Kicsi gyerekkoromtól kezdve a mese szerves részét képezte az életemnek. Anyukám rendszeresen mesélt nekünk, amióta csak az eszemet tudom. Nem telt el este, anélkül hogy egy varázslatos világ kalauzolt el álomföldre. Gyakran ő találta ki őket. Nem ritkán apa állt meg az ajtóban, hogy ő is meghallgassa, mi lesz ma a mese, vagy ketten ejtsenek ámulatba minket.

Számomra itt kezdődött meg a mese és fantázia világának szeretete. Tanítás és szórakoztatás. Kevés tudja ezt a kettőt olyan mesterien összekötni, mint a mesélés. A történetek továbbadása, és ezek elmesélése egy külön művészet már talán az emberiség hajnalától kezdve. Tanulságos oktató történetek, melyeket mindenki ismert.

 Amikor nagyobbacska lettem, és komolyabb meséket is megnézhettem, kezdtem rájönni, hogy a történek minden esetben valamilyen jelentést hordoznak, ami néha könnyű, néha pedig a lehetetlennel határos megérteni. Témájukat, stílusukat tekintve különböznek, de egy kapocs van mindig közöttük. A Tanulság. Gondoljunk bele, minden, amit életünk során láttunk megtanított minket valamire, vagy új gondolatokat ébresztett bennünk. A mesék világa segített, hogy olyan dolgokat, mint a hűség, barátság, segítőkészség megértsünk, és felfogjuk mennyire fontos.

Felnőve ezeket persze hozzá kell igazítanunk a világhoz, amiben élünk, de van egy alapunk, ami segít nekünk jobb emberré válni. Könnyebben értettük meg, miért kellett megtennünk, vagy megtanulunk.

A következőkben a Japán kultúra rajongóitól előre is szeretnék elnézést kérni. Sok helyen láttam már - már vérre menő szócsatákat, hogy mi mese és mi nem. Számomra a mese, olyan történet, amely tanulsággal rendelkezik, és igyekszik megtanítani valamire. Nem tudom mi anime és mi mese. A mese számomra a világon az egyik legszebb dolog, és még véletlenül sem használnám becsmérlő szóként. 

Sok meghatározó történetet láttam életemben, de talán a legjobban a Dragon Ball fogott meg. Aki szerint ez kimerül, a repül, üt - vág kategóriában, azt sajnálom, mert úgy látszik számára sajnos nem ment át az, amit a történetek valóban jelentenek. Nyílván nagy részét teszik ki, és fontos szerepet is tölt be, de sokkal több jelentőséggel bír, mint egy harci montázs. 

Nézzük meg a főhőst. Gyerekként mindig olyan akartam lenni, mint ő. Többek között a Kamehame miatt, de főleg az ereje fogott meg. Mikor nagyobbacska lettem, már a jelleme volt az, ami miatt szerettem volna olyanná válni, mint ő. Nagyon sok mondanivalója van egy - egy résznek, vagy jelenetnek. Aki egy kicsit ismeri a sorozatot, az tudja, hogy Goku a legsatnyább csillagharcosnak született. Pusztán a saját erejéből, kitartásából és elszántságából elérte, hogy ő legyen a legerősebb. Jószívű, segítőkész és fontos számára, hogy jó legyen. Ott segít, ahol tud, és nem akar másnak rosszat. Mégis az egyik legfontosabb jellemvonása számomra az erőhöz való hozzáállása. A legjobb akar lenni, de nem más kárán, vagy más eltiprása miatt. Ez az ami ma nagyon sok emberből hiányzik, és kicsiben vagy nagyban lassan tönkreteszi az emberi kapcsolatokat. 

Mijazaki Hajao neve bizonyára sokak számára ismert. A kedvenc meséim nagytöbbsége az ő zseniális fantáziájának szüleménye. Órákat lehetne mesélni a történeteiről. A látvány, és a hangok olyan tökéletes összességben mutatkoznak meg előttünk, hogy öröm mindegy egyes pillanata. AKi eddig esetleg nem találkozott volna, a munkáival én ajánlom, tegyen egy próbát, nem fog csalódni. 

Az ő meséi számomra felbecsülhetetlen értékűek. Bármikor meg tudom nézni bármelyiket. A legjobban mégis azért az egyszerű, de nagyszerű tényért szeretem, mert művei kézzel készülnek. Összehasonlíthatatlan az animált és kézzel rajzolt mese. Van egy varázsa, saját hangulata a kézzel rajzolt mesének. Ezt még az egészen pici gyerekek is megértik. 
Nekem a kedvencem tőle Totoro meséje. Annyira aranyos és kedves. Megnyugtatja az embert.  

A másik dolog a fantázia birodalmába való belépés. Gondolok itt a szerepjátékra. Nem, nem a felnőtt, és nem az online- formájára. A papír alapú szerepjáték, mint a Warhammer, Vampire vagy hazánk méltatlanul elfeledett világai, Worluk és Mágus. 
Aki még nem élte át igazán milyen belebújni egy másik karakter bőrébe, valami olyat hagyott ki, ami leírhatatlan. Nagyon szórakoztató tud lenni, egy jól előadott történet, melyet a játékosok irányítanak és a világon semmi nincs megszabva nekik.

Mesélőként, lassan nyolc éve olyan élményeim és emlékeim vannak, amik felbecsülhetetlen értékűek. Remek kikapcsolódás és agytorna. Egy rendesen összerakott történeten annyit lehet agyalni, hogy hihetetlen. Mikor mosolyogva ülsz egy fotelben, és látod, hogy a barátaid kupatanácsot tartva beszélik meg a következő lépést, vagy egy - egy logikai játék alkalmával szinte hallod, ahogy csikorognak a fogas kerek.

Gyerekkoromban belém oltották a mesék és a könyvek szeretetét. Ezért nem tudok eléggé hálás lenni a szüleimnek. Ez is nagyban hozzájárult, hogy nem játékos, hanem mesélő lettem. Jobban élvezem, mintha játszanék. Szeretem elkápráztatni az embereket, vagy boldogabbá tenni őket. Ennek egy nagyon jó módja a mesélés. Kis baráti társaságunk tagjai általam megmenthetnek egy világot, vagy álmaik hősei lehetnek.

Most biztos van olyan aki nevet, vagy röhejesnek tartja a hozzáállásomat. Tegye. Úgy látszik ő már elfelejtette gyerekként mennyivel többet jelentettek neki ezek a történetek. Valahol sajnálom. Akiből kiveszik a mese szeretete, szerintem olyasmit veszít el, amit soha nem szerezhet vissza.  

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.