Preacher sorozatkritika

Jesse Custer, a kétes múltú prédikátor egyszer és mindenkorra ott akarja hagyni apjától örökölt hivatását. Isten magasztos, whiskey-vel kísért szidása közben viszont váratlan dolog történik, ugyanis az előbb említett lény ezúttal a prédikátor testébe költözik, és lám, Jesse nem robban fel. A Padre először nem tudja, hogy pontosan mi történt vele, de aztán nem sokkal később rájön, hogy ez a valami erővel ruházta fel, szabad akaratuktól megfosztva az embereket, irányítani tudja őket. Így a reverenda bedobozolása még várat magára, főszereplőnk eltökéli, hogy ezt a rejtélyes hatalmat felhasználva megmenti szülővárosa kis létszámú, ám korántsem ártatlan lakosságát.

A Preacher fő szálának helyszíne Annville, Texas. Jesse Custer (Dominic Cooper) ennek a kis porfészeknek a plébániáját vezeti, ám ahogy a fenti sorokból is kiderül, távolról sem példaértékűen. A botcsinálta tiszteletes iszik, cigizik, borzasztóan és jelentéktelenül prédikál (néha az aktuális meccs eredményét meséli el a vasárnapi misén), de mindez nem véletlen. Gondolatai folyamatosan a régi szép időkön rágódnak, amikor is bankot rabolt és hasonló erőszakos megoldásokhoz folyamodott társaival. Az igazi pálfordulás Genesis beköszöntével jön el, de vajon Jesse mennyire fogja tudni irányítani, na meg egyáltalán mi ez? Nem szeretném elárulni, legyen elég annyi, hogy Genesist két fura fickó is keresi, az ebből adódó kalamajkák pedig a későbbiekben jó pár emlékezetes jelenettel fognak szolgálni nekünk.

Nemcsak a Jesse testét porhüvelynek használó idegen lesz az egyetlen természetfeletti entitás a Preacherben, hiszen már a történt elején olyan szereplők is ugranak be (vagy ugranak le), mint Cassidy (Joseph Gilgun) a több mint száz éves dublini vámpír. A régimódi és szarkasztikus vérszívó igazi gyöngyszem szinte végig, Gilgun brillírozik, ráadásul olyan váratlan jelenetekbe tud betoppanni, ami tutira megmosolyogtat majd. Természetesen régi bűntársa (illetve barátnője) se maradhat ki a mellékszereplők garmadájából, Tulip O’ Hare (Ruth Negga) szinte végig hitetlenkedve áll Jesse mellett és mindent elkövet, hogy rávegye gyerekkori barátját a hőn áhított bosszúra. Tulip sebzett lelkének szerepe végig abban rejlik, hogy visszaszerezze és egyben „kísértse” is Jesse-t a Carlos ellen készülő revans miatt. Persze a Preacherben semmi sem ilyen egyszerű, így szerencsére e mögött is ott lapul az igazi indok, amire viszont egészen az évadzáróig várnunk kell. Érdekes kontrasztot mutat Custer mellett a két mellékszereplő, hiszen sokszor pont az próbálja helyes útra terelni és lelkiismeretet kelteni a főszereplőben, akitől pont az ellenkezőjét várnánk.

Ahogyan a főbb szereplők sem ártatlanok, úgy Annville-ben mindenkinek van valami sötét rejtegetni valója. A buszsofőr kislányokról álmodozik, van olyan, aki szereti, ha durván megverik szeretkezés előtt-közben, míg a másik állatok haláltusáját hallgatva mereng a semmibe. A sorozat ráadásul a szerencsétlenebb sorsú karaktereket se kíméli, Eugene „Arseface” Rootnak ugyanúgy megvan a saját kis sötét története. Beteg és egyben annyira kegyetlen ez a történet, hiszen az évad végére még az az ártatlannak tűnő karakter is aljas bűnt követ el, akikről addig sose képzeltük volna. Meg lehet menteni a várost vagy mindenképpen kárhozatra ítéltetett? Jogos kérdés, főleg az utolsó előtti rész megnézése után, de annyit elárulok, hogy elég sokan megkapják, ami jár.

Custer jelenje mellett még egy kisebb, de annál fontosabb szállal is találkozni fogunk, ami egészen a tizenkilencedik század vadnyugatára kalauzol bennünket. Hogy pontosan mi értelme ennek a sztorinak az nagyon sokáig kérdőjel marad, ráadásul elég feltűnően is húzzák-vonják a készítők, így a cowboy igazi szerepére csupán az utolsó előtti részben derül fény. A poént akasztás terhe mellett vétek lenne lelőnöm, de állítom, hogy a széria legjobb pillanatait okozza majd nekünk.

Igazán furcsa sorozat a Preacher. Néhol nagyon hullámzóan teljesített ebben a tíz részben, ha pedig mindenáron keretbe akarjuk foglalni, akkor az első részek és az utolsó kettő azok, amik miatt érdemes lehet neki vágni. A színészi játékok végig nagyszerűek, esetleg picit pont Jesse Custer karaktere hagy kívánni valót maga után. Néhány részben (és talán ez összességében az egész szériára vonatkozik) mintha sokszor egy helyben toporogna. Mindemellett technikailag semmi okunk nem lehet a panaszra, mivel egy igényes rendezést és operatőri munkát kapunk hozzáillő zenei aláfestéssel.

Tíz rész alatt mindenki el fogja tudni dönteni, hogy megszerette vagy abszolút nem fogta meg a Preacher világa, középút nem igazán lesz. A készítők szerint elég sok mindenbe bele kellett nyúlniuk már az első évadban is, így kérdéses, hogy az eredetileg 75 epizódos képregényt mennyire tudják majd hűen visszaadni. Vajon a következő évadban le tudják küzdeni a hullámzó teljesítményt, és az utolsó részek bátor húzásait folytatva egy emlékezetes adaptációt tud nyújtani Seth Rogen és az AMC? Én reménykedem benne, hogy igen, akik pedig szeretik a teljesen abszurd, morbid humorral átitatott témájú modern kori westernt, azok bátran vessék bele magukat, mert biztosan nem fognak csalódni.

Gamekapocs értékelés: 8/10

Preacher
Rendezte: Seth Rogen, Sam Catlin, Evan Goldberg
Szereplők: Dominic Cooper, Joseph Gilgun, Ruth Negga, Lucy Griffiths, W. Earl Brown, Derek Wilson, Ian Colletti, Tom Brooke, Anatol Yusef, stb…
Zene: Aran Tanchum, Steven Avila, Rob Hidago
Évadok száma: 1
Epizódok száma: 10