Mikor megjelent az első része, nagy hévvel vetettem bele magam. Ó micsoda jó kis játék volt az. De hamar ki is pukkant a lufi a monoton önismétlő küldteések és feladatok miatt. Többször is nekifutottam nagyon tetszett a felfedezés a lovacskázás, de valahogyan sosem jutottam a végére.

Mikor megjött a második rész, már nem is érdekelt. Meg sem vettem, viszont kölcsönkaptam és mivel nem volt éppen semmi másom így beraktam. Mondanom sem kell az olasz hangulat a város a karakterek elvarázsoltak, két napa alatt le is nyomtam. Nagyon élveztem, végre megjött az igazi Assassin's Creed. A Brotherhood kiegészítőt már meg is vettem ahogy megjelent és az is bejött. Ó gyerekek de izgalmas is volt, hogy a jelen és a múlt összeért. 

A Revelation már elég kopottan jött. Továbbra is befejezésre vár, mint ahogyan a 3 is. Ezio nélküli részek és az, hogy talán túl sok időt rabol el a járék már nem fért bele.

A kalózos negyedik résszel igyekezett megújulni a sorozat, ami szerintem egy jópfa irány volt. Imádtam a hajókázást a tengeri csatékat a kis szigetek felfedezéseit. Jó volt a harc, bár ez a modern kori Abstergós baromság nem jött be. A Freedom Cry mellékvágányt nagyon gyorsan lenyomtam, úgy láttam neked az a megfelelő méretben és játékidőben is. Bejött!

Az Unity a 18-20fps-ével teljesen ki is maradt. Meg egyébként is kit érdekel Párizs meg a putri forradalom?

Az előző generáció utolsó hőse mégiscsak eljött a Rouge képében. Ebben a játékban minden eddigi AC esszenciája össze lett zsúfolva, irtózatosan bejött. 

De ugye itt van nekünk az új, a Szindikátus. Kíváncsi vagy rá? Erre tessék!