Nem tudom miképp sorolják be a hozzám hasonló embereket. Magam sem tudom, hova rakni magam. Egyszerűen, szinte nem találok olyan dolgot, ami ne érdekelne. Persze van, hogy egy téma érdektelen számomra, de ha az előadás megvesz magának, akkor nincs mese pillanatnyilag vagy örökké de a rabja leszek. Tisztelek embereket és a tudásukat. Vannak ezekből színészek, énekesek, celebek (bár nagyon kevés, de Kasza Tibi azért ott a toppon) átlagemberek, családapák és még sokan mások. És vannak ŐK. Akiknek a filmjeit, cikkeit akár egész nap tudom nézni.


Nem rég, a Discovery Science-n a Tudomány Világnapja előtt, többször is leadták Stephen Hawking életéről szóló dokumentumfilmet amben saját maga volt a narrátor. Sosem úgy láttam az 1942. január 8-án született elméleti fizikust, mint egy beteg embert. Dokumentációi és munkássága elején, persze igen de ahogy kezdtem megismerni és "megérteni" már nem a tolószékre és a lebénult öregemberre fókuszáltam. Egy olyan kalandorra, akinek nem szabott korlátot a betegsége, amivel fiatal kora óta küzd. Lélekben és tudatban, ezer és ezer világot bejárt már és ezt próbálta nekünk megmutatni. Sokszor, amikor egy egy nehéz nap után, úgy érzem nincs is ennél rosszabb, csak végiggondolom az ALS-ben szenvedő Hawking életét, akinek már az egyetemi éveken diagnosztizált betegsége alatt, maximum 2-2,5 évet adtak. Ehelyett Ő nem adta fel. Lediplomázott, megszerezte a doktoriját és elméleti fizikusként beírta magát a történelembe. Ma már a tudósok is az Ősrobbanás elmélete, azaz a Nagy BUMM-mellett foglalnak inkább állást a nagy vetélytársával Fred Hoyle-val és annak állandó keletkezésű világegyetemének elméletével szemben.

Gyerekkorom óta imádom a csillagászatot. Sosem kételkedtem abban, hogy van élet rajtunk kívül. Egy egy vitánál, mindig arra a döntésre jutottam vitapartnereimmel, hogy míg ők nem bizonyítják hogy nincs és én nem bizonyítom hogy van, addig legyen mindkét megoldás lehetséges. Én csupán ebben hiszek. Mint Schrödlinger macskája. Tisztelem ezt az embert és iszom minden szavát. Talán téved és talán én is tévedek, amikor néha felhozódnak olyan viták, amikben az Ő elméleteire alapozom a gondolataim. De míg nem cáfolják, addig támogatom a gondolkodásmódjában. Bár számomra, nehéz az alap szabályt felfogni és elhinni, ami arról szól hogy a kezdetben egyszerre volt a minden és a semmi, elhiszem nekik. Több mint 50 éves betegeskedés után, még 72 évesen is gépek segítségével ugyan de sikerül szárnyalnia. Szárnyalnia a gondolataiban és mindezt megosztani velünk.

Hawking betegsége, folyamatos leépülésben mutatkozott. A nyolcvanas évek végén, már csak egy ujját és a fejét tudta mozgatni. Aztán, amikor már erre sem volt képes, az arcizmaira fókuszált kamerával vezérelte a Living Center elnevezésű kommunikációs programot. Nemrég azonban egy iBrain elnevezésű eszköz fejlesztésén is részt vett, ami az agyhullámok alapján dolgozik. Stephen Hawking munkássága nélkülözhetetlen volt mind az elméleti fizikában mind a csillagászatban. Többek között a Nagy-Bumm, a Fekete Lyukak az Időutazás és az űrutazás béli munkássága is jelentős része az emberi tudománynak. Stephen Hawking megérdemli a tiszteletet és az odafigyelést, mind tudós mind pedig túlélő.

Ő az egyik olyan ember, akiből erőt lehet nyerni.

Szerk: Majdnem elfelejtettem!
A Mindenség Elmélete

Országos bemutató: 2015. január 22.

"Öröm volt nézni, ahogy meghazudtol minden elvárást.
Tudományosat és személyeset is"

köszi eldergirl