Január elején voltam a GameOn kiállításon és ennek apropóján szerettem volna veletek megosztani a képeket, de mivel csak képet nem szívesen raknék fel, inkább egy kis nosztalgiázásba kezdtem. Végül túl hosszú lett, így inkább az egész blog bejegyzést ennek szánom, sőt több részre kellett szétszednem. A kiállításra egyébként se tudtok már menni. Aki kihagyta, az bánhatja, mivel a kisebb hibák ellenére fantasztikus volt és végül záráskor úgy kellett a biztonsági őröknek kizavarni minket.

Kezdjük is a nosztalgiát.

Kőkorszak

Az első gamer élményem a Ponggal volt, ami persze nem az eredeti, hanem az annak a koppintása volt. Szerintem az első és meglehet utolsó hazai játékkonzol volt. A Videoton gyártotta ezt a zöld kis készüléket, két irányítóval adták amin egy kart lehetett csavargatni jobbra balra. A kis pálcák pedig ennek megfelelően mentek le és fel. Két játék volt rajta a faltenisz és a jégkorong, amik igazából Pong klónok voltak. Nagyon egyszerű kis játékok, de annak idején bizony ez hatalmas nagy szám volt. Igazából nem a miénk volt a készülök, nagy sajnálatunkra, hanem a szomszédé. Ez még a rendszerváltás előtti időkben történt, drága Etelka néni meg is jegyezte magának, hogy ezek a Pistáék fura egy népség, neki már a nyugati hűtőjük is gyanús és bizony már rég feljelentené őket, mert hogy nem jóemberek az biztos és majd figyelő őket, hogy legyen bizonyítéka, hogy adják el a titkokat a Nyugatnak.

Aztán jöttek a kézkonzolok. Persze ez egy nagyon erős túlzás, mivel itt most a kvarcjátékokról beszélek J Kisméretű készülékek, egyszerű kis játékkal: kerüld ki a szembejövő autókat, kapd el az összes tojást és hasonlók. Remek pici szovjet készülékek voltak, mivel hozzánk általában csak azok jutottak el. Ma már egy számológépen különb programok futnak a böngészőben, sőt a számológépeken :)

Commodore 64

Az első saját gépem egy C64-es volt, de nem ám luxus floppy meghajtóval, hanem kazettással. Annak aki túl fiatal lenne: volt egy külön magnós kazettát lejátszó egység. Aki még ennél is fiatalabb azoknak mondom, hogy az olyan mint a videokazetta csak kisebb. Hogy mi videokazetta? Az meg olyan, mint a DVD film csak szalagon, de inkább hagyjuk. Szóval ebbe az egységbe kellett berakni a kazettákat, amin a program, illetve a játék volt, sőt egy kazettán akár több játék is. Volt egy számláló, papíron megnéztük, hogy mennyinél kezdődik az adott program, oda tekertük a szalagot, a gépen beütötted, hogy load, majd indítottad a kazettát (lenyomtad a play-t). Csíkok futottak végig a képernyőn eszméletlen sok időn keresztül (manapság ha 15 másodpercig kell néznem a loading feliratot elkezdek ideges lenni) és ha szerencséd volt, akkor egy idő után betöltődött a játék. Azért kellett hozzá szerencse, mivel egymás között másolgattuk a kazettákat. Régen így torrenteztünk. Csak sajnos a másolat másolata már nem volt olyan minőségi, így trükközni kellett. Kis csavarhúzóval lehetett a kazettás egység fejét állítgatni, hátha úgy jobban beolvassa.

Találtam egy videóit a folyamatról.

Hja, kérem, a régen nem volt egyszerű gamernek lenni! Persze nem panaszkodom, mivel nagyszerű játékok születtek már ekkor is. Commando (a zenéjét bármikor el tudnám dúdolni ma is), The Last Ninja, Supremacy (első stratégiai játékom), H.E.R.O., Wizard of Wor (Co-op, horda játék), Spy vs Spy (Egymást kellett szívatni, azaz vs multiplayer, de nem direkt egymást ölős, hanem inkább csapdaállítós), stb. Nagyszerű címek és bizony elégé nehezek is voltak. Szerencsére sok játékban volt co-op móka, amit már anno is szerettünk.

Az egyik legfurább C64-es játékunk a Little Computer People volt amiben egy embert kellett irányítani a háromemeletes házában. Nem volt célja a játéknak és sokáig nem is értettük mi a célja az egésznek. Persze különböző dolgokra rá lehetett venni az emberkét (olvasson újságot, igyon, fogat mosson, stb), de úgy összességében nem tudtuk hova rakni a dolgot. Aztán persze sokkal később rájöttem mi volt ez: egy ősi Sims játék :)

A kiállításon a Lemmingsel lehetett kipróbálni, bár nem értem, hogy miért pont azt. Igazából ez volt az utolsó játékom a Commodore-ra, utána balga módon eladtam. Még annyit, hogy C64-n joystickkal lehetett játszani a gépen.

Sega Megadrive, SNES

Ezután konzolos lettem, egy Sega Megadrive II-nek hála. Ezt a korszakot már sokan ismerhetitek, az ekkor született ikonikus karakterek pedig még ma is velünk vannak. Anno én például nagy Sonicos voltam (Ezért Mariót nem is szerettem jó darabig) és bizony a Sega nagyon érett akkor még a dolgokhoz. Nagyszerű játékaink voltak, amik ugyan már picit könnyebbek lettek, de még így is nagyon komoly kihívásokat tudtak felmutatni. Szerencsére azonban már lehetett kódokat beütni és nem kellett minden pályát elölről kezdeni. Legalábbis egynémely játéknál, viszont még ekkor is volt olyan platfromjáték amit egyben kellett végigvinned. Ha elfogyott az összes életed, akkor kezdhetted elölről. Ma már ez elképzelhetetlen. Ha egy tíz perces szakaszt újra kell játszani akkor már világvége van.

Ez egy olyan korszak volt amikor nem volt warez. A kazettákat (úgy hívtuk őket, de nem szalagosak, hanem spéci kazetták, cartridge a hivatalos neve) nem lehetett hamisítani, így bizony meg kellett venni a játékokat. De nem volt ez gond és bizony így egymás között csereberéltünk, valamit ekkor jelentek meg a konzol boltok. Itt kölcsön lehetett kérni, jobban mondva bérelni lehetett a játékokat, őst akár a konzolt is. Hazavitted egy két napid, vagy amíg akartad, de arra is volt lehetőség, hogy ott a helyszínen játsszál pár óráig, persze pénzért.

Annak idején bizony kicsapással fenyegettek a gimnáziumból, mivel órák helyett inkább az ilyen helyeken lógtunk egész nap. De hát egy klasszikus Street Fightert, Mortal Kombatot vagy egy NBA JAM-et nem hagyhatott ott az ember. Muszáj volt még egyszer megküzdenünk. Egyszer apám talált itt ránk és vitt minket vissza az iskolába. Mondhatni aznap nem voltunk a legszerencsésebbek, bár végülis csak az iskola kapuig vitt el minket ;)
Otthon a szelídebb játékom mentek, mint az Earthworm Jim vagy épp a kedvenc flipper játékom, amit még most is imádok, a Psycho Pinball.

Legyen elég egyelőre ennyi. Legközelebb innen folytatom.