Az Adam-projekt filmkritika

Ryan Reynolds és Shawn Levy második közös filmjének legnagyobb erénye, hogy nem akar mást, csak szórakoztatni, és ez szerencsére kifejezetten jól megy neki. Ráadásul végre egy film, aminek nem kell maratoni hosszúság, hogy mesélni tudjon.

Időutazós filmekből lassan már Dunát lehetne rekeszteni, de ez természetesen nem akadályozza meg Hollywoodot abban, hogy évente legalább kétszer újra fejest ugorjon a témába. Sorban gyártják a különböző idősíkokat, párhuzamos univerzumokat, egy-egy karakter alternatív változatait bemutató kalandokat, amelyek legtöbbször arra koncentrálnak, hogy szembesítsék a figuráikat legmélyebb valójukkal, múltban elkövetett hibáikkal és elsőre megmásíthatatlannak tűnő sorsukkal, amelyek a sci-fi koncepció köntösébe csavarva már egyáltalán nem tűnnek annyira sorsszerűnek. Azon felül, hogy ezekben az alkotásokban a karaktereknek a saját tetteik következményeinek tudatában lehetőségük nyílik megváltozni és átírni saját jövőjüket, ezek a filmek minduntalan azt közvetítik, hogy hiába a sok veszteség, hiába a sok, életünk során elkövetett hiba, mégiscsak ezek azok a dolgok, amelyek meghatároznak minket és ezek miatt vagyunk azok, akik vagyunk. Az Álomgyár az évek során kisebb-nagyobb sikerrel fordította le ezt az üzenetet a való életre: mert persze az időutazás a valóságban nem létezik, viszont felvetődik a kérdés, hogy ha lehetőségünk lenne rá, vajon kijavítanánk-e életünk legnagyobb ballépéseit, vajon élnénk-e az eséllyel, hogy figyelmeztessük szeretteinket a közelgő veszélyre, vajon tisztáznák-e velük a félreértéseinket, és ami még fontosabb, vajon ellátnánk-e tanáccsal fiatalkori önmagunkat?

Persze a gondolat csábító, ugyanakkor, mint mindennek, úgy ennek is ára van: ugyanis azzal, hogy belepiszkálunk az idő kerekébe, valószínűleg jövőbeli énünket változtatnánk meg, aki így teljesen más életet, teljesen más személyiséget kapna. Nem nehéz kihallani ebből a mögöttes tartalmat: nem mehetünk hátra, csakis előre, és oda sem időgéppel, így itt és most, a jelenben kell törekednünk arra, hogy mindig a lehető leghelyesebb döntést hozzuk – ha pedig hibázunk, vagy valami tragédia történik, annak viseljük el a következményeit. A Netflix legújabb filmje, Az Adam-projekt is hasonló húrokat penget: egyszerre próbálja megszólítani a látványos, dollárszázmilliókba kerülő CGI csihi-puhira éhező nézőket és a bennünk lakozó gyereket – ahogy azt a Spielberg-iskolában tanítják.

Az Adam-projekt egyrészt egy időutazós akciófilm, kellő mennyiségű futurisztikus kütyüvel, lövöldözéssel, egy közepesen izgalmas autósüldözéssel és néhány nem túl egyedi, ámde dinamikus bunyós jelenettel, másrészt egy vígjáték elemekkel dúsított, végletekig családbarát blockbuster, ami harsányan megfogalmazott mondanivalójával és szerethető karaktereivel igyekszik minden áron befurakodni a szívünkbe. De mindenek előtt ízig-vérig Netflix-produkció: tökéletesen illik a népszerű streaming-szolgáltató profiljába, nem ígér semmi egetrengető dolgot, csak színtiszta szórakozást – az már más dolog, hogy az ilyen filmek sokszor inkább a mennyiség, mintsem a minőség elvét erősítik. Az utóbbi néhány évben bőven volt lehetőségünk hozzászokni ezekhez a filmekhez, amelyek nagyrészt a „szemétre való vacak” és a „szódával elmegy” koordináta-rendszerén mozognak – néha-néha persze becsúszik egy-egy gyöngyszem.

És ez már rég felvetette azt a gondolatot, hogy a cég, ami egykoron még a színvonalas alkotásairól volt híres, most a borzalmasabbnál borzalmasabb filmek gyűjtőhelye lett, amelyek vagy üres sztárparádéval akarják eladni magukat – rád nézek, Különösen veszélyes bűnözők –, vagy az égvilágon senkinek sem kellenek, ezért végül rásózzák őket a Netflixre, hátha rákattintanak páran. Utóbbi egyáltalán nem ördögtől való gondolat, a metodika, hogy nem számít, ha egy adott filmet a felénél a kukába dobunk, ezért a minőség is harmadlagossá vált, lényegében őket igazolja. És hogy Az Adam-projekt a fent említett fiaskóhoz, vagy egy, a szolgáltató korai, színvonalasabb produkcióihoz áll-e közelebb? Nos, nagyjából a kettő között foglal helyet félúton.

Adva van egy érdekes alapötlet: a főhős 2050-ből utazik vissza a múltba, hogy megtalálja halottnak hitt feleségét, de elszámolja magát néhány évvel, és megérkezése után találkozik gyerekkori önmagával. Adva van egy olyan rendező, név szerint Shawn Levy, aki bár sosem fog bevonulni a halhatatlan, korszakos zsenik közé, sosem fogják egy lapon emlegetni pl. Steven Spielberggel (akinek korai filmjeit Az Adam-projekt úton-útfélen megidézi), ám mindig tud egy tiszteséges szintet hozni. És végül, de nem utolsó sorban, adva van Ryan Reynolds, akinek a Deadpool első és második részén kívül nem sok sikeres filmje volt – és aki gyakorlatilag néhány ritka kivételtől eltekintve egész karrierje során ugyanazt a karaktert hozza. Reynolds és Levy egyébként a tavalyi év talán legkellemesebb meglepetésével, a Free Guy-jal nagyot ment, és Az Adam-projekttel sem nyúltak mellé.

A sztori nyilván tele van logikai bukfencekkel és összességében az ötletben rejlő potenciált sem használják ki eléggé, ám a sci-fi-szál és az időutazós téma alibizése még jól is jön a kicsivel több mint másfél órás játékidőhöz – végre egy film, aminek nem kell maratoni hosszúság, hogy mesélni tudjon –, és a lendületes, unalmas üresjáratok nélküli cselekmény tempójának fenntartásához. Reynolds, bár most sem szakad el a bevált sémától, ezúttal egyáltalán nem olyan idegesítő, mint általában. Az ilyen karaktereket már kisujjból kirázza, és a végeredményhez remekül asszisztálnak a többiek is, a meglepően jó Walker Scobelltől a szinte epizódszerepet kapott Zoe Saldanán át a robotpilóta-üzemmódba kapcsolt Mark Ruffalóig.

De Az Adam-projekt legnagyobb erénye az, hogy teljesen ártalmatlan, és nem akar mást, csak hogy röpke 100 percre elfeledtesse veled a világ összes gondját-baját és egy kis színt vigyen a szürke, unalmas hétköznapokba. Nincsenek benne geopolitikai utalások, aktuális trendek, semmi olyasmi, amit manapság előszeretettel erőszakolnak bele a filmekbe, és épp ezért képtelenek azokat rendesen tálaláni – tisztelet a kivételnek. Az Adam-projekt csupán egy tisztességes iparosmunka, nem akar többnek látszani, ami. Lehet, hogy a megtekintése utáni napon már emlékezni sem fogsz rá, de lassan már az ilyesfajta limonádéfilmek is kihalófélben lévő állatfajokká válnak. Meg kell hát becsülni!

 

Gamekapocs értékelés: 7.0

Rendezte: Shawn Levy
Szereplők: Ryan Reynolds, Mark Ruffalo, Jennifer Garner, Walker Scobell, Catherine Keener, Zoe Saldana
Játékidő: 106 perc
Hazai premier: 2022. március 11.


17.
17.
Kamukaze
Megnéztem a fimlet. Baromira érezhető rajta, hogy a színészekre ment el a büdzsé, mert a látvány és helyszínek "változatossága" elég szűkösre sikeredett. Egy délutáni matiné 12+ karikával. 6,2 pont
16.
16.
JohnSpartan
#10: +1

A kritikákat inkább felejtsètek el ezen az oldalon mert ahogy Heldengeist kolléga írta ezek max èlmènybeszámolónak mennek el.
Inkább maradjatok a játèkoknál szerintem kedves Gamekapocs!

A film maga egy nagyon gyenge 5 pont a rèszemről. A vègèt ki is lőttem annyira unalmas volt... Bealvósnak príma!
15.
15.
JinjeR
Ezért nem szeretek erre az oldalra írni semmit!
Rögtön jön egy fogyatékos mamakedvence és belém köt...
Igen B+ csak őt ismerem...
14.
14.
Aanash
Amikor az érzelmekkel foglalkozik a film, akkor működik, és valahogy Ryan Reynolds is működik.
Vagy legalábbis nem az az irritáló valaki.
Lehetett volna ebből egy jó dráma, de a gagyiság oltárán ezt is fel kellett áldozni.
13.
13.
#6: Hát én úgy látom, hogy te nem vagy tisztában a kritika fogalmával. Ezek a tesztek inkább vélemények szoktak lenni ezen az oldalon.
12.
12.
_Rej
#11: mert te csak ezt a Ryan Reynoldst ismered a filmből? :D
11.
11.
JinjeR
4.5 pont nem több! Az is csak Ryan Reynolds miatt.
Egy 7 pontos film nem itt kezdődik!
10.
10.
Heldengeist
#6: Nem. Amit leírtál, az az élménybeszámoló fogalma. A kritika teljesen más. Az írás egyébként élménybeszámolónak teljesen jó, kritikának viszont valóban nem. Utóbbit nem is várok el egyébként, ahhoz mélyebb ismeretek kellenek, mint ami az itt írkáló szerkesztőknek van.
9.
9.
nemfontos
"De Az Adam-projekt legnagyobb erénye az, hogy teljesen ártalmatlan, és nem akar mást, csak hogy röpke 100 percre elfeledtesse veled a világ összes gondját-baját"

Nem gondolom hogy ez erény volna. Ez a vacak filmek definíciója, ahol az egyetlen érv amit fel lehet hozni mellette, hogy 100 percig nem kellett mást csinálnod, hanem kényelmesen fekhettél egy moziterem székében.
8.
8.
BrockSamson
Vasarnap delutani matine film; arra a masfel orara lekotott.. Logika nem sok van benne, de nem veres, es nem is tul durva.
7.
7.
zoli12i
#6: Minden Ryan Reynolds film egy nyáltenger! Van akinek ez bejön és van akinek nem. Nálam az összes Reynolds film ilyen egyszer nézhetős full felejthető kategória.
6.
6.
dcba
#4: Szerintem nem vagy tisztaban a kritika fogalmaval, szerinted mit jelent a kritika? Azt jelenti, hogy a kritikus hogy talalta a filmet, mi tetszett neki benne es mi nem, ergo ez egy ember maganvelemenye amit leirt es megosztott velunk es elolvashatjuk es a leirtak alapjan megnezhetjuk a filmet, vagy esetleg megtekintes utan elolvashatjuk, mert erdekel masok mit gondolnak rola.

Amugy a vicces az, hogy nekem a te kommented el is vette a kedvem a filmtol, semmi kedvem hulye mely erzelmes kamu muanyag szirupos Hollwood-i pillecukor filmre, egy jo idoutazos sci-fi, thriller bejott volna, de nekem erre nincs igenyem amiket leirtal, igy koszi, hogy megmentettel nekem 100 percet az amugy is keves idombol.

A Freeguy-t is ugy vartam, aztan az is egy nyaltenger volt, jo volt benne par vicces poen, de nekem erre semmi szuksegem mostanaban.
5.
5.
PAtr0n
#4: Még szerencse, hogy a filmről való véleményed is pont objektív.
De legalább a névválasztásod telitalálat.
4.
4.
zakkantlaci
#3: Nyugodt vagyok, csak ne nevezzék akkor az itteni kritikákat kritikának, mert nem az, semmi objektivítás nincs benne. Nevezzék akkor inkább magánvéleménynek. A pontozást pedig vessék el, elvégre el lehet dönteni, hogy melyik a fontosabb: a pontszám vagy a szöveg?
3.
3.
#2: Nem mindegy neked, hogy egy random ember az interneten milyen pontot ad erre a filmre?
Neki tetszett, neked nem. Ennyi. Nyugi.
2.
2.
zakkantlaci
Persze, erre a retekre hét pontot adtok, mi? Kedves kritikus, nem láttad a szemedtől azt a sok hülyeséget a film során? Azt ne mondd nekem, hogy ez az apa-fiúcska kapcsolat, az egész film alatt unalomig tolt nyáladzás nem ment az agyadra? Kérdem én, mi akart ez a film lenni? Sci-fi dráma? Igen? Akkor miért az a sok blődség, ami ordít a vászonról, hogy NEM TUDTUNK MIT KITALÁLNI ENNÉL A RÉSZNÉL, REMÉLJÜK A NÉZŐ NEM VESZI ÉSZRE! Csak azért sem fogom elkezdeni felsorolni a temérdek hibát, mert addigra lejárna a netelőfizetésem, de ez a film nem ér hét pontot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...