Aki már gyerekkorában megismerte a videójátékok varázsát, az nehezen tud leszokni róla még ma is. Felnőtt korban is bele lehet merülni, de nagy az esély rá, hogy idővel teljesen hanyagolni fogjuk, főleg, mert csak egy buta játszás lesz számunkra. A dolog mögött pedig sokkal több van! Művészet, alkotás, rabulejtés, egyszóval egy varázs, amely magával ragad és sokáig velünk lesz. Ezt a hobbit érteni kell, belelátni a világába. A legtöbben itt tisztán értik miről beszélek, a többiek számára pedig ez nem több, csupán egy feledhetős, de jó időtöltés, a tv/monitor előtt való kockulás. Talán igazuk van. Talán nem kéne ennyire jó dolognak gondolni ezt a tevékenységet.
Mert mi a jó abban, hogy a négy fal közt ülünk és a képernyőt bámuljuk, akár több órán át? Valljuk be, ennél jobb időtöltés és létezik. Kimehetünk a haverokkal a szabadba, több időt fordíthatunk a tanulásra vagy akár egy olyan hobbit is űzhetünk, amely tényleg hasznos lehet. Nem mondom, nyilván nem csak a gémezés az, amit egy videójátékos űz, de az biztos, hogy már rengeteg időt öltünk bele. Ezt nem csinálhatjuk vissza, de nem is bánjuk, sőt, erősködünk, hogy nincs is mit bánni, mert feledhetetlen emlékeket köszönhetünk ennek a szenvedélynek. Viszont az emlékek felhalmozása nem segít közelebb jutni az életünkben kitűzött célunkhoz. Csak elvesztegetjük a drága időnket, mert olykor képesek vagyunk megfeledkezni, hogy itt és most csak egy életünk van és nem biztos, hogy jól osztjuk be azt az időszakot, ami erre adatott.
És most nem a képen látható gyerekekről beszélek, hisz az ő korukban még kijár a felhőtlen szórakozás. Helyesbítek, minden korban kijár. Ám amikor picit idősebbekké válunk, mondjuk már tinédzserekké, akkor nem biztos, hogy az a jó, ha temérdek időt ölünk ebbe és a hasonló tevékenységekbe. Persze ilyenkor nehéz még a jövőre gondolni, hisz az ember fiatal és szórakozni akar, úgymond élni. Később, 20-30 évesen arra döbbenhetünk, hogy valamit nagyon elcsesztünk. Ez nem minden helyzetre igaz és vannak kívételek, de gyakran mégis itt van a kutya elásva. És most ismét nyugodtan kijelenthetem azt, hogy ennek ellenére sem bánjuk a sok elvesztegetett időt, és továbbra sem fogjuk, mert nem tudunk leállni. Miért? Mindjárt visszatérek rá.
Egyet utálok. Utálom, amikor azzal a magyarázkodással állnak elő a gémerek, hogy ez jobb, mintha vedelnének vagy narkóznának. Előszőr is, az egyik nem zárja ki a másikat. Másodszor, nem másokból kéne kiindulni vagy példálózni. Tulajdonképpen rengeteg hobbi van, amely időígényes és sok-sok órát, napokat, hónapokat vagy éveket vesz el az életünkből. Ott vannak például a könyvek szerelmesei. Krimik, regények meg hasonlók. Ugyanúgy rengeteg idő ezek szenvedéllyel való olvasása. De szeretjük, mert élményt nyújt. Nem ígényel sok pénzt, fizikai erőfeszítést és másoknak sem zavarunk. A videójátékokról ez nem mindig mondható el. Viszont van valami bennük, amit nem lehet egy olyan embernek megmagyarázni, akit nem érdekel. Egyszerűen lehetetlen valakit beleráncigálni ebbe a világba, ha előtte sohasem játszott és már nem kisgyerek. Épp ezért sokan furcsán is nézhetnek azokra, akik már 20 éven felül vannak, de még mindig órákat képesek kockulni. A társadalom jelentős része most sem tudja pozitívumként elfogadni ezt a hobbit. Jogos, hiszen kivülállóként nézve, tényleg puszta idővesztegetés. Sok minden az, sok mindent előlehetne most venni. Csakhogy mi egy gémerportálon vagyunk, úgyhogy vesézzük inkább ezt a témát.
Egy nálunk idősebbnek, aki rossz szemmel nézi a videójátékokat, úgy próbáljuk beadni, hogy beleéléssel meséljük, mekkora élvezetet nyújt, mennyi órára képes lekötni egy filmmel ellentétben és gyakran olyan dolgokat is megemlítünk, amik akár hasznosak is lehetnek. De ez csak a felszínes igazság. Visszatérve a fentebb említett dologra, rengeteg apróság van a videójátékokban, ami miatt nem lehet azt csak úgy abbahagyni, elfelejteni és több időt fordítani a hasznos dolgokra vagy más haszontalan elfoglaltságokra. Nem tudom ki hogyan részletezné, hogy mi az, ami miatt valóban szereti. Hogy melyek azok a dolgok, amelyeket egy gémernek tud megmondani és nem pedig egy kivülállónak. Amit csakis egy gamer tud megérteni! Én például imádom a bossharcokat, egy nehéz pálya végigvitelét, egy látványorgiát, amelyet egy újabb játék tud nyújtani! Amikor megállok nézelődni és vizuális orgazmust kapok. Amikor úgy örülök egy fociszimulátorban berúgott gólnak, mintha tényleg ott lennék a pályán. Amikor egy versenyautós stuffban sikerül elsőnek beérnem. Na meg higgyétek el, sok-sok ilyen apróság, amit kizárólag Mi érthetünk és amelyet soha nem próbálunk meg egy non-gémernek beadni.
Én azt mondom egyszer élünk és épp ezért csináljuk azt, ami nekünk tetszik! Persze mindig mértékkel, mert ugye jóból is megárt a sok. Van, hogy az emlékek többet nyújtanak, mint bármi más, de hogy valójában mi a helyes, miként kellene leélni életünket, azt senki sem tudja. Bárki, bárhogyan nem döntene, hogy éljen-e annak amit, szeret, vagy inkább hasznosabbá tegye magát, egyet jegyezzen meg: Soha nem panaszkodjon! Mert Mi magunk választjuk az ösvényt, amelyre lépünk. Köszönöm a figyelmet!
Egeszseg(g)edre, ma' megint palinkazok es korn-t halgatok :D
Biztos akkadnak olyan kockak akik gyerek korukban rengeteget jatszotak de mostanra felnotek es mas ugyes/bajos dolgokat tartanak fontosnak, de azert a tobbseg mindig megmarad gamernek, igy vagy ugy.
Csupán azért fogalmaztam egyik helyen így, másikon úgy, mert megpróbáltam kétféle szemszögbôl megközelíteni a dolgot. Az egyik a vérbeli gémereké, a másik azoké, akiket nem érdekel ez a világ. Az már az én hibám, hogy ezek a szövegek úgymond egybeolvadtak. Ezzel azt az effektust értem el, ami a Te kommentedben is jelen van, vagyis mintha minden csak a saját gondolatom lenne, és így nézve, valóban nagy a "káosz". Bevallom, arra gondoltam, hogy az olvasók megértik a stílust, de ezekszerint nem. Ám hála neked ebbôl a hibámból is tanultam és legközelebb igyekszem majd érthetôbben fogalmazni. Köszönöm!
Az hogy valaki szintén nagyon tud rajongani valamiért, vagy rajong, egyáltalán nem jelenti azt, hogy megérti egy gamer rajongását a videójátékok iránt. Ezt tapasztalatból tudom. Nem vitatkozom, vannak akik pont emiatt megértik, de vannak akik nem. A munkatársam szenvedélyes horgász, de nagyon! Mégsem érti az én gémer rajongásomat. Pedig többször is magyaráztam neki, hogy ez számomra olyan, mint neki a horgászat. De mindig csak gúnyosan mosolyog, mintha gyerekes idôfecsérléssel foglalkoznék. Azt is szokta mondani, hogy sokkal hasznosabb elolvasni egy könyvet, mint játszani. Hát ez van!
A többi kritikáddal úgy ahogy egyetértek és sokat tanultam belôle, úgyhogy még1szer kösz!
Be kell vallanom általában, csupán inaktív olvasója vagyok a fórumoknak és ha tehetem tartózkodom a hozzászólásoktól. Manapság nehéz terep a véleménynyilvánítás. Ha egyetértek valamivel feleslegesnek tartok odabökni még egy "egyetértek veled posztot" hisz nem tesz semmit hozzá a témához, ellenkező esetben pedig sokan nem jól veszik a kritikát. Így inkább maradok csendben. Ez viszont egy olyan téma amivel jómagam majdnem húsz éve foglalkozok. Nemcsak magával a videojátékokkal hanem emellett a videojáték kultúrával. Ha a hobbiknak lenne hobbija akkor nálam az a videojáték kultúra tanulmányozása. Éppen ezért nem bírtam ki, hogy ne ragadjak billentyűzetet. Látni fogod, hogy sok dologgal egyáltalán nem értek egyet veled, de kérlek ne vedd ezt támadásnak. Ez csupán egy jóindulatú kritika, amolyan magánvélemény.
Ez egy roppant csapongó blog, tele lyukakkal és befejezetlen állításokkal. Igazság szerint az egyetlen befejezettnek látszó gondolat, az az utolsó pár mondat, amit én egy mondattal foglalnék össze: "Carpe diem". Egy remek filmben így magyarázta meg Robin Williams:
"Szívd ki az élet velejét, de úgy, hogy ne akadjon torkodon a csont ..."
Ezen a ponton abszolút egyezik a véleményünk. Én is hasonlóképpen látom.
Viszont míg ide eljutunk, az én meglátásom szerint rengeteg megalapozatlan állítással és érvelési hibával találjuk szembe magunkat. Rögtön itt az első bekezdés eleje:
"Aki már gyerekkorában megismerte a videojátékok varázsát, az nehezen tud leszokni róla még ma is. Felnőtt korban is bele lehet merülni, de nagy az esély rá, hogy idővel teljesen hanyagolni fogjuk, főleg, mert csak egy buta játszás lesz számunkra."
Ez a két mondat rögtön nem állja meg a helyét. Azt tudom elképzelni, hogy egy kis mintavételű statisztika alapján gondolod ezt, amit te magad fejben a saját mikrokultúrális környezeted alapján állítottál fel. Értem ezalatt a családodat, régi iskolatársaidat, munkatársaidat, online és irl ismerőseidet. Így bár te így látod és számodra ez helyes következtetésnek tűnik, általánosságban azonban nem állja meg a helyét. Sem magyarországi, sem külföldi viszonylatban. Ha érdekel a téma érdemes nagyobb mintavételű (értsd úgy, hogy több tíz, vagy százezer emberen alapuló) statisztikát megnézned. Sokan abbahagyják a játékot olyanok is akik gyerekkorukban kezdik el és sokan nem hagyják abba akik pedig felnőttkorukban találkoznak vele. Van különbség természetesen, de ez például műfajonként is változik. A komolyabb MMO-k jó részét (itt főleg RPG-re gondolok) olyan játékosok alkotják akik fiatal felnőtt, vagy felnőtt korukban ismerkedtek meg vele, míg a MOBA-kat nagyrészt tinédzserek játsszák. Magyar viszonylatban Fekete Zsombornak volt pár remek előadása a témáról.
Majd pár mondat után amiben leírod mit gondolsz a játékokról, hogy te mit látsz bennük és kettéosztod a játékosokat (erre kicsit később visszatérek egy másik bekezdésben), teszel egy kijelentést. Ezt a kijelentést én kétféleképpen is értelmezem és nem igazán jöttem rá melyik a helyes, mert nem vagy elég konkrét a témában.
"Talán igazuk van. Talán nem kéne ennyire jó dolognak gondolni ezt a tevékenységet."
Ez vagy egy kérdés felénk amire te magad tudod a saját válaszod, vagy egy jelzés, hogy bizonytalan vagy benne. A következő pár mondat sem segített eldönteni melyikről van szó:
"Mert mi a jó abban, hogy a négy fal közt ülünk és a képernyőt bámuljuk, akár több órán át?" /negatív érzés/
"Valljuk be, ennél jobb időtöltés és létezik." /negatív érzés/
"akár egy olyan hobbit is űzhetünk, amely tényleg hasznos lehet" /negatív érzés/
"Ezt nem csinálhatjuk vissza, de nem is bánjuk" /pozitív érzés/
"mert feledhetetlen emlékeket köszönhetünk ennek a szenvedélynek"/pozitív érzés/
"nem segít közelebb jutni az életünkben kitűzött célunkhoz" /negatív érzés/
"Csak elvesztegetjük a drága időnket" /pozitív érzés/
Nehéz kiigazodni ezen a részen. Nehéz megtalálni mit is gondolsz valójában a témáról. Én úgy gondolom nagyon leegyszerűsítve kicsit depresszív mutatod be a gaminget (négy fal között ül és képernyőt bámul). Így leírva minden hobbi, vagy tevékenység szürke lesz és látszólag értelmetlen. Néhány példa:
'négy vonal között rohangálni egy labda után lökdösődve és felrúgva másokat'
'szótlanul ülni egész nap és egy botot bámulni'
'ülni a hátsófelünkön és egy összeragasztott papírköteget lapozgatni'
Persze ezt sorolhatnám még és bármire ki lehet találni valami hasonlót.Azt mondod ehelyett űzhetünk olyan hobbit ami akár hasznos lehet. Ez is egy érdekes felvetés. Ugyanis haszon nagyon sok minden lehet. Lehet ugye pénz, egy elkészült tárgy. De ha például játék közben ellazulsz, kipihened a nap fáradalmait és ezzel csökken a stressz szinted akkor az is haszon hisz mind a közérzeted mind az egészséged pozitív irányba mozdult el. Ha egy játék tanít valamit, teszem azt javulnak a reflexeid, vagy egy történelmi témájú játékban érdekességet olvasol akkor az is haszonnak minősül.
Írod, hogy nem segít közelebb kerülni a célunkhoz és elvesztegetjük az időt. A szórakozással eltöltött vidám percek, órák nem lehetnek elvesztegetettek az én meglátásom szerint. Erre szükség van, hogy ne szürküljünk be, ne fásuljunk el a nagy célhajszolás közepette.
A következő három bekezdésben gyakorlatilag ugyanazt az érvelési hibát követed el többször csupán kicsit más formában. Ez a hiba egyébként nagyon jellemző a fórumokon aktív gaming társadalomra. Természetesen mint mindenhol itt is akadnak kivételek.
Maga a probléma az árnyalatok hiánya. Úgy beszélnek az emberek dolgokról mintha nem létezne, csak fekete és fehér. Nincs középút. Itt nálad ez most abban nyilvánul meg, hogy típussablonokat használsz érvként miközben ezek a típusok a való életben ilyen szélsőséges formában nagyon ritkán fordulnak elő. Elkülöníted a fiatal és az idősebb gamereket. Azt mondod a fiatalabb többet játszhat az idősebb nem. Nem látom az okot. Mindkét esetben vannak tényezők amiért érdemes játszani és vannak tényezők amik miatt oda kell figyelni a játék hosszára és idejére. Tudnék olyan példát mondani amikor egy felnőtt sokkal szabadabban kezelheti a játékra szánt idejét mint egy gyerek. Teszem azt a felnőtt szabadságon van, vagy egyszerűen csupán ügyeletes a gyerek pedig épp vizsgára, vagy egy nagyobb dolgozatra készül. Ugyanezt persze fordítva is lehet. Sokkal inkább ember és időszakfüggő mint korfüggő.Egy másik tipizálás részedről, hogy élesen szétválasztod a gamereket akik értik a játékokat és azokat akik nem értik mert nem játszanak és nem is érdekli őket. Túlmisztifikálod a gamer társadalmat, mintha valami különös, külső szemlélő számára érthetetlen kultusz lenne. A dolog érdekessége, hogy ezzel te magad teremtesz szakadékot. Pedig ez sokkal árnyaltabb mint felvázolod. Ma már az emberek nagy része játszik, vagy játszott már valamilyen játékkal. A casual gamerek, még azt sem tudják magukról, hogy gamerek, mégis sokuk többet játszik mint az itt fórumozók többsége és a számuk messze meghaladja a normal, vagy épp a hc gamerek számát (szintén statisztikai adat). Még a nagyon idősek között is rengetek gamer-t találunk akik különböző internetes portálokon, játékokkal töltik el idejük nagy részét. Nagy valószínűséggel nem a legújabb AAA címeket próbálgatják hanem sakkoznak, sodokuznak meg kőgurigálnak és kártyáznak meg hasonlók.
Egy újabb idézet tőled:
"Egy nálunk idősebbnek, aki rossz szemmel nézi a videójátékokat, úgy próbáljuk beadni, hogy beleéléssel meséljük, mekkora élvezetet nyújt, mennyi órára képes lekötni egy filmmel ellentétben és gyakran olyan dolgokat is megemlítünk, amik akár hasznosak is lehetnek."
Egy nálunk idősebbnek, aki rossz szemmel nézi ... Egyrészt egyáltalán nem csak a nálunk idősebbek között van olyan aki rossz szemmel nézi a játékosokat. Bőven akad ilyen a fiatalabb korosztályban is. Másrészt nagyrészt a média befolyása által minimál információk alapján hoznak ítéletet. Szintén egysíkúan látják a dolgot. Egy ilyen ember véleményére ebben a témában még véletlenül sem adok.
"amit kizárólag Mi érthetünk"
Szerintem ez egyáltalán nem igaz. Ugye egyrészt ott van amit eddig taglaltam, hogy az a "Mi" sokkal tágabb kör mint ahogy te azt itt láttatod. Másodsorban pedig az a lelkesedés amit "Mi" a játékok iránt érzünk a legtöbb emberben megvan. Van aki a sportokért, van aki a horgászatért, vagy a horgolásért teszem azt, de a legtöbb ember rajong valamiért. Ha egy kicsi értelem is szorult valakibe megérti a rajongásod. Nem érzi azt a játékokért, de megérteni meg fogja.
Nagyjából a tizedét nem írtam le annak amit gondolok, ami a fejemben van most, de tudom már így is túlzásba estem és elnézést is kérek emiatt. Reménykedem csak, hogy nem untattalak halálra vele azt pedig főleg remélem, hogy nem sértettelek meg. Minden további jót kívánok!
Tisztelettel:
DracoShark
Felesleges U.I.:
Neo1989-nek adnék egy kéretlen tanácsot. Nem olyan párt keress aki olyan mint te, hanem olyat aki elfogad annak aki vagy. Ha okosan kezeled semmilyen hobbi nem lehet negatív hatással egy kapcsolatra. Ennek természetesen az ellenkezője is igaz. De ennek semmi köze ahhoz, hogy te gamer vagy, vagy éppen hobbiasztronauta.
Minden bántás nélkül, arra nehéz szavakat találni, hogy szerinted csak a szem mehet tönkre. Megannyi betegséget vagy pszichikai zavart okozhat, ott a függőség veszélye, a koncentráció zavar, depresszió, menekülés a valóság problémái elől, így "elbújás" a játékokban, lelki, szellemi, fizikai hanyatlás és még sorolhatnám. Nem beszélve a társas kapcsolatok romlásáról.
Ahogy nézem érdemes a gamer szót meghatározni elsősorban, mert elviekben minden olyan emberre vonatkozik, aki videójátékokkal szokott játszani vagy játszott már az életében. Itt viszont úgy hangzik, mintha ez valami nagyon szűk réteg lenne, ahova alig lehet "bekerülni".
Ha az utolsó mondataidat nézem, akkor az jön le, hogy te például azokat tartod gamereknek, akik nem mennek sehová, egész nap otthon ülnek és játszanak, miközben semmi nem érdekli őket. Ha így van, akkor erről beszéltem, mikor az egyensúlyt emlegettem, egyszerűen mértéket kell tartani mindenben. Nem akarlak meggyőzni semmiről, szimplán ezt gondolom erről a témáról.
Bocs de kizárja meg is mondom h miért. Mert ha az írásod alapján haladunk ami a gyerekkortól mondjuk a sírig kísér mert tényleg ezzel nem szokás leállni.
Legalább is a magunkfajtának akkor figyelembe kell venni azt h ez egy erősen pénz centrikus hobbi. Na most ha azt vesszük h ki kell fizetni a számlákat kaját, tandíjat... Ami marad abból ha komolyan tolja az ember nem piát fog venni mert a hardware drága ha PC-s vagy de a játékokat is kiszokás fizetni. Szóval ami marad az erre megy el nem piára.
És ha az egészségügyi részét nézzük akkor is jobb mint a másik 2 mert itt csak a szem megy tönkre. Amire veszel egy szemüveget. Ellenben a pia és drog hatására
tönkre mennek az idegsejtek, a májad a gyomrod, a memóriád, szíved immun rendszered. Szóval de károsabb , és a cigit se hagynám ki. Teljesítménye évi 50 millió halott.
Tudod az olyan mint ha évente kitörne a II. Világháború.
Persze tudom h játék közben is haltak meg emberek úgy mint szívroham v végkimerülés. De ezek extrém esetek.
Viszont egy fontos szempontot kihagytál a párkapcsolatot. Amivel az van h ha csak az ember nem talál egy hasonló érdeklődésű leányzót. Akkor ennek iszonyatos balhékkal fűszerezett válás a vége. Mert az milyen már h játékra költjük a pénzt meg az időt és h nem megyünk sehová meg h 14-00-ig alszunk a szabadnapon.
Egyébként a többivel egyet értek.
Ám tényleg van az a kategória aki leragadt a Mario korszakban, mert nem ért a játékokhoz, de a Mario-t mindenki ismeri és ha meghallja, hogy te xy évesen játszol, akkor beskatulyáz téged egy óvodás szintjére, mert ugye csak a kisgyerekek játszanak szerinte. Persze mivel nincs képbe az ilyen illető így fingja sincs, hogy ezek a mai játékok milyen komoly dolgok már.
Én azt mondom ha ennyi idősen még mindig 2 órát eljátszadozok napiba , akkor még ezt simán tudom folytatni jó pár 10 évig amíg hagyják, hogy éljek odafenn én addig játszani is fogok :D
Ettől még a saját világunk szépségét sem akarom eldobni, nyáron rendszerint kerékpártúrákat tervezek, most például a Balatonra tekernénk el jó pár nagyobb várost érintve, illetve majd a látnivalókat nézegetve. Számomra a természet és a vele való kapcsolat is ugyanolyan fontos.
Persze tudom, hogy általánosságban értetted. Mindenesetre azt hiszem az egyensúly a kulcsszó ezúttal is.
Persze ezt ne vedd kritikának, mert ez is olyan téma, ami örök, és újra, meg újra visszatér, hiszen szinte mindig aktuális. Na meg egyébként is vicces, hogy pont én mondom ezt, aki állandóan ismétli önmagát, és aki szintén sokszor leírja ugyan azt többször is :))
Na mind1. A lényeg, hogy ennél is, mint ahogy az eddigi néhány blogoddal kapcsolatban is, amiben szintén ilyenekről írtál, azt tudom mondani, hogy egyetértek :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.