Úgy gondolom, az ember egy csodálatos lény. Lélekkel rendelkezik, álmokkal és ötletekkel. Ez különböztet meg minket az állatoktól. Mégis folyton határokat húzunk, amelyeket folyamatosan átlépünk, növeljük és újabbakat állítunk fel. Én a virtuális valóságot sem egyszerűsíteném le annyira, hogy szemüveg vagy kivetítő kelljen hozzá. Nem szabnék határokat, eszközöket amik kellenek ahhoz hogy mindezt átéljük. A virtuális valóságot akár mi is létrehozhatjuk, gépek nélkül és szerintem már évezredek óta jelen van.

A virtuális valósággal becsapjuk az agyunkat. Azt láttatunk vele, amit a mai kor esetében egy lencse vetít a szemünk elé. Különböző módszerekkel próbálunk szagokat generálni, és érintést szimulálni a bőrünkön. Számomra ez a dolog, csak egy elbutított érzékünk géppel kisegített előcsalogatása. Mivel a szemünk azt látja, amit kivetítenek elénk becsapjuk az agyunkat. És a kutya itt van elásva. Az agyunk.

A virtuális valóság átéléséhez, semmi másra nincs szükségünk mint az agyunkra ami egy speciális szerveződés egyfajta belső játszóteret hoz létre nekünk, amely lehetővé teszi, hogy szabadon és kreatívan gondolkodjunk és képzelődjünk. Ezért is gondolom, hogy amikor az ősidőkben a sámán mesélt a hallgatóinak a teremtő vagy a természet haragjáról, hogy mire képes büntetésből már jelen volt a virtuális valóság. Elképzelték, ezzel létrehozva egy virtuális világot. Szükség volt egy agyra, amivel minden ember rendelkezik. Tény ként kezeljük a dolgot, miszerint ez a világ legkifinomultabb és legprecízebb számítógépe. Ha meghallgatunk egy történetet, vagy elolvasunk egy könyvet, és beindul a képzelőerőnk sokkal részletesebben éljük át a virtuális valóságot. Míg egy kép, megmutatja hogy egy polcon 4 tárgy van és felfogjuk mik azok, addig ha halljuk, vagy esetleg olvassuk hogy egy polc tele van, már az agyunk pörgeti is magát és vetíti elénk a 10 meg 100 dolgot amivel a polc tele van. Míg ezt a képet levetítem 10 embernek, addig 10 ezt fogja látni. Viszont ha közvetlen a 10 embernek az agyába táplálom az elnagyolt információkat, amiket hagyom hogy az agyuk egészítsen ki, addig annak a 10 embernek teljesen máshogy fog kinézni ez a polc. Pedig ugyanarról beszéltem, mind a tíz embernek.

Virtuális valóság számomra a legutolsóként végződik azzal, hogy képeket közlenek velünk. Számomra a leglustább és egyben legtöbb műszert igénylő megalkotása egy képzeletbeli világnak. Egy könyvnél nem kellenek kábelek, áram és processzorok. Így rövidebb a reakcióidő és sokkal részletgazdagabb a megálmodott világ és annak minden szeglete. Én az álmot is egyfajta virtuális valóság-ként kezelem, ami még egy szinttel közelebb van az általam elfogadott mátrix-hoz. Itt már könyvre sincs szükség. De elég, ha csak elgondolkozunk valamin. Mindenkivel elő fordult már biztosan, amikor rászóltak hogy elbambult. Egy képzeletbeli helyen, ismert vagy ismeretlen személlyel volt, vagy épp egyedül. Létrehozva ezzel a saját virtuális valóságát, amire nem volt hatással a környezete vagy a környezetében lévők.

Web Counter