Jó reggelt, jó kockulást! (most pedig már tanulást is)

 Gondolom mindenki tisztában van azzal, hogy gamer létünkre remek kritikusok is vagyunk, de tulajdonképpen nálunk jobbat erre a feladatra nem is lehetne találni, hiszen mi toljuk ezeket a pazar stuffokat, nap, mint nap! S bár szentül hódolunk ennek a hobbinak, mégis folyton néma sírás hangok hagyják el szánkat; bajunk van az MI –vel, szavatossággal, grafikával, irányítással, egyszerűsítésekkel, portokkal, mélységgel, meg hogy nincs nekije lelke. :)  Ezek a dolgok állítólag ősidők óta nem fejlődnek, pedig ez nem feltétlen mindre igaz. No de a lényeg: nézzük azokat a dolgokat, amelyek szerintem igenis fejlődtek, és előrelépést produkáltak!

 Előszőr tisztázzuk az alap részleteket! A grafikát automatikusan kihagynám ebből a listából, mert véleményem szerint, ez az egyetlen, ami nem szorul magyarázatra. A grafika az, ami folyton fejlődik, és évről évre egyre szebb. Az MI-t is lapátra tenném, ugyanis meggyőződésem (egyik korábbi írásom alapján), hogy nem MI az, amiről beszélünk, csak előre beprogramozott mozdulatok/parancsok, amelyeket akár véletlenszerűen is képes végrehajtani a gép. Ekkor hisszük azt, hogy ’’okos’’ az MI. :) Erről majd akkor tárgyalunk, ha egy gép tényleg képes lesz önálló gondolatokra, döntésekre.

 Fizika

 Kedves gémertársaim, már rég nem hallunk erről a frontról panaszt, legfeljebb egyes versenyautós játékokban. Pedig kb 10-12 éve folyamatosan probléma volt a fizikával, de szinte minden játékban. Értékelésnél pozitívumként szerepelt a jó fizika, ellenkező esetben viszont akár jól le is húztak egy-egy videógémet. A tárgyaknak a súlya átérezhetetlen volt, még ha elmozdítható cuccokról is beszélünk. Vagy repültek el, mint a labda, vagy alig mozdultak, esetleg teljesen unrealisztikusan fordultak át, vagy törtek el. Akadtak játékok, ahol a telekinézis, vagy a Jedierő volt főszerepben, ilyenkor könnyen ellehetett fedni a gyatra fizikát. Mára már nincs szükség trükkökre, mert a legtöbb stuffban pompás a fizikai megvalósítás. Úgy vélem a videójátékok rengeteget fejlődtek ebből a szempontból! Racing szimulátoroknál akadhatnak még panaszok, de abban a zsánerben is lehet már találni közel tökéletes darabokat!

Multiplayer lehetőségek

 Az egyik legnagyobb móka ebben az iparban a multiplayer! Anno még csak nem is álmodoztunk azokról a lehetőségekről, amelyek ma a kínálatban vannak. Már annak is örültünk, ha egy játék támogatta az osztott képernyős módot. Micsoda élmény volt egy Mario vagy Crash kartot egymás ellen vívni, de egyéb versenyautós játékokat is, no meg az fps-eket. A kezdetektől fogva talán a pong volt az egyik prototípus a kétjátékos mókának bevezetéséhez. Atari-n már bujócskázhattunk, teniszezhettünk, vagy akár focizhattunk is! Továbbá akadtak stuffok, amelyeknél a co-op elengedhetetlen élvezetnek bizonyult, mint például a Double Dragon, vagy a Battletoads. A sportjátékokat meg szinte csak így volt élvezet játszani, akárcsak időnkben. Eme lehetőségek ma már a határt surolják, hiszen a világ bármely részéről játszhatunk bárkivel, így közeli barátunkkal is, ha épp távol vagyunk egymástól.  Emellett sok dolgot is csinálhatunk online: egy multiplayer játékban rengeteg minden van, nem csak vs mód; co-op terén is több választható opció szokott lenni; játszótársunkkal beszélhetünk meg láthatjuk is őt; többen is csatlakozhatunk a mókához, stb. Tehát ez a funkció azóta már közel sem csak az osztott képernyőről-; vagy az egymásmelleti co-opról szól. A választás a mi kezünkben van!

Szavatosság

 Fura lehet, hogy ezt a pozitívumok közé sorolom, de megvan rá az okom, a saját nézőpontom. Ez a pontja a játékoknak folytonos negatív kritikák villámcsapásainak néz elibe, aminek van is oka, amikor egy kampány 6 óránál nem nyújt hosszabb kikapcsolódást. Ezt tovább fokozzák a speedrun rekordosok eredményei, amit figyelembe sem kéne vennie a gémerek nagyjának. Nézzük miért is vélem úgy, hogy a szavatosság tisztességesen van megoldva. Én ezt a dolgot nem tudom casual szemmel nézni, mert aki ennek a hobbinak hódol, annak egy játéknak nem arról kéne szólnia, hogy minél gyorsabban végigmenjen rajta. Ha így nézzük, kicsi az olyan kínálat a piacon, ami megfelelne eme ígényünknek. Egy bélyeggyűjtő sem igyekszik gyorsan teleragasztani az albumot, hogy utána dicsekedhessen vele. Nem, szépen megválogatja mit fog belerakni, és spórol a hellyel, hogy minél több beleférjen. Vagyis időt fordít rá! Kőkemény véleményem az, hogy a videójáték szenvedélynek is erről kell szólnia, ha nem is minden játéknál! Régen valóban nem volt értelme szarakodni egy játékkal, mert vagy semmilyen extrák nem ütötték markunkat, vagy minimális jutalmat kaptunk, mint például egy újabb nehézségi fokozat, esetleg egy új kosztüm. Mára viszont ezek nehézségi fokozatokból sokkal több van! De nem is ebben rejlik a legtöbb stuff szavatossága, hanem a gyűjtögetésben, és a multiban! Nézzétek csak meg mennyiféle dolgot lehet keresgélni egy játékban! Tárgyakat, artwork-öket, bonus tartalmakat, videókat, fegyvereket, kincseket, trófeákat, time trial-okat, stb. Pár példa: Tomb Raider, Arkham széria, Rayman, és még sorolhatnám! Plusz szinte minden játékhoz kidolgozott multi is jár! És vannak dlc-k is, amelyek többsége sajnos fizetős, de vannak! Tehát valójában nagyon sok mindent kapunk, hogy a móka tovább tartson, az pedig már a gamer hibája, ha ezeket nem használja ki. Gondoljunk bele, anno nem is álmodtunk ilyen tartalmakról, de ma, hogy vannak, csak panaszkodunk, mert nekünk semmi sem elég jó. :)

Egyéb

 Nagyjából elmondtam, hogy mi az, ami sokat fejlődött az iparban, de vannak még egyebek is. Mondjuk a nyílt világú pályák/játékok. Egy sandbox területe például akkora, hogy akár fél óra is rámehet, amíg az egyik végéből a másikba jutunk. Hol gondoltuk volna, hogy ilyen is lesz?! A grafika mellett élethű mozgások, és lassan már egyre jobb arcmimikák kényeztetik szemünket, hála a folyton jobb és jobb motion capture technológiának. A szereplők szinkronhangjai egyre profibbak, már most vannak olyanok, hogy berosálunk mennyire jó, köszönet az ipar terjedelmének, ami megköveteli az elsőosztályú színészek alkalmazását, és nem csak szinkronhangokban (Beyond Two Souls, Silent Hill). Nem utolsó sorban szót érdemel még a rengeteg műfaj, és annak ágazatai, mint például az rpg, amiből mára nagyon sok fajta létezik.  Van tehát választék, tartalom, szép látvány, hangulatos átvezetők, meg egyebek. Nem azt mondom, hogy nem kell hangot adni a negatívumoknak, mert akkor magasról tennének rá a fejlesztők, hanem azt, hogy panaszra sincs sok okunk, csak ahhoz tényleg nagybetűs Gamernek kell lennünk, ergo imádnunk ezt a hobbit! :)

 Köszönöm a figyelmet, és további kellemes hetet!