Claymen

Claymen

23/F
Friss jelvényei:
2565 pont
3000 pont

Mesék, és ami mögötte van.

Az eddigiektől eltérően, most egy egészen új témát hozok fel. Az életem részét képezik a mesék. Nem vagyok a téma szakértője, van ami anime, meg nem tudom mi, nekem mesék. Bővebben lentebb írom meg, miért.

Kicsi gyerekkoromtól kezdve a mese szerves részét képezte az életemnek. Anyukám rendszeresen mesélt nekünk, amióta csak az eszemet tudom. Nem telt el este, anélkül hogy egy varázslatos világ kalauzolt el álomföldre. Gyakran ő találta ki őket. Nem ritkán apa állt meg az ajtóban, hogy ő is meghallgassa, mi lesz ma a mese, vagy ketten ejtsenek ámulatba minket.

Számomra itt kezdődött meg a mese és fantázia világának szeretete. Tanítás és szórakoztatás. Kevés tudja ezt a kettőt olyan mesterien összekötni, mint a mesélés. A történetek továbbadása, és ezek elmesélése egy külön művészet már talán az emberiség hajnalától kezdve. Tanulságos oktató történetek, melyeket mindenki ismert.

 Amikor nagyobbacska lettem, és komolyabb meséket is megnézhettem, kezdtem rájönni, hogy a történek minden esetben valamilyen jelentést hordoznak, ami néha könnyű, néha pedig a lehetetlennel határos megérteni. Témájukat, stílusukat tekintve különböznek, de egy kapocs van mindig közöttük. A Tanulság. Gondoljunk bele, minden, amit életünk során láttunk megtanított minket valamire, vagy új gondolatokat ébresztett bennünk. A mesék világa segített, hogy olyan dolgokat, mint a hűség, barátság, segítőkészség megértsünk, és felfogjuk mennyire fontos.

Felnőve ezeket persze hozzá kell igazítanunk a világhoz, amiben élünk, de van egy alapunk, ami segít nekünk jobb emberré válni. Könnyebben értettük meg, miért kellett megtennünk, vagy megtanulunk.

A következőkben a Japán kultúra rajongóitól előre is szeretnék elnézést kérni. Sok helyen láttam már - már vérre menő szócsatákat, hogy mi mese és mi nem. Számomra a mese, olyan történet, amely tanulsággal rendelkezik, és igyekszik megtanítani valamire. Nem tudom mi anime és mi mese. A mese számomra a világon az egyik legszebb dolog, és még véletlenül sem használnám becsmérlő szóként. 

Sok meghatározó történetet láttam életemben, de talán a legjobban a Dragon Ball fogott meg. Aki szerint ez kimerül, a repül, üt - vág kategóriában, azt sajnálom, mert úgy látszik számára sajnos nem ment át az, amit a történetek valóban jelentenek. Nyílván nagy részét teszik ki, és fontos szerepet is tölt be, de sokkal több jelentőséggel bír, mint egy harci montázs. 

Nézzük meg a főhőst. Gyerekként mindig olyan akartam lenni, mint ő. Többek között a Kamehame miatt, de főleg az ereje fogott meg. Mikor nagyobbacska lettem, már a jelleme volt az, ami miatt szerettem volna olyanná válni, mint ő. Nagyon sok mondanivalója van egy - egy résznek, vagy jelenetnek. Aki egy kicsit ismeri a sorozatot, az tudja, hogy Goku a legsatnyább csillagharcosnak született. Pusztán a saját erejéből, kitartásából és elszántságából elérte, hogy ő legyen a legerősebb. Jószívű, segítőkész és fontos számára, hogy jó legyen. Ott segít, ahol tud, és nem akar másnak rosszat. Mégis az egyik legfontosabb jellemvonása számomra az erőhöz való hozzáállása. A legjobb akar lenni, de nem más kárán, vagy más eltiprása miatt. Ez az ami ma nagyon sok emberből hiányzik, és kicsiben vagy nagyban lassan tönkreteszi az emberi kapcsolatokat. 

Mijazaki Hajao neve bizonyára sokak számára ismert. A kedvenc meséim nagytöbbsége az ő zseniális fantáziájának szüleménye. Órákat lehetne mesélni a történeteiről. A látvány, és a hangok olyan tökéletes összességben mutatkoznak meg előttünk, hogy öröm mindegy egyes pillanata. AKi eddig esetleg nem találkozott volna, a munkáival én ajánlom, tegyen egy próbát, nem fog csalódni. 

Az ő meséi számomra felbecsülhetetlen értékűek. Bármikor meg tudom nézni bármelyiket. A legjobban mégis azért az egyszerű, de nagyszerű tényért szeretem, mert művei kézzel készülnek. Összehasonlíthatatlan az animált és kézzel rajzolt mese. Van egy varázsa, saját hangulata a kézzel rajzolt mesének. Ezt még az egészen pici gyerekek is megértik. 
Nekem a kedvencem tőle Totoro meséje. Annyira aranyos és kedves. Megnyugtatja az embert.  

A másik dolog a fantázia birodalmába való belépés. Gondolok itt a szerepjátékra. Nem, nem a felnőtt, és nem az online- formájára. A papír alapú szerepjáték, mint a Warhammer, Vampire vagy hazánk méltatlanul elfeledett világai, Worluk és Mágus. 
Aki még nem élte át igazán milyen belebújni egy másik karakter bőrébe, valami olyat hagyott ki, ami leírhatatlan. Nagyon szórakoztató tud lenni, egy jól előadott történet, melyet a játékosok irányítanak és a világon semmi nincs megszabva nekik.

Mesélőként, lassan nyolc éve olyan élményeim és emlékeim vannak, amik felbecsülhetetlen értékűek. Remek kikapcsolódás és agytorna. Egy rendesen összerakott történeten annyit lehet agyalni, hogy hihetetlen. Mikor mosolyogva ülsz egy fotelben, és látod, hogy a barátaid kupatanácsot tartva beszélik meg a következő lépést, vagy egy - egy logikai játék alkalmával szinte hallod, ahogy csikorognak a fogas kerek.

Gyerekkoromban belém oltották a mesék és a könyvek szeretetét. Ezért nem tudok eléggé hálás lenni a szüleimnek. Ez is nagyban hozzájárult, hogy nem játékos, hanem mesélő lettem. Jobban élvezem, mintha játszanék. Szeretem elkápráztatni az embereket, vagy boldogabbá tenni őket. Ennek egy nagyon jó módja a mesélés. Kis baráti társaságunk tagjai általam megmenthetnek egy világot, vagy álmaik hősei lehetnek.

Most biztos van olyan aki nevet, vagy röhejesnek tartja a hozzáállásomat. Tegye. Úgy látszik ő már elfelejtette gyerekként mennyivel többet jelentettek neki ezek a történetek. Valahol sajnálom. Akiből kiveszik a mese szeretete, szerintem olyasmit veszít el, amit soha nem szerezhet vissza.  



Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

8.
Scoo
#1: Egyetértek veled. Szerintem is kb így lehet megfogni azt, hogy mi a mese.

De persze vannak mesés anime-k :)

Sajnos a klasszikus szerepjátékból nem nagyon jutott ki nekem. Egy nagyon keveset Magusoztam. Sajnos nem volt olyan csapat akikkel tudtam volna játszani.
7.
metercsiken
#6: Ja.... a csekkek, és a banki hitel világának kalandjai! : )

Köszönöm, de mostanság már nem igazán szoktam olvasni.
Régebben a már említett Magus szerepjátékhoz tartozó kalandkönyveket szerettem.
Biztos jó, és érdekes ez az atmoszférai is, de nekem a Magus világa tökéletes( volt )!
Meg amúgy sem szeretném tovább fájdítani a szívem! : )

6.
Claymen
#5: Kalandjaid folytatódnak, csak más formában :D

Ha érdekel a Warhammer világa tudok könyveket ajánlani a témában. Nekem a személyes kedvencemmé nőtte ki magát az évek során. Olyan mintha a középkorba belecsempészted volna az ipari forradalmat gőzképekkel puskaporral és megfejeted volna Fantasy elemekkel.,
5.
metercsiken
#4: A Warhammert nem ismerem, de ha hasonló a Magus-hoz, akkor biztos jó!
Az a jó, ha vegyes a társaság! : )
Mi is így voltunk ezzel.

Jó lenne, de van aki azóta már Angliában van, van aki "csak" az ország másik végén, van aki házas, és a gyerekkel foglalkozik.
Szóval ez szinte lehetetlen!
Én is komoly kapcsolatban élek, és a párom azt sem szereti, ha épp "itt vagyok" a GK-n, vagy ha néha nyúzom a konzolt.
Belegondolni sem merek, mi lenne, ha közölném, hogy hetente egy napra eltűnök( pláne játszani )! : )
Persze jó lenne!
Én mostanság a kalandokat csak a konzolon tudom némileg helyettesíteni, de mint írtam, azt is csak ritkán! : (

4.
Claymen
#2: Sajnálom, hogy már nincs alkalmad játszani, hozzád hasonlóan én is rá vagyok "kényszerítve" a mesélésre. A világmegmentést nem a szó szerinti értelmében képzeld el :D Csak nagyon szeretem a monumentális, epikus történeteket. Most éppen a warhammer világát gyűrjük. Enyhén fogalmazva vegyes a csapat összetétele. Törpe trollvadász, elf tolvaj,Sigmar papja valamint egy Fehér farkas templomos. Kegyetlen mikor egymás vérét szívják. Kicsiben kezdünk, mostanára kezdenek megerősödni, a kúltistákat és a zsoldosokat felváltották a bestiák és a káoszharcosok.

Köszönöm, és szerintem próbáld meg újjáéleszteni a csapatodat. Mi is heti egyszer tudunk összeülni, munka,egyetem mellett. A kalandokra mindenki éhezik :)
3.
Claymen
#1: Köszönöm a véleményed, kíváncsi voltam, más hogyan áll hozzá, kinek mit jelent a mese.
2.
metercsiken
Nekem tetszik ez a téma, mivel jómagam is a M.A.G.U.S világában nőttem fel!

A hagyományos meséket is szeretem, bár főleg a régi Walt Disney meséket, mint pl. a Gumimacik, Aladdin, A kis hableány...stb
Persze a mostani animációs rajzfilmek is jók.( Shrek,Nemo..stb )

Visszatérve a szerepjátékhoz, nekem nagyon meghatározó volt az életemben( sajnos manapság már se időm, se társaságom nem lenne hozzá )
Úgy 10 éves lehettem mikor az egyik tőlem idősebb barátom megkérdezte nincs e kedvem,és egy másik barátomnak a "csapatukhoz" beállni.( akkor ők már pár éve játszottak )
Mondanom se kell azonnal beszippantott a hangulata.
Persze olyan fiatalon először inkább csak hülyéskedtünk, de aztán szépen lassan komolyabbak lettünk!
Úgy még jobb lett!
Hozzád hasonlóan én is KM voltam a legtöbbször.
Kipróbáltuk milyen lennék mesélőnek, és tetszett nekik.
És így a másik KM is játszhatott néha,plusz, ha épp nem ért rá, akkor is tudtunk játszani.
Én ugyan szerettem mesélni, de ugyan úgy játszani is!
Persze mivel a többiek nem szerettek, és "tudtak" mesélni, így ez ritkán fordult elő velem. : )
Viszont KM-ként, én általában olyan sztorival álltam elő, amiben a végén nem világot mentettek meg, vagy hősök lehettek( ahogy te fogalmaztad ), hanem egyáltalán örültek annak, ha nem csonkoltan, vagy a tárgyaiktól megszabadítva végeztek! : )
Na nem azért,mert olyan gonosz lettem volna, csak én mindig próbáltam a reálishoz közelíteni.
Pl. Attól mert valakitől megtudták, hogy a hegyekben egy sárkány tanyázik, nem feltétlenül voltak "felnőve" a feladathoz! : )
Ja, itt még meg kell említenem, hogy én a spontán sztorikban voltam jó!
Csak ritkán találtam ki előre a történéseket.
A M.A.G.U.S volt a fő kalandjáték számomra, de azért kipróbáltunk,mást is.
Ilyen volt a Gyűrük Ura( de az nem igazán tetszett), és a Shadowrun.
A Shadowrun szintén jó volt, de valahogy jobban tetszett/tetszik a középkoros hangulat.

Aztán 21 lehettem mikor a csapat sajnos szétszéledt, meg aztán a meló is elvette az időm, barátnő...stb,szóval akkortájt abbamaradtak a "kalandozások". : (
De még a mai napig elő-elő veszem néha a főkönyvet, és a kiegészítőket, csak úgy lapozgatni! : )
Ha tehetném a mai napig játszanék.....

Neked/ nektek pedig még jó sok, jó történetet, és szórakozást!

1.
Shannaro
Jó írás lett. Régen a faterom mesélt nekem és a bátyámnak, szinte mindig A két testvér című történetet, de mára már csak a címére emlékszem semmi másra. Ezért haragszom is magamra.
Te leírtad, hogyan állsz a mesékhez, animékhez, stb. Én leírom az én szemszögemet: számomra a mese kategóriába a kisgyerekeknek szóló írásban, szóban terjesztett művek kerülnek (pl: Grimm mesék), rajzfilm és animációs filmek azok, melyek nem viselik magukon a keleti stílusjegyeket, anime kategóriába pedig a közönség által is animeként elfogadott keleti stílusjegyekkel rendelkező animációs filmeket sorolnám. <--- SZEMÉLYES VÉLEMÉNY!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...