AfterLife

AfterLife

Mass Effect: Andromeda v1.05 SPOILER-MENTES kibeszélő

Ha képtelen vagy eldönteni, hogy egy játékot meg merj-e venni eredetiben, akkor hallgass a megérzésedre!

Üdvözletem! Előre szólok, hosszú írás lesz! Tehát, aki még arra is lusta, hogy végigolvasson rendesen, az kanyarodhat is át a következő bloghoz! Egyrészt nemcsak a ME:A-ról lesz szó, hanem kicsit a modern világ videojátékokkal való kapcsolatát is megpróbálom kielemezni, mert amit manapság látok, az hogy is mondjam... ku***ára nem tetszik.

 

UPDATE - Apr. 18: Képforrások javítva, most már minden kép látszódik normálisan.


Egy játék milyenségének megítélése, sokban a fejlesztője hírnevén is múlhat!”- idézet tőlem. Házi feladat: Akinek van egy kis esze és jó a megfigyelőképessége, az rágódjon rajta és ossza meg velem a véleményét ez ügyben!


De szépen lebarnult a páncélom a napsütéstől...

Néha nem tudom megérteni, hogy lehet egy nyomorult videojáték, ennyire az utálat középpontjában? Vagyis valamilyen szinten sejtem, csak nem értek egyet vele. A kezdetektől fogva figyelemmel kísértem az emberek reakcióit, láttam, mit vált ki belőlük a ME:A marketingje és hogy egyesek, milyen bután gondolkoznak... Valakinek elég volt az animációkkal kapcsolatos problémák miatti hőbörgés, hogy elvegye a kedvét a játéktól... Na, őket a többség formálja olyanná, amilyenek. Nincs saját döntésük, azt hiszik, az a helyes út, amit a hangos tömeg kitaposott maga után. Mondjuk legalább elmondhatják magukról, hogy mennyire „tudatos” vásárlók. Pff... Aztán van a megkeseredett, rosszindulatú féreg-módjára viselkedő fikabrigád, akik állandó jelleggel, minduntalan a porba akarták/akarják tiporni ezt a címet, és ehhez az is hozzájárul, hogy néha teljesen mindegy, milyen lett volna végeredményben a játék. Ha egy nevesebb fejlesztőcsapat, egyszer komolyabb nem tetszést vált ki a rajongótárborában(ME3 vége), akkor onnantól kezdve nincs többé visszaút. A demó időszaka alatt voltak, akik összegyűjtöttek egy csokor hibát, ezer+egy játékmenetből összeollózva, majd YouTube videóba öntve és odanyomták, hogy látjátok, ezért nem szabad EA szutykot vásárolni! Pedig még a ma legnagyobbjainak tartott címekben is voltak katasztrofálisan durva hibák, esetleges hiányosságok, amiket csak hónapokkal később tudtak rendbe tenni, ha sikerült egyáltalán... Magyarán bizonyos alkotásokban elnézzük, leszarjuk a hiányosságokat és a bugokat, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem veszünk róluk tudomást, csak furcsa, hogy más címek estében még a legkisebb problémából is elefánt méretű világkatasztrófa lesz...

Lényeg a lényeg, mára nemcsak a játékfejlesztés mikéntje változott meg, de a videojátékokhoz való hozzáállásunk is. Sok-sok évvel ezelőtt, mikor még az internet nem volt ennyire hétköznapi dolog, leültünk játszani valami elé és közben meghatározó élményekkel lettünk gazdagabbak, független attól, hogy annak idején is voltak bugos játékok, idegesítő, olykor elég közepes szintű megvalósítással, de élvezettel vittük végig őket, ha ténylegesen érdekeltek minket. Sőt, beszéltünk is róluk! Ma már ez látványosan megváltozott és közben előkerültek a „szakértői elemzők”, akiknek nem feltétlen az élmény a lényeg. Sokszor elgondolkozom, mikor kommenteket olvasok, hogy egyesek, minek foglalkoznak videojátékokkal, ha náluk ez amolyan versenyeztetés: melyik játék a jobb, melyik ér többet... Persze kell az összehasonlítás, de nem ilyen eltúlzott módon. Valaki úgy gondolja, ha az Uncharted 4 elénk tárta a legéletszerűbb animációt, amit jelen korunk megtapasztalhatott, akkor a többi játéknak is ugyanezt, vagy közel hasonló szintet kell hoznia, mese nincs! Én pölö nem így gondolom, és ilyenkor szokták azt mondani rám, hogy igénytelen vagyok... Meg anyád, az!

Lebegő sziklák? Te jó ég, mi van ebben az oxigénpalackban?

Nem győzöm akárhányszor hangoztatni, egy játék tényleges megítélése, sok szempontból az ízlés kategóriájába tartozik... és persze ahhoz, hogy megállapítsuk, milyen lehet az adott cím, ahhoz NEM ÁRTANA játszani is vele, de leginkább VÉGIGVINNI, ugyebár drága gamer kollégák? Nagy igazság, hogy lehet akármilyen jó alkotás előttünk, ha már a kezdetektől fogva nem érdekel minket. Legjobb példám erre a Skyrim, amit év játékának választottak és sok éven keresztül „mindenki” etalonként tekintett rá, talán a legnagyobb szabadsággal, amit valaha videojáték felmutathatott... Engem valahogy mégse vonzott be túlságosan, mikor még a megjelenése idejében jártunk. Persze minimális érdeklődést azért tanúsítottam iránta. Nagyon tanácstalan voltam, majd elkezdtem utánajárni, hogy mi, merre, hány méter. Többen győzködni kezdtek, hogy hohóó figyelj vedd meg, mert elképesztően jó a Skyrim. El se hinnéd, mennyire... És az az igazság, hogy nem nagyon találkoztam olyannal, aki az ellenkezőjét állította volna, szóval sikeresen meggyőztek, beleraktam úgy nagyjából 30 órát a programba és aztán... valahogy elveszett a lelkesedésem iránta, végül teljesen meguntam. Most ott porosodik a polcomon és eszem ágában sincs előkapni... de kiadtam érte nagyjából 8-10 ezret. Persze nem vágott a földhöz, de akkor is kidobott pénznek tartom, pedig a játék nem rossz, csak nem tetszik.

Ugyan régebben még nem mondtam volna ezt, de az a legésszerűbb, ha saját magad döntöd el egy játékról, hogy érdekel-e és adsz-e esélyt számára. Pusztán jellemzés szempontjából ajánlatos a NORMÁLIS véleményeket is átböngészni, hogy azért legalább egy minimális kép kialakuljon benned. Ha nem így teszel, akkor esetleg egy jó élménytől foszthatod meg magad, vagy akár életed legrosszabb döntésével kell majd szembenézned - már, ha becsületesen fizettél egy játékért. Számomra a legnagyobb csúcs a Witcher III - Wild Hunt. Tudom, már megint ez a játék... viszont akármilyen meglepő, de a ME:A-tól is komoly élményeket kaptam, hiába összképileg jobban bejön az előbbi. Feleslegesen versenyeztetném ezt a két szétirát, mert a Witcher-ben nem tudom felfedezni az Andromeda galaxis rejtelmeit, ha értitek, mire célzok. Ezért is tartom bizonyos értelemben hülyeségnek, ha méregetések alapján ítélünk meg valamit... hogy melyik tud többet, vagy melyik polírozottabb, mert az élmény a lényeg! Minden játéktól más élményt kapsz. Számít nektek ez egyáltalán? Mert felőlem bámulhatjátok a százalékokat. A lényegre térve:


 - Mit bámulsz ennyire aranyom?

 - Az a meteorit nem olyan, mintha felénk tartana...?

Mi az, amit a ME:A-ban szerettem? Főként a sztorit, azon belül Lore kidolgozását, a karaktereket és a klasszikus ME hangulatot. Másfelől a főszereplő testre szabhatóságát, a 360 fokos harcrendszert, a ME1-hez képest fényévekkel jobb felfedezést és végre egy működőképesebb játékmenetet. Nem muszáj ezzel egyet érteni!

Az Andromeda-ban, az első ME játék alapkoncepciójához tértek vissza főként, azaz egy felfedezésre fókuszáló, ám immáron otthonkeresésre irányuló történetet tettek le nekünk, többször is hangoztatva, hogy ez nem fog Shepard életútjához hasonlítani, ami nem teljesen igaz. Ha képtelen vagy elengedni a trilógiát és annak jellegzetes, örökké bennünk élő karaktereit, valamint megbarátkozni a gondolattal, hogy ez a játék, alapjaiban más élményt ad, akkor még véletlenül se várj nagy csodát! Ide nyitottság, valamint erősebb befogadóképesség kell! Én örültem, hogy nem ugyanazt kaptam, mint régen, csak más alcímmel eladva, mégis valamilyen szinten azért jól esett, hogy bizonyos dolgok visszatértek régről és az egyik ilyen a NAGYBETŰS Mass Effect hangulat. Shepard idejében, a galaxisunk csak az előtte ülő ember számára volt ismeretlen, viszont nem nagyon találkoztam a játékban olyan karakterekkel, akik közül legalább egy, ne tudta volna megmondani, hogy hol is vagyok és kikkel harcolok éppen. Tehát nem arra fókuszáltak rá elsősorban, hogy bemutassák, az emberiség miként küzdötte be magát a galaktikus közösségbe, hanem egy előkészített világba pottyantottak be minket, ahol már sok minden történt az első idegenekkel való találkozásunk óta. Majd, felvezettek egy fősztoriszálat, ami akkora potenciállal rendelkezett, hogy egyből bevonzotta a nagyérdeműt... Ez a misztikus oldala a játéknak, kiválóan működött és képes volt úgy fenntartani az érdeklődést, hogy még az igen gyengére sikerült felfedezős részt is megbocsájtottuk neki. Mondjuk akkor még vakon kellett imádni a BioWare-t, pedig a ME1 koránt sem remekelt annyira jól a valóságban, pusztán egy nagyon egyedi újdonságnak számított, aminek valósággal lelket adtak. Mégis a hiányosságai ellenére élvezettel vittük végig. Aztán, ahogy haladtunk előre a trilógia epizódjain keresztül, úgy vált egyre kevésbé fontossá a felfedezés, mivel más gondunk is nagyobb volt annál, mintsem lakhatóvá tegyünk egy újabb bolygót például. A 2. résztől kezdve, gyakorlatilag nem felfedeztük a galaxisunkat, hanem átverekedtük magunkat rajta. Viszont az Andromeda pontosan azt az időszakot mutatja be, amit akkoriban kihagytunk, csak most ezúttal távol az otthonunktól.

Mi az, amit a BioWare elhibázott a trilógia fejlesztésének évei során? Hogy olyan ellenséget kreált, amit hivatalosan semmilyen úton nem állíthattunk volna meg. Technológiailag évmilliókkal előttünk jártak. Akár csak egy közülük, elegendő volt ahhoz, hogy flottákat pusztítson el, vagy bolygókat tépjen szét. És hát a magyarázat, hogy mindezt miért csinálják, szabályosan felrobbantotta az internetet. Nagyon durva volt, még a CNN is lehozta a botrányt... Gyakorlatilag a 3. rész fejlesztése közben, szinte teljesen átírták a trilógia eredeti elképzelését és a 2. részben felvezetett szálakat, bizonyos mértékben lógva hagyták - ez volt az az eset, mikor a vezető író kivált a csapatból, aztán később visszatért. Na, idáig tartott a BioWare jó hírneve és innen indult útjának az a gyűlölethullám, aminek most a ME:A, keményen issza a levét. Tök mindegy, mit csinál a BW, annak bőven lesz fikatábora. Sőt, mostanság már koránt sem tekintünk el olyan szinten a hibáktól, mint régen a ME1 esetében, mert kiderült, hogy ez a BioWare állítólag egy kókler bandává lett, független attól, hogy sokan az eredeti csapatból is dolgoztak az Andromeda-n... Az EA, rohadt módon szétrombolta őket. Pedig igazából az történt, hogy a drágalátos BioWare alapítók/tulajdonosok eladták a lelküket az ördögnek, egy darabig talán ment is a szekér rendesen, aztán mikor beütött a szar, otthagyták az egész pereputtyot, hadd süllyedjen el... Nyilván rengeteg belső probléma lehetett - illetve jelenleg is van - az EA háza táján és ez sajnos jelentősen kihatott a játékaik minőségére. Az Andromeda esetében, ez szintúgy meglátszik, mert nagy szomorúságomra, közel sem lett olyan tökéletes a végeredmény, mint szerettem volna, mégis komoly élményekkel lettem gazdagabb.


Fotózásra fel! Keménységet a maximumra, no könyörület...

Bár az első két rész komoly konfliktusait magunkkal cipeljük az új galaxisba - Krogan génfaló, a mesterséges intelligenciák megalkotásának tilalma -, de itt már ténylegesen a nulláról kell megkezdenünk a beilleszkedésünket. Ezúttal nincs olyan karakter, aki pontosan tudja, hogy hol vagyunk, mi történik, ki ellen harcolunk és a többi, szóval ez a teljes gázzal az ismeretlenbe, nagyon kellemes élményekkel kecsegtet. Ez persze a sztori előrehaladtával azért némileg változott, de még így is sokkal több ismeretlen tényezővel kellett szembenézni, mint régebben. Ráadásul itt még csak az egyik csillagrendszert ismerjük meg, hisz nincsenek tömegrelék, amikkel pikk-pakk elérhetnénk akárhová... Mindegy, a lényeg, hogy nem lehetett könnyű dolga az íróknak, mivel egy teljesen új Lore-t kellett kidolgozniuk, de úgy látszik, hála az égnek ezúttal nem vágták akkora fába a fejszéjüket.

2185-ben kezdődik minden, mikor is különböző bárkák, különböző fajokkal a fedélzetükön és egy központi hub, a Nexus űrállomás, együttesen útnak indulnak a Helius Cluster csillagrendszer felé, átszelve az űr sötétjét, hogy egy álmot valósíthassanak meg, melyet még 2176-ban egy tehetősebb családból származó fiatal nő, Jien Garson kezdett el felépíteni a nulláról, civil kezdeményezés keretein belül. Indulás előtt, mindenki nagy reményekkel és izgalmakkal próbálja elképzelni az új otthon melegét, holott a valóság ennél azért jóval bonyolultabb lesz. Temérdek problémával kell szembenéznünk a több, mint 600 évnyi kriosztázisban töltött idő után. Először is, kezdetben egyedül leszünk, nem tudjuk, hogy a Nexus állomás és a többi bárka hol tartózkodik. Belefutunk egy különös, sötét energia anomáliába(Scourge), valamint rájövünk, hogy ez a csillagrendszer teljesen másképp fest, mint annak idején, mikor a hosszú hatótávolságú letapogatással felmérte a Geth. A bolygók haldokolnak, furcsa fejlett technológia jelenik meg időközben(Remnant) és egy olyan idegen fajba(Kett) is belebotlunk, akik úgy tűnik komoly fenyegetést jelentenek számunkra... Amondó vagyok, bőven beüt a szar a játék elején, mégis ez az egész ismeretlen, olyan kérdéseket feszeget, amivel élvezet foglalkozni.

És hát a lényeg, hogy ezúttal sokkal elérhetőbb célokat tárnak elénk, mint a trilógiában... Nehogy azt higgye bárki is, hogy ez a könnyedebb hangvétel, kevésbé tud izgalmas lenni. Mondjuk ezt embere válogatja, de nekem személy szerint nagyon bejött az új elgondolás. Egyetlen tényező rondított bele az összképbe, mégpedig az egy-két klisés és kiszámítható történés. Ezt leszámítva van dögivel misztikus szál, fajok közti háború, csempészek, kalózok, mindennapi problémák, vidám és nehéz pillanatok, kolonizálás, kutatás és mindez nagyjából 15-100 óra közé beszorítva... Ami még talán probléma lehet, hogy nehezen pörög fel a cselekmény fordulatszámra! Nagyjából talán a játék közepe fele fognak keményen beindulni az események, addig viszont bőven van alkalmunk rá, hogy megismerkedjünk az alapokkal. Volt egy-egy rövidebb időszak, mikor úgy éreztem, kezd leülni az egész úgy, ahogy van... és ez sajnos betudható annak, hogy valamiért a BioWare-nél nem tudnak egységes hangulatot teremteni. A főküldetések, lojalitás küldetések és számos más mellékszál, ragyogóan ki vannak dolgozva, szépen stílusosan vezetik végig a dolgokat, de a bejárható területek küldetéseinek egy része inkább amolyan DA:I szerű MMO feladványokra hajaz. Ha kevesebb, de jobban kidolgozott küldetésláncolatokat alkottak volna meg, több interakcióval, akkor megúszhatták volna ezt a színvonal ingadozást, de szerencsére sokkal jobb a helyzet, mint a DA:I esetében, mert ott eleve több és nagyobb területekkel találkoztam az ittenieknél és kategóriákkal rosszabbnak tartottam a megvalósítást.

 

- Mi az, miért álltunk meg?

- Szerintetek ez nem a Tatooine bolygó a Csillagok Háborújából..?

Természetesen játszhatsz klasszikus ME üzemmódban is, ahol leszarod a felfedezést és csak a történetre, társakra helyezed a hangsúlyt, bár nagyon nem ajánlatos, főleg első nekifutásra nem! Ugyanis rengeteg aprósággal egészítheted ki a tudásodat. A kódexbejegyzések folyamatosan bővülni fognak, és minél több mindent tudsz meg, annál jobban kirajzolódik, mennyire faszán megírták a játék Lore részét. Nekem speciel nemcsak ezért tetszik a története, hanem mert több alkalommal is képesek voltak meglepni. Olyan fordulatokra számíthattok a játék vége felé, mint amilyen a Collector – Prothean párhuzam volt. Az egyiket kimatekozhatja az, aki játszott a trilógiával, de a többit azért nem, mert semmilyen jel nem utal rájuk. Egyszer csak lesokkolnak vele és azzal a lendülettel, elkezdesz azon töprengeni, hogy miért... na ezekre már sajnos nem kapsz válaszokat. Emiatt mondták egy páran, hogy csalóóódááás. Ugyanis a ME:A egy felvezetésnek készült, és az igazi csattanója sajnos évekre van tőlünk - ha lesz még egyáltalán Mass Effect.

Amúgy volt, aki rém gagyinak nevezte a történetet, a karaktereket, a párbeszédeket... egyszóval mindent. Először is, ehhez a játékhoz elengedhetetlen a jó angol szövegértés, immáron talán magasabb szintű is, mint a trilógia esetében megkövetelhető volt. Ja és persze az külön előnyt élvez, ha a hallott / olvasott szöveget, értelmezni is tudjuk és nem csak bámulunk ki a hülye fejünkből! Az még hagyján, mikor egy angolul nem annyira tudó magyar ember, nem érti meg a szöveget, és amiatt siklik át valamin, vagy értelmez félre egy-egy mondatot, de amikor egy anyanyelvi szinten beszélő amerikai gyökér nem érti, amit hall, vagy olvas, az szerintem szégyen! És még ő rója fel a készítőknek, hogy szar a történet... Mikor szemezgettem ezen értelmiségiek mondandói közül, a végére már az agyérgörcs kerülgetett és azt mondtam, inkább hagyom a francba, mert nem éri meg a drága időt. Az teljesen kirajzolódott, hogy sokszor nem látják át, mi hogyan működik a ME világában. Csakhogy egy SPOILER-mentes apróságot említsek: felfoghatatlan számukra, hogyan tudunk angolul kommunikálni idegen fajokkal, pedig világosan el van magyarázva! Az Omni-tools fordítja real-time a szöveget mindkét oldal felé. Akik elsiklanak ezen és ehhez hasonló tényezők felett, nekem ne papoljanak hibákkal teli, rém gyenge történetről, könyörgöm! Mert ez az alien nyelvezeti kérdés, csak egy aprócska részlet, ami a trilógiában már rég meg volt magyarázva. De, ha ez ilyen egyszerű dolgok nem mennek, akkor mégis, miként várhatnák el az írók, hogy egy összetettebb gondolatmenetet is megértsen valaki? Az a másik nagy kedvencem, mikor a meleg téma előkerült és valaki azt mondta, a buzikkal nem lehet fajt fenntartani, akkor mégis minek válogatták be őket az Andromeda Initiative-be? Szakértelemről hallottatok már? Egy meleg is lehet hasznos tagja a közösségnek, ha például orvos, vagy botanikus, vagy tudom is én... Nem mindenki a gyerekcsinálásért megy új otthont keresgélni. Arról nem is beszélve, hogy azt a bizonyos otthont meg kéne hozzá teremteni talán... Amúgy össz-vissz, két olyan férfi karakterrel találkoztam, akik hajlamosak a homokozásra, de női oldalon is van azért egy-egy ilyen. Ez, és egyébként az egész románc lehetőség, ugyanannyira opcionális, mint a páncél átszínezése például... Komolyan, annyira lejárt lemez, mégis mindig újra el kell magyarázni.

Visszakanyarodva, én mindamellett azt vallom, egyetlen végigjátszás nem feltétlen elegendő, hogy kellően lássuk a részleteket. Az újdonság varázsa, sokszor elvonhatja a figyelmünket róluk és azon kaphatjuk magunka második, vagy sokadik nekifutásra, hogy jéé, ezt eddig még nem is vettem észre. Mondjuk itt nem kell atomfizikusnak lenni, hogy átjöjjön a lényeg, hisz relatíve kevesebb információt kell megjegyezni, és emellett még koránt sem teljes a történet. Ami viszont a lezárást illeti, a végét rendesen összerakták a játéknak. Igazi adrenalinbomba lett és talán a leglátványosabb ME befejezés a szériában. Ami azt illeti, kicsit el is volt túlozva benne a „hűha effekt”. Aztán legördült a stáblista, és elindult az epilógus, ahol tartogattak még néhány meglepetést. Bővebben egy SPOILER-es kibeszélőben térnék ki a részletekre.


A nevem Archon. Hódoljatok be, vagy KETTé zúzlak titeKETT!

Beszéljünk a társakról. Szerintem ugyanolyan szerethető bagázs, mint az előzőek voltak. Bár ismételten emberfüggő, hogy kinek, melyik lesz közülük szimpatikus, de nekem talán Liam volt az egyetlen, aki kicsit kevésbé tűnt a legénység tagjának. Pedig mindegyikükkel próbáltam annyi időt tölteni, amennyit csak lehet. Először még csak apróbb feladatokkal bíznak meg minket, amik beleszövődnek itt-ott a főbb problémákba, majd szép lassacskán megkapjuk a lojalitás küldetéseket, melyek kidolgozottságban a fő szálat idézik és amiknek teljesítése után feloldhatjuk a képességfájuk utolsó szegmensét, valamint közben egy-egy fontosabb döntéssel is befolyásolhatjuk a történetet. Apropó döntéshozatal: szinte minden nagyobb küldetésünk végén, hozhatunk komolyabb döntéseket, melyekkel befolyásoljuk a sztorit, de semmi komolyra ne számítsunk, mert ezek egy része csak a következő részben nyerhet komolyabb értelmet. Ahhoz, hogy a játék ezen tulajdonságát igazán értékelni tudjam, ahhoz egy esetleges folytatást is látni kellene... Viszont, ami a társakat illeti, érdekes kis problémáik vannak. Olyan kézzelfogható dolgok, amik eléggé erőteljesen emlékeztettek a 2. részre. Maguk a lojalitás küldetések is tipikus ME2 feelinget idéztek elő. Csakhogy, itt nem ér véget a velük eltölthető közös idő. Később olyan dolgokba is beavatnak minket, amivel még jobban megismerjük a személyiségüket. Elhívhatnak egy-egy találkozóra és ott olyan dolgok történnek, amik akár könnyes nevetést, vagy meghatottságot is kiválthatnak belőlünk. Sőt, Liam-hez kötődik egy olyan küldetés is, ami csak a játék végigvitele után érhető el... Senki ne hagyja ki!

A Ryder testvérekkel kapcsolatosan az a meglátásom, hogy valóban nem mérhetőek Shepard-höz, mert ők inkább a játékos személyiségét tükrözik vissza jobban. A paragon-renegát rendszer eltörlésével, valamint a négyféle személyiségtípus bevezetésével, kevésbé heroikus, de hétköznapibb és színesebb karaktert alakíthatunk ki, akivel lehetünk érzelmesek, poénosak, lényegre törők, vagy akár bizonytalanok. A döntések egy része is érzelmi, illetve logikai alapon történik. Megmentesz-e néhány életet, ellenben a probléma nem oldódik meg; vagy inkább felrobbantasz valamit, hogy mások ne kerülhessenek veszélybe később, de ez néhány életet követel... Ilyen és ehhez hasonló dolgokra lehet számítani, amikre így, vagy úgy, de másképp reflektálnak a karakterek. Szerencsére Scott és Sara nem csak simán férfi/női főszereplők. Mindkét testvérnek van előzménytörténete, amik picivel másabb beszélgetéseket eredményeznek és ezáltal tényleg úgy érzed, hogy nem csak a másik nemet irányítod, hanem egy testvért, akinek ugyanúgy meg volt az élete ezelőtt. Bővebben egy SPOILER-es kibeszélőben tárgyalnám ki a szereplőket.

Miért is tartom a ME:A-t felépítés szempontjából működőképesebbnek? Tegyétek egymás mellé a ME1 és az Andromeda felfedezhető területeit. Előbbiben a Mako csak úgy van, néha még rád is erőltetik a használatát, de alig találni 1-1 értelmesebb felfedezésre váró planétát, amin ne mindig ugyanazt látnád szinte. Itt van értelme a Nomad felderítőnek, változatosabbak a bolygók, ráadásul szépen néznek ki és mindegyiken egytől-egyig komoly gondok vannak, amolyan helybéli problémákkal kiegészítve. Városok, vagy jobban lakott területek ugyan itt is megtalálhatóak, de leginkább olyan helyekkel fogunk találkozni, ahol egyelőre még csak kialakulóban van egy kolónia, vagy outpost, vagy egy kisebb bázis. De a lakott területek, mind nagyon maradandóak. Nexus, Aya, Kadara Port, New Tuchanka... ezek mind emlékezetes lakott területek. De ott van a nagy kedvencem a dzsungelbolygó Havarl, vagy a dűnés Eladeen, a furcsa növényzetű Kadara és még sorolhatnám. A főküldetések, valamint a csapattársak küldetési, akár máshol is játszódhatnak. Űrhajó, különálló bolygó, stb.

- Apa én... lebegő sziklákat látok! Gondolom most azt hiszed, hogy megőrültem...

- Hát persze, hogy azt... de ne bánkódj, biztos csak a sok évszázadnyi alvás az oka.

Ismét bányászhatunk, de ezúttal a Nomad segítségével, továbbá bolygókat tapogathatunk le, érdekességek után kutatva, amiknek nem láttam túl sok értelmét, de azért belefért... aztán kézileg leszkennelhetjük a körülöttünk levő dolgokat, amikből fejlesztési pontokat kaphatunk. Kifejleszthetünk belőlük fegyvereket, páncélokat, majd legyárthatjuk őket egyedileg. Közben egy rakat stukkerrel ismerkedhetünk meg, amiknek mind meg van a saját kis előnyük, hátrányuk. Augmentációkkal kiegészítve, új képességekkel ruházhatjuk fel őket, további modolási lehetőséget is eszközölhetünk rajtuk, illetve még ha szeretnénk, el is nevezhetjük az új alkotásainkat. Ezen felül, élhetővé tehetjük a bolygókat, ezáltal több telepest ébreszthetünk fel a krióból, akik valami plusz dologgal járulnak hozzá a közöshöz, fejtörőket oldhatunk meg, kihívásokat teljesíthetünk, ügynököket küldhetünk különféle missziókra, hogy értékes dolgokat szerezzenek nekünk... szóval van itt minden. A gyártáshoz szükséges nyersanyagokat, akár kereskedőktől is megvásárolhatjuk, vagy magunk is megszerezhetjük őket. Itt azért odafigyeltek rá, hogy akik nem nagyon akarnak felfedezni, megvehetik a szükséges dolgokat a nem túl kényelmes bolti konzoloknál, kereskedőknél, viszont akik maguk gyűjtik be a hozzávalókat, nos az ő pénzük csak amolyan dísznek lesz nyilvántartva.

A harc élvezetes, mert végre nemcsak mész előre és lősz, hanem a jetpack-nek hála sokkal jobban rá vagy kényszerítve a mozgolódásra és arra, hogy a hátad mögé nézz. A fedezékrendszer is ugyanúgy megmaradt, csak ezúttal az első részhez hasonlatosan, automatikusan működik. Hol nagyon jól, hol pedig sehogy. Akárhonnan kaphatod a tüzet, és medigél helyett, csak limitált lehetőséged van, hogy bizonyos elsősegély ládáknál feltöltsd az életed. Ugyanez vonatkozik a fegyverhez szükséges hűtőcellákra is. De a lényeg, hogy magasabb nehézségen nem ugrándozhatsz össze-vissza és komolyan meg kell gondolnod a lépéseidet. Ide máris be tudok sorolni egy óriási problémát és azok a társak irányítása. Alapvetően, nincs szükséged rá, hogy utasítsd őket, bár én sokszor megadtam, hogy kit támadjanak, de fedezékbe kényszeríteni őket, csak akkor érdemes, ha nem akarod, hogy körbekerítsen az ellenség, mert az MI csak akkor tör előre nagyon magabiztosan, ha túlerőt képviselnek, vagy nem védett az adott tűzvonal. Épp ezért sokszor az a jó megoldás, ha kiadod nekik, hogy kit támadjanak, mert így sokszor könnyebben letudható a harc. Ellenben, ha kidőlnek, akkor vakarhatod a fejed rendesen, de persze ugyanúgy feléleszthetőek, mint a 3-ban, csak néha olyan hülye helyen „halnak meg”, hogy inkább azt mondod, jól van fiam, akkor pihenjél, majd apu elintézi egyedül... Amúgy itt néha volt olyan bug, hogy nem lehetett feléleszteni valamelyiket, még harc után sem és emiatt kellett csinálnom egy betöltést a harc után.

Tetszik ez az ősi zongora... vagy ez nem is az...?

Ami már a trilógia óta stagnál, az kérem szépen, a megvalósítás! Sokan hiányolták a napszakok, illetve az időjárás változását, az NPC-k életszerűségét, hogy ne csak 1 helyben álldogáljanak, hanem végezzék a napi feladatukat... és az a helyzet, hogy valóban, a ME is lassan elérhetne már ehhez a szinthez. Mondjuk én nem vártam el tőle, de tény, hogy sokat dobott volna a hangulaton. Élettel telibbé varázsolta volna a bolygókat. Ha belegondolok, mennyire szépen is nézett volna ki a sivatagos Eladeen éjszaka, mikor kitüremkednek a csillagok az égen... áhh, na mindegy. Akkor ott vannak az új fajok. A Kett egy meglehetősen fura népség, akik elég érdekesen képzelik el a gyarapodást és a közösségi létet. Amolyan félig humanoid, félig bestiális faj. A motivációjukat ugyan valamelyest megismerjük, de sok dolog homályos marad velük kapcsolatosan. A főgenya (Archon) pedig annak ellenére, hogy eszes kis rohadék, egy tipikus gonosz karakter, ami miatt nem lesz túlzottan egyedi a karaktere. Erős vezérjellem, de már-már néha mesébe illően gonosz. Emiatt szerintem jóval kevesebb kedvelője akad majd, mint mondjuk Saren-nek az első részből. Aztán ott van az Angara, mint másik intelligens civilizáció. Elképesztő, ami kiderül róluk, maga a kultúrájuk, a szokásaik egyedi színt visznek az eddigi palettába, csak az a gond, hogy ezek a jómadarak is humanoid szerűek, a vadon élőlényein kívül, nincs olyan értelmes faj ebben a csillagrendszerben, akik ne hasonlítanának ennyire az emberekre. Ez se olyan dolog, hogy szanaszét vágja az élményt, de attól még kreativitás szempontjából nem sok fejlődést mutat.

Következzenek hát az animációk és az arcok... hát szerintem felesleges tovább ragozni az animációk milyenségét, mert azt már számtalanszor megtettük ezelőtt. Röviden, aligha fejlődött, vagy inkább ugyanazon a szinten rostokol, mint a 2012-es ME3. Pont. Az arcok kidolgozása már más tészta. Az 1.05-ös patch-el sokat változtattak a szemek mozgásán, árnyékolásán és ezzel valahogy sikerült életet vinniük az arcokba. Tehát sokkal fogyaszthatóbb a végeredmény, mint a patch előtt, persze még most sem az igazi. A kérdés az, hogy az EA, mikor azt mondta, hajlandó időt adni a BW-nek, akkor miért nem adtak nekik még pár hónapot? Költői kérdés volt... Mindegy, aki még nem játszott a játékkal, az örülhet, hogy már van 1.05, de amondó vagyok, még néhány patch-et érdemes lenne kivárni. Engem, amivel a legjobban kiakasztottak ezen a téren, azok az Asarik. Könyörgöm, miért nem tudtak változatosabb arcokat csinálni nekik, ha az emberi karaktereknél sikerült? De ugyanez az Angara-ra is igaz... Bakker az Asarik esetében talán csak PeeBee néz ki máshogyan arcfelépítés terén, a többiek mind egyformák. Még Lexi is!!! Maximum a tetoválás, vagy a színük esetleg picit eltérhet, de az arcok egyáltalán nem. Ugyanez a monotonitás van a főellenfelek terén is. Nehogy már ennyi idő alatt ne tudtak volna, többfajta egyedi főellenfelet beletenni a játékba. Jó, ellenféltípus van bőven, de főellenfél... na az nagyon kevés. Amiről azt gondolod, hogy főellenfél, az is csak egy sima kilyuggatásra váró sztenderd akármi, csak erősebb szinten. Valaki amúgy felvetett egy érdekes dolgot, ami nagyon szőrszálhasogatás, de... amennyi „gonosz” Milky Way galaxisbeli utastársat ölünk meg az új otthon keresése során, az tényleg nem kevés. Pláne, mivel picivel több mint 100 ezer utassal vágunk neki az ismeretlennek és nem mindenki van felébresztve. Valóban ez egy kicsit érdekes, de úgy vagyok vele, hogy a számok relatíve nem mérhetőek ebben a játékban, mert ez egy sci-fi és valahogy a Star Wars esetében sem számított, hogy egy létszámot mennyire saccolnak meg, hisz olyan volt, mintha végtelen ellenfél került volna eléd.


- Fisher meghalt, Ryder... Mitévők legyünk?

- Nem tudom, de én most megyek hányni...

Van egy nagyon fontos küldetés, amit SPOILER mentességi kötelezettségem miatt nem árulok el, miféle céllal kerül bele a feladataink közé, csak annyit mondok, hogy meg kell találni bizonyos gócpontokat, vagy inkább összegyűjteni őket, hogy SAM – a mesterséges intelligenciánk – memóriájának elzárt részeit feloldhassuk vele. Ezek el vannak szórva a felfedezhető bolygókon, de egyszerűen csak játékmenetbeli megoldás szempontjából tekinthetjük érthetőnek, más szempontból elég hülyeségnek tűnik. Mármint maga a feladatrésze. Ehhez hasonló dolgok egy fantasy-ban nem szembetűnőek, de itt... nem értem, hogy működik ez az egész. Talán, ha majd újra végigviszem, akkor esetleg találok rá magyarázatot... bár kötve hiszem. Ha megkérdezünk pár embert, nagyobb részük a ME2-t tartja a legjobb résznek, pedig ott is voltak ökörségek bőven. (ME2 SPOILER VESZÉLY a bekezdésben!) Például a csinos Cerberus ügynökasszonyság, Miranda Lawson, magassarkúban kísér végig minket a teljes játék során... Ez bezzeg senkit nem érdekelt, mert abban az időben még jófiúcska volt a BioWare. Most már ezt is felrótták volna neki komoly hibaként... Vagy ott van a Lazarus Projekt, mikor Shepard-öt úgy támasztják fel, hogy az emlékei, kivétel nélkül megmaradnak. Hát... ez oltári nagy hülyeség volt, bármennyire is wtf pillanatnak számított. Ha az ember agya 5 percnél tovább nem kap oxigént, akkor konyec az emlékeknek. De mindegy, sci-fi-ben vagyunk és emiatt le is szartam ezt a dolgot, csak ilyenkor nem értem, miért akadunk fenn ezen a létszám dolgon meg olyasmiken, hogy egy Escape Pod-al túlélünk egy igen durva ütközést... Nem véletlenül hívják Escape Pod-nak, jelentősen le kell csökkentenie a becsapódást, különben semmi haszna nem lenne. De tudom, én vagyok a hülye.

Aztán ott van az űrutazás, amit az 1.05-el sokak nagy örömére elnyomhatóvá tettek... Lényegében interaktív formában láthatjuk a naprendszerek és bolygók közti utunkat és mindezt a hajóhídról vezérelve. Látványos és szép... egy darabig. Utána már csak időhúzás. Aztán, mikor kilépsz a csillagtérképből, azt látod, hogy egy helyben állunk. Még akkor is, ha elviekben épp egy siklót üldözünk. A korábbi részekben a Normandy ablakán kinézve, azt láttad, hogy haladunk az űrben, a Tempest ablakából pedig azt, hogy relatíve megállt az idő körülötted. Bolygónál, űrroncsoknál ez értelemszerűen nem zavaró, de más esetekben baromira. És az, hogy minden esetben, mikor vissza akarok térni a Tempestre, felszállunk az űrbe, egy felesleges hülyeségnek tartom. Tulajdonképpen ez azért van, mert a Tempest egy külön helyszín, ami nem része a bolygóknak, ergo külön meg kellett volna csinálniuk a Tempest ablakából látható teret, miközben parkolunk. De mivel ez nem történt meg, ezért mindig fel kell szállnunk, majd visszajönnünk. Jó, a többi ME-nél is voltak ilyen gondok, csakhogy ebben a részben, oda vagy néha kötözve egy-egy bolygóhoz és hacsak egyetlen e-mailt akarsz átböngészni, akkor irritáló, hogy folyton oda-vissza repkedünk.

Na neeem. Tudom én, mi ez. Ez Stephen King, Búra alatti városa. Én oda be nem megyek!

Végül jöjjenek a bugok és a teljesítményproblémák. Nekem ezek voltak a fatális hibák, amit nem tudok megbocsájtani. Állítólag a Frostbite, nagyon jól képes teljesíteni PC-n, amit itt valahogy nem érzékeltem. Bár szépnek szép a játék, de nem elég simán fut, főleg bizonyos átvezető videóknál akad be, de ku**va csúnyán. Ezen az se segít, ha visszaveszem a részletességet. Az 1.05-ös frissítést követően, ráadásul még fagyásokat is produkált a program, pedig előtte meglepő módon, semmi ilyen nem volt. Még furcsállottam is, tekintve a röcögős futást. Hát most a BioWare emlékeztetett rá, milyen szép is, ha megyfagy a program és vele együtt a zarcod is, hogy újra kezdhetsz vagy 20 percet. Valamikor az Apex ügynökök küldözgetése során, az Origin úgy lefagyott, hogy nem tudtam sehogy kilépni az aktuális ablakból, csak a szokásos ctrl+alt+del trióval. És hát, amilyen mentésrendszere van ennek a játéknak, az valami katasztrófa. Nincs quick save... manuális mentés is csak akkor van, ha épp nem fő-, vagy lojalitásküldetést csinálsz, de volt már olyan, hogy percekig nem engedett menteni... az autosave pedig néha pár másodpercenként csinál egy mentést és van, mikor 15 percig semmi. Na ilyenkor nagyon kellemes 1-1 fagyás miatt visszajátszani azt az időt, pláne egy nehéz harc estében. Az meg egyenesen a halálom, mikor azért nem tudom a társak szövegeit végighallgatni, mert túl gyorsan száguldozok a Nomad-al és közben egy másik beszélgetés szakítja meg az előtte levőt. SAM is állandóan értesít a life support állapotomról, ha kell, ha nem és közben úgy belevág a másik szövegébe, hogy már a saját gondolataimat is alig hallom. A harcoknál is volt, hogy az ellenfél úgy ugrott ki a siklóból, hogy a levegőben ragadt, vagy volt olyan is, aki meg se mozdult, míg le nem lőttem... az AI se mindig volt a helyzet magaslatán, de azért legtöbbször nem olyan vészes, amit csinál. Ez még simán „elmegy” kategória. Az is érdekes jelenség, mikor Overload-al le akarom sokkolni az ellenfelemet és a saját karakterem kezd el rángatózni, a kiszemelt ellenség meg vidáman szórja rám a tüzet, mintha mi se történt volna... Szóval ilyen és ehhez hasonló hibákkal tényleg sokat romolhat az élményed. Megemlíthetném még a User Interface hülyeségeit is, azon belül a navigációt, mert az valami iszonyat félrevezető tud lenni. Néha azt gondoltam, a helyes irányba haladok, aztán kiderült, hogy teljesen másfelé indultam el. Szóval nagyon sok hibát kell még kilapátolniuk innen, nem beszélve a futás optimalizálásáról, mert addig biztosan nem kezdem elölről, pedig lenne hozzá kedvem.

Furcsamód, a hibái ellenére azért megszerettem a ME:A-t és remélem a folytatása jobban fog sikerülni. Elképesztően durvának tartom azt a lehúzó hadjáratot, amit kapott és az az igazság, hogy komoly aggodalmaim vannak a sorozat jövőjét illetően! Mert ez a gyűlölethullám, ami körbeöleli az EA/BioWare párost, nagyon rossz irányba halad, aminek később komoly következményei lesznek. Például, hogy az EA már nem fogja annyira fontosnak tartani, sőt támogatni se nagyon a jövőbeni terveket, vagy akár azt is mondhatják, hogy oké gyerekek, ennyi volt. Tudom, nagyon negatív vagyok, de nem álomvilágban élünk, hanem a valóságban, ahol a bevétel és a visszajelzés milyensége, egyaránt fontos tényezők. Az EA-nél sajnos nem azt nézik majd, hogy egy játék, milyen belső értékeket tud felmutatni, ha közben az emberek fele már rég elítélte a külseje alapján. Sajnos észrevettem, hogy tisztelet a kivételnek, nem becsülünk meg semmit, csak elvárunk dolgokat és közben leszarjuk, hogy egy-egy játékkal mennyi munka lehetett. Szép lazán elintézzük egy szar jelzővel és kész... Mert nem a játékok élményéért játszunk - még mindig általánosítva - , hanem azért, mert az adott cím megfelelt a köznép által felállított normáknak, vagy mert közismerten jó játékokat szállít a fejlesztője. Ellenkező esetben fújtatunk, hogy nem kell ez a szar. A média... na őket meg hagyjuk. „Hozzuk le a lejárató hírt, mert más is lehozta.” „Csináljunk botrányt, kavarjuk fel vele az állóvizet, mert ezzel magunkhoz édesgethetjük az olvasókat és így nem 5 komment lesz a cikk alatt, hanem 300...” Ugye milyen fasza? Nincs is jobb dolog a botránkozásnál... verni a nyálunkat egész nap.


Üdvözöllek idegen! Jó, hogy itt vagy, de most már húzz a p***ába!

Néha azt gondolom, lehet jobb lett volna, ha a trilógiával véget vetnek a sorozatnak, mert most először érzem azt, hogy már nincs sok esély a visszatérésre. Zsinórban két ME játék is gigantikus botrányt váltott ki, a kritikusok lehúzták az új részt, a játékosok annál is jobban, az eladások meg, ki tudja milyenek... szóval nem túl szép a helyzet. Volt, aki benyögte az első tesztek kiszivárgásakor, hogy jó játékot kéne csinálni és akkor nem lenne ez. Mondja ezt egy olyan, aki a százalékok állása alapján ítél meg valamit, nulla játékidővel maga mögött... Pontosan ilyen rajongótábort érdemel a széria, ezt az előítéletes, „szakértelmiségi” bandát. Mindenesetre, én az EA és a fejlesztők helyében, ha már elkezdtem, befejezném egy új résszel az Andromeda-t és belevágnék valami új IP-be. Talán a legésszerűbb megoldás lenne.


Köszi, ha valaki végig tudott olvasni. Hamarosan a SPOILER-es beszámolót is megírom.

 

253.
BandiSecurity86
#251: Ezt most olvastam frissen!
Nem nem te vagy.Te a friss hozzá szolásomban a tizenéves srác vagy köki :)
251.
KőbányaKispest
#249: Ha én vagyok az egyik jómadár, elmész a picsába....

249.
BandiSecurity86
#248: A blogodhoz csak is gratulálni tudok!Az egyik legjobb olvasmány volt a témával kapcsolatban amit eddig olvastam a neten.
A játékot én személy szerint imádom.Még messze vagyok az első végigjátszástól,de már most is maradandó élményekkel lettem gazdagabb általa.
A szar eső ami meg ide hullott a blogodra bizonyos kommentek formájában,az igazából a 2 helyi jómadárnak köszönhető.Vannak embrek akik nem képesek felismerni,hogy jelemük,úgy romlot ahogy van.Változni sosem késő :)
Avval sincsen semmi baj,ha valakinek nem teccik,az Androméda.Nekem pl a Fallout,meg az Elder Scrolls széria sosem adta valamiért.Pedig kb midegyikbe bele raktak 10-20órákat.
A horizon is elég sokat fel lett itt emlegetve,több ember által is.
Én megvettem mind a kettőt.
Az Androméda miatt félre is raktam a horizont,de nem azért mert rosszabb,vagy kevésbé jobb volna!Szimplán csak azért mert az Andromédának jobban beszippantott az univerzuma.Amúgy sem egy stilus a 2 játék,úgy gondolom.Olyan a kettőt össze hasonlitaní mint ha mondjuk egy Last of Us megy egy Metal Geart akarnánk egykalap alá venni.
248.
AfterLife
Fasza, hogy általános talk-showba kapcsolatunk át... bár végtére is olyannyira mindegy már, mert azzal, hogy StevenSan ki lett banolva innen(pont lemaradtam arról, hogy miért), most gyakorlatilag eltűntek a kommentjei és ezáltal szinte az egész beszélgetés egy érthetetlen katyvasszá vált, pedig amúgy nagyon érdekes eszmecserék zajlottak le, annak ellenére, hogy azért a globális színvonal is visszaköszönt.

Mai napig nem tudom, mi a fenéért nem lehet megválogatni jobban a szavainkat? Aláírom, hogy nekem is volt provokatív megnyilvánulásom, hol a blogban, hol pedig a kommentek között, de azért van egy bizonyos határ, amit érdemesebb lenne nem átlépni. Szüntelenül azt látom, hogy repkednek a szar jelzők, a személyeskedések és a többi, holott ezt kulturált módon is meg lehetne beszélni, kevesebb feszkóval. Én mindig megmagyaráztam, mit, miért írtam le és próbáltam kulturált módon lecsillapítani a kedélyeket, már ahol épp sikerült ezt normálisan kivitelezni és ezalatt hiába mondtam, hogy hanyagoljuk a szar jelzőt is... de tisztelet a kivételnek, szinte mindenki aktívan használja, még olyanok is, akik amúgy ennél a szintnél sokkal értelmesebbek.

Pont erről beszéltem régebben is, mikor ezt a szerencsétlen oldalt akartam nagy naivan jobbá tenni, hogyha nem fogalmazunk normális hangvételű véleményt, ergo leszarjuk a másikat, akkor az visszaüt majd és szép lassan ezekből alakulnak ki az anyázós viták, de még én voltam a fasz - 1-2 szerkesztő / moderátor szerint is -, hogy mit szólok bele, hogy ki hogyan mondja el a véleményét... Sőt, egyesek nemcsak kiforgatták a szavaimat, de még viccet is faragtak a mondandómból. Akkor nem értem, minek a moderáció, vagy minek a banolás? Mert itt egyöntetűen el lett döntve, hogy bárki, bárhogyan, bármit mondhat és akinek ez nem tetszik, az húzzon el a fenébe. Mert sajnos ez volt. Ebből jön a témába vágás, hogy mindig a többségnek van feltétlen igaza?

#232: Nem vagyok híve az összeesküvés elméleteknek. Ez, amiről beszéltem a blogban egy eléggé összetett témakör, ami nemcsak a ME:A-t érinti, hanem minden mást is. Pszichológiai tény, hogy a média, igenis komoly hatást gyakorol a közönségére, illetve a közönség is nagy hatással van a médiára. Tudnék erről egy külön blogot is csinálni, ahol sokkal több példával alátámaszthatnám a gondolataimat, mert bizony ez egy nagyon jól megfigyelhető jelenség. Nem tudom, mennyi idős vagy, de ha emlékszel azokra az évekre, mikor még a BioWare-t illett, sőt kötelező volt imádni a Baldur's Gate II / Jade Empire miatt, akkor még azt láthattad, hogy a játékaikban levő komoly hiányosságok felett is képesek voltak szemet hunyni az emberek(nem mind, de nagyon sokan), mert összességében egy jó, kiemelkedő élményt kaphattál a játékaiktól. Ugyanúgy, ahogy most is, voltak bennük bug-ok, teljesítmény problémák és visszalépések az előző játékaikhoz képest. Nem tudom, ki hogy van vele, de a Star Wars: Knights of the Old Republic-hoz képest, számomra a ME1 bizonyos szempontok alapján, visszalépés. Nemcsak RPG szinten, hanem még játékmenet szempontból is. Gondoljunk csak bele, milyen izgalmasak voltak a mellékes tennivalók... hogy azért példát is hozzak. Mégis az emberek szerették, mert akkor még a média azt tömte a fejünkbe, hogy a BioWare így legenda, meg úgy legenda. Aztán kicsapta a biztosítékot a ME3 befejezése, ami egy komoly tét volt a fejlesztőknek. Hisz iszonyat nagy tábornak kellett megfelelniük és végül belebuktak - ami elsősorban a kiadó hibája volt. Az emberek kezdeti félelmei, ami a ME3 milyensége felé irányultak, végül átcsaptak mély gyűlöletbe a végigjátszás után. Azóta már minden megváltozott, az emberek egyre többen szidják, egyre jobban félnek a készülő játékaiktól, mert aki egyszer csalódik, az bizalmatlan is lesz... és elkezdik szépen nagyítóval keresgélni az adott fejlesztő által készített játékok "hibáit", amit régen lehet leszartak volna a már meglévő bizalom miatt. Nem minden emberre igaz a mondandóm, de ma már a BioWare legendából szinte alig maradt valami és túlságosan durva méreteket öltött. De ott a Bethesda is, ami szintén már megkopott.

Jelenleg, akik eddig még nem hibáztak és nagy nevek, a CD Projekt RED és a Naughty Dog. Ha ezek is egyszer olyat bakiznak, ami komoly háborgást vált ki, utána ha meg gebednek, akkor sem fognak tudni mit kezdeni a komoly rajongói megosztottsággal.

-------

#Mindenki: Köszönöm Mindenkinek a részvételt! Innentől már inkább a másik blogomba fektetném az időmet.
246.
Parázs
#244: Amíg lesznek konzolok, addig ő is itt lesz, max. a neve lesz mindig más.
244.
kopic
Koszi, hogy vegre bannoltatok a stevensan gyereket !
237.
Parázs
#230: Sosem volt még tele a tököd a moderátor szereppel? Mi a tapasztalatod, sok bann után sem kopnak ki a klinikai esetek?
227.
Firsttime
#225: Mert beteg. Három napig vitáztam vele egyszer, hogy SZERINTEM!!!! egy konzolt az exluzivok adnak el inkább. És hogy ilyen téren a box az szar. Neki annyi jött le az egészből, hogy ps fan vagyok, meg én azt állítom, hogy nincs mivel boxon játszani. Aztán később valahol mintha olvastam volna, hogy nincs is boxa. Szóval na. Ennyit erről az "emberről" . Itt is megfejtette, hogy egy hatéves szintjén vagyok. Pedig kettőnk közül nekem van kitöltve az adatlapom a koromrol IS!
220.
Sulejman
Teljesen középszerű a játék.

Ha tényleg annyira jó lenne, mint amennyire Istvánka ajnározza akkor most is játszana vele és nem esszéket írna a védelméről.

Az animációk szintje nem 2017-es szint, de talán 2014-ben is botrányos lett volna.

A párbeszédek egy hányinger. Annyira érződik, hogy a mostani tinisorozatok és sitcomok hangulatvilágát hordozza. Egyszavas, poénos megjegyzések, bekiabálások. Semmi epikuss, fennkölt érzés nincs bennem, csak a fejemet fogom egyes válaszok hallatán.

A harc meg ilyen super máriós ugra-bugra twitch shooter, ráadásul abból a gagyibb verzió. Ha Geasr of Warral akarok játszani akkor azt veszem meg, de ha szerepjátékkal akarok játszani akkor sajnos a MEA sajnos már nem az.

A tápomnak meg semmi baja, semelyik játéknál nem produkált ilyet a gépem csak ennél, egyszerűen egy szarul megírt játék ennyi.
217.
Zoli0507
:D. Kicsi iròniàval èèès.... igen, "beszòlàssal". Emlèkeztek mèg mikor az Uncharted 4 megjelent ès elkezdtek ròla òdàkat zengeni?
Ugye ment a kontra hogy csak azèrt lehet ilyen jò(tèmànàl maradva; ugye az arcjàtèk, grafika...) mert csőjàtèk.
Nos, akinek fasza törtènet, hiteles pàrbeszèdek, arcjàtèkok, illetve a jelenleg legszebb grafikàval, làtvànyvilàggal bìrò openworld jàtèkot szeretne az inàkbb jatszon a Horizonnal. Ezt az Andromedat meg szarja le XD
208.
Firsttime
#207: Hát erre hajazok én is, de van személyes ellenpéldám is. Bloodborne. Videók alapján nem fogott meg annyira. Sem a látvány, sem a játékmenet, aztán valamikor, jóval később megjelenés után megvettem sp-vel együtt, valami ákcsijóban, és láss csodát, mégis megkedveltem. Mondjuk kellett egy két óra hozzá, de aztán egyik kedvencem lett. Szóóóóóóóval nem olyan fekete fehér az egész. Jó persze vannak élesen elkülönülő esetek, mikor videóban látom, hogy a hányásom többre tartom mint azt a játékot amit éppen nézek, mondjuk így vagyok a moba-ákkal. Pl anno hallottam hogy lesz új blizz játék, heroes of the storm, húdejó, szeressük a blizz játékokat, aztán megnéztem, aztán moba, aztán tudtam, hogy nem köll.
207.
_NMI_
#205: Ebbe igazat kell adnom Kispestnek, hogy ha az ember manapság utánanéz valaminek, akkor képes eldönteni, hogy kell e neki az a valami vagy hogy be tudja lőni kb annak a valaminek az értékeit.
Ha nem így lenne, akkor a hírek 100%-nak utána kellene járni minden olvasónak, mert hát ő nem tapasztalta a tömegbalesetet az M7-esen és akkor már véleménye sem lehet, hiszen más tollából tudja azt, amit :D
205.
KőbányaKispest
Megkérdezném az itt okosat osztó, "de nem is játszottál vele" emberkéket, szerintetek, 2017 aprilisában nekem akkor van tájékozódásom egy játékkal kapcsolatban, ha játszok vele?

Annyira szűklátókörűek vagytok bazmeg, a világon nincs. Twitch, tesztek, vlogok, újságok, kommentek, ncore, nem gyerekek? Nem?

Nem 2001 van, hogy el kell mennem az újságárushoz elolvasni a miitomén ki tetszjét, hogy eldüntsem, mit vegyek mit nem. Szerintetek nem olvastam utána, nem néztem több órát twitchen a kedvenc streamjeimiet, hogy eldöntsem, ez kell-e nekem? Angolul, magyarul kinaiul....

Tudom azokat az értékeket, amik NEKEM fontosak, mi kell nekem egy játéktól is mi nem. Nem dobok ki 15 ezer forintot az ablakon, hogy aztán köpködjek. Tudom mit adna nekem ez a csoda. Inkább ráköltöm a kislányomra, vagy eltankolom.

Béke.
198.
AfterLife
#196: ...akik alapból nem finomkodnak***
138.
KőbányaKispest
#137: misiből nem sikerült karaktereket kreálni, annyira hozzá sötétek voltak.

Azért ez elég gáz.
137.
KőbányaKispest
Az a legnagyobb baj ezzel a játékkal, hogy kutyák vannak benne.

Nézzétek meg a trilógiát. Kik benne a szereplők. Merem állitani, egy Liara egymaga többet ér, mint az egész hulladék bagázs.

vagy nézzétek meg a Witchert. Yennefer, Geralt, Triss, Ciri, és még száz szóba lehetne sorolni, kik vannak benne.

Itt senki nincs, aki ENGEM érdekelne annyira is, hogy azt mondjam na de kiváncsi vagyok. 40
134.
_NMI_
Én most kezdtem el, alig 30 perce és szerintem tetszeni fog, de ez majd elválik. Az előzőekkel nem játszottam, bár ezt-azt tudok róluk, de a tudásom a trilógiával kapcsolatban itt ki is merül :D

A kérdésem az volna, hogy a dialógusok közben random feltűnő válaszlehetőségek miért tűnnek el ilyen rohadt gyorsan? Megy a beszélgetés, feltűnik egy lehetőség, de mire észbe kapok, hogy lehet választani, el is tűnik és van hogy elolvasni sincs időm, nem hogy rányomni valamire. A játék sem készít fel erre, mert a dumálások közepette csak úgy megjelenik az opció, nincs előjele :S
Ez így elég béna dolog.
129.
Firsttime
#128: Taskokal annyira nem isnfiglalkozom. Egy kettővel, ami nem tűnik annyira idegesitonek, meg hosszúnak. Mondjuk az eoson biztos nem fogom megkeresni és beszkennelni az összes hullát... Mert hogy egy faviccel éljek, az hulla unalmas... De ilyeneket még beszesz a gyomrom, hogy pl eoson meg kell menteni a buta technikusokat.
128.
AfterLife
#127: A bolygókon levő helyi problémákat úgy értem, hogy ezek olyan küldetések, amik nem TASK jellegűek, hanem amolyan helyi fő küldetések. Külön is vannak téve a sima mellékszálaktól.
127.
AfterLife
#126: Apróbb SPOILER: Ahogy azt a blogban leírtam, ha mindent meg akarsz csinálni, akkor bizony jól kell adagolnod magadnak a fő küldetéseket, a 6 lojalitás küldetést, és azt a pár minőségibb mellékküldetést is... mert különben leülhet a játék hangulata. Eléggé emberfüggő, hogy kinél mennyire válik unalmassá. Összesen 5 bolygó van, amik közül 3 nevezhető nagynak, a többi 2 nem vészesen nagy. Ahogy azt említettem is, komoly gond, hogy nem tudnak egységes hangulatot teremteni, de ilyenkor jut eszembe a ME1, ahol a felfedezés ugyancsak egy (!)opcionális dolog és még ennyire sincs kidolgozva. Itt a ME:A-ban, nem kell túlzottan megerőltetni magad, ha azt szeretnéd, hogy 100%-os élhetőség legyen a bolygókon. Sokszor annyi küldetés van, amitől akár 150% fölé is vihetnéd az élhetőséget, ha lehetne, de nem lehet. Sőt, egy idő után a Nexus szintje sem emelkedik tovább. Én azért javasoltam, hogy elsőre mindent játsszon végig, aki leül elé, mert néha nem is hinnéd, hogy milyen érdekes dologgal egészítik ki a Lore-t. De amúgy a mellékes tennivalók nagy részét ki lehet kerülni, hogy 100%-os élhetőséget kapj. Ott vannak a bolygókon levő helyi problémák megoldása + a Vault kipucolása. Ennyivel már komoly élhetőségi szintet lehet elérni, akár teljeset is.
110.
Mirror
#99: Nem vitatkozni akarok de szerintem számbeli arányokat nézve nem hinném hogy többen lennének ezek nagy része max olyan játékosokból áll akik a játék nagy fanjai és mivel vártak egy ME folytatást és nem azt kaptak ergo hangosan elkezdtek sírni, persze a médiának mindegy hogy negatív vagy pozitív dologról van szó nekik a lapszámot vagy nézettséget tekintve mindkettő eset kedvezően alakítja a bevételeiket.

A Fallout4 kapcsán is ez volt kb. jöttek mindenféle ostoba érvekkel a végeredmény alakulását nem befolyásolta pár "madárka" mára 10millánál is többet eladtak ami a legédesebb bizonyíték arra kik tévedtek oltári nagyot.

Mikor az MEA megjelent én is olvasgattam a negatív vélemányeket és el kell mondjam őszintén elgondolkodtam a vásárláson, de felugrottam a spanomhoz aki elmondta pro és kontra alapon amit gondol a játékról és amit mondott merőben más volt nem tükrözte azt eltúlzott véleményeket így már nem is volt kérdés a vásárlás (pláne 16.000Ftért a zsír új XO-ra).

Hallgathattam volna zokogó zsuzsikákra de akkor egy semmihez sem hasonlítható, izgalmas, felfedezésekkel tarkított kiváló sci-fi kalandról maradok le ami nagy butaság lett volna a eddigi ismeretek tudatában.
99.
AfterLife
#92: Nem hinném, hogy csak röpke pár ezer emberről van szó. Nagyon sokan jól el vannak a játékkal, ez tény, de kevés az olyan, akinek hasonló élményt okozott, mint neked. Még mielőtt itt valaki azon kezd el rugózni, hogy az a bajom, hogy mások nem istenítik, akkor a válaszom: NEM. A baj ott van, hogy akik videókon látták csupán, úgy állították be a ME:A-t, mintha más játékokban, nem lenne hasonló, vagy elmaradottabb megvalósítás. Annyira fel lett fújva minden, hogy mást se lehetett tapasztalni, mint azt, hogy az embereknek sorra megy el a kedve tőle - saját bevallásuk szerint. Olyanoknak is, akik rajongóknak merik vallani magukat. Inkább beállnak a sorba köpködni, mert azt látják, hogy többen fikázzák, mint amennyien játszanak vele, plusz a média is csak a rossz megítélését erősíti tovább... Ha tényleg rajongó vagyok, akkor pláne megadom az esélyt a kedvencemnek, hogy bizonyítson. Aztán lehet, nem fog akkorát ütni, mint szeretném, de legalább elmondhatom magamról, hogy nem szóbeszédekből ismerem a játékot. Az aggodalmam is inkább az EA miatt van, mert ha olyanok, mint amilyennek elképzelem őket, akkor ezek nem azt látják majd, hogy a ME:A-val akkorát hasítottak volna. Persze ez majd attól is függ, hogy (!)hosszútávon, mennyire fog remekelni. Egyelőre úgy tűnik, a kezdeti eladások erősnek bizonyultak, de a többit majd meglátjuk.
92.
Mirror
#90: Szerinted az számít hogy kb.2000 csirke csipog hogy mennyire "rossz" a játék? Ezek fele nem is játszott a MEA-val így véleményük ha lehet ezt annak nevezni kicsit sem mérvadó, mivel milliók hatalmasat szórakoznak a játék közben.

Ignoráld ezeket kis elégedetlenkedőket hiszen azt sem tudják a "játék híján" miről beszélnek lehet túloztam inkább nevezném üres fecsegésnek vagy találóbb ha fröcsögés jelzőt használom.

Az meg hogy csak 40millió volt a MEA erre csak ennyit mondok! Na így kell relatíve kevés pénzből egy kiváló sci-fi rpg-t csinálni GRATULA!
91.
AfterLife
#88: Azt mondtam, ha olyan stílusban fogsz véleményt írni, ahogy abban a kommentedben tetted... de látom nem esett le. Na mindegy, ezt a részét inkább rád hagyom.

"Biztos jó a Horizon is, de az Andomedának csak köszönhet."

Amúgy kíváncsi lennék, hogy a Horizon-t is kijátszottad-e...
89.
ilovenancythompson
#71: Biztos jó a Horizon is, de az Andomedának csak köszönhet. Majd ha játszottál mind a kettővel rájüssz, hogy egy súlycsoiportban sincsenek - Aloyka kishalka.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...