Nothing

Nothing

64 meets the 21st century gaming - p1.

Link másolása
Régen volt már retro-téma és ugye 2015 "hivatalosan" is az időutazás éve, szóval ennek örömére íme egy ingyen VIP jegy egy kis pihentető múzeumlátogatásra. No flash, please!

Nem összevetés (értelmetlen lenne), nem kritika (az meg csak felesleges) - csupán egy semleges, vidám körutazás a fejlődés kontrasztjának Commodore-meghajtású DeLorean-jében.

"Marty! Vissza kell jönnöd velem!"

Nagyváros, forgalom, séta a parkban, kocsiba be, pár kör a Broadway-n, ütközés, kórház, nagyharang...Stohl Buci emlékirataiban is jól festene mindez, pedig csak egy ősrégi (mennyi? 30!) játékból szemezgetünk. Azt nem tudom, volt-e előtte a sandbox-jelleget ennyire egyértelműen meg(re)formáló darab, de a világ legnagyobb almájában történő, többé-kevésbé kötetlen kódorgás és a fenti részletek egyértelműen a jelenkor egyik legnépszerűbb és legsikeresebb franchise-át, a Grand Theft Auto-t idézik (noha vizuálisan persze még a legelső GTA koncept rajzait sem közelíti meg...). A Chinatown Wars-t a perspektíva és a helyszín (Liberty City = New York by Rockstar) miatt kötném hozzá.

Bár a kvázi névrokonságon kívül nincs "vér szerinti" kapcsolat a két játék között, a hasonlóság - természetesen a külsőségeket leszámítva - egyértelmű: Bepattanunk egy sugárhajtású felhőszaggatóba, szétrakétázunk (majdnem) mindent, ami az utunkba kerül, aztán örülünk magunknak. Nagyon.


A Test Drive egy olyan név, amire valószínűleg a fiatalabbak is felkapják a fejüket, köszönhetően annak, hogy a széria a kezdetektől igyekezett mindig a rivális Need for Speed szélárnyékában maradni és nem lett a fejlesztők által méltatlanul elfeledve 1-2 rész után. Bár sokszor úgy tűnt, jobban jártunk volna...az egyes epizódok közti színvonal legalábbis hullámzóbb, mint a Földközi-tenger áprilisban.

Valószínűleg ez a cím sem hangzik teljesen idegenül a Young Gamers Club tagjai számára. Az arcade racerek egyik legjelesebb klasszikusa, az OutRun - avagy a Thomas Magnum szimulátor, ahogy néha becézni szoktam - természetesen nem kerülhette el a "megcéhatvannégyesítést". A konverzió ugyan csak mérsékelt siker lett, de el lehetett vele lenni és persze elmondhattuk, hogy már ilyen is van kedvencünkre. :)
A játéktermi debütálás huszadik évfordulójára a Sega és a Sumo Digital egy, a korhoz illő stílusos és látványos "remake"-el állt elő (remélem a harmincadikról sem feledkeznek meg!). Tenger illatú, gyöngyházfényű nosztalgia.

A kék sarokban a tradicionális karate fekete öves veteránja, a piros sarokban pedig a vasököl viadal máig veretlen bajnoka.
A harctér és a körülmények láthatóan minden szempontból rengeteget fejlődtek, de az alapvető szabály - "aki padlót fog, veszít!" - a két beat 'em up megjelenése közt eltelt 25 év alatt sem változott (sokat).

Volt egyszer egy vadnyugat. Sőt, a Rockstar Games nemrég bebizonyította, hogy még ma is van, de legalábbis színvonalasan megidézhető. Noha Marshall McGraw és John Marston pisztolypárbajából nagy valószínűséggel a sebhelyes nyúzóbajnok (gyk.: utóbbi) jönne ki kevesebb bekapott találattal, íjászatban és gyanús kinézetű kupacok hátaslóval történő áthidalásában a Kane revolverhőse sem vallana szégyent!

Első ránézésre mintha kis hazánk válogatottját vetnénk össze a...hmm...nos, a nagyvilág nagyjából bármelyik nemzeti 11-ével. A látszat - szokás szerint - csal, merthogy Andrew Spencer aranylábú srácai már 30 évvel ezelőtt is tudtak szórakoztató focit játszani megélhetési, alibi labdázgatás helyett. Bár a futballjátékok azóta - mondanom sem kell - döbbenetes fejlődésen mentek keresztül, én néha mégis jó érzéssel gondolok vissza azokra az időkre, amikor még minden olyan egyszerű volt és nem kellett lepasszolni a kontrollert egy gyors gépíró polipnak, ha végig akartál vinni egy összjátékos támadást a bal szélen...


Láttál már szivarozó kígyót? Nem, ez nem valami misztikus mitológiai csoda - ilyen létezik, de nem a hüllőházban kell keresni. Előfordulási helyei inkább az öltözőszekrények környéke, kartondobozok mélye, de jól érzi magát mikroszámítógépeken és ultramodern konzolokon is egyaránt. :)

1989. Lewis Carl Davidson Hamilton feltehetően egy metálszürke pedálos Moszkvicsban nyomul a kiskertben + megjelenik a GP Circuit.
2014. Lewis Carl Davidson Hamilton egy metálszürke versenyautóval (másodszor is) Forma 1.-es világbajnok + piacon az F1 2014.

Az egykori felhőtlen szórakozásból profizmus lett. Mindkét esetben.


A képekre pillantva 28 esztendő távlata, a Los Angeles-London távolság még jelentősebbnek tűnik - pedig ha az interaktív olimpiákat kizárólag a többjátékos fun-factor alapján pontozzuk, bizony két aranyérmest kapunk! A London 2012 toleránsan eltekint attól, hogy a Summer Games nem hivatalos versenyző, cserébe a 64-es klasszikus szemet huny a versenytárs tömény HD-doppingja felett. :)



5.
5.
Jöhet a folytatás. Eddigi legjobb blogod annak ellenére, hogy csak 1-2 játék mozgatott meg a listából, ugyanis se sport se kocsis játékokkal nem játszom, bunyóssal meg főleg nem. Egyik sem az én stílusom, de jó blog lett tényleg. Jó, hogy még akad olyan aki szeret megemlékezni a játékok hajnaláról.
4.
4.
Nothing
3.
3.
godach
Szerintem is király lett. Nem is írok egyebet, inkább nyomok egy Like-ot ;)
2.
2.
Drraco
Ez klassz lett, érdekes volt összevetni a régit az újjal (játékot és emléket egyaránt) :D
1.
1.
Spectrum
Nagyon jó kis cikk! Tetszik az összevetés, jó sok "retroval" nyomultam annak idején. A régi Test Drive, húúú...! Nagyon szerettem.

Én úgy vagyok bedrótozva, hogy a mai indie-felhozatal a "bájos retro grafikával" inkább csak zavar, hiszen emulátoron bármi elérhető a régi termésből, de jó érzés volt ezeket most újra látni. :-)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...