Bár imádok gyönyörködni sok játék szépségében, mégsem elsődleges számomra. Sokszor leírtam már, a Call Of Duty 4 Demoja okozta extázis, vagy a Bioshock első részének elejét, amikor lezuhant a repülő. A fíz fodrozódása és a törmelékek égésének csillogása, mosolyt csalt az arcomra. A Crysis 2 tengeralattjárós eleje, majd a felszínre érkezve amikor elénk tárul a város látványa. A Battlefield 4-nél már majdnem ott éreztem magam a kocsiban a víz alatt, a többiekkel annyira részletes és gazdag volt. Mégsem érzem, hogy nekem elég lenne ennyi. Míg mást az FPS-ek és HD minőség zavar, addig engem a rengeteg más hibák aggasztanak. Természetesen megértem őket is, hisz nem vagyunk egyformák csupán lenne ezeknél ezerszer "számomra" fontosabb dolog is.

 

A Grand Theft Auto harmadik része megmutatta nekem, hogyan lehet legyőzni a korlátokat. Elegendő rammal egy három részből álló várost töltés nélkül körbeutazhattam, míg addig csak folyosókon rohangálhattunk. Hatalmas előrelépést hozott és nem csak a Sandbox vagy Openworld játékstílus megteremtésével, hanem magával a terület méreteivel is. Ez azonban az évek során, a grafika előrehaladásával közel sem egyenesen arányosan növekedett. Természetesen ezerszer részletgazdagabb lett, de ezzel a gazdagsággal mintha egy láthatatlan ketrecbe zártak volna.

A GTAIV és GTAV bár igen nagy területtel rendelkezett, mégsem éreztem azt a szabadságot, mint amit a San Andreas-ban. És ez nem csak a területek nagyságára igaz. Lehetne pl a Fizikát is egy kicsit szemügyre venni. Emlékszem, amikor még csak Ageia PhisX néven, koncepció videókat néztünk a kütyüről és a teljesítményéről. Aztán a megjelenésénél még csak PPU-ként lehetett szert tenni rá. És persze bekövetkezett az egybeolvadás is, mint anno a 3DFX esetében. Én naiv, viszont azt hittem, ezzel a kártyával együtt, egy program is napvilágot lát, amivel csak több és jobb fizikai "script" lesz. Közös erővel megalkothatják a tökéletes valósághű, fizikai motort amit minden játékban felhasználnak. Azonban idővel, ahogy újítanak valamit úgy feledkeznek meg régebbi dolgokról.
 

A mesterséges intelligencia is ilyen dolog. Az életben nem lehet annyi hülye embert látni, mint egynémely játékban. És a minap találkoztam pont egy nagyon durva dologgal. Jobban élveztem a feltelepített Soldier Of Fortune II-ben szereplő rossz fiúkkal harcolni, mint a Battlefield 4-ben. Gránátot dobtak, de nem mindig ugyan oda és nem mindig ugyan ott jöttek. Nem volt visszatöltődő élet, sőt még a következő pályát is azzal kezded, amit az előzőben megmentettél. Hiába a QuickSave, nehézségi szinttől függve menthettél. Jól mondta egyszer FrankBlack cimbora."régebben cheatelni kellett az örök életért, most azért kell hogy kicsit élethűbb legyen".
 Ha már itt tartunk, láthattunk példát sérülésre régebben is és most is. Lábon lövök valakit a CoD-ban, elesik, fogja a lábát erre feláll és mintha mi sem történt volna. Iszonyatosan illúzióromboló, mégis előszeretettel használják a játékkészítők. Egyedül annyiban különbözik a legtöbb játékban, hogy hova lősz hogy a fejlövéstől jobb esetben egyből meghal, nem a sapkája repül le csengve, mint a déli harangszó. Régen, azt hittük eljön majd az idő, amikor tényleg lesz egy belső "hitbox" amire reagálva viselkednek majd ellenfeleink. Jelen esetben, talán a Cabela's sorozatok hozzák ezt az elvárást.
 

Ha már hitbox, mi és minden más essen szó egy kicsit az NPC-k és azoknak viselkedésükről. Régebben még elment az egy helyben vagy A---B és B---A-ba való mászkáló NPC-k viselkedése. Ma azonban rettentően nagy hiányát érzem, hogy mintha nem lenne (mert ugye nincs is) önálló viselkedésük. Miért nem akarnak becsapni a készítők? Miért kell a Metro-ban álló bábukat néznem, vagy az Assassins Creed-ben sétáló zombikat. Ládahordó embereken kívűl, komolyan mondom, nem látok vagy nem jut eszembe más amit csinálnának a sétálgatáson kívül. A Gothic NPC-i olyan csodálatos alapokat fektettek le, amit nem lett volna nehéz űberelni. Nem lett volna nehéz még csak átlopni sem. Elmentek aludni, ettek, még a reggeli mosakodás is megvolt. Ezek mind hozzátettek, hogy az embereket ne csak NPC-knek nézzük.Az hogy lopnak, csúnya dolog de jó körítéssel hamar elviselhetővé válik. Ha valaki lemásolja a nagy kedvencem a Cazy Taxi-t akkor leköpöm. Mert ugyan az, mint amit szeretek. Viszont mit csinált a GTA? Egy az egyben lopta az ötletet és belerakta pluszba a saját játékába. Nagyszerű. És akkor képbe jönnek az autós játékok is. A Midtown Maddnes törése óta, rengeteget fejlődtünk. A Burnout Paradise volt számomra a csúcs, bár az NFS Pro Street csüngő visszapillantója is kellemes élményekkel gazdagított. Ott volt még, amikor frontálisan belerepültem egy villanyoszlopba és a lökhárító a "fizika törvényei alapján" előrefelé hajlott, nem csak leszakadt. Hol vannak ma ezek? Hol van a Burnout-os törés? Mert én nem látom sehol, holott még a mai videojáték iparban is bőven megállná a helyét. Egy szimulátor játékban simán, de még egy arcade-ban is csak kicsit nehezebben törne az autó. Az egyetlen számomra pozitív dolog évek óta talán a visszapörgetés (flashback), amit a Codemasters szívesen használ is. Hardcore-ok kikapcsolhatják, a hozzám hasonlók pedig nem verik a fejüket a falba, ha az utolsó kanyarban sodródnak ki.
 

A multi részről nem sokat tudok mondani. Tecnikai részről még kevesebbet, de én mindig is azt hittem, hogy a nagy fejlődéssel elérjük majd azt a kort amikor valaki PS-en X-box-os vagy PC-s ellen tolhatja az NFS-t vagy Mortalt. Kicsit kiábrándító, hogy még mindig ekkora előrehaladással is hardverekre vagyunk korlátolva. És elérkeztünk a NextGen ciklus legmélyebb pontjára. A legkiábrándítóbb dologhoz, ami minden vásárlót és felhasználót érint.
 

A fejlesztés. Persze a részletesség valamint az összetettség is jóval kifinomultabb lett mint évekkel ezelőtt. Nagy számok törvénye alapján természetes hogy az ember több hibát követ el. Viszont én mindig abban bíztam, hogy ha nem is a tökéletességet érjük el, a bugok a kiadásig csak csökkenni fognak. Ehelyett ma már a régen jól megfizetett játéktesztelő faj kihalt. Mi lettünk azok, és ráadásul borsosan megfizetjük az árát. Nem azt mondom, javítják a hibákat de mintha egy teljesen más világban járnék. 3-4-5 patch és játékkal vetekedő méretek kellenek ahhoz, hogy valami teljesen és normálisan használható legyen.

Eközben pedig rajta ülnek a pénzünkön, és azt a pár hónapot nem kapod vissza. Mintha megjelenés előtt már kiadnák a játékot és megfelelő vizsgálat híján divattá válna. Ott az élő példa az AC:Unity hogy az Ubi feltalálta a Dobozos Eatly Acces-t.
Ezeket a hibákat biztosan nem csak én veszem észre, viszont mivel nem tesznek/teszünk ellenük így ezt csinálják is pofátlanul. Nevesebb, gyerekkorunk óta kedvelt stúdiókban már nem lehet annyira sem bízni mint egy indie vagy kickstarter projektben. A látványvilág él és virul, viszont minden más haldoklik körülötte. Cseszhetem én a pázsitom, ha a paradicsomomat meg kiöli....