Most bizonyára eme írásommal egy réteget fogok megszólítani akik kedvelik ezt a műfajt, de azért a főtéma, hogy miért is "korcsosul" el ez a játék piac az mindenkit érinthet.
Az egyik szívemcsücske kategória a játékok terén a kalandjátékok és a point 'n click kalandjátékok. Ám évek óta azt kell érezniük a hozzám hasonló embereknek, hogy egyre inkább nagy visszaesés mutatkozik e téren és főleg a fejtörők minősége kezd egyre gyengébb színvonalú lenni. Eme írásommal ezt a témát szeretném boncolgatni kicsit visszatekinteni a hőskorba és a mai napjainkra
Az igazi hőskor volt mikor a LucasArts elkezdte gyártogatni a maga kis point 'n click játékait nem kevés nagy nevet köszönhetünk nekik..olyanokat , mint a The Secret of Monkey Island sorozat, Grim Fandango vagy éppen a Full Throttle azt hiszem senkinek sem kell bemutatni ezeket a játékokat a stílus iránt rajongó embereknek meg főleg nem. Igazából ezeknek a játékoknak az egyszerűségében rejlett az ereje csak simán "kattingattunk" innen is jött a stílus neve point 'n click...
Teljesen ráálltam erre a vonalra és tetszett benne, hogy tárgyakat kell összeszednünk, kombinálgatni őket és a legfontosabb, hogy gondolkodni kellett a játékokban! Majd jöttek Lara Kalandjai tetszett, hogy nem egy fejtörővel akár napokig is ellehetett szórakozgatni mire kisilabizálta az ember.."mit merre meg hogyan". Aztán ott volt a Myst sorozat ott megint ellehetett lenni és töprengeni magunkban az adott szigeten vagy helyiségekben vajon mit is akartak itt a készítők???
Igen valahogy szerintem az első gond az, hogy a mai fiatalság már nem szeret illetve csak egy bizonyos része szeret gondolkodni és egyik oknak ezt tartom, hogy a játékok lelettek úgymond butítva az ő szintjükre.
Másik ok, hogy jóval pörgősebb a világ napjainkban, mint az én fiatalkoromban akkor nem volt ennyi minden ami lekötötte volna az embert, kimentünk rúgni a bőrt vagy kosarazni lógni a téren és akinek volt gépe ott játszottunk azzal az 1-2 játékkal amit sikerült kínkeservesen beszerezni valakinek...(de hozzá tenném jobb is volt akkor felnőni, mert megtanultuk, hogy mi a tisztelet és, hogy bármi lehet érték) így tiszteltük azt a pár játékot ami eljutott hozzánk. Ma amikor minden percbe jelenik meg valami és megjelenés elött már ott is virít a gépünkön sajnos már nincs is értéke szinte semminek..hisz úgyis jön egy jobb egy szebb 1-2 napon belül.
Szóval ezt a felpörgött világot és a fiatalok hozzáállását tartom első két tényezőnek ami miatt nem jelennek meg vagy nagyon ritkán nehéz fejtörős játékok. Nem mondom mamár nekem se lenne időm egy 100+ órás játékot végigvinni, de én már nem is tini vagyok aki ráér mindenre :D de úgy vettem észre a mai játékok azért ilyen rövidek, mert egyszerűen ezt is a mai fiatalok agyszintjéhez mérik...jólvan ezt még elbírja pistike agy kapacítása 3-4 órás game azt vagy megérti mit játszott vagy sem.
Most a kis kitérő után térjünk vissza újra a régi szép időkre.Pár cím amit érdemes pótolni azoknak akik nem vagy nem annyira ismerik ezt a területet. Volt az Alone in the Dark sorozat ami a 4. részig tökéletes kis kalandjáték volt horror beütéssel, majd igen az 5. részt úgy ahogy kell elcseszték, mert miért ne ugye? Másik kedvenc sorozatom a Black Mirror ezt a kalandjátékot mindenkinek ajánlom nagyszerű történet / fejtörők az első rész szerintem minden idők legjobb kalandjátéka! szóval nem kis név ebben a stílusban bár sokan nem ismerik sajnos. vagy említhetném a Sanitarium-ot is amaga kis "beteg" hangulatával. Nyomozgatós sorozatnak pedig ott volt Sherlock Holmes az utolsó rész nem is lett rossz valljuk be csakhogy pozitívumot is említsek a nemrégiben megjelent hasonszőrű játékokról. A Syberia szintén idesorolható ami nagyon megható történettel bír és itt is csak kell gondolkodnunk nem is egyszer a végén emlékszem annyira meghatódtam, hogy még meg is könnyeztem :D ezvan elérzékenyültem. Apropó készül a harmadik rész dehogy mikor lesz belőle valami azt kitudja. Említhetném még az egyediségével kitűnő Neverhood-ot vagy a nemrég megjelent L.A.Noire-t szintén napjaink egyik pozitívumaként.
Nemtudom kihogy van vele, de én ebből a szempontból Mazo vagyok legyen minnél nehezebb fejtörő egy játékban annál jobban szeretem. Az Omega Stone ebből a szempontból az egyik kedvencem volt ugyanis szerintem mai napig az egyik puzzle-ról a játékban az egész interneten nem lelhető fel megoldás!!! én megoldottam :D
Ez lett volna egy ilyen kis ajánló plusz elmélkedés kombója amivel nem azt akartam elérni, hogy a mai gyerekek igenis hülyék csak a gyártók nézik azoknak az embereket sajnos! Az a baj, hogy nagy költségvetésű játékot nemigen merne bevállani senkisem hisz valószínű nem lenne akkor igény rá, mint a COD 20.-ik részére vagy a Crysis féle über grafika mellett sem rúghatna labdába napjainkba (pedig dehogynem!) Legyen ez a zárszó.
Szép Napot.: DarkLord
Hát sajnos már tényleg kihalóban van az egész HC réteg...
Én az UC-t szeretem. Bár az kevésbé tartozik bele, inkább valami hibrid.
Grat, jo kis blog, es nem kicsit eszembe jutatta a regi szep oskort ;)
#3. Lacek896 igen gyakorlatilag bármire rá lehetett volna húzni tényleg, de én most ezt a kategóriát emeltem ki.
#4. Espio.: igen a nyelv tudás felett el is siklottam, mert azt olyan természetesnek vettem, de valóban igaz... de azért szerintem ez oda vissza játék a kiadók és a mai fiatalság között, a kiadók tudják erre van igény és ezt csináljuk.
Azért biztos lesz még mivel játszani e téren hisz a következő Sherlock sem tűnik rossznak és ez a Murdered: Soul Suspect is valami nyomozgatós móka lesz elvileg ami nekem egyenlőre nagyon is tetszik.
A kalandjátékok haldoklásának egyik főbb oka a mai fiatalabb generációk kudarckerülése. Miért játszunk egy játékkal? Hogy legyen sikerélményünk! Na, de egy kalandjátéknál egyetlen sikerélmény megszerzéséhez néha órákat kell szenvednünk. A Myst szériánál (amik talán a világ legnehezebb kalandjátékai) nálam volt, hogy napokba telt egy kornak a végigjátszása. De ha pl. egy Serious Sammel tolja a gyerkőc, ott percenként sikerélmények százaiban részesül az ellenséges horda minden egyes tagjának lemészárlásával.
A másik szempont a koncentráció, a rengeteg olvasnivaló és a nyelvtudás hiánya. Egy kalandjáték alapvetően uncsi, de két dolog kell ahhoz, hogy borzongatóan élvezhető legyen tartalmilag. Egyrészt eredeti, fordulatos és izgalmas történet, másrészt olyan, amivel szimpatizálunk, amibe bele tudjuk élni magunkat. A Black Mirror trilógia pl. a számomra egyik legkedvesebb történettípust dolgozta fel, ezért szinte egyhuzamban toltam végig a sorozatot. Mint írtam, ha az ember nem szeret olvasni, vagy nem rendelkezik egy erős haladó angol nyelvtudással, akkor nem fogja, illetve nem tudja elolvasni a dialógusokat, és ezzel megérteni a történetet, ami ugye szíve-lelke és mozgatórugója a p&c game-eknek.
Nem hiszem azt, hogy a mai generációk kevésbé szeretnek gondolkodni, sokkal inkább úgy gondolom, másfajta közegekben használják fel az agyukat. A mai játékfejlesztők egyre primitívebb, tartalmatlanabb és lebutítottabb játékokat dobnak piacra, mert azt hiszik, ez kell a népnek. Pedig valójában pont ezzel generálják ezt a jelenséget. Egy minőségi FPS-nél is rengeteget használjuk az agyunkat. Kiismerjük az AI-t, a többi player stílusát, elemezzük a környezetet és a számunkra legoptimálisabb felhasználási lehetőségeit, stratégiákat ötlünk ki, stb.
A lényeg, hogy minél elérhetőbb és megközelíthetőbb formában tálaljuk a gondolkodtató feladványokat. Remek példa erre a Portal, aminek a végigjátszásához nem kell agysebésznek lenni, de egy hozzám hasonló kalandjáték-veteránt is sokszor leállított jó időre gondolkodni. Látható is, mekkora sikere lett.
Szerintem nem ért véget a kalandjátékok kora, csak nem nagyon van olyan vállalkozókedvű fejlesztőbanda, aki a mai korunk elvárásainak és igényeinek megfelelően megalkotna egy új hibrid-stílusú mérföldkövet, vagy egyszerűen csak továbbfejlesztené, megújítaná a klasszikus stílust egy, a napjainkban is fogyasztható kiszerelés formájában.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.