pendrivedealer

pendrivedealer

Szilícium-völgy 1.évad - A programozók rémei

Link másolása
Szilícium-völgy 1.évad kritika

Szilícium-völgy 1.évad kritika

 

 

A szilícium völgy egy egykamerás vígjáték sorozat, amelyet az HBO tűz műsorára 2014. április 6.-tól. Az első éved 8 epizódból áll, és mindegyik 25-30 perc hosszúságú. A történet a címbe szereplő Szilícium völgybe játszódik, amely az Amerikai Egyesült Államokban, Kalifornia államban, a San Francisco-öböl déli részén található.  A hely tulajdonképpen a számítástechnika fővárosának is mondható, mivel itt található a legtöbb óriás számítástechnikai cég központja (eBay, Facebook, Adobe, HP, Intel, Google, Yahoo). Itt ismerkedünk meg Richarddal, aki egy teljesen átlagos „kocka”, akarom mondani programozó. Egy Hooli nevű fiktív cégnél dolgozik, és szabadidejében egy új fájltömörítő programon dolgozik.  Egy úgynevezett „Inkubátorba” hacker hostelben él, többedmagával. A tulaj, az egykori programozó Erlich, aki egyezséget köt minden lakójával, miszerint a bevételük 10 százalékáért addig lakhatnak ott, amíg akarnak.

Richard élete egyiknapról a másikra megváltozik, amikor kiderül, hogy az általa kifejlesztett program, egy nagyon különleges tömörítési algoritmust tartalmaz. Richard választási lehetőség elé kerül, vagy eladja az algoritmust volt főnökének, és „lelép” 10 millió dollárral, vagy Peter Gregory 200.000 dolláros ajánlatát fogadja el, amellyel a cége 95%-a a sajátja marad, és saját magának kell kidolgoznia az egész rendszert. Végül a 200.000 dolláros ajánlatot válassza, és lakótársaival együtt elkezdi fejleszteni élete álmát, a Pied Piper's-t.

A történetről legyen ennyi elég.

Valahogy az HBO sorozatokért sose voltam annyira oda. Kivételek ez alól a Törtetők, a Trónok harca, és a Gengszterkorzó című sorozatok. Hangulatát és műfaját tekintve a Törtetők áll legközelebb a Szilícium völgyhöz. Mindkettő egykamerás vígjáték, és mindkettő egy különleges világot mutat be nekünk, a lehető legszórakoztatóbb módon. A két világ persze szöges ellentétje egymásnak, a sorozat hangulata viszont hasonló.

A sorozat történetére egy kicsit még visszatérnék. Szerintem nagyon komplex és tömör lett. Én simán bele tudtam élni magam, és együtt éreztem végig Richard karakterével. Itt szeretném azt is megemlíteni, hogy a történetbe simán benne volt az is, hogy akár egyórás epizódokat is készíthettek volna. Akkor nem tűnt volna ennyire tömörnek egy-egy epizód. Viszont akkor talán nem tudtunk volna annyira együtt érezni Richarddal több szituációnál, ahol Őt is szorította az idő. Szerintem erre a készítők is ráéreztek, éppen ezért is lett végül félórás sorozat belőle.

A karakterek megalkotására a készítők tőlem egy óriási piros pontot kapnak. Látszik, hogy sok időt fektettek bele, hogy tökéletesen ellentétesek legyenek, és így adják magukat a szórakoztató konfliktusok (ez jól látszik Gilfoyle és Dinesh állandó vitatkozásainál). A jó karakterek viszont a semmit sem értek volna, ha a színészek nem tudják maximális hitelességgel eljátszani a szerepeket. Szerencsére a szereplők egytől egyig hihetően hozzák a karakterüket. Peter Gregory és Elrich lett a kedvencem a mellékszereplők közül. Egy apróbb hibát, ha úgy tetszik kritikát, azért szeretnék felróni itt, ez pedig nem más, mint, hogy mindössze egy nő karakter van Monica (Amanda Crew), és Ő is sajnos elég kevés időket szerepel epizódonként. Remélem, a jövőben többet láthatjuk, mert kellemes látvány, és a játéka is jó. 

Azt hiszem, itt kell a párbeszédeket egy kicsit kielemeznem. Érdekes, hogy ha valami tök érdektelen dologról folyt is a párbeszéd, akkor is nem tudtam nem odafigyelni. Egy pillanatig se lankadt a figyelmem, pedig olyanokról folyt a beszélgetés, amelynek a felét nem is értettem. Bevallom, nem tudom, hogy ezt, hogy érték el, talán azzal, hogy gyakran a normál életből hoznak fel igencsak fura példákat a karakterek. Mindenesetre nálam bejött.

Egy újabb pozitívuma a sorozatnak a kínos helyzetek, poénok kihasználása. Emellé én tettem magamba egy nagy felkiáltó jelet, én ugyanis nem szeretem az erre épülő sorozatokat, itt viszont nagyon jól beválik. Gondolom azért, mert a sorozat nem csak erre épít.

És mos ideje beszélni a sorozat kevésbé jól sikerült részeiről is.

Az első ezeknek a sorába az nem éppen a sorozat hibája, és ez a magyar szinkron. Én először az első két részt néztem meg angolul, magyar felirattal, de akkor szabadidőm híján abba kellett hagynom a sorozatot. Most, hogy immár szinkronosan végignéztem az egész első évadot, úgy ítéltem meg, hogy a magyar szinkron színészek, és fordítók nem tettek meg mindent, sőt sajnos többször igazán rosszul szerepelnek. Aki tud angolul, az szerintem úgy nézze meg, esetleg magyar felirattal olvasva. A szinkronos verzió maradjon a vészterv.

A trágár kifejezések nekem nem jöttek be. Valahogy szerintem túlzásba vitték. A kábeltévéhez hozzá jár a vulgarítás, és ők ennek akartak megfelelni. Sajnos a sorozat témájához ez kevésbé illik, csak néhány alkalommal jött ki jól, a legtöbbször inkább csak idegesítő volt.

Én ugyancsak kevésnek találtam a helyszíneket. Tulajdonképpen az egész sorozat két-három főhelyszínen játszódik. Ez egy szituációs komédiánál megfelelő, de itt kevésnek éreztem.

A film gyengeségeit növeli, hogy elég kevés zene van benne. Persze ez nem egy táncos zenés film, de azért több zene és dal is lehetett volna benne. Főleg, hogy olyan híres előadok vannak az első évadba, mint Kid Rock vagy Flo Rida, de mindkettőjüket mindössze néhány másodpercig élvezhetjük.

 

Összességébe a Szilícium völgy egy izgalmas sorozat, szerethető, de kicsit fura karakterekkel, érdekes témával. Akik a témát, vagy a műfajt kicsit szeretik, azoknak nagy hiba lenne kihagyni.

 

Kinek ajánlom:

- Kockáknak, programozóknak

- Akik szeretik az egykamerás vígjátékokat

- Akik szeretik a kábeltévé sorozatok által megengedett vulgarítást

 

Kinek nem ajánlom:

-   Akik a számítógépek kezelésesőről nem tudnak semmit

-  Akik nem szeretik a vulgarítást

 

 

A film végső értékelése tehát:

8.3/10

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...