Dentorel

Dentorel

Rise Of The Tomb Raider: 20 Year Celebration teszt

Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki sokszor azon kapja magát, hogy eszébe jut egy bizonyos dolog kapcsán, hogy milyen gyorsan telik az idő. Nem csak a percek, órák, napok röpülnek el a fejünk felett gyorsan, hanem bizony a hetek, hónapok, s legvégül az évek is. Olykor azért az embert ilyenkor elkapja erősen a nosztalgiai érzés. A nosztalgiafaktor akkor is erős tud lenni, ha az adott helyzetet nem éltük át mi magunk. Ám amikor mi is részesei voltunk a nosztalgiafaktor előidéző dolognak, akkor tudjuk aztán igazán átérezni milyen gyorsan is repül az idő.
Tomb Raider-franchise, ha élő személy volna bizony jogilag már két éve “felnőttnek” számítana, de idén a huszadik életévébe lépett. Egy ember életében is elég jelentős tud lenni ez a szám, de egy vizuális tartalomnál nagyon nagy dolognak számít, hiszen kevés olyan alkotás létezik, amely azzal büszkélkedhet, hogy ennyi idő elteltével is a köztudatban tudott maradni. Arról nem is beszélve, hogy a kalandszéria milyen utat is járt be eddig.

Mindenképpen elismerésre méltó az, ami a franchise-zal történt ez idő alatt. Lara Croft kalandjai 1996-ban a Core Design “műhelyében” született, s az Eidos égisze alatt látott napvilágot. Szinte azonnal a csúcsról indult. Hatalmas rajongótábort szerzett magának, melynek egyenes következménye volt, hogy a sorozat a 2000-ig minden évben jelentkezett egy új epizóddal, illetve ahhoz egy kiegészítő résszel. Az évenkénti megjelenésnek köszönhetően nem is csoda, hogy a széria fénye megkopott, hiszen jelentős újdonságokkal grafikailag, s játékmenetileg sem tudott újat felmutatni a rajongóknak, illetve a hétköznapi játékosoknak. Majd következett három teljes év, melynek időtartama alatt megszületett a legmegosztóbb hatodik rész, mely ugyan sok rajongónál kultikus státuszba emelkedett, de sok játékosnak nem volt több, mint egy törött vizuális ereklye. Hiába az új grafikus motor, hiába a megújult játékmenet, ha szinte minden varázst elvesztett, ami naggyá tette a játékot. Jómagam csak más emberek tapasztalatai alapján, illetve jó pár videómegosztó portál tartalmából tudom, hogy a megjelenéskor milyen sok problémával rendelkezett a hatodik rész, melyet én már akkor tudtam magamévá, amikor már kapott jó pár virtuális sebtapaszt. Azonban tény, hogy eme rész volt az első, ami ténylegesen elhasalt sokaknál.
A fenti bukásnak köszönhető, hogy a Core Design megszűnt létezni, illetve a széria a Crystal Dinamics keze alatt ünnepelhette a tizedik, s idén a huszadik születésnapját. Mindezt úgy, hogy a széria immáron harmadjára kapott egy erőteljes újraindítást. 2003-ban, 2006-ban, majd pedig 2013-ban. Szerencsére az utóbbi kettő sikernek bizonyult.

A sorozat sok rajongót elvesztett, s talán még többet sikerült szereznie. Tény, hogy a Tomb Raider szinte csak árnyékában hasonlít már egykori mivoltára, hiszen mára inkább az akció került előtérbe, mint a felfedezés lehetősége. Részben örültem, hogy a régi epizódok idegőrlő nehézsége valamelyest csökkent, hiszen nálam fő cél a szórakozás, s nem az idegeim húrjai mentális gitár alkatrészként funkcionalitása. De persze megértem a klasszikus epizód rajongóit, akik minden egyes új részben keresik a régiket, s várják, hogy jöjjön egy újabb, amely ismét elvarázsolja őket. A tizedik évforduló alkalmából született meg a Tomb Raider Anniversary, amely nem volt más, mint a klasszikus, s mindent elindító első rész újragondolt változatát jelentette az akkori évnek megfelelő grafikával, s játékmenettel. Szinte több, mint tökéletes volt, s kevés olyan játékos volt, akinek nem jött be. Kérdés volt persze, hogy mi lesz akkor, amikor a sorozat majd a huszadik évfordulóját fogja ünnepelni.
Tippre mindenki a második rész újragondolt változatát várta, de helyette a tavaly megjelent Rise Of The Tomb Raider feltuningolt kiadványa érkezett, mely a Rise Of The Tomb Raider: 20 Year Celebration nevet kapta.

Az, hogy a szóban forgó epizód nem egyszerre jelent meg minden platformra sok játékosnál kiverte a biztosítékot egy évvel ezelőtt. Hiszen először Xbox One, és Xbox 360 volt az a platform, amin megjelent. Ezután következett a PC, majd pedig utoljára a Playstation 4. Hogy kik is jártak a legjobban? Talán az utóbbi tulajok, hiszen a 20 Year Celebration kiadvány tartalmazza az eddig összes megjelent DLC-t, extra tartalmat, s mindezek mellé még jó pár pluszt is kaptak a játékosok. Árban mindenképp, hiszen aki a megjelenés napján megvette valamelyik platformra az alapjátékot, akkor a kiegészítőket, kiegészítő tartalmakat külön kellett megvásárolnia. Ahogyan számoltam, hogy az, aki mindent megvásárolt külön, vagy vásárolt Season Pass-t, annak bőven benne lehet a játék 20-23 ezer forintjába, míg a Sony új generációs konzoljára már 15 ezerért lehet kapni ezt a kiadványt, ami tartalmaz mindent. Aki eddig rendelkezett az alapjátékkal az sem maradt ki a mókából, hiszen a Microsoft konzoljára megvásárolhatóak a külön tartalmak, illetve a PC tulajdonosok egy 20 Year Celebration Pack névre keresztelt csomag megvásárlása esetén minden tartalomhoz hozzájuthatnak.

Nagyjából 3000-3500 forintért (napi euro árfolyam függvényében) lehet “fejleszteni” az alapjátékot. Kérdés persze az, hogy kinek éri meg. Rajongóként részemről egyértelmű volt a vásárlás, ha ésszerű határokon belül mozog. Véleményem szerint kissé visszás érzést kelt bennem, hogy mennyi letölthető tartalmat kapott az alapjáték lassan egy év alatt, mely tényleg fantasztikussá teszi. Ámbár mégis ott van bennem, hogy mennyire jobb lett volna, ha mindezt egyben kapjuk, mint ha minden második hónapban érkezik valami, ami többet ad a játékhoz, de csak akkor, ha külön megvásároljuk őket.
Az alapjátékot azt hiszem nem kell bemutatnom, hiszen először az Xbox 360-as változatot volt szerencsém kipróbálni, majd pedig végül maradt a PC változat, mely azóta is a birtokomban van. Utóbbihoz vásároltam meg a fent megnevezett csomagot. Egy év alatt pedig bárki kipróbálhatta, vagy pedig olvashatott, láthatott róla sok mindent. A játék valóban fantasztikusra sikeredett, s az utóbbi platformon lévő stabilitási problémák többsége is megoldásra került. Ráadásul ebben a hónapban ismét kaptunk mellé két virtuális sebtapaszt, s most már jelentősen stabilan fut szinte minden konfiguráción.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor komolyabban nem foglalkoztam azzal, hogy nem lesz meg számomra minden tartalom a játékhoz, hiszen nem tartottam fontosnak, hogy pár száz forintért több kinézetet tudjak vásárolni. Az sem mozgatott, hogy birtokoljam azt a kiegészítőt, ami csak annyit ad a játékhoz, hogy hősnőnknek aludnia, ennie is kell majd, s ha erről nem gondoskodunk feldobja a talpát.
Ellenben a Blood Ties névre keresztelt kiegészítő már annál inkább. A játékokból már jócskán kiderült, hogy Lara Croft nem az a személy, aki a legtöbb idejét otthon tölti. Ennek ellenére mindenki tisztában volt vele, hogy van egy hatalmas nagy birtoka, amin még hatalmasabb háza helyezkedik el. Ez a helyszín többször belekerült a játékokba, mint a történettől elkülönülő tesztpálya. A Core Design és a Crystal Dinamics is többször megalkotta, ámbár mindkét fejlesztőcsapat egy idő után kihagyta az újabb játékokból. A játékosok többször jelezték, hogy örülnének, ha újra bekerülne a játékba játszható formában, s az utolsó frissítéssel ez a kívánsága sokaknak teljesült, hiszen két új küldetés kapott helyett, melynek helyszíne a Croft Manor.

Bevallom engem annyira nem vett le a lábamról először. Reméltem, hogy hasonló stílusban jelenik meg majd, mint ahogyan az előző epizódokban megismertem, de azt kell mondanom, hogy így sem okozott csalódást, s akadtak olyan pontjai az adott résznek, ami kifejezetten tetszett, s tényleg nosztalgikus hangulattal töltött el.
Ugyan a főszálhoz nem igazán kapcsolódik a Croft birtok, hogy amennyiben teljesítettük, vagy teljesítés alatt áll a fő történeti mód, akkor nem kell várnunk, hogy magasabb lesz a teljesítési százalék. A birtokon való bolyongás a megszokott akcióhoz képest sokkal, de sokkal lassabb lett. A birtok elvesztette korábbi tesztpálya jellegét, s kapott egy történet orientált, de teljesen a felfedezésre irányuló tulajdonságot. Azt kell mondanom, hogy aki azt hitte, hogy több órányi extrát kap majd azt el kell szomorítanom. Ha mindent fel akarunk tárni, s fel akarunk fedezni akkor bizony talán lehet másfél óra, de aki csak arra hajt, hogy ezt a kis mellékágat végigvigye annak szembe kell néznie azzal, hogy bizony ezt kevesebb, mint egy óra alatt magáévá tudja tenni szinte mindenki.

Itt nincsenek harcok, nincsenek veszélyek, s nem tudunk meghalni. Nagybácsikánk mindenképp igényt tartana a birtokra, s a mi feladatunk, hogy a birtokon való bóklászás közben megtaláljuk az iratokat, melynek köszönhetően bebizonyíthatjuk, hogy mi vagyunk a jogszerinti örökösök. Némi csalódás persze, hogy a birtokot csak belülről járhatjuk be, így például a kertben nem tehetünk sétát, nem nézhetjük meg valójában mekkora is a mi kis otthonunk. Bizonyos dolgokra persze nem kapunk magyarázatot. Olyanokra gondolok, mint hogy a Croft birtok miért is van olyan elhanyagolt állapotban, mint amilyenben meglátjuk.
Ami egyébként roppant érdekes volt számomra, hogy a mozgás funkciók kimerültek a sétában. Minden bizonnyal azért csak ez a fajta mozgást kaptuk, mert ha fő játékbeli sebességet kaptuk volna meg talán fél óra alatt kivégezhető lett volna ez a kiegészítő. Bevallom őszintén, hogy először féltem tőle, hogy untatni fog, hiszen mielőtt birtokomba került volna a Blood Ties már olvastam róla teszteket, s tartottam tőle. Szerencsére ebből a szempontból némileg pozitív csalódás volt, hiszen sok mindent belepakoltak, ami a régi motorosoknak igazi nosztalgiafaktort hozhat el. Ebből fakadóan sok olyan dologra rálelhetünk, amely visszaköszön a klasszikus részekből. Szerencsére ezeknek a létezéséről semmit nem tudtam, így igazi nosztalgiabombaként robbant, miközben a TV előtt ültem. Ebből fakadóan pedig akadtak olyan helyszínek, melyeket többször végigjártam pont emiatt. Az már más kérdés, hogy Lara Croft múltjából újabb információkat kapunk, ami akkor hatna pozitívan, ha nem írták volna már át harmadszorra hősnőnk eredettörténetét. Hiszen érdekesen hatnak a korábbi részek az újak fényében, hogy egyes epizódok mennyire szembeköpik egymást a múltbéli események kapcsán.

Ha végigvittük a fenti küldetést nem kell búsulni, hiszen ha nem gyűjtöttünk össze mindent akkor is lehetőségünk van visszamenni, s mindent összeszedni. Az új információk miatt mindenképpen érdemes ismét nekifutni, hiszen érdekes dolgokra bukkanhatunk. Mindezek mellett megkaptuk az akció orientált Lara’s Nightmare-t, melyben kalandornőnk egyik rémálma válik valóra: zombik özönlik el a birtokot. Természetesen ez nem történik meg a játék valóságában. Itt sok dolgunk nincs. Bejárhatjuk a birtokot belülről, miközben kevesebb munícióval van dolgunk, tehát könnyen fűbe haraphatunk. Nagyon mentést nem kapunk, így aztán ha elhalálozunk nem oda térünk vissza, ahová kellene. Olykor a zombik nagyon veszedelmesek, s legyőzésük még könnyű fokozaton is próbára teszi az embert. Ennek a kiegészítőnek talán a legnagyobb hibája az lett, hogy semmi pluszt nem ad a játékhoz az agyatlan lövöldözés mellett, s szinte húsz perc alatt le lehet gyűrni, ha elég ügyesek vagyunk. Mindezek mellett az Endurance mód is érdekesnek hat, ahol ketten lehet nekivágni a játéknak ismerősünkkel karöltve. Bár ez annyira nem motivált.

A legvégére maradt talán a legérdekesebb, s számomra legértékesebb momentuma a játéknak. Új kinézeteket kapott hősnőnk, amit a klasszikus részekből emeltek át a készítők. Így aztán elég érdekes érzés volt, amikor a korábbi epizódok modelljei elevenedtek meg a játékban méghozzá úgy, hogy egy pillanatig sem éreztem azt, hogy azok nem odaillenének. Iszonyatosan nagy nosztalgiafaktor volt, s az előzetesben látott hibák is kijavításra kerültek, így nem igazán volt olyan, ami nagyon zavart volna. Ugyan akadt egy-két ember, aki jelezte, hogy ezek a fő történeti vonalban is elérhetőek, de ennek lehetőségét nem nagyon láttam. Ott kizárólag egy új ruhát kapott eme részbeli modell, míg a klasszikus részek modelljei az Expeditions menüben érhető el, ahol akármelyik pályát újra játszhatjuk annak fényében, hogy ott mit akarunk csinálni.

Összegezve azt gondolom, hogy aki nem játszott a játékkal, annak hatalmas nagy adrenalin és nosztalgiabomba lehet a 20 Year Celebration kiadvány. Ellenben, aki már rendelkezett a játékkal annak itt csak egy kis pluszt kaphat. Nem mondom, hogy nem volt rossz lépés a készítőktől, de azt gondolom valamilyen vizuális kiadvány, vagy a klasszikus részeknek valamelyik remake-je sokkal nagyobbat ütött volna. Az viszont tény, hogy egy év alatt tartalmilag olyan nagyra duzzadt a Rise Of The Tomb Raider, hogy aki először játszik vele az hetekig el lesz vele, ha mindent fel akar fedezni benne. (Eredeti bejegyzés)

 

7.
Yanez
6.
RangerFox
#2: Majdnem olyan hosszú mint az UC4 sztorija,csak így ebben több a tartalom + online lehetőségek, zombis mód, szóval van benne tartalom, ettől ne félj.
5.
giga321
#4: Kitoltam már rég, haver kölcsönadta de nekem a 2. és 3. rész még annak ellenére is jobban tetszett, hogy csak youtubon néztem végig. Jó volt a kalózos téma, de a Nathan tesója eléggé klisés lett ahogy a főgenya is. A lost city nagyon tetszett igazán hangulatos volt csak bolyongtam benne és ámultam illetve amikor a 2 tesó vs a feka csaj verekedés volt az is bejött. Történet, grafika nagyon bejött meg a lopakodás is.
Te a TR jobban bejön pont amiatt mert emberibb valósabb a szitu. Drake csak fogja magát és kinyír mindenkit de Lara azért teszi ezt már ilyen könnyen amiket átélt azt a sok borzalmat. Szimpatikusabb nah.
UC multijával toltam kicsit ideig óráig elvoltam vele. Következő játékom a Deus Ex Mankind Divided lesz. Egyszerre rendeltem meg a Rise of TR-el és még ki sem csomagoltam.
4.
Yanez
#3: Örülök. hogy ennyire bejött! Ezzel egyaránt engem is még jobban felcsigáztál, pedig már így is fenem rá a fogam. Egy jó leárazásnál majd lecsapok rá, mert ha olyan mint az első rész, egynek tökély lesz, de többször úgysem veszem elő. A gyűjtögetős részek csak néha kötnek le. Az előző TR-ben pl igyekeztem minden sarokba benézni, de speciel csak erre nem koncentráltam. Így is elég sokat gyűjtöttem be anno. :)

UC4-nek a 2-ik fele a legodabaszósabb! Kb a szigettől, ahol a nagy orkán közepette ébred Nathan. Kitoltad amúgy? Mert érdekelne mennyire tetszett a kalózos kincsvadászós sztori, csak mert szerintem eddig ez lett a legjobb az összes közül, és tudom, hogy a OP óta tetszik a téma. :)
3.
giga321
#2: Nemtom elég hosszú, de sok órát toltam vele 1 nap. Anno az első részt szintén 2 nap alatt toltam ki havernál mert nekem nem ment a szar laptopomon (addig ő sorozatozott meg meghívtam 2 energiaitalra addig én toltam az ő gépén :D)
Aztán amikor megjelent a def. ed. Ps4re akkor jó ráérősen toltam újra 1 hétig. De 1 az 1ben olyan a 2 mint az 1 szóval már rávolt állva a kezem meg az érzékszerveim és 2 nap alatt 81%. Persze még van 1-2 dokumentum meg relikvia, de lényegesebb dolgokat megszereztem és a feladványokat a tombokat is megcsináltam. Nem tudok dönteni, hogy az 1 vagy a 2. Rész tetszett-e jobban. A japános sziget istenkirály helyszín volt és nekem nagyon nagy élmény a ps1es tomb raider után egy ilyen csúcskategóriás rebootal tolni.
Meg az ahogy egy kvázi tinédzser kislányból mestertúlélő lesz és ahhoz, hogy kijussanak onnan a barátaival kegyetlennek kell lenni az nekem nagyon átjött.
De viszont a riseban ez a Szibéria is iszonyatosan el lett találva. És a két kedvenc dolgomat is sikerült belecsempészni. Hangulatos havas helyszínek és vadászat (az Assassins Creed 3ban 3 napig csak vadásztam annyira tetszett ott ez a téma). Meg azok a filmbe illő akciójelenetek navyon jók lettek és több is került bele mint az 1ben.
Nekem 100x bejön ez mint az UC4. Ott is volt 1-2 jó jelenet (óratoronylezúgás), de Lara nekem emberibb és valósabb is a helyzete. Túl kell élnie a szigeten és rengeteg kegyetlenkedést lát és él meg.
Szóval 1-1 az arány egyszerűen nem tudok dönteni de az biztos, hogy ez az artbook a művészi rajzokkal nagyon jó kis dobozos változat.
Normál fokozat fölött nyomtam 1el (külön neve van de nem az, bogy hard nem tudom mi). Meg persze a már eddig megjelent dlc-k és a még mellérakott extra cuccok is +pont.
Szóval nekem abszolút megérte várni 1 évet. A Blood ties dlc-t kb 50-53 perc alatt megcsináltam a lara's nightmare viszont tényleg agyatlan. Sokkal inkább egy sok ellenséges lopakodós eventet csináltam volna inkább. Mert elég sok borsot lehet törni az ellenség orra alá szerencsére.
2.
Yanez
#1: 2 nap? Az nem sok. Hány óra, ha nem titok? A 2013 TR nekem kb 20 óra volt, ami az én tempómmal olyan 5-6 nap, kerekítve 1 hét. Általában nem szeretem gyorsan "letudni" a játékokat, mert akkor hamar el is felejtem őket. :)
1.
giga321
Jó kis élménybeszámoló.
1 évet vártam rá és abigy megjelent rendeltem is meg. 2 nap alatt kitoltam és áldom az eszemet, hogy anno nem néztem gameplayeket csak azt hiszem 1 trailert és tökéletes élményt nyújtott. Hihetetlen lett ez a kiadás rengeteg extra cuccal éa maga a tok ezzel a artbook megoldással 10/10.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...