Sokan nem tudják, vagy csak nem gondolkodnak el róla, de a napi híreket és teszteket a GK-n, nem egyszerű feladat adagolni. Időígényes, és olykor fárasztó. Ennek köszönhetően gyakran kell új munkaerő, nem beszélve arról, hogy egyesek jönnek-mennek. Ez a feladat természetesen a főszerkesztőre hárul, aki esetünkben nem más, mint Daks. Rövid történetünk a GK ”főhadiszálásán” kezdődik, ami egy épület egyik tágas lakásában helyezkedik el. Daks  épp az íróasztalánál pötyögtet a laptopján, miközben forró kávét szürcsölget, némi fánkkal tarkítva. Ajtókopogás töri meg a főszerkesztő nyugalmas munkáját.

- Bújj be!

 Egy komoly arcot vágó, elegánsan öltözött fiatalember lép be. Amint becsukja maga mögött az ajtót, megfordul, és megszólal:

- Jó reggelt kívánok Uram! A nevem Kipi Pál, és az állásinterjúra jöttem.

 A GK fejese végigméri a csávót, majd így válaszol:

- Reggelt! Én Daks vagyok, a Gamekapocs főszerkesztője. Maga már az ötödik a héten, úgyhogy ajánlom nagyon jó legyen abban, amiben azt hiszi nagyon jó! Remélem nem baj, de inkább tegeződnék, mert így úgy érzem magam, mint egy olcsón szinkronizált amcsi filmben. Szóval mit tudsz, Palikám?

 A srác kihúzza magát:

- Az Óbudain végeztem, méghozzá kíválóra. A számítástechnika minden csínját-bínját ismerem, ergo bármivel tudok programozni is. Őrűlten imádom a videójátékokat, még zenét is írtam erről, mert azt is tudok. Apám Mario volt, anyám Lara Croft, tetvérem Duke Nukem. Egyszóval profi vagyok a gamer világ ismeretében. Az írói képességem is meghaladja az átlagost, sőt még taníthatok is egy-két trükköt! Úgy vélem erre a posztra születtem, mert így végre azt csinálhatom, amit igazán szeretek.

 Daks megpödri nem létező bajszát, gondol egyet, és így szól:

- Remek, remek! Már csak egy amolyan kontroll kérdésem lenne. Ha választanod kellene, melyiket választanád?: smárolni a Notre Dame-i toronyőrrel, vagy hagyni, hogy Chewbacca megmogyorózzon?

 Pál nem jut szóhoz, de végül mégis:

- ...ez most komoly?

- Mint a tüdőgyuszi! Na mi lesz?

- Hát... izé... legyen az első.

- Fúúúúúj! – kiáltotta Daks. – Adnál egy nyelvest annak a randa, gennyes púpbajnoknak? Mindjárt dobok egy taccsot! – mondta öklendezve Daks.

- Miért, az jobb, ha a szőrös állatja megmogyoróz? Maga melyiket választaná?

- Pff! Természetesen egyiket sem! Nem vagyok beteg.

- De hiszen azt mondta választanom kell...

- Valóban? Ha azt mondom, nesze egy balta, vágd le a jobb, vagy a bal kezed, azt is megtennéd? Na ugye! Valld be, hogy a gondolat, miszerint Quasimodóval kéne smacizni, lázba hozott!

- Nem, én...

- Köszönöm, majd visszahívjuk! – mondta savanyúan Daks.

 A fiú felháborodottan távozott, de egy pillanatra megállt, és búcsúzóul még ennyit mondott:

- Ha tudni akarja, igen! Szívesen lesmárolnám a púpost, és még meg is mogyoróznám!

 Amint távozik Kipi Pál, szinte rögtön utána InGen tesz látogatást Daks irodájába.

- Na mi van főnökkém, ez az alak sem nyerte el tetszésedet? Pedig elég jóvágásúnak tűnt.

- A látszat csal, InGen. Képzeld, az ürge élvezettel csókolózna Quasimodóval!

- A beteg állatja! Pedig tényleg nem mondanád el róla, hogy... szóval könyvet sem a borítójáról. Nagyon sok a melónk, Daks. Nem győzzük szerkeszteni a híreket, és emellett még tesztelni is az új videójátékokat. Jól jönne már az a plusz munkás!

- Azon vagyok. – mondta Daks.

- Figyi, - szólt InGen. – én most kiugrok egy pillanatra, mert ma játszik az argentín válogatott Brazilía ellen, és erre fogadnom kell. Biztos vagyok benne, hogy Neymárék szétalázzák Messiékéet!

- Ok, menj. Arra viszont mérget vehetsz, hogy a braziljaid úgy kikapnak, mint a pinty!

 InGen még visszaszól az ajtóból:

- Bocs, Daks, de a focihoz való szakértelmed nem az erényed. Ha Argentína győz, én lepippantlak bazzeg!

 Ezzel elhagyja a helyiséget. Telik-múlik az idő, már a meccs is a végénél tart. Ekkor egy gyönyörű leányzó lép be a bejárati ajtón. A rádióban épp a Pretty Woman számot játszák. Az idő szinte lelassul, ahogyan a többiek lélegzete eláll.

 InGen szeme a homlokára ugrik. Zoenn, aki épp bagózni akar, fordítva rakja be a cigit a szájába, és gyújtja meg. Fojesz álla annyira lecsüng, hogy még mr Fantastic is megirigyelné. Még Barackostej feje is kinyúlik a mellékhelyiségből létrehozott iroda ajtaján, és spriccelni kezd a vér az orrából. A csaj odamegy InGen-hez, és megkérdi:

- Merre találom a főszerkesztőt?

- Persze, hogy van nálam gum... ja hogy Daks-ot? Arra. – mutatta alkoholkedvelő barátunk.

 Daks miközben a laptopján ”dolgozott”, az ölében csücsült egy tablet, amelyen az épp véget érő meccset nézte. Ekkor kopogott, és lépett be a csaj. Ebben a pillanatban nyerte meg a mérkőzést Argentína, így Daks, fel sem nézett, mivel bizos volt benne, hogy InGen jött sírni, mennyit vesztett. Csak így szólt:

- Mászhatsz az asztal alá, és kezdhetsz el cumizni! – közben felemelte fejét, szemöldöke a plafonig ugrott, ő pedig hátraesett a fotellal együtt. Majd felugrott, hülye vigyort vágott, és ezt mondta:

- Elnézést, az hittem a munkatársam az! – kis gondolkodás: - Vagyis nem úgy értem! Ez egy fogadás volt, de úgysem szívná le a... ehh, ezt nem tudom megmagyarázni...

- Semmi gond, nem az én dolgom. Amúgy kár, mert már akartam az asztal alá bújni.

- Wáááááááh! Tényleg???

- Nem. Csak hülyülök, maga szexuális mániákus. Remélem nem ön a főszerkesztő, mert amúgy az állásinterjú miatt vagyok itt.

- Ehehehe! Rosszul indult ez a start. Azt javaslom adjon nekem mégegy esélyt! A nevem Daks, és igen, sajnos én vagyok a főszerkesztő.

- Rendben. – felelte a leányzó. – Nem szokásom korai előítéleteket... én Sophie vagyok.

- Értem, és köszönöm! Fel van véve.

- Mi??? Interjú nélkül? Honnan veszi, hogy alkalmas vagyok?

- Hát izé... na jó. Mik az előnyei?

- Nagy dudák, mély torok...

 Daks olyan pofát vág, mint akinek most volt ötöse a lottón. A csajszi folytatja:

- Megint hülyülök. – mondta mosolyogva Sophie. – Azt javaslom jól gondolja át mit akar. Időt adok rá. Addig leugrom a szemközti gyorsbüfébe, mert nem reggeliztem. Csak bekapok valamit.

 Daks térdencsúszva könyörög:

- Kééérem! Ne használjon itt efféle szavakat, mert megőrűlök!

 A szépjány elhagyja az épületet. Az összes GK stábtag Daks irodáját rohamozza le. Zoenn jut szóhoz elsőként:

- Ki volt ez? Mi a neve? Hány éves? Mi a száma? Hol lakik? Mit mondott rólam? Ha hozzámjönne, elveszem. Ha nem, akkor is! Állítsatok le, állítsatok le, állítsatok le...

- Pofa be!- kiáltotta Fojesz. – És ha ő Daks legújabb barátnője? Legyetek kicsit tapintatosabbak.

- Nem az. – mondta Daks.

 Fojesz rázendített:

 - A számát, nevét, lakcímét, méreteit, tangáját, és rúzsát kérem! Most!

- Ugyan már. – InGen is megszólalt. – Nyugi skacok. Hadd jusson Daks is szóhoz.

- Francokat! – ordította Barackostej. – Nekem kell ez a csaj! Szóval stipstop!

- A farkamat stipstoppozd le, marha. – így válaszolt InGen.

- Elég! – szakította félbe Daks a kiéhezett bandát. – Ez a csaj azért jött, hogy itt melózzon. Én már elszúrtam a bemutatkozást, de lehet még nem késő. Most csak azt kell kitalálnunk, hogyan válalja el a melót, mert eddig nem úgy néz ki, hogy ez megvalósul. Ötletek?

 A brigád válaszai... nos nem túl egyértelműek voltak. Ilyen mondatok/ötletek hangzottak el:

- Izéljük meg!

- Fogdossuk meg!

- Öltöztessük le!

- Dobjuk a közösbe!

- Álljatok már le, emberek! – egyszerűen nem bírta tovább Daks. – Nem hiszem el, hogy egy ilyen szexéhes társaság vesz körül! Az ötleteitek siralmasak, mint a napelemmel működő éjjeli reflektor. Ő is pont olyan emberi lény, mint mi. S ami a legfontosabb, ami úgy látom nem egyértelmű: a lány nem egy ringyó.

- Ne mááá!

- Te álomgyilkos!

- Persze, persze!

- Attól még simán lefekhetne velünk, vagy csak velem.

 Daks idegei a határt súrolgatták:

- Ez hihetetlen! Úgy viselkedtek, mint valami pubertáns majmok, holott felnőtt emberek vagytok, akiknek mellesleg van barátnőjük, egyeseknek még feleségük is. Szégyeljétek magatokat! Sipirc vissza gürcölni, majd én egyedül kitalálom a probléma megoldását.

 A csapat szégyenkezve hagyta el az irodát, és mentek vissza asztalukhoz. Valamivel később ismét felbukkant a csínos leányzó. A többiek reakciója a szokásos volt: álleejtés, gülü szemek, orrvérzés ezerrel, stb. Amikor a csaj belépett Daks irodájába, meglepő látvány fogadta: a fényerő lejjeb volt húzva, az irodaasztal egy éttermiére hasonlított, gyertyákkal diszítve, és két személyre terítve. A főszerkesztőnk pedig öltönyben állt mellette, és laza mosollyal kezdte mondandóját:

- Kedves Sophie, engedje meg, hogy egy kellemes vacsorára invitáljam, ahol megbeszéljük az állást, amelyet ön is megszeretne kapni.

 Kihúzta a széket:

- Kérem, üljön le.

 Sophie csodálkozottan mondja:

- Na jó, ez már beteges. Vacsora? Még csak dél van! Ennyi hűhó egy állásinterjú miatt? Ez inkább tűnik randinak, mint munkalehetőségnek. Mi ez az egész, főszerkesztő úr? El akar csábítani?

- Na jól van! Nem fogom vissza többé az érzéseim, mert ezzel csak magamat kínzom. – Daks egy rózsát húzott elő, majd átadta a csajnak. – Tölthetek egy kis bort?

- Azt hiszem én most inkább elmegyek.

- Én is, én is! Aahhhhhh!!!

- Maga perverz! Dugja csak fel a rózsáját! Inkább visszatérek a pornó szakmába. Viszlát!

- Mi??? Aaahhhhahahaahhhhhh!!!!!

 Sophie gyorsan elviharzott. Daks kijött a többiekhez. InGen kérdi:

- Nos? Mikor kezd?

- Hétfőtől.

- Komolyan?

- Igen, de nem ebben az életben. Rajtam is eluralkodtak kissé az érzelmek, vagy inkább a férfiállat. Mindenesetre, nem ártana kiírni az ajtóra: Csínos csajoknak tilos a belépés. Én most megyek, és felakasztom magam.

- Várj, Daks! – szólt Zoenn.

- Mi van?

- Hozok kötelet. Hahaha!!!

- Kapd be a faxom.

 Daks az irodájába megy, letisztítja az asztalát, felkapcsolja a lámpát, leül a foteljába. Kinyítja a laptopját. Elkezd dolgozni, és halkan megjegyzi az orra alatt:

- Szomorú vagyok. Ezt gyászolva, egy jó darabig nem rakom ki a Mortal Kombat X tesztet. :p

 Hát így történt, hogy így történt. További szép vasárnapot, GK tagok!