A Skyshine's BEDLAM egy nemrég megjelent poszt-apokaliptikus körökre osztott harcrendszerű játék.  Bysantine metropoliszából útra kellve Bedlam banditák, mutánsok, cyborgok és robotok uralta pusztasága választ el minket Aztec utópikus városától, ahova guruló erődünkkel, a Dozer-el száguldunk.

Aztec városába azon útvonalon jutunk el, amelyik számunkra szimpatikus. A játék megszabja az irányt, de gyakran dönthetünk, hogy dél felé haladunk, vagy kelet felé változtatjuk az irányt, de akár visszafelé is mehetünk. Bárhova is akarunk furikázni, az fogyasztja az üzemanyagot, és az ételkészleteinket, hiszen az idő elteltével utasaink, - akik vannak a kezdéskor ezren – fogyasztanak.

Egy-egy állomáson lehetőségünk van, nem csak továbbhaladni, de körbenézni érdekességek iránt. Ezekre a helyszínekre olcsóbb ellátogatni, hiszen ilyenkor a Dozer nem jön velünk, csak kis csapatunk néz körbe.

Ha éppen nem harc alakul ki, kalandregényes formában írják le nekünk elég igényesen, - azért nem szépirodalmi stílusban, - hogy mi történik. Néha választási lehetőséget kínál a játék, egyes problémákra milyen megoldást választunk, vagy szimplán kivizsgáljuk-e mi történt itt-ott, vagy menjünk haza. Az ilyen döntéseinket – a kalandregényekkel szemben – nem gyakran szívjuk meg. Nem robban fel a járgányunk, mert egy robottól elfogadtunk egy fura dobozt.

A történet faék egyszerű, a világ leírásokban bontakozik ki. Érdekesnek érdekes, de hasonlót más játékokban is láttunk már.

A harcrendszer egy X-COM-hoz hasonló, körökre osztott móka, a 4 kaszt közül választhatunk katonákat, kiket viszünk magunkkal, a kevesebb katona dupla annyi jutalomhoz juttat minket a nyertes harc végén. Nem túl komplex a harcrendszer, mesterlövész viszi be a legnagyobb sebzést, de csak távolra tud lőni, a közelharci katonának sok élete van, de közelről sebez csak és keveset.

Energiacellák gyűjtésével fejleszthetjük a Dozer-t, vagy harc alatt képességekre költhetjük. Gyógyítás, pajzs, atombomba, stb. Harcosaink szintet lépnek, ha ellenségeket ölnek, így gondolná a játékos, hogy érdemes vigyázni minden kis katonájára. Ez igaz is lenne, ha nem tűznénk össze gyakorta elképesztően erős boss-okkal, akik harc után beállnak közénk, és statisztikailag kétszer, háromszor erősebbek, mint egy sima harcos. Emiatt, elég csak ezeket a szuperhősöket magunkkal vinni a csatákba, hiszen ők is szintet lépnek, és javul a statisztikájuk, vagyis a szimpla katonákat egy idő után értelmetlen használni. Feláldozható közlegények?

A végére kegyetlenül unfair lesz a játék, olyan boss-okat dobál elénk, akiket a legelitebb szuperkatonáinkkal se lehet megfelelő mennyiségű energiacella nélkül, - hogy folyamatosan gyógyítsuk, pajzsot rakjunk embereinkre, - lehetetlen.

A játékot hiába játsszuk ki, a másik négy frakció Dozer-ét nem kapjuk meg, csak ha teljesítjük a főmenüben írt feltételeit, amit nekem két kijátszás alatt sem sikerült. Nem találtam meg a mutáns királyt, valahol, hogy felajánljak neki valamit. Kicsit gáz.

A poszt-apokaliptikus, körökre osztott játékok szerelmeseinek is csak akkor ajánlom, ha 10€ körüli áron kapható, mert a 20€-t én sokallom érte.