Nothing

Nothing

Jukebox: Ridge Racer

Link másolása
Mivel a mai zenecsatornák többsége bojkottálja a zenét, a koncertjegyek drágák, a kereskedelmi rádiók pedig sportot űznek abból, hogy egy félórás mainstream válogatást ismételgetnek egész nap, maradnak a játékok, illetve a Youtube...

RIDGE RACER (1994) - "Rotterdam Nation" by Shinji "Megaten" Hosoe.

Kezdjük a legelején - egyesek szerint abból nem lehet baj. :)

A tavaly huszadik "életévét" betöltött, úttörő első rész - noha a koncepció már akkor is egyértelmű volt -  még alapvetően kísérletező szemléletben született. Ez a játék zenéjéről is elmondható, ami - tudtommal - nem is ostromolta túlzottan nagy erőkkel a videojátékok zenei toplistáját (merthogy Japánban olyan is létezik...igaz, ott állítólag MINDEN létezik.:)), de megfelelő hangulatot teremtett a hamar népszerűvé váló száguldozáshoz és több elektro-zenegurut is elindított azon a bizonyos úton...

A Rotterdam Nation egy tipikus Ridge Racer song, tempós és kicsit őrült - időnként a korai Prodigy-t idézi.

 

RAGE RACER (1996) - "Volcano Vehicle" by Tetsukazu Nakanishi.

Noha a cím alapján egy spinoff-ra asszociálna az egyszeri gamer, a Rage Racer valójában nem más, mint a sorozat harmadik része (a névváltoztatás okára sehol sem találtam utalást vagy magyarázatot - talán a japán srácoknak problémájuk volt a "ridge" szó kiejtésével? :)). Ha jól tudom (pár arcade RR kimaradt nálam) itt debültált "hivatalosan" is Reiko "Race Queen" Nagase, a széria reklámarca. Na igen...sokan nem csak a versenyzésbe szerettünk bele...;)

A játék minden szempontból sokat fejlődött, az audió hangzása is letisztultabb, mint korábban. Ennek ellenére - a korábbi részekkel ellentétben - nem adták ki külön lemezen a soundtrack-et.

Nakanishi "Volcano Vehicle"-jére esett a választásom. Üdítő, keleti szintivarázs.

 

RIDGE RACER TYPE 4 (1998) - "Pearl Blue Soul" by Hiroshi Okubo.

Ugrunk egy egészen picit az időben ("Trágya...már megint tráááááááááágyaaaaa!!!" XD) a versenysorozat negyedik szezonjáig. A grafika dögösebb, Reiko csinosabb (vagy fordítva) a zene pedig jóval "érzelmesebb", melódikusabb lett - igazodva ezzel az immáron erősen sztoriorientált RR-világhoz. Persze nem kell aggódni, semmi MTV-s nyávogás: a Namco szerencsére maradt a jól bevált electro-receptúránál, melynek egyik, szívemnek és fülemnek oly kedves képviselője kövezkezik:

 

RIDGE RACER 5. (2000) - "Euphoria" by Takahashi Kohta.

A PS2 ezredfordulós berobbanásában jelentős pirotechnikai támogatást nyújtott az ötödik alkalommal megrendezett "ultra-unrealisztikus" drift-fesztivál. Reiko egyéb elfoglaltságai miatt ugyan nem tudott részt venni a szezon promóciójában (a virtuális grid girl-t Ai Fukami, egy hasonló kaliberű hölgyemény helyettesítette a címlapokon), a RR5 a sorozat egyik legtöbb példányszámban elkelt epizódjaként vonult be a játéktörténelembe (bár ebben nyilván nagy szerepe volt annak a ténynek is, hogy a megjelenésekkor viszonylag kevés PS2 "must buy launch title" volt a piacon - ezek legtöbbje is csak Japánban). Az ötös számú versenyző amúgy elődeihez méltóan jól vizsgázott. A zenei anyag valamivel progresszívebb irányba mozdult, de a stílus alapjában véve maradt a régi - ami nem is baj. Nagy kedvencem, az "Euphoria", voltaképpen olyan, mint egy vérbeli Ridge-futam: lassan, sejtelmesen indul, nem túl vészes, ahogy elhúzol a sereghajtó járgányok mellett, de hamar beindul a tempó, amint elérsz az első húzósabb kanyarig és a nyakadba szakad a középmezőny, majd a dobogó közelébe érve egészen felpörög és tetőfokára hág a feszültség, miközben az első helyen suhanó, leggyorsabb ellenféllel együtt, fej-fej mellett, eszelős tempóban próbálsz belevágni egy olyan kanyarkombinációba, amit még egyedül autókázva sem nagyon vállalnál be. Fantasztikus!

 

RIDGE RACER 6. (2005) - "Highway Fusion" by Shinji "Megaten" Hosoe.

A SCEI-vel régóta fenálló, kölcsönösen hasznos és rendkívül sikeres együttműködést a Namco (pontosabban ekkor már Namco Bandai) 2005-ben lazán feláldozta a kapzsiság döghústól bűzölgő oltárán: a hatodik részt csak és kimondottan az akkortájt ringbe lépő Xbox 360-ra készítették, míg a Sony gamerei, akiknek lelkesedése világhírűvé tette a sorozatot (és a Namco-t...) az "Ez van, srácok!" besorolást kapták - nekik nyilván sovány vigaszt nyújtott, hogy Reiko visszatért a sorozatba (mintha a halottnak hitt barátnőd felbukkanna a szomszéd pasas esküvőjén - menyasszonyként...), hiszen valószínűleg egy lebutított PS2 verziót is boldogan vittek volna, mint a cukrot. Hogy az egy évtizedes, gyümölcsöző kapcsolat és gaming tradíció megtörése mennyibe fájt Bill Gates cégének, nem erre a lapra tartozik - tudjuk, az üzleti világ olykor igen csúnya és kegyetlen tud lenni. A Ridge 6 amúgy kimondottan kellemes versenyjáték lett, mind látvány, mind játszhatóság szempontjából, de mivel a legfőbb, tőrzsvásárlói kört kihagyták a jóból, nem hozott említésre méltó hasznot a NB-nak, de a cég valószínűleg így is jól járt az exkluzív szerződéssel.

A zenelista (mert igazából erről kéne itt témáznom az üzleti etika helyett) többnyire jól eltalált, "pumpálós" dalokból áll - ezek egyike a "Highway Fusion", mely annak a Shinji Hosoe-nak a munkája, aki már a legelső Ridge Racer sountrack-jén is dolgozott.

 

RIDGE RACER 7. (2006) - "Transparency" by Hiroshi Okubo.

Alig egy évvel az Xboxos kiruccanás után a tékozló fiú visszatért korábbi sikereinek versenypályáira. Mivel a hetedik rész igazából "csak" egy felturbózott RR6, nem volt érdemes - újra - kiadni a Microsoft gépére, így ezúttal a debütáns PS3 élvezhette az exkluzívitást. Az előző résznél leírtak vonatkoznak ide is: csinos grafika (1080p/60fps), impresszív, neofuturisztikus stílus, arcade ínyencségek és Reiko Nagase ellenállhatatlan mosolya. Ja, és a zene! :) A korábbinál több - plusz letölthető - zeneszám van jelen, ezúttal egy olyan, immár nemzetközi mezőnyből, amelybe valami giga-csoda folytán 2 magyar(!!!!!) szám is beverekedte magát (ennél a ténynél már csak az meglepőbb/hihetetlenebb, hogy ezen melódiák még egészen hallgathatóak is! Nem vicc: jó magyar zene! Mondom én, hogy nem VivaTv meg Class FM, hanem egy PC vagy konzol kell ide...). A jukebox felhozatal egy része ugyan kissé középszerű és felejthető, a gyöngyszemek innen sem hiányoznak, mint pl. Hiroshi Okubo pattogós, pozitív hangulatú, fülbemászó szerzeménye, melynek egyszerűsége egyben a nagyszerűsége is. Imádom!

RIDGE RACER UNBOUNDED (2012) - "Drifting Spiders" by Akitaka "Ajurika" Tohyama.

Multiplatform Ridge Racer - ugye, mennyivel jobb, ha mindenki boldog? :)

Az Unbounded minden szempontból új irányvonalnak számít a sorozatban, elég, ha csak azt említjük, hogy a Namco Bandai ezúttal (és ha jól tudom a széria indulása óta első alkalommal) egy "külsősre" bízta a fejlesztést. A bejegyzés írásakkor legfrissebb RR játék a "kortárs" arcade racerek (Blur, Burnout, NFS, illetve az új, pályarombolós feature-t tekintve egy kis Split/Second) érdekes kombinációja, melyet már az első poligonmodellek megtervezésétől kezdve kimondottan a nemzetközi piac ízlésének szántak - japán verzió (egyenlőre) nem is készült belőle. Elsőre mindez nem hangzik túl bíztatóan, de csak mert trendi, még nem feltétlenül rossz. :) A játék zenei anyaga is ehhez a globális megközelítéshez igazodik: az új és klasszikus J-electro song-ok mellett megjelentek a licenszelt zeneszámok (The Crystal Method, Skillrex, Overseer, stb.) is.

2.
2.
Nothing
#1: Köszi.
Mindig is kedveltem Solid Snake akcentusát. ;)
1.
1.
Solid Snake1984
Gyá! Tásvírem kápol ezír egy nagy piros pontot, a rák egy ki a beledet. Há a negyedik részér teljesen odávótám. Folyjon ki a szemem, ha nem így van he!
Oszt mek tudud e nekem mondani, hogy hány óra van? :D

Jó kis blog lett.
Sajnos a többi részével nem játszotta, de a negyedik részt imádtam. A bevezető intro zseniális volt.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...