Mass Effect

Nagyon szeretem a Mass Effect sorozatot. Rengeteg alkalommal játszottam végig az első 2 részt. Most, hogy a 3. magyarítása ( imádom mikor magyarosításokat írnak :). A kedvenc válaszomat egy fórumon olvastam: "A magyarítás az, mikor a játékot magyarul élvezheted. A magyarosítás viszont az, mikor gulyást főzöl belőle és ostorral csattintgatsz ) is elkészült eldöntöttem, hogy a legelejétől végigjátszom mind 3 részt, hogy teljes legyen a világmegváltó életérzés.

Első találkozásom a játékkal nem volt valami fényes. A fellegvárban meguntam a rohangálást, és abbahagytam a játékot. Ugyanezt megtettem pár héttel később. Viszont annyian mondták, hogy engedjem kibontakozni a játékot, megéri. Adtam neki még egy esélyt, és hát ugye, 3 a magyar igazság. Órákkal később álltam csak fel a gép elöl. Teljesen magával ragadott a játék.



Egy hihetetlenül jó történettel megáldott szerepjáték. Nem is kívánhatnék ennél többet. Gyűjthető fegyverek és páncélok, módosítók, tapasztalati pontosztás, választható karakter osztályok. Jól működő harcrendszer. Ha akarjuk lépéséről lépésre játszhatjuk végig a csatákat, vagy gyorsgombokra helyezve a képességeket, pillanatról pillanatra küzdve a túlélésért. A képességeinket jól kombinálva gyakorlatilag egy megállíthatatlan egyszemélyes hadsereggé válunk a játék végére.

A döntéseinknek igen fontos szerepe van a játékban. Tulajdonképpen két féle szituáció szerepel a részekben. Ami az adott részre van csak hatással, és ami a komplett trilógiára. Érdemes hát elgondolkodnunk mikor is engedünk utat lényünk nyughatatlan vérszomjas részének. Szerencsére a játék támogatja a játékost, hogy világossá tegye a válaszok következményeit. Kék illetve piros betűkkel jelennek meg a "példakép" és "renegát" cselekedetek. Ezek természetesen felhalmozódnak. Ha végig a példakép utat követtük korlátozva lesz, mikor hozhatunk renegát döntéseket, és fordítva.

A karakter osztályok szerencsére igen változatosak. 6 teljesen különböző stílust képviselnek, és más más játékélményt nyújtanak.

A katona képzett az összes fegyver használatában és hordhat nehéz páncélokat. Viszont az egyetlen egy kaszt aminek nincs spéci képessége, ugyanakkor annyi pajzsa van, hogy az ágyú is alig tesz benne kárt.

A biotikus fegyverzete a pisztolyra korlátozódik, de nem is kell neki ennél több. Implantátumok segítségével a poklot képes az ellenségre szabadítani. Kilebegteti az ellenséget a fedezék mögül, majd egy másik képessége letaszítja a platformról.

A Mérnök képes felülírni az ellenség mechjeit és gépeit. Irgalmatlan mértképen képes páncélt generálni. Egy pillanatnyi szünet kell és újra teljes minden pajzsa. Elég kellemetlen, ha rögzített gépágyú hirtelen arra mosolyog, aki telepítette.

A harci biotikus (későbbi részekben Élharcos) ötvözi a katona és a biotikus tulajdonságait. Erősebb páncélzata van, és jártas a puska használatában. Minél közelebb van az ellenséghez annál veszélyesebb. (Személy szerint ez a kedvenc kasztom. Ha ráérzünk, hihetetlen pusztítást lehet vele véghezvinni.)

Az őrszem gyakorlatilag a játék mozgó erődítménye. Két képessége is csökkenti a beérkező sebzést és erősíti a pajzsait. Miközben épp (majdnem) hallhatatlan vidáman dobálja szét az ellenséget, vagy rázza őket halálra.

A beszivárgó leginkább azoknak való, akik szépen messziről szeretik elintézni az ellenséget, még mielőtt az egyáltalán kapcsolna. A mesterlövész puskával a magas szintű beszivárgó gyakorlatilag egy hajót is kilő 1-2 lövésből.

A játék kellően változatos. Szerencsére nyoma sincs a "gyere és lőjél, meg lőjél még, aztán lőjél még egy keveset." típusú küldetéseknek. Mindegyik szépen kidolgozott, változatos, kellően egyedi és ami a legfontosabb tovább erősíti a világ atmoszféráját. Mindig megtudunk valami újat, és ezzel még közelebb kerülünk ahhoz, hogy úgy érezzük, tényleg mi magunk iparkodunk a világ megmentésén.



Olyan monumentális az egész, mégis teljesen életszerű. Nincsenek benn varázslatos fordulatok, meseszerű szerencsék. Sok esetben ültem a körmömet rágva, hogy na, most melyiket válasszam, mivel hiába tűnik a döntési rendszer fekete-fehérnek távolról sem az. Idővel a jó-rossz fogalma teljesen összemosódik, és már nem tudni kiben lehet bízni. De ne rohanjunk ennyire előre.

Akinek eddig kimaradt volna, ajánlom, hogy tegyen egy próbát. Ha szereti a szerepjátékokat, nem fog csalódni. És ugyanazt tanácsolom mindenkinek, amit anno nekem mondtak. Mindenki adjon neki egy esélyt, és ne adja fel az első fél óra után.

Ez az első része egy remek játéknak. Körbevezet bennünket a világban, és felkészít arra mi is vár ránk a továbbiakban, hiszen a történet csak most kezdődik...

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.


Free Hit Counter