godach

godach

Az Álmodozó.

Link másolása
Úgy érzem, gyerekkorom álmai nem csak azok a fellángolások. Szerettem volna beülni K.I.T.T-be vagy megnézni a Földet, fenn az űrhajóból. Most nagyot fogtok nézni, mert úgy néz ki lesz alkalmam rá!

Mindig is nagy álmodozó voltam. És sosem hagytam, hogy a képzeletem korlátokat emeljen elém. Talán a legrégebbi és egyben első példaképem mellett ülve, és a beszédét hallgatva az anyósülésen volt az első ilyen. Nagy kedvencem volt T.J. Hooker

Számtalanszor elképzeltem, amint a társa ként fedezem vagy csak egy fánkot megeszek vele. Ma már persze nem akkora példakép, mint gyerekkoromban de akkor is meghatározó szerepet töltött be az életembe. Érdekes hogy több évvel később azt a sorozatot imádtam, aminek a vetítését a születésem évében fejezték be. Őt váltotta aztán Michael Knight. A Knight Rider sorozat volt a második világmegváltó dolog a TV-ben. Meséztem persze, mint minden gyerek de mégis ez volt a favorit. Nem is őt, inkább a kocsit K.I.T.T-et imádtam. Ezerszer és ezerszer elképzeltem, milyen lehet benne ülni. Körülnézni vagy a száguldó autóból figyelni a tájat.

Közben Superman is az életemre tört, rengeteg órát töltöttünk az uncsi tesómékkal házi készítésű szuperhős jelmezekben az árokból kiugrálva, ijesztgetve a járókelőket. Viszont ez amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment. Emlékszem egy újságra. Ő volt:

Ebben az újságban olvastam legelőször egy őrült tudósfiúról. Egy diákról, aki egy átjárót tud nyitni egy másik világba. Egy másik földre, a párhuzamos dimenziók között. Viszont a kezei közül kicsúszik az irányítás és magával rántja még a Professzorát, egy Taxist és a Barátnőjét. Magyar hangtól megkezdve, a betétdalt dúdolva mindent fújok még ma is kívülről. Nem volt fontosabb, az egész utcában ha egy Sliders rész ment a TV-ben. Rengeteg távirányító tűnt el a családunkból és barátaim családjaiból, amikkel próbáltunk mi is átjárókat nyitni. Birsalmával a kezünkben tértünk vissza, a kicsiknek bemesélve hogy abban a világban ilyen az igazi alma.

Egész napos szomorúsággal búcsúztattuk a Professzort a halálakor, majd hetekbe telt kiheverni a vetítés levételét a tévéről. Mindig is szerettem volna látni az átjárót személyesen, első személyből. Biztosan gyönyörűen nézhetne ki.

Viszont a blogom lényege nem ez. A lényege az, hogy szeretném megnézni, hogyan fúj a szél a Marson. Szeretnék a NASA egyik űrhajójából visszatekinteni a Földre. Megnézni egy fekete lyukat. Egy hipernova keletkezését. Meteoresőt látni a saját szememmel. Első személyből, K.I.T.T. volánja mögött ülni. Sam és Dean Winchester mögött haladni a folyosón egy szellemvadászat közben. Látni, mit lát Superman amikor szélsebesen repül. Körüljárni a Quinn Malorie keze álltal megnyitott átjárót. Vagy csupán, megnézni a kertünket egy miniatűr nézetben, ahogyan a Drágám a Kölykök Összementekben volt.

Látni akarom, amikor becsapódik egy meteor közvetlen elém, vagy amikor egy vonat összeütközik egy másikkal. Szeretném látni, mit látnak akik kiugranak egy repülőből. Mit láttak a katonák a partraszálláskor. Valóban mit lát egy versenyautó pilótája, vagy egy vadászpilóta. Milyen az, amikor egy épület a szemem láttára borul össze, közvetlen közelről. Vagy szeretném látni, milyen a mély tenger, esetleg a korallzátonyok és a delfinek, cápák között lenni. Mind ezt testközelből. Úgy, hogy nem azt látom amit más mutat, hanem azt látom amit én akarok nézni.

És a megoldás egyszerű. Ha KITT-ben akarok körülnézni, vagy a Földet akarom bámulni, netalán a Nostromo fedélzetén nézelődnék. Egyszerű, csak idő kérdése.
Mivel ezekre sosem lesz esélyem az életben nagy valószínűséggel nem marad más mint az
Oculus Rift

Csak, hogy a pozitív oldalát és a benne rejlő lehetőségeket is szóba hozzuk. Ne mindig a gaming és csőd jusson eszetekbe róla.

Free Counter
Free Counter

9.
9.
godach
#8: Most komolyan ennyi jött le a blogból? Istenem...
8.
8.
LeBlanc
"milyen a mély tenger"
kösé sujt a nyakatpa
7.
7.
godach
És ahogy megjelenik, csak idő kérdése az ocolust támogató virtuális interjúk. Neves élő, vagy élettelen személyekkel. És szerintem idő kérdése csak az első kifejezetten erre a technológiára épülő film is. Lásd 3D Avatar. Meglesz majd az Oculus Avatar-ja is.
6.
6.
godach
#5: "Suta a példád! Az Oculusban sem fogsz más csinálni a fejed csavargatásán"
Pontosan. Viszont egyszer kiadok érte xy összeget és évekig oda járok csavargatni a fejem. Mert ugye ha valahova befizetek, akkor a látványon kívül, mivel egy múzeumban sem lehet hozzáérni semmihez, nem tudok mit csinálni élőben sem, csak csavargatom a fejem.

Mint a bevásárlásnál, megvan a feelingje a kosártologatásnak és az eladó csaj fűzögetésének, kérdés hogy megéri e a rászánt időt és energiát az érzés. Vagy lusta genya vagy mint jelen esetben én és amit csak lehet online megrendelek.
Ezzel együtt mindig is lesz olyan, amit sosem fog tudni az Oculus sem visszaadni, de mint ahogy te is mondtad egy űrállomás bejárása, ami nagy valószínűséggel számunkra lehetetlen lesz, az Oculussal megoldható. :)
5.
5.
névtelenség
#4: Nem idetartozik, de story time!
Anno régen az ovis csoportunkat elvitték a péri repülőbázisra, ahol volt egykatonai csapatszállító is. Párosával mindenki beülhetett a pilótafülkébe egy kis időre. Na most ki nem találod ki volt az a barom, aki az első adandó alkalommal elkezdte a gombokat és a kapcsolókat nyomogatni mikor senki sem figyelt. :D

Tisztet pánikban azóta sem láttam.

U.i.: Suta a példád! Az Oculusban sem fogsz más csinálni a fejed csavargatásán kívül. Nincs az a fejlesztő, aki leprogramozná neked egy pilótafülke gombjait funkcionálisat. Pláne úgy, hogy még mindig vannak csoportok, akik szerint a videojátékok terroristaképzésre valók.

Persze ezt félretérve értem mit akarsz mondani, és magam is a pártján állók.
Én sokkal inkább látogatnék meg egy űrállomást.
4.
4.
godach
#3: Persze tisztában vagyok vele, hogy nagyon sok mindent élőben is megtehetek. Viszont általában amikre kíváncsi lennék, azoknál majdnem fölösleges hogy "személyesen" is ott legyek. Vegyük példának a kecskeméti repülős napokat. Nem hiszem ha beleülök a repülőbe, hogy kapcsolgathatom, nyomkodhatom a gombokat. Csak ülök benne és forgatom a fejem. Akkor meg inkább már az Oculus.

Az lett volna a lényeg a cikkben, hogy a játékon kívül számtalan lehetőségben hasznos lehet még a kis kütyü vagy a társai. És pl azt senki nem fogja nekem megvalósítani, hogy egy oroszlán a szemem láttára elkapjon egy gazellát. Márpedig az oculus-al erre is lehet lesz lehetőségünk.
Kösz a dicséretet :)
3.
3.
névtelenség
"becsapódik egy meteor közvetlen elém"
- megsüketülsz és megvakulsz kb. még az előtt, hogy a szikla a földbe fúródna

"egy vonat összeütközik egy másikkal"
- légy önjelölt Matuska Szilveszter és láthatód

"akik kiugranak egy repülőből"
- ezt kivételesen biztonságosan meg tudod valósítani, akár M.o.-on is, és még élveznéd is!

"egy vadászpilóta"
- ha csak a pilóta fülkére vagy kíváncsi, akkor kecskeméti repülős napok. Máskülönben Bocskor Gábornak kell lenned.

" egy épület a szemem láttára borul össze"
- figyeld az újságokat és a híreket! Dinamitos gyárépület bontásokat szabadon meg lehet nézni. A Komáromnál a timföld gyár pl. elég látványos volt anno.

"közvetlen közelről"
- beteg fasz... amúgy a kibaszott nagy portól semmit sem látnál.

"milyen a mély tenger"
- James Cameron vagy egy merülős tengeri túra megteszi.

"esetleg a korallzátonyok és a delfinek"
- van rá búvártúra, nem rossz

"cápák között lenni"
- Ezt azt hiszem Pesten kipróbálhatód... nem biztos.

"csőd jusson eszetekbe"

Explain! Explain! EXPLAIN!
https://www.youtube.com/watch?v=NlpRBLkgcBo

U.i.: Viccet félretéve kellemes a cikk. Van érzéked a nosztalgikus érzések felszínre hozásában.
2.
2.
godach
#1: És ezekre? :D

http://k-bailey.com/unknownmovies/pictures/tforce.jpg

http://img1.wikia.nocookie.net/__cb20110526204652/guyver/images/b/bd/Guyver_ver.2.jpg
1.
1.
DON GONDOCS
ó azok a 90 évek :D milyen szép is volt. Xena, hercules meg az első szuperhős filmek. Minden gagyisága ellenére szerettük őket.
http://babylon5.scifi.hu/sorozat/making/power.htm
erre emlékszik még valaki?
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...