Nem összevetés (értelmetlen lenne), nem kritika (az meg csak felesleges) - csupán egy semleges, vidám körutazás a fejlődés kontrasztjának Commodore-meghajtású DeLorean-jében.
"Marty! Vissza kell jönnöd velem!"
Nagyváros, forgalom, séta a parkban, kocsiba be, pár kör a Broadway-n, ütközés, kórház, nagyharang...Stohl Buci emlékirataiban is jól festene mindez, pedig csak egy ősrégi (mennyi? 30!) játékból szemezgetünk. Azt nem tudom, volt-e előtte a sandbox-jelleget ennyire egyértelműen meg(re)formáló darab, de a világ legnagyobb almájában történő, többé-kevésbé kötetlen kódorgás és a fenti részletek egyértelműen a jelenkor egyik legnépszerűbb és legsikeresebb franchise-át, a Grand Theft Auto-t idézik (noha vizuálisan persze még a legelső GTA koncept rajzait sem közelíti meg...). A Chinatown Wars-t a perspektíva és a helyszín (Liberty City = New York by Rockstar) miatt kötném hozzá.
Bár a kvázi névrokonságon kívül nincs "vér szerinti" kapcsolat a két játék között, a hasonlóság - természetesen a külsőségeket leszámítva - egyértelmű: Bepattanunk egy sugárhajtású felhőszaggatóba, szétrakétázunk (majdnem) mindent, ami az utunkba kerül, aztán örülünk magunknak. Nagyon.
A Test Drive egy olyan név, amire valószínűleg a fiatalabbak is felkapják a fejüket, köszönhetően annak, hogy a széria a kezdetektől igyekezett mindig a rivális Need for Speed szélárnyékában maradni és nem lett a fejlesztők által méltatlanul elfeledve 1-2 rész után. Bár sokszor úgy tűnt, jobban jártunk volna...az egyes epizódok közti színvonal legalábbis hullámzóbb, mint a Földközi-tenger áprilisban.
Valószínűleg ez a cím sem hangzik teljesen idegenül a Young Gamers Club tagjai számára. Az arcade racerek egyik legjelesebb klasszikusa, az OutRun - avagy a Thomas Magnum szimulátor, ahogy néha becézni szoktam - természetesen nem kerülhette el a "megcéhatvannégyesítést". A konverzió ugyan csak mérsékelt siker lett, de el lehetett vele lenni és persze elmondhattuk, hogy már ilyen is van kedvencünkre. :)
A játéktermi debütálás huszadik évfordulójára a Sega és a Sumo Digital egy, a korhoz illő stílusos és látványos "remake"-el állt elő (remélem a harmincadikról sem feledkeznek meg!). Tenger illatú, gyöngyházfényű nosztalgia.
A kék sarokban a tradicionális karate fekete öves veteránja, a piros sarokban pedig a vasököl viadal máig veretlen bajnoka.
A harctér és a körülmények láthatóan minden szempontból rengeteget fejlődtek, de az alapvető szabály - "aki padlót fog, veszít!" - a két beat 'em up megjelenése közt eltelt 25 év alatt sem változott (sokat).
Volt egyszer egy vadnyugat. Sőt, a Rockstar Games nemrég bebizonyította, hogy még ma is van, de legalábbis színvonalasan megidézhető. Noha Marshall McGraw és John Marston pisztolypárbajából nagy valószínűséggel a sebhelyes nyúzóbajnok (gyk.: utóbbi) jönne ki kevesebb bekapott találattal, íjászatban és gyanús kinézetű kupacok hátaslóval történő áthidalásában a Kane revolverhőse sem vallana szégyent!
Első ránézésre mintha kis hazánk válogatottját vetnénk össze a...hmm...nos, a nagyvilág nagyjából bármelyik nemzeti 11-ével. A látszat - szokás szerint - csal, merthogy Andrew Spencer aranylábú srácai már 30 évvel ezelőtt is tudtak szórakoztató focit játszani megélhetési, alibi labdázgatás helyett. Bár a futballjátékok azóta - mondanom sem kell - döbbenetes fejlődésen mentek keresztül, én néha mégis jó érzéssel gondolok vissza azokra az időkre, amikor még minden olyan egyszerű volt és nem kellett lepasszolni a kontrollert egy gyors gépíró polipnak, ha végig akartál vinni egy összjátékos támadást a bal szélen...
Láttál már szivarozó kígyót? Nem, ez nem valami misztikus mitológiai csoda - ilyen létezik, de nem a hüllőházban kell keresni. Előfordulási helyei inkább az öltözőszekrények környéke, kartondobozok mélye, de jól érzi magát mikroszámítógépeken és ultramodern konzolokon is egyaránt. :)
1989. Lewis Carl Davidson Hamilton feltehetően egy metálszürke pedálos Moszkvicsban nyomul a kiskertben + megjelenik a GP Circuit.
2014. Lewis Carl Davidson Hamilton egy metálszürke versenyautóval (másodszor is) Forma 1.-es világbajnok + piacon az F1 2014.
Az egykori felhőtlen szórakozásból profizmus lett. Mindkét esetben.
A képekre pillantva 28 esztendő távlata, a Los Angeles-London távolság még jelentősebbnek tűnik - pedig ha az interaktív olimpiákat kizárólag a többjátékos fun-factor alapján pontozzuk, bizony két aranyérmest kapunk! A London 2012 toleránsan eltekint attól, hogy a Summer Games nem hivatalos versenyző, cserébe a 64-es klasszikus szemet huny a versenytárs tömény HD-doppingja felett. :)
Én úgy vagyok bedrótozva, hogy a mai indie-felhozatal a "bájos retro grafikával" inkább csak zavar, hiszen emulátoron bármi elérhető a régi termésből, de jó érzés volt ezeket most újra látni. :-)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.