Rögtön leszögezném, tisztában vagyok vele, hogy a Gamekapocs már tesztelte ezt a játékot, éppen emiatt nem térnék ki a történetre, vagy alapvető tényekre, amik egy tesztben kötelezően említendőek lennének, az általam tapasztalt érzéseket szeretném összegezni a programmal kapcsolatban.
A játékot ugyebár a Criterion fejlesztette, ami bizakodásra adna okot, de a Burnout szériát megalkotó csapat egy igencsak középszerűnek mondható fps-t dobott piacra cirka 6 éve, amivel nem is lenne semmi problémám, ha nem úgy emlegetnék, mint a PS2 legjobb fps-e(MEG HA NEM VETTEM VOLNA MEG DRÁGA PÍNZÉR'). Az állítás, hogy ez a játék a legjobb fps az előző generációs Sony masinára légbölkapott, és egy hatalmas átverés.. Az hogy rombolható a környezet(hozzáteszem csak mérsékelt formában az), és hogy szép grafikát sikerült kihozni a programból nem feledteti a C kategóriás történetet, amitől valószínűleg már 2006-ban is torkig lettem volna, a gagyi játékmenetet, ami semmi értelmet nem vonultat fel, az irreális hp-val rendelkező ellenfeleket, és a gagyin elénk biggyesztett másodlagos feladatokat. Mégis ki hiszi el, hogy egy fontos tervet, vagy akár egy komolyabb tervrajzot egy útszéli bódéban találunk körülbelül wc papírnak használva a terroristák által? Visszatérve a játékmenetre, csak annyit mondanék, hogy nem ebben a játékban, de az Uncharted-ben nem nézem jó szemmel azt, hogy úgy és olyan létszámban törnek ránk az enemy-k, mintha az amerikai elnök felesége meghágása után elloptuk volna a reggelijét, kávéját, és a fehér ház gyepére szarván felrobbantottuk volna mondjuk a Pentagont. Az USA csak a katonai létszámuk miatt lett példa: kurva sokan rontanak ránk, folyamatosan és ami a legbosszantóbb irreálisan. Ez olyan nyalánkságokkal van kombinálva, mint hogy kipucoltál mondjuk egy egész raktárépületet, meg a környező részét, erre elindulnak befelé onnan a rosszarcúak ahonnan ezen tetted előtt elindultál, és mikor őket is kinyírtad megint elkezdenek özönleni.. Na és vajon honnan kezdenek el özönleni? Hát persze, hogy arról a részről, amit az imént letudtál és elfelejtettél. Mennyire életszerű és fair dolog, nemde? Az olyan apróságokon, mint a bazookás arcok akik egyetlen egy gyalogosra kilőnek körülbelül egy havi magyarországi költségvetést már nem is csodálkozok. Hagy lőjje ha van neki, nem? Valahogy ezek a dolgok nekem mindig annyira keresztbe tesznek beleélés szempontjából, hogy az elképesztő. A szkriptelt robbanások az előbb említett bazookások kilövésénél természetesen kötelezőek. A játék elején még úgy voltam vele, hogy biztos jó lesz egy idő után, ha mindenhol zsírnak titulálják, de az ember szembesülvén azzal, hogy minden további nélkül elrontanak egy jónak ígérkező missziót belefárad a játékba. Vannak olyan szintek ugyanis ahol azt gondolná az egyszeri gémer, hogy itt lehet kicsit lopakodni, de hamar elénk vágja a játék azt a felismerést, hogy itt bizony mindenki mindent észrevesz, hiába van hangtompító a pisztolyodon. Természetesen vannak hangulatos részei a játéknak, például az elején szereplő havas pálya telitalálat volt. Amíg nem kellet szétcsapni itt is egy egész gyártelepet, egész Metal Gear szerű hangulata volt a cuccnak. Lehet velem van a baj, de nekem ez a 'titkosszolgálatoshűdekeménycsávóvagyok' egy kis 'terroristákatotthonrajtaütésszerűenlemészárolni'-val meghintve sose volt befutó, főleg nem ilyen kivitelezésben.
Ha meg kellene említenem egy érdekes játékot az FPS kategóriában, a Killzone-ban volt fantázia, érdekes ellenfelek, érdekes felállás, kitalált, de mégis érdekes világot hatott át hihetetlen jó hangulat, játékélmény. Éppen emiatt semmiképp sem nevezném a Black-et a legjobb fps-nek a Playstation 2 rendszerére megálmodva.
A killzone viszont kuka kategória volt nekem, nem tudtam megszeretni.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.