Az elmúlt évek alatt rengeteget emelkedett a szuperhősök népszerűsége a mozik és a sorozatok világában, csakúgy mint a sűrűségük. Szinte már meg sem lepődünk, ha újabbat jelentenek be, de az az igazság, hogy úgyis annyi szerepel már a jövőbeli listán, hogy sokan még csak követni sem tudják. Bár ezek minősége nem egyforma, nyugodtan sorolhatjuk mindet a nézhető kategóriába. Spinoff-mellékszál, origin-előzmény, stb, bármi jöhet, az mind jó, csak ne nagyon legyen eredeti, mivel abban már nincs sok szufla – jellemző a sorozatokra. Szerencsére a mozivásznon még mindig a jól ismert képregénybéli sztorik feldolgozása hódít. Visszatérve az előbbire, a legfrisebb szülemény nem más, mint Superman unokahúgának a története, akit a legtöbben Supergirl-ként ismernek. Jó kérdés, hogy leánykánk megtudja-e állni a helyét az oly népszerű bátyus mellett! Nos, mivel Krypton fiáról épp nem fut hasonló széria, ezért az esély mindenképp adott.

 A rendezői székben a szakma jelenlegi hozzáértője foglal helyet, Glen Winter. Emberünk nem sokat rendezett eddig, de mégiscsak magáénak tudhat néhány részt a Smallville, Arrow és Flash sorozatokból. Tehát szuperhős témában, mondjuk úgy, otthon van. A főszerepet betöltő Melissa Benoist-ot is láthattuk már itt-ott. Színészi karrierjének kezdete, egy-egy sorozatban beosztott szerepre épült, de legutóbb például Al Pacino oldalán játszott a Danny Collins című alkotásban, a Whiplash-ben pedig ő volt Nicole. Meglepetés lehet még, hogy James Olsen-t egy fekete bőrű színész játsza, Mehcad Brooks, aki bár 2002 óta űzi a szakmát, arca nem sokak számára lesz ismerős. A másik meglepetés, hogy Dean Cain-t is viszontláthatjuk, aki mint tudjuk, a Lois és Clark Superman-je. Ebben a sorozatban Kara(Supergirl) nevelőapját kell eljátszania.

 Clark Kent unokahúgát már láthattuk a Smallville-ben, akit a csini Laura Vandervoort keltett életre. Első benyomásra Laura szebb példánynak bizonyul, de csak addig, míg Melissa fel nem próbálja az első feszes Supergirl ”jelmezét”. Azt már nem tudom, hogy minek írok ilyen hasonlatokról, de férfiból vagyok, na! Mellesleg amikor megláttam a csajszit, mint Kara Danvers-t (a teljes Földi neve), nem voltam oda érte, ami jó, mert azt mondtam végre, nem egy dögös főszereplő, mint minden hasonló műben. Egy hős lehet átlag kinézetű is, nem? Az a normális. Nem kell mindnek topmodellnek lennie. Persze a Supergirl hacukában ez a nézőpont is tova szállt. Igaz ez nem jelent semmit, legyen szép és jó, ha a sorozat is olyan lesz. Na és vajon olyan lesz? Nézzük! 

 A Krypton nevű bolygón járunk, amely a pusztulás szélén áll, és már csak pillanatok vannak hátra. A kétségbeesett szülők, hogy gyermeküket mentsék, egy kapszulába helyezik és a Föld nevű bolygóra küldik (ismerős planéta...), azzal a céllal, hogy túlélje a katasztrófát, és új életet kezdjen. Superman történetében nem gyakran mutatták, de nyomban a kisfiú után, egy kislányt is erre az útra indítottak, kinek elsődleges célja, hogy megóvja a még kisded Kal-El-t. A lány hajója azonban a Fantom Zónába téved, ahol nincs tér, se idő. Amikor valahogyan kiszabadul onnén, a Földön közben évek telnek el, és Kal-El már Superman-ként röpköd a világban, az emberiség javát szolgálva. Kara még kislány, amikor megérkezik, és mivel Kal-El-nek immár nincs szüksége a védelmére, ezért főhősnőnk is új életet kezd. Nevelőszülőkhöz kerül, és így egy nővérre is szert tesz. Az alaptörténet adott, tehát már csak rendesen kell bánni vele, és valami türhetőt kifőzni. 

  Már az elejétől vártam, hogy vajon itt is elsütnek-e valami olyat, amire az egész sorozatot építhetik. Például a Smallville-ben ilyenek voltak a meteor fertőzöttek, vagy a Flash-ben is a szuperképességű gonoszok. Nem tévedtem, itt sem akadt elég fantázia a készítők tarsolyában, és találtak hasonló megoldást. Amikor Kara kiszabadult a Fantom Zónából (ami tulajdonképpen egy ”börtön”), néhány rosszfiúnak is sikerült meglépnie onnan. Itt nem csak pár gazfickóról van szó, hanem egy teljes erődről, amely tele van ezekkel a szintén átlag erővel megáldott sittesekkel. Ennek köszönhetően, bőven akad majd minden részre levadásznivaló áldozat, amire már a pilot epizódban is van példa. Szerencsére ezt megfűszerezték némi gonosz rokonsággal, aki(k)ről még nem sokat tudhattunk meg, csak annyit, hogy vannak ott világmeghódító tervek dögivel. Emellett még lesz némi ”meglepi” szál, de nem kell semmi korszakalkotóra számítani, legalábbis eddig. Amit pedig végképp utálok, mert már annyira klisés, hogy frászt kapok tőle, az az a bizonyos Superman-es jelenet, amivel megmutatják mekkora ereje van, és micsoda hős! Igen, arra gondolok, hogy meg kell állítania egy katasztrófába torkollott tömegközlekedési járművet, esetünkben a már jól bevált repülőt. Ez amolyan rutin alapmutatvány, belépő a hősök világába.

 Viszont nem vagyunk annyira szőrösszívűek, hogy emiatt levonjunk az értékéből, pláne hogy ez még csak a nyító epizód. Számomra mindig elsődleges a színészi alakítás, ami mellett már nem mehetek el szó nélkül. Melissa Benoist hiába szép és kecsesen repül, időnkénti fölöslegesen erőltetett arcmimikái, amatőr tehetségéről árulkodnak. A főnöknője még rosszabb, csak úgy lerí róla a bénaság, a túljátszás minden porcikájában megfigyelhető, de még külsőre sem illik a szerepre. A többiekkel nincs komolyabb probléma. Apropó főnöknő! Milyen meglepő, Kara is egy lapnál dolgozik, amely tulajdonképpen a Daily Planet riválisa. Még nem újságírónő, ám nem lepődnék meg, ha hamarosan az lesz. Ide kerül melózni James Olsen is, akit – mint nemsokára kiderül – Clark küldött, hogy szemmel tartsa Kara-t. Továbbá a leányzó nővéréről is érdekes dolgok derülnek majd ki, de nem kell rosszra gondolni. Az egyik legamatőrebb cselekmény, Kara Supergirl-é való alakulása volt. Egyik pillanatról a másikra történt, mindenféle komolyabb magyarázat nélkül. Értsd úgy, hogy addig sem tartotta vissza semmi, de amint megpillantja a zuhanó repcsit, azonnal belekezd a családi bizniszbe. Mintha előtte nem létezett volna bűncselekmény, katasztrófa, rablás stb. Pedig Metropolis-ról van szó, ha jól értettem. Ezt tényleg nem lehet hova tenni, mint azt sem, hogy miért fedi fel kilétét a munkatársának, rögtön azután, hogy Supergirl lett, holott születésétől fogva megvoltak a képességei, de csak most érezte úgy, hogy el kell mondania valakinek, mert nagy a nyomás. Pedig nővére is tud a dologról, tehát végképp nem értem. Arról nem is beszélve, hogy ehhez a munkatárshoz semmilyen viszonyok nem fűzik, max barátság, de valamiért arról sem mutattak semmi értelmeset. 

 A rendezés meglepően jóra sikeredett, de nem mindenhol. Egy sorozathoz mérten egészen elképesztőek az effektusok, és meggyőzőek a jelenetek/CGI. Néha viszont hagy némi kívánnivalót maga után, de összeségében egyáltalán nem rossz! Ha ebben a tempóban folytatják, akkor nem lesz sok panasz. A legjobban gondolom arra kíváncsi mindenki, tinis beütésű-e, vagy szerencsére nem? Nem, nem az. Ha a Smallville első évadját vesszük, na az baromira tinis volt! A Supergirl inkább minden korosztály számára ajánlható, úgyszint a rajongók is örömüket lelhetik benne. Ami engem kissé elriasztott, az az események túl gyors történése, a helyenként felbukkanó kérdőjelek, és a nem túl hiteles színészi alakítás. Néha olyan érzésem támadt, mintha ez már a 2-ik évad lenne, vagy valami előzmény az előzőről. A premier novemberben lesz, és ez állítólag nem a végleges változat, amiről azt olvastam, még változtathatnak rajta valamit, akár egy-két színészt is lecserélhetnek, ha szükséges. A végkifejlet gondolom akkor sem lesz túlságosan más. Engem érdekel a folytatása, mert sok ötlet van benne, amiket remélem ki is használnak. Ha viszont a pilot epizód után a színvonal nem nő meg egy kissé, kérdéses meddig húzza.