Könyvajánló - Tullio Avoledo: Az ég gyökerei (Metró 2033 univerzum)

Link másolása
„…Anyád nem díjazta az atomháborút. Pont most, hogy végre visszafizettük a lakáshitelt.”

Fülszöveg:

 

Nos, az nincs. Illetve van, de nem a regény tartalmát vezeti fel, hanem a Metró 2033 univerzumát. Ám egyéb honlapokon találni. Az alábbi az ekultulraról származik:

A történet szerint a katolikus egyház utolsó inkvizítora, John Daniels atya – egy szakasznyi Svájci Gárdista oltalma alatt – a római túlélők kis csoportját vezető Albani bíboros kérésére Velencébe utazik, hogy ott megkeressen egy életben maradt magas rangú egyházi személyt, akinek segítségével húsz év után végre új pápát lehetne választani. Az út nem egy életbiztosítás, hiszen körülbelül két hetet venne igénybe – éjszaka, sugárszennyezett vidéken keresztül, rémséges szörnyetegek hordáin át. Daniels ennek ellenére vállalkozik az útra, ami az előre látható nehézségek mellett még más, sokkal nagyobb testi-lelki nehézségeket és hitbéli megpróbáltatásokat is tartogat. De van-e értelme egyáltalán a pokoljárásnak, valós volt a hír Velencéről vagy csupán csak egy átverés?

 

 

Cselekmény

 

Nos, a fenti ajánló nagyon jól leírja a lényeget. A regény ennek következtében főképpen a felszínen fog játszódni, metróállomásra gyakorlatilag csak néhány órára jutnak be a szereplők. Ez azért lehetséges, mert a megszokottól ellentétben, a túlélők itt a Róma környéki katakombákba menekültek – természetesen a metróba is, ám nem az a csoport a „főszereplő”.

Amikor neki kezdtem, amellett, hogy kíváncsi voltam a kalandra, rettenetesen érdekelt, hogy Olaszországban mi történt pontosan. Hová hullottak bombák? Mi lett a pápával? Az egyház hogyan élte túl? Mit találnak majd a felszínen?

Szerencsénkre, erre mind kapunk is választ, így nem volt olyan érzésem olvasás közben, hogy csak az ötlet volt meg az írásra, a részletek már nem. Sokáig nem értettem, hogyan lehet félni, izgulni egy könyvön, hiszen ott nekünk kell elképzelni mindent, tehát közel sem biztos, hogy úgy látjuk a dolgokat, ahogyan azt a szerző elképzelte. Nos, a Metró univerzum könyveinek olvasása közben átélhettem. Egyszerűen elképesztő, hogy egy disztópikus jövőbe, mennyire hatásosan megoldható az, hogy olyan helyzetek alakuljanak ki, amelyek amellett, hogy egyáltalán nem rugaszkodnak el a földtől, még hihetetlenül ridegek is.

Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a „Fény felé” – ajánlóm róla itt olvasható – olvasása után már volt, amin nem lepődtem meg, ennek ellenére néhol letaglózott.

 

"– Ha van Paradicsom, atyám, szeretnék odajutni.
– Hogyan segíthetek?
– Szeretnék gyónni. De előbb lenne egy kérdésem.
– Hallgatom.
– Jó, de, szóval hát, hülyeség.
– Nem baj.
– Elmondaná, milyen volt Playstationnel játszani?"

 

A „durva, nyers valóság” mellett érzelmi alapon is játszik az emberrel a könyv, jó néhányszor lehet találkozni olyan történetekkel, melyek árasztják magukból a melankóliát.

 

Amennyiben már olvastad a Metró 2033-at, vagy játszottál a játékkal, úgy ismerősek lesznek majd a „feketék”. Ebben a regényben ugyanis amellett, hogy megemlítésre kerülnek, a történet szerves részét is képezik. Az ő szerepükkel is elégedett voltam, nem volt olyan egyértelmű a szándékuk, mint a már említett játékban. Igazából még a vége után sem volt teljes bennem a bizonyosság velük kapcsolatban.

 

Szereplők

 

Nos, Daniels atyát már ugye említettem, ő a főszereplő, mindent az ő elbeszélései alapján ismerünk meg. Egyáltalán nem volt idegesítő karakter, tartottam attól, hogy az író egy ájtatoskodó papot csinál belőle, de hála az égnek, nem így lett, sőt, kifejezetten szimpatikus volt. A benne zajló morális harcok sem légből kapottak, logikusak és átélhetőek. Véleményem szerint – ha nem is teljes egészében – jórészt hasonlóan állnánk hozzá a könyv során adódó szituációkhoz mi is.

Albani bíboros nem jut sok szerephez, a történetnek csak az elején találkozhatunk vele, ám amint kezdetét veszi a küldetés, már csak visszaemlékezések során kerül megemlítésre. Bár az elején egy ravasz, megfontolt személynek tűnik, a végére…nos, aki elolvassa, az majd megtudhatja : )

A Svájci Gárda tagjaiból sikerült egy amolyan „elit alakulatot” csinálni, ám annyi benne a csavar, hogy bár a névből azt gondolnánk, máris tudható, hogy milyen emberekről is lehet szó, közel sem tévedhetnénk nagyobbat! A legtöbb meglepetés velük kapcsolatban ért.
Egészen konkrétan hét katonáról lesz szó, akikből ötöt jobban is megismerhetünk, míg a maradék kettő a cselekmény jelentős részében háttérbe szorul – mégis, közülük az egyik volt a legszimpatikusabb. Meg kell hagynom, hogy a gárda tagjai nélkül, egy fabatkát sem érne ez a könyv. Érdekesek, rejtélyesek, és rendkívül emberiek.
Útközben találkozni fognak majd egy Gottschalk nevű prédikátorral is, aki szintén egy zseniális húzás volt – a pszichopata fogalma új értelmet nyert általa. Nem is árulnék el róla ennél többet, legyen elég még annyi, hogy a neve egy amolyan szójáték; Gottschalk = Gott (Isten) + Schalk (csínytevő).

 

"Manapság az óra szerint reggel nyolc körüli étkezést hívjuk vacsorának. Délnek nevezzük az egykori éjfelet.  Mintha egy másik, ellentétes időrend szerint működő világba költöztünk volna.
Bizonyos értelemben így is van."

 

Benyomás

 

Internet szerte az olvasható, hogy a könyv első négyötöde, háromnegyede óriási, aztán beindul a lejtmenet. Nos, az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy bizonyos ponton valóban megtörik a kalandozó, harci jelenetekkel tűzdelt történet, ám ettől egyáltalán nem lesz követhetetlen, hovatovább unalmas a regény. Eleinte valóban így érezhető, ám később összeáll a kép, és – szerintem – újra izgalmassá válik. Ráadásul a végén olyan dolgok derülnek ki, amik már önmagukban annyira sokkolóak, hogy hirtelen el is felejti az ember, hogyan jutott idáig a történet, hanem már csak a miért érdekli.

 

Összességében a végén valóban, kissé megtörik a hangulat, ám ezt úgy éreztem, sikerül kiküszöbölni, ugyanakkor emiatt nem tudom azt írni rá, hogy ez a könyv úgy, ahogy van, maga tökéletesség - bár az még külön tetszett, hogy akárcsal a Fény felé-nél, a cím itt is szerephez jut a könyvben. Viszont aki játszott már a játékkal, olvasta az eredeti regényt vagy annak mellékágait, annak ez egy kihagyhatatlan könyv. Sőt, aki nem találkozott volna ezek közül egyikkel sem, nyugodtan belekóstolhat a Metró univerzumba ezzel a regénnyel, hiszen nem szükséges ismerni hozzá a többit, önmagában is megállja a helyét.

 

570 oldalon keresztül lehetünk részesei ennek az olasz történetnek, ami egy újabb plusz pont. Emellett az író újabb könyve is megjelent már, ami szintén az univerzumban játszódik, ám egyelőre még nem adták ki magyarul. Viszont, ismerve az Európa Könyvkiadó hozzáállását, nem tartok attól, hogy csak a távoli jövőben fogunk találkozni a magyar változattal.

 

„Nem csukjuk be magunk után az Állomás kapuját. Nem helyezzük vissza a szögesdrót-kerítést. Hadd hatoljon be a szél a tárva-nyitva hagyott ajtókon, hadd süvítsen végig a kihalt, baljós folyosókon. Így büntették az antik istenek a lázadó városokat, vagy azokat, amelyekben csalatkoztak. De én egy könyörületes Istent szolgálok, és ebben a halott városban sem az ő haragjának jelét látom, csupán az emberiség egy újabb csődjét.”


További idézetek a könyvből, itt találhatóak.

 

Free Counter
Free Counter


UI: Sajnos az előző írásnál valamiért nem látható jól a számláló, viszont annak örülök, hogy háromjegyű az a szám, ami nem látszik jól. Remélhetőleg többször nem lesz vele gond, ha mégis, akkor jelezzétek - ha egyéb hibát észleltek, pl elírást, azért is írhattok nyugodtan és javítom.

10.
10.
Scat
#7: A te ajánlóddal találkoztam, miközben a könyv után kutattam neten, ezért is használtam más idézeteket :)
Pedig az "ordibáló férfi" nagyon jól lefestette volna a hangulatot.

#8: A jó karakterekért oda vagyok, olykor még az is előfordul, hogy egy faék egyszerű történet miattuk lesz felejthetetlen :) - Rejtő regényeinél például ez elég általános, szerintem.

#9: Akkor a Neurománcra figyelni fogok, ha másként nem, ekönyvként mindenképpen belekezdek majd :)
9.
9.
#6: A Futu.re-ban elég jó a szerelmi szál, de nem szeretnék elárulni többet mint ami a hátulján lévő ajánlóban van, főleg, hogy már ott a polcodon. A lényeg, hogy nem valami ócska, passzívan működő kapcsolatra számíts, sokkal jobb annál.
A Pörgés-re pedig majd ránézek és a 44. gyermeken is gondolkodtam de még akkor megvárom a beszámolót :)
Gibson többnyire trilógiákat ír, én bátyámtól örököltem a Sprawl trilógiát tehát onnan ismerem, másrészről a Periféria egy új regénye, nem kötődik más műveihez. Igazából a régi könyveit olcsón, használtan vagy könyvtárakból is könnyű beszerezni. A Sprawl-on kívül még olvastam a Híd trilógiát is, a többi könyvéről sajnos nem tudok nyilatkozni. A lényeg, hogy elég furcsa fantáziája van, régen amolyan hírnök szerű író volt. Mára azért is kopott ki a stílusa, főleg az új Perifériában, mert manapság a sci-fi iszonyatos méretekben jelentkezik napi szinte és mintha kicsit lemaradt volna. Többnyire jelenkori vívmányokról ír a hétköznapi életbe helyezve a Perifériában, tehát a víziószerű dolgokból nincs sok benne-még a távolabbi jövőben játszódó szálban sem. Tehát a Periféria lehet, hogy nem tetszene neked és olvastam több olyan olvasó beszámolóját is akik ezzel a könyvvel kezdték az ismerkedést és sokan közülük unalmasnak találták. Mindenesetre szerintem kezd a Neurománc-al (a Sprawl trilógiából) és ha megtetszett akkor folytasd. Persze a te döntésed :)
8.
8.
Mr.Dead
#4: Pont arra. Életem eddigi legjobb karakterei vannak benne :D
7.
7.
exonic
Tényleg jó vétel annak aki szereti a poszt-apokaliptikus regényeket, főleg a GYIMITRI által megalkotott Metro-univerzumot. Pár éve én is írtam erről ajánlót, ezt újraolvasva lehet megint belekezdek! :)
6.
6.
Scat
#5: A kubai szállal bevallom, megfogtál :)
Előfordulhat, hogy valóban csak az író az, és nem ott játszódik, mert bár a könyvét nem találtam meg, viszont annak sikerült utánajárni, hogy Kubában nincsen metróhálózat.

A "Futu.re" már ott van a polcomon, de egyelőre, mielőtt neki kezdenék annak, kiolvasom "A 44. gyermeket". Gondoltam egy kicsit más vizekre evezek a sci-fi helyett. Mindegyikből lesz ajánló :)
A romantikus szálakkal nincs problémám, ha hozzáadnak a történethez, nem pedig csak beleerőltetik a regénybe. Jó példa erre a "Pörgés" - azt is érdemes elolvasni.

Cyberpunkot eddig csak a Galaktikában olvastam, de bevallom, tetszett a stílus. Gibsonról is hallottam már, de úgy tudom, hogy folytatásos regényeket ír, egyszerre pedig még sosem láttam azokat akciósan. Írtad, hogy már nem olyan, mint régen...melyik régebbi regénye az, ami viszont szerinted oltári jó?

Köszi az ajánlásokat, utánuk fogok olvasni :)
5.
5.
#2: Köszönöm a minden részletre kiterjedő válaszodat. Majd holnap pihent fejjel körülnézek az oldalon, eddig többnyire XPRESS-ről rendeltem lévén filmekkel együtt szoktam könyveket is venni de mostanában több másik oldalon is szemezgettem főleg, hogy életbe léptek ezek a pick-pack point rendszerek.

Örülök, hogy nincsenek komolyabb visszaemlékezések, a tiszteletadás bőven elég és, hogy a fordítás is remek lett az még jobb hír. A kubai-nál én máshogy értettem, de szerintem rosszul fogalmaztam. Úgy értettem, hogy az író kubai származású, bár ettől függetlenül el tudom képzelni, hogy maga a fő helyszín is Kuba. Én örülök, hogy ez az univerzum ennyire kinőtte magát annak ellenére, hogy többnyire én is csak magyarul olvasok, és végső soron angolul sincs sokkal több Metro regény kiadva tehát marad a türelmes várakozás. Még a Német fronton nézz körül ha jártas vagy a nyelvben, mert ott is nagy sikere van a szériának.
Ajánlani jelenleg főleg sci-fit tudok, mert az elmúlt 1,5-2 évemet ez a műfaj tette ki. Példának okáért itt van Dmitry Glukhovsky-tól a Fu.ture (nem biztos, hogy a "pont" jó helyen van) amiben szerintem elképesztő módon lépett egy új szintre. A romantikus szál miatt jobbnak is tartom a Metrónál, lévén elég érzelmes alkat vagyok de ha ebben még nem is vagy érdekelt akkor is elég kemény antiutópiát fogsz magad előtt találni. Változatos helyszínek, jól összerakott akció részek is jellemzik még, lényegében kellően koherens és a jelenlegi mentális és gazdasági válságra reagáló sci-fik közül az egyik legjobb szerény véleményem szerint.

William Gibson-t nem tudom ismered-e és úgy önmagában a cyber/steampunk irányzatokat kedveled-e, de a tavaly megjelent Periféria című regénye szerintem egész jól sikerült, annak ellenére, hogy kicsit már vesztett a régi stílusából és néhány ponton már kicsit túl soknak éreztem. Viszont az, hogy két külön álló szálat futtat egymásba rendkívül hatásos szerintem, jó érzés egy férfi és egy női szemszögből is megismerni egy képzelt világot-amelyekben mondjuk én szívesen élnék valóságosan. Egész kalandos és akció dús egyébként.

Brandon Sanderson-tól olvastam még az Acélszívet, izgalmas és hatásos, bár nem maradt meg olyan élénken a képzeletemben mint az előző kettő. Egy beleolvasást azért tegyél vele ha gondolod, nem vagyunk egyformák, lehet, hogy neked kedvenced lesz.

Az idei évről még nem tudok nyilatkozni, idei regényt még nem olvastam. Mostanában a kötelező könyveken és egy kalandregényen kívül Frank Schätzing 2 kötetes-több mint 1400 oldalas-Limit-jét olvasom, amit boldogan szereztem meg egy akcióban és egész érdekesnek tartom. Kalandos, izgalmas és minden részletre kiterjedő, bár ezt a mindent úgy vedd, hogy lesznek pillanatok amiket a pokolba kívánsz majd mert leültetik a cselekményt. Jó tanács hozzá-csakis amennyiben időd engedi!

Remélem tudtam segíteni, hátha kedvet kapsz valamelyikre, tőled pedig örömmel várom a többi könyv ajánlót is :)
4.
4.
Scat
#3: Az összes? Azt soha nem fogjuk megérni, már több mint 45 könyvet írtak az univerzumba, az Európa Könykiadó pedig évi 2-3-at kíván csak lefordítani.

Egyébként erre gondoltál?
http://moly.hu/sorozatok/az-elso-torveny
3.
3.
Mr.Dead
#2: Az orosz utalások szerintem mindegyik könyvben benne vannak/lesznek.
Ha egyszer le lesz fordítva az összes, na akkor bevásárolok :)
Egyébként ajánlanám az Első Törvény sorozatot, nekem nagyon bejött.
2.
2.
Scat
#1: Nekem az is elég, ha valaki ír egy érdeklődő hsz-t, az, hogy még el is gondolkodtál az írás miatt a könyv megvételén, már csak egy amolyan ráadás :)

Visszautalások nincsenek, hiszen logikai szempontból ez nem is lehetséges, elvégre egy olasz inkvizítor, honnan tudhatna bármit is az orosz helyzetről? :)
Természetesen néha elmélázik azon, hogy mi történhetett a világ más részein, és ekkor rendre orosz vonatkozásban gondolkodik, de szerintem ez inkább a fő regények írója előtt való tisztelgésként funkcionál, hiszen semmiféle pluszt nem ad hozzá a cselekményhez.

Én csak magyarul olvasom a regényeket, holott az általad említett kubai, de még a londoni kaland is érdekelne...bár az utóbbinak neki kezdhetnék, elvégre az angol, viszont spanyolul semmit sem tudok. Viszont amiket eddig olvastam - Az ég gyökerei, Metró 2033, A fény felé, Vissza a sötétségbe -, azokban nincsenek közös pontok az alaphelyzeten kívül. Példának okáért a mutánsok sem ugyanazok, kb mindenhol mások alakultak ki, kivéve az írásban is említett "feketék", de ők is csak itt jutnak szerephez és a fő regényben, Gyjakov meg sem említette őket.

Az eredetivel nem tudom összehasonlítani a fordítást - hiszen olaszul sem tudok :) -, de egyáltalán nem magyartalan, látszik rajta, hogy nem szolgai módon készült a fordítás, tehát nem vette át az ott használt szórendeket, hanem a magyar nyelvhez igazította. Összesen talán kettő elírással találkoztam a regény során. Én élvezettel olvastam, választékos, magyaros, és igényesnek hatott számomra.

ERgyébként ilyen könyvárak mellett én sem vásároltam meg azonnal, ám a Szukits kiadónál sokszor tartanak akciókat a sci-fi könyvekre, így sikerült megszereznem 40%-kal olcsóbban. Javaslom ott nézelődj körbe, mert nem ritkák az ilyesféle leárazások.

Egyébként, ha ajánlanál valamiféle jó sci-fi, fantasy vagy thriller regényt, azt is örömmel venném, hátha én is "hízeleghetnék" neked a későbbiekben :)
1.
1.
Kösz az ajánlót, nem szeretnék elsősorban azzal hízelegni, hogy a te írásod győzött meg a vételben, de tényleg így van hiszen többnyire csak lehúzó kritikákkal találkoztam (mint manapság többnyire sci-fi-nél) tehát nem mertem kockáztatni, főleg ilyen könyv áraknál és, hogy elég sokat olvasok.
Tudom, hogy írtad és el is hiszem, hogy önmagában is élvezetes, annak is aki nem ismerte eddig ezt a témát, viszont érdekelne, hogy azért akadnak benne visszautalások? És, hogy ezek a visszautalások ugye többnyire csak a két fő regényre? Mert már olyan tágra nőtt ez az univerzum-még egy kubai írás is van-hogy követhetetlen amiatt, hogy a magyar fordítások sehol sem tartanak és nem szeretném úgy érezni (persze gondolom csak mellékágakban, mert ahogy olvasom ez egy új szál, Olaszország ráadásul!!!) lemaradtam valamiről.
+ Fordítói hibák tűrhetőek vagy elfogadhatóak?
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...