• Főoldal
• Közösség
• Tagok
• Blog

omen606

• Adatlap
• Képek
• Blog
• Barátok
• Játékok
• Videók
• Klubok
• Jelvények

...ezért kell róluk beszélni. Igen, lehet, hogy közhelyek halmaza amit írok, a baj, hogy ha Én nem írom, akkor senki. Itt jelzem, hogy nem terveztem, hogy minden blogohoz odaírom, hogy NEM VAGYOK FILOZÓFUS, mert úgy gondoltam, hogy elég egy blogban leírnom, viszont nem! Szóval, ne gondoljátok, hogy Én annak gondolom magam.

A problémákat meg kell beszélni, Én úgy gondolom. Vegyünk akkor rögtön engem példának, és remélem nem sértődtök meg, ha személyeskedek.
Idézem drakecsajt ( nem szóról szóra ): Az Én gyülőletem mélyről gyökerezik...
Na igen nézzük csak. Tehát engem itt gyűlölni kell, és mindenképp szar amit írok?Oké Te nem ezt mondtad, de így esett le....
Itt van Renegade szépen megfogalmazta jelezte, hogy régen nem tetszett amit írtam, de most megfogtam, csak egy picit ömlengek. Ezért a problémát kijavítva ömlengés helyett, inkább felveszem a kesztyűt és megvédem magam.

Folytassuk velem a problémás sztorit. Szóval mi köze van a zenének a problémához? Semmi, csak max annyi, hogy Én megtaláltam benne az egyszeresűg szimbolikus megjelenését.
Minden problémát meg lehet beszélni, ami nem elég nagy ahhoz, hogy család-háborút vagy Világháborút indítsunk érte. Szerintem senkinek az életét nem roboltam itt le a GK-n. Vagy de? Baszki.... Nem nem érzem. Főleg, hogy Én is voltam szívatva.
Most pedig be vagyok skatulyázva. Én vagyok a srác aki nem bír bloggolni, ezért akármit ír le kell hurrogni.
Én csak egyszerűen bloggolni akarok, de még csak annyival sem rontom az oldal színvonalát, hogy kiírom, hogy NÉZDMEGNÉZDMEG OMG!!!!! vagy hogy DOBJ EGY KIB@SZOTT LÁJKOT MERT MEGTALÁLLAK! Nem, nekem nem ez a célom, és nem is az, hogy azt higyjétek, milyen nagy bölcs vagyok. Elég, ha Én és a barátnőm elhisszük - vagy nem. Miért blogolok? Mert azt hiszem, hogy nélkülem nem lenne élet? Mégis mit hisztek rólam? Hogy Én mit hiszek magamról? Nem, Én tudom, hogy nélkülem is menne tovább az élet, sőt talán még jobb is lenne. Akkor miért nem hagyom abba? Mert szeretek írni, és nem hiszem, hogy olyan rosszat írnék, amit 100% arányban le lehet szólni.
Igen voltam a GK-n igen lehet hibáztam. Próbáltam bocsánatot kérni? Igen. Érdekelt titeket? Nem. De az esetleges további problémák  elkerülése érdekében:
Szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni, akinek egy kicsit is ártottam, vagy akinek a blogom az egész életét romba döntötte, vagy akinek az élete miattam futott zátonyra.
Azért már nem kérhetek bocsánatot, hogy arról írok, hogy örülök, hogy ebben a rohadt fertőben, amit mi Földnek hívunk, még élnek olyan emberek, akik képesek megbocsájtani, és szeretet sugározni. Sok örömöm lelem az ilyen emberekben.
Tudjátok egy kis segítség egy másik embernek, vagy egy szép szó a másik felé, és a másik és talán - ha elég jó a szíved - a Te napod is feldobhatod.
Persze lehet jönni, hogy ez is klisés, lehet jönni, hogy ömlengés, vagy ohgy túl durva, vagy hogy töröljem a személyeskedések miatt, de egy valamit ne feledjetek:
Lehet, hogy ma leszóltok, de a kedvem nem veszitek el az írástól, mert Én úgy érzem, hogy a véremben van, és ha már itt tartasz, ez azt jelenti, hogy eléggé fent tudtam tartani az érdeklődésed a téma iránt.

Miről szól ez az egész?
Arról, hogy a világban minden pozitív dolog épít valamit - talán ma még kicsi az a valami, de egy nap lehet nagy is. Én szeretek építeni, szóval köszönöm, hogy rávilágítotok a problémáimra, hogy kijavítsam Őket.

Köszönöm figyelmetek, további jó olvasást. Sziasztok!