Bevallom férfiasan, eddig nem sok közöm volt a Fallout
világához, holott meg van belőle egy-két rész GOG-on, jószerivel azok, amiket
annó ingyenesen adott az oldal. Egyébként erről annakidején volt is szó az Olcsó Játékok Egyvelege
csoportban. Amikor megkaptam ezeket a kópiákat bele is vágtam…ha jól emlékszem
a Fallout3-ba. De el kell, hogy ismerjem, több óra játék után érdektelenségbe
fulladt nekem. Pedig az elgondolás nagyon tetszik. Maga az, hogy összemossák a „retró-modern”
korszakot. A világban található eszközök nagy része, a békebeli ’50-es évek amerikáját
idézi, ám a fegyverek nagy többségében, és a robotok terén már fellelhetőek
modernnek számító darabok. Mindez megbolondítva az ’50 évek muzsikájával…
Szerintem remek ötlet! Az érdektelenség oka talán abból fakadt nálam, hogy sok
volt a játékban a menj ide, öld meg ezt, vagy hozd el azt küldetés. Bár az is
lehet, hogy csak kevés időt fektettem bele. Hangsúlyozom, ez csak az én
véleményem!
Sajna
pontosan így jártam a Bethesda
Game Studios másik játékával, az általam szintén igen kedvelt, The Elder
Scrolls V: Skyrim alkotásával is! Ami ha jobban megnézzük, mutat
hasonlóságot a Fallout-tal, csak a korszak van egy kicsit máshová téve. Itt is
maga a játék hossza volt elrettentő számomra, pedig a megvalósítás, csakúgy
mint a Fallout esetében remekre sikeredett.
Kezdjük talán a számomra negatív dolgokkal. A játék túl „nagy”! Példának okáért fölvettem egy küldetést, ami a pálya másik végébe szólt - amit nem mellesleg kb 50 perc végigfutni -, de útközben belefutottam legalább 4-5 másik küldetésbe, amiket nem volt szívem otthagyni. Talán a megszerezhető TP, a bezsebelhető jutalom, a rászorulókon való segíteni akarás, vagy csak a kalandvágy miatt, de gyors egymásutánban felkapkodtam 4-5 új küldetést, ami persze a térképen mind más irányban volt található. Szóval homlok egyenest más irányba, mint az eredeti, elvileg fő küldetésem iránya mutatott volna. S persze ha ez nem lenne elég, az új helyszíneken természetesen találhatóak olyan ládák, ajtók, amiket az adott képzettségemmel nem tudok kinyitni. S persze ha elhagyom a helyszínt, főleg ha kis is takarítom, akkor nemigen van kedve az embernek visszamenni. Feltéve, hogy emlékszik még rá, hogy ott volt egy ilyen elzárt dolog. Tudom, tudom, lehet teleportálni is az adott, már fölfedezett helyre, de itt jön egy másik, lehet csak nálam jelentkező probléma, a hosszú töltési idő. Maga a játék, amikor belép az ember szépen, relatíve gyorsan betölt. Sőt, a zárt, kvázi épületekbe is igen gyorsan bedobja az embert. De ha már kifelé jövünk, a nyílt terepre, akkor izzad a vas szépen, igaz, magas beállításokra van téve a grafika, amit szerintem nagy látványromlás nélkül simán rakhatnék alacsonyabb felbontásra is. Jó, tudom, vegyek erősebb konfigot! Megtehetném, de most csak ez van, és mint mondtam, ez az én véleményem, az én „tesztem”! :D
Ha már a grafikai beállításoknál tartunk, akkor talán rá is térhetünk arra, hogy mi tetszik a játékban. Példának okáért a grafika! Nagyon szép, szerintem igényesen kidolgozott darabbal van dolgunk. Persze fellelhetőek benne a szokásos Bethesda hibák, tehát a falba beleolvadó tereptárgyak, a nem mindenhol pontosan illeszkedő dolgok, de ezek csak elenyésző számban vannak jelen. Mesterien van elkészítve a karaktergeneráló rész. Bár mintha azt figyeltem volna meg, hogy hiába állítottam be, hogy főhősünk kissé pufók legyen, amikor a hibernáció után magunkhoz térünk, szerintem soványabbak vagyunk :D De lehet ezt csak beleképzelem :D
A játék hangulata amúgy szerintem rendben van. Remek rész volt például, amikor a ghoul horda beszorított egy sarokba. Gyors váltás „taktikai” nézetre, és elkezdeni osztani a fejeseket. Lévén a ghoul-ok nem tartoznak a legerősebb ellenfelek közé, ám szinte 2-4-nél sosincs kevesebb belőlük :D Szóval igen hangulatos volt, ahogy felpumpálódott az adrenalin, és csak osztja a fejlövéseket az ember, bízva abban, hogy marad elég lőszere, ha több nem, legalább egy, amivel aztán saját magával végez, ha nincs más kiút :D
Egyébként maga a történet is emberközeli. A főhős feleségét a hibernáció során megölik, és csecsemő gyermekét szeme láttára rabolják el, s neki mindezt tehetetlenül kell végignéznie egy hibernációs kamrából. Mi lenne ember közelibb annál, hogy gyermekünk megmentésére indulunk egy ismeretlen világba. De itt is előbukik a már fent említett szerteágazódás, mert hiába van egy fő célunk, azt nem tudjuk azonnal elkezdeni, mert túl „gyengék” vagyunk hozzá...s mert hajt minket a kíváncsiság, hogy mi történhetett a külvilágban, míg mi jégkockát játszottunk a hűtőben! :D Természetesen a játék elején esélyünk sem lenne, hogy célunkhoz érjünk, mert a játék megenne minket reggelire, annyira gyengék vagyunk.
Mint ahogy a fenti sorokból olvashatjátok a játék nem rossz, sőt, kifejezetten jó. De sajnos akarva akaratlanul elfog az az érzés, amiért ezeket a játékokat, Skyrim, Fallout, lehet, soha nem fogom végigjátszani. S ez nem más, mint a magány! Sok olyan küldetés van, ahol nem egyedül harcolunk, de ez mégsem olyan, mintha egy húsvér emberrel osztanánk meg a kalandjainkat. Nincs mellettünk senki olyan, akinek eldicsekedhetünk a begyűjtött ritka dolgokkal, nincs, aki méltassa az újonnan „lekcraftolt” fegyverünket. Természetesen a neten rengeteg fórum van arról, hogy mit, és hogyan érdemes mesterkedni, de ezek mégiscsak személytelen blog-ok, amik csak támpontot adnak, társaságot nem. Mennyire jó lett volna együtt örülni valakivel, hogy túléltük a ghoul horda támadását, kitakarítottuk a kórházat a szupermutánsoktól, leeresztettük a radioaktív vizet a kőfejtőben, kutat állítottunk a velünk egy településen élőknek, elláttuk őket árammal, élelemmel, a biztonság érzetével… De erre maximum most van lehetőségem, leírni nektek, és méltatni a játék nagyszerűségét, és egyben hibáját!
Zárszóként csak egy kérdést fogalmaznék meg! Hány óra játékot fog nekem biztosítani ez a játék, amiben oly sok tartalom van, oly sok a tennivaló, a felfedezésre váró titok és helyszín, s mégis olyan magányos érzést áraszt?
Én a játék miatt (ismerve a korábbi részeket) vettem SSD-t a gépbe, és így szerencsére nem vészes a töltési idő, vagy legalábbis én nem érzem annak, de érdekelne, hogy másoknál mennyi idő veri ki a biztosítékot...
Mellesleg teljesen korrekt kritika, jó ilyeneket is látni. Nem kell mindig az egekbe magasztalni valamit, hogy az személyesnek hasson és itt ez működött. :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.