szokásom lehurrogni más véleményét, de az, hogy nincs háttere a Dragon Age-nek, az egyszerűen nem igaz. A játék első képkocája is Andraste próféciájából idéz, a menetidő alatt pedig rendesen kibővül a napló lexikon része. Külön élvezet minden egyes jegyzetet, megtalált morzsát elolvasni.
A törpés rész hosszú volt, ám a hely múltjából fakadóan ez érthető, ráadásul a kétharmadánál, mikor elege van az embernek a politikából, átvált egy iszonyatosan perverz, gusztustalan túlélősztoriba, majd a legvégén ismét megjelenik a vérmágia adta öröm és annak ára örök kettőse. Szóval, volt ott miről gondolkodni...
A Fade az egyetlen dolog, amit utálok a játékban. Rohadt hosszú és idegőrlő, bár a játékmechanikai újdonságok azért feldobták azt a részt is minimálisan.
Ezt már Archondelta szépen megfogalmazta.
"Ez nem egy lebutított, elkorcsosult akció-RPG, amiben minden a hatásvadászatról szól. Az egész játékot gondos tervezés és a filozófia hatja át.
A harcrendszer terén sztem értsünk egyet abban, hogy nem értünk egyett. Engem pl warrior-ként irritált, hogy hiába tudom kihúzni a képességsávot a képernyő széléig, volt kb 4-5 skill amit aktívan használtam (mert azokat volt hatékony), esetleg 6-8 max ha még a fegyvereket is váltogattam. És ez a fajta harc, hogy minden egyes ellenfélt ugyanazzal a kombóval ölök meg, rohadtul unalmassá és repetitívvé vált.
Na ugye itt kezdődik a gond, mikor már mindenre ráhúzzuk az rpg jelzőt, ami xp barral rendelkezik.
Számomra a névtelen, hangtalan karakterek a legjobbak az rpg műfajában, mert ÉN vagyok a hős. Amikor olvasom a szöveget az én hangom (vagy amit elképzelek) szólal meg, amikor összerakom a karaktert akkor az én egyedi hősöm születik meg és neme gy futószalagról lesett tucat termék.
Ezért is imádtam és imádom a TES3: Morrowind-et mind a mai napig, mert a világon több millió Nerevarine van és mind egyedi. Ezért tudtam a BG kezdeti nehézségeit legyőzni, mert nem egy übermacsó bénázott az erdő szélén, hanem én. Ezért volt szívhez szóló a DA1:O vége, mert az én sorom dőlt el és nem Shepard-é. Ezért jó a HL sorozat, mert Gordon én vagyok, én fosok mikor a munkatársaimat felzabálják, én futok mikor a fél elit kommandó a fejemre pályázik, és az én felelősségem a katasztrófa ami elszabadult.
És sorolhatnám a NWN szériával, a Fallout szériával és stb és stb.
Ha nem tudod magad a saját szerepedbe beleélni az a te bajod, DE nem a játék hibája. Egyedül csak is a te fantáziád szegénységi bizonyítványa.
És ezt címzem minden bránernek, aki hibaként hozza fel a noname karakterek meglétét.
Számomra a Witcher 2 volt hatalmas csalódás, de ebbe most nem mennék bele.
Az Origins kidolgozott világa nem csak abból áll, hogy jön a sárkány és az orkok. Nem. Egy egész új megvilágításba kerül az a játék története és cselekménye, Thedas filozófiáján keresztül. Nem csak, hogy a játék mindenhol kortárs relevanciával bír, hanem azért mert egy ilyen kifacsart fantasy világban változatlanul a morált teszik meg főszereplőnek, annak ellenére, hogy nincs jó és nincs rossz választás. Ez a világ körülbelül ott veszi fel a fonalat, ahol a Gyűrűk Ura letette (és most tekintsünk el attól, hogy Tolkien univerzális mitológiát írt). Az ókori mítosz átmegy középkoriba, a jó és a rossz egyre nehezebben különböztethető meg, és új kérdések fogalmazódnak meg: tudomány és ember kapcsolata, ember és természet kapcsolata, mennyit áldozhat fel egy ember, úgy hogy még ember maradjon, és persze a manipuláció (templomosok és a Káptalan rendszer).
Akit ezek a kérdések nem foglalkoztatnak (vagy nem veszik észre), úgy a Dragon Age sekélyesnek hathat; ez tény.
Persze még akkor is ott vannak a BioWare-hez mérten remek dialógusok, szerethető karakterek, a rengeteg taktika és kihívás, a közel 80 órás futamidő, stb. Amúgy mondjál légy szíves egy olyan RPG-t, ahol nem billentyűkhöz vannak rendelve a skillek, pls.
A látvány tökéletesen illett a játékhoz. Egyszerűen fel kell fogni, hogy ez nem egy sablon fantasy, ahol minden csillog-villog. Itt a penge nem csillan, a varázsláshoz koncentráció és áldozat szükséges (tessék kipróbálni a top tier Mágus spelleket, csak vigyázz, meg ne pörkölődj). Ez nem egy lebutított, elkorcsosult akció-RPG, amiben minden a hatásvadászatról szól. Az egész játékot gondos tervezés és a filozófia hatja át.
A "vér és csöcs" rész, ahogy nevezted, pedig az EA részéről marketingfogás, Thedas részéről pedig velejárója a kornak, ahol az idealizált tünde szokások kivesztek a köztudatból. (És itt most szigorúan az első részről beszéltem. A második epizód számára nincs mentség.)
Deus Ex meg már miért ne lenne RPG? Persze a Mass Effect-re sem mondjuk, hogy az, mert sok benne az akció. És attól már nem RPG? Ugyanúgy párbeszédrendszer van, ugyanúgy nyílt világ (már amennyire), ugyanúgy te alakítod a történetet, ugyanúgy fejlődik a karakter stb stb. Akkor miről is beszélünk? Csakmert más benn a harcrendszer, esetleg más arányban vannak benne az egyes elemek, attól egy Mass Effect vagy egy Deus Ex számomra ugyanúgy RPG mint egy Skyrim.
És a fent említett területeken, amik egy RPG-t (szerintem) jellemeznek, a Dragon Age minden tekintetben elvérzik. Továbbra is érdekelne, hogy mit esznek rajta, de komolyan.
Nagyon utáltam az eddigi Dragon Age-eket. Szerintem a BioWare elhasználta az utolsó csepp kreativitását (és a játékfejlesztőit is) a Mass Effect-nél és kiadták ezt a fost, csakhogy legyen még egy futó brandjük. Pedig annyira lelkes voltam, hogy végre érkezik egy igényes fantasy RPG amíg anno a Witcher 2-re vártam (jó sokat), ráadásul a BioWare-től, és még sárkányok is lesznek benne. Aztán az első sokk ott ért, hogy nem volt hangja a karakternek, a második meg ott hogy nem volt karakter. Persze RPG és karaktergenerálás értem én. De tegyük már egymás mellé a történetét egy Skyrim-nak és egy Witcher-nek, egy Mass Effect-nek és egy Dragon Age-nek, egy Deus Ex-nek és egy Fallout-nak. Ezzel azt akarom mondani, hogy sokkal jobb ha egy előre meghatározott karakter van, ha kapunk egy szerethető valakit egy noname névtelen senki helyett aki még beszélni sem tud. Az első rész története konkrétan a legnagyobb fantasy klisékből volt összerakva. Jön a sárkány meg a gonosz seregek (valahonnan) és meg kell őket állítani, amit persze az épp csak besorozott ismeretlenre bíznak. Egy ideig még tetszett is az elképzelés, és a végén is elég komoly döntésekkel kellett szembenézni, de a megvalósítás vmi siralmas. Gondolok itt a látványra, a borzasztó, ismétlődő helyszínekre és arra a halálosan izgalmas harcra amit a számok nyomogatása jelent - ráadásul még nem is látványosan, mint pl egy MMO-ban ahol minden suhintás csillog meg robban. Ehhez hozzáadtak vért és csöcsöket, aztán kiadták Dragon Age címen, grat BioWare. A második részre lett normális(nak szánt) főhős, viszont nem volt sztori. Azon speciel meg voltam rökönyödve, egyszerűen nem szólt semmiről. Random jelentéktelen dolgokat kellett csinálni, hogy hírnevet szerezzünk, mindenféle konkrét célt és cselekményt nélkülözve. Ráadásul az egész abban a szaros városban játszódott, ha még nem untunk volna bele az ismétlődő helyszínekbe, ebben már biztos.
Még sokáig sorolhatnám, hogy mi nem tetszett, és hogy mennyire nevetségesnek tartom ezt a játékot, de igazából fölösleges. Már csak azt mondja meg nekem valaki, hogy mi ebben a jó? Mi az amiért ennyien szeretik és várják mint a megváltót? Ha már RPG, inkább vegyetek egy Witcher 2-t, minden szempontból többet kaptok.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.