Előszó

Az elején még nem voltam tevékeny szereplője az oldalnak nem sokat szóltam hozzá posztokhoz stb. De mivel időm engedi, mostanság igyekszem pótolni a lemaradásomat. Főként azt pótolni, amit hogy egy bizonyos játék iránti rajongásomat írásos formában adhassam ki magamból. És egyfajta tiszteletadás Kojima felé, amit remélem az írásommal méltóvá is tudok tenni. Ez az a játék, amit ha anno 2001-ben nem ismerek meg, elsuhanok mellette és nem mutatok érdeklődést iránta elmondhatom, hogy bizony egy hatalmas élménnyel, kalanddal lenne szegényesebb az életem. Ez pedig nem más, mint a Metal Gear.

Ahol minden elkezdődött

Anno 2000-ben  (igen voltam vagy 10-11 éves de nagyon intellektuális elmével bírtam már akkor is :D) sokat jártam egy barátnőmhöz (ez nem olyan barátnő hogy együtt voltunk hanem barát barátnő mert fiatalabb korban még a fiúknak volt ilyen is. Manapság félreértelmezhető a szó jelentése) és mikor egyik nap átmentem akkor egy szürke kis dobozszerű valamit láttam az asztalán TV-re kötve. Ugyebár nálam csak a Nintendo létezett ezért megkérdeztem, hogy mi is akar ez lenni? Elmondta, hogy ez egy valami új masina amit „Playstation”-nek hívnak. Emlékszem éppen az Alien-t tolta rajta igaz hogy fényes nappal volt, de így is paráztam tőle. Akkori szemmel a grafika nagyon brutál volt és egyszerűen valahogy megérintett ez a kis masina. Valahogy éreztem, hogy ez más, mint amivel dolgom volt eddigi gyermeteg életem során. Mivel az ősöknél nem sikerült kisírni az amúgy is borsos árú gépet és hát akkoriban anyagiak terén se lehetett  ilyet megengedni ezért amikor otthon volt a lány mindig átjártam hozzá. Egész napokat eljátszottam és ámultam a kis szürke gép sokoldalúságán és hogy mennyi jó játék van hozzá. Crash Bandicoot, Resident Evil, Tekken és még sorolhatnám. Aztán egyik nap (2001) mikor ismét ott jártam kezem ügyébe akadt egy játék. „Metal Gear Solid” ez állt a borítón. A cím felkeltette az érdeklődésem aztán elkezdtem a játékot. Eleinte nem nagyon értettem és persze ugyebár nem volt annyi angoltudásom hogy felfogjam mi folyik a játékban mi a történet mit miért csinálok. De mégis valahogy megérintett bennem valamit. Valahogy éreztem hogy ez egy olyan játék sőt annál több ami olyan megmagyarázhatatlan érzést keltett bennem hogy nem tudtam szavakba önteni. Aztán megtörtént a csoda és az ősök megajándékoztak a Playstationnal. Volt nagy öröm,azt se tudtam melyik játékot kérjem el (mivel akkoriban gépem nem volt és írni se tudtam át játékot) nagy hirtelen. De aztán eszembe jutott az MGS. Megkértem Laura (így hívták a lányt) apját hogy írja át nekem ezt a csodát. Amikor megkaptam onnantól nem volt megállás. És végre örülhettem hogy a saját szobámban a saját kis masinámon mindenféle kötöttségek nélkül vihetem végig eme játékot. Egy barátom is átjött mindig és meséltem neki hogy ez milyen egy jó játék. Szinte együtt vittük végig. Emlékszem mikor a falat kellett kirobbantani a 2.szinten mennyit agyaltam rajta hogy most hogyan tovább mit is kell csinálni aztán valahogy csak rájöttem és nagy nehezen észrevettem hogy jé itt másabb szinű a fal (hiányos angoltudás nesze neked). Vittem és vittem a gémet, valamit értettem valamit nem de a vége, amikor elindult a stáblista és meghallottam azt a dalt. Azt a szívbemarkoló dalt.

Szó szerint a barátommal együtt könnyeztünk. De nem tudtuk miért. Nem tudtuk akkor még teljesen hogy ki, miért, mit csinált a játékban. Csak éreztük. Éreztük azt a megmagyarázatatlan űrt vagy inkább üzenetet amit játék valaha nekünk sugárzott. Bár akkoriban az üzenet ennyi volt számomra: "Ez valami hihetetlen játék!" mára tudom ennél jóval több.Akkor mondtam magamban hogy játék nem tudott még nem hogy ilyen érzelmeket kiváltani de semmilyeneket se. Jó az más mikor mérgelődik az ember, hogy megint meghaltam stb. Ilyen érzelmekre gondolok. Az együttérzésre. Okés hogy csak egy játék, de mégis úgy éreztük a dolgokat, mitha hús vér emberek lettek volna, mintha megtörtént események lettek volna a játékban. Akkor kapott el engem igazán a játék és éreztem, hogy az életem része lesz. Aztán jött a többi rész, de részletesebben a következő irásaimban.

A Játék atyja

A játékot Hideo Kojima ihlette. Született 1963-ban Tokióban. Kis korától kezdve sokat költözött a szüleivel. Testvére nem volt és ezzel együtt járt hogy amolyan „egyke” gyerek volt. Mikor hazaért mindig magáról kellett gondoskodnia. Ez az élmény a mai napig hatással van rá: „Minden alkalommal, amikor hotelben tartózkodom, ahogy belépek a szobába, első dolgom, hogy bekapcsolom a televíziót, hogy boldoguljak a magánnyal” Eredetileg grafikus vagy illusztrátor szeretett volna lenni, ám a japán társadalom szociális normái, mi szerint jobb biztonságban lenni egy jól fizető állásban, illetve művész nagybácsija, aki állandó anyagi nehézségekkel küzdött, gyakran elbátortalanították. Később rövid novellákat írt és küldött különböző japán magazinoknak, de írásai soha nem jelentek meg. Történetei gyakran 400 oldal hosszúak voltak, míg a magazinok 100 oldalas írásokat vártak. Végül, inkább a filmek felé fordult egy barátjával, akinek egy 8mm.es kamerája volt. Kiskorában, állandóan filmet nézett a szüleivel, majd később, mikor közgazdaságtant tanult az egyetemen, azon kapta magát, hogy egyre több időt tölt videojátékokkal főleg Famicom-on. Kojimának eredetileg filmes ambíciói voltak, de aztán meglepő fordulatot tett azon bejelentése, hogy a videojáték iparban próbálná ki magát. Kojima első csatlakozási kísérlete a videojáték iparhoz nem övezte fényes siker. Játékötleteit sorra elutasították, de ő nem adta fel. 1986-ban aztán megtört a jég a Konami videojáték kiadó MSX otthoni számítógép divíziójához került tervezőként. Eleinte csalódott volt ezzel a megbízatással, és inkább a Nintendo Entertainment System-en és árkád játékokon szeretett volna dolgozni, mert úgy érezte a rendszer színpalettája túlkorlátozott. A Konaminál töltött első éveiben Kodzsima ötleteit gyakran elutasították, valamint állandóan letorkolták programozói hiányosságai miatt elkövetett hibáiért. Egy időben el akarta hagyni a céget, de végül kitartott. Kodzsimára megbízták hogy vegye át egy kollégájától a Metal Gear projektet. Japánban és Európa néhány részén 1987-ben jelent meg, MSX2 platformra. Ez a játék volt az egyik első példa a lopakodós játékokra, ahol a játékmenet a nyílt harc helyett a lopakodást részesítette előnyben. A játék Nintendo-ra is elkészült, ám Kodzsimát kihagyták a fejlesztésből, aki nyíltan kritizált néhány változtatást az eredetihez képest. Kojimának persze nem csak a Metal Gearokat köszönhetjük. Olyan játékokat is készített mint pl a Snatcher,Policenauts vagy a Zone Of Enders sorozat. A 90-es években mivel a Metal Gear nagy sikert aratott köszönhető ez annak hogy a Konami nem kötötte meg Kojima kezét és még maga Kojima sem hitte hogy sikeres lehet a játék. De mivel senki sem szólt bele hogy miként készíti a játékot ennek köszönhetően jött a siker. Tehát a 90-es években. a Konami úgy döntött folytatást készít a játéknak Kodzsima nélkül, a címe Snake’s Revenge volt. Kodzsima hazafelé, egy vonaton találkozott a játékot fejlesztő csapat egyik tagjával, aki azt kérdezte tőle nem csinálna egy „igazi” folytatást a játéknak. Ennek eredményeképp, Kodzsima belefogott a tervezésbe, melynek a Metal Gear 2: Solid Snake címet adta. Csak Japánban jelent meg MSX2 rendszerre,és ez volt az utolsó játék, amiben producerként dolgozott ezen a platformon. A Metal Gear Solid (MGS) 1998-as megjelenésével nemzetközi hírességgé vált a videojáték médiában. Az MGS volt az első az első a szériában, mely három dimenziós grafikával és szinkronnal rendelkezett, sokkal filmszerűbb élményt nyújtva ezáltal, mint az eddigi részek. Nagy elismertségének oka volt továbbá remek története, mely olyan témákat boncolgat, mint a nukleáris fegyverek terjedése, és a géntechnológia, a karakterei és játékmenete kidolgozottsága miatt.

Folyt Köv…