Még mindig kristály tisztán emlékszem arra, hogy miféle érzelmeket váltott ki belőlem az I Am Alive 2008-ban bemutatott E3-as beharangozó előzetese. Annak ellenére, hogy csak egy kedvcsináló előzetesről van szó valami azt súgta nekem, hogy valami iszonyatosan jó dolog készül a Ubisoft“boszorkánykonyhájában”.  Rendre jelentek meg mindenféle cikkek a játékról, ami egyre inkább erősítette azt, hogy tényleg egy prémium kategóriás játék készül, amely hatalmas sikereket érhet el, s talán sikerül a halhatatlan alkotások közé is bekerülnie feltéve, ha az alkotók képesek lesznek megfelelő módon felhasználni az ötleteiket.
Úgy tűnt, hogy nem csak a készítők, de a Ubisoft is tudja mit akar, s minden rendben zajlik. Egy idő után azonban egyre inkább feltűnt, hogy a játék az E3-as előzetesen kívül szinte semmiféle képi anyag nem volt. Se egy gameplay videó, se egy screenshot nem látott napvilágot a bejelentést követő egy évvel később se. Több megjelenési dátummal is rendelkezett a játék, de végül mindig jött egy hivatalos bejelentés, hogy a játék csúszik. Így végül az I Am Alive elég hányattatott sorsú játékká vált olyannyira, hogy szinte alig volt olyan, aki hitt abban, hogy valamikor egyáltalán megjelenik. Az eredeti koncepció szerint egy nap hatalmas földrengést pusztította volna el Chicago-t. Főhősünk egy átlagos üzletember volt, aki miután túlélte az eseményt igyekezett volna életben maradni, s emellett pedig elveszett barátnőjét megkeresni. Ezzel az alapkoncepcióval folyt a fejlesztés majdnem másfél évig, amikor is 2010 első felében olyan hírek érkeztek, hogy a project kreatív problémák miatt leállításra került. Így maradt nekünk egy 2008-as előzetes, mely bizonyítékként szolgált arra, hogy talán lehetett volna egy elég tökös posztapokaliptikus játékunk.

Aztán egyszer csak a semmiből jött egy hír, miszerint az I Am Alive mégis napvilágot fog látni. Ugyanis a Darkworks fejlesztőcsapattól a project az Ubisoft Shanghai-hoz került. Ez önmagában jó hírnek tűnt annak idején, azonban idővel egyre inkább jöttek olyan hírek, amelyek kapcsán az az érzetem támadt, hogy talán jobb lenne, ha mégse készülne el a játék. A negatív hozzáállásom leginkább annak volt köszönhető, hogy a fejlesztőcsapat váltás miatt a játék teljes átalakuláson ment keresztül. 2008-ban a fejlesztés kezdetekor egy prémiumkategóriás, dobozos, több platformon megjelenő játékként indult, s végül egy megcsonkított, grafikailag botrányosan kinéző játékká “nőtte” ki magát. És akkor jött a kegyelemdöfés a játékosoknak, ami végül a konzol exkluzivitásban manifesztálódott.
Rettentően dühös voltam, s csalódott. Annak ellenére, hogy nem tetszettek a változtatások, s a gameplay videók is arról tanúskodtak, hogy ezt bizony sikerült igencsak elszúrni valahol azért szerettem volna kipróbálni, ha már annak idején felkeltette az érdeklődésemet. Végül csak a nyálamat csorgattam idén tavasszal, amikor megjelent a játék konzolokra. Mostanság annyira nem követtem nyomon a játékhíreket. Így hatalmas meglepetés volt nekem amikor szembefutottam a játék gépigényével, de az még nagyobb meglepetés volt, amikor azzal is szembesültem, hogy a játék már elérhető. Ráadásul a kis mérete miatt szinte percek múlva már a merevlemezemen tudhattam a játékot. Annak ellenére, hogy rendkívül negatív véleménnyel voltam a végső verzióról kellemes meglepetést okozott nekem. Olyannyira, hogy feláldoztam mindkét szabadnapomat azért, hogy végigvigyem.

Az eredeti koncepció kukázása után kellett egy másik. E szerint egy nap hatalmas természeti erők kezdték el pusztítani a földet ezzel városokat pusztítva el végleg. Ezt a folyamatot a kevés túlélők csak Eseménynek nevezi. Chichago helyett pedig Haventon szolgálja a túlélés helyszínét. Főhősünk visszaérkezik Haventon-ba azzal a céllal, hogy megkeresse feleségét, s lányát. Sikerül is eljutnia egykori közös lakásukba, ahol talál egy levelet a feleségétől miszerint lányukkal együtt elhagyják a lakást, s egy biztonságosabb helyet keresnek, ahol nem eshet bajuk. Annak ellenére, hogy a férfiban tudatosul, hogy levél megírása óta eltelt majdnem egy év él benne a remény, hogy élve megtalálja szeretteit. Így elindul, hogy felkutassa Haventon rejtett zugait annak érdekében, hogy nyomukra bukkanjon.

Annak ellenére, hogy a játék vizuális szempontból botrányosan ronda mégis dicséretet érdemel a grafika. A játékidő alatt végig az járt az eszembe, hogy vajon hogyan is nézett volna ki a játék, ha marad prémiumkategóriás játék, s minden rendben lett volna a fejlesztéssel. Akadnak rendkívül ronda grafikai megoldások, a főhősünkre, s a többi karakterre sokszor rossz ránézni. A megvalósítás körülbelül a 2004-2005-ös játékokat idézi. De mint ahogyan mondtam ennek ellenére dicséretet érdemelnek a készítők, ugyanis ez a fajta grafikai megjelenés tökéletesen passzol a posztapokaliptikus környezethez. Az esetek többségében a játék egyfajta halvány szürke, szürke színnel rendelkezik, s párosítva a grafikával teszi hangulatossá olyannyira, hogy szinte érződik a romokon a kosz, por, homok.
A vizuális megjelenéssel nem tartott sokáig megbarátkozni, ugyanis a játékélmény tökéletesen feledtette ezt a csorbát. Minden bizonnyal sokkal kevesebb pénz állt rendelkezésre a fejlesztésre, így sok helyen érződik, hogy a készítők inkább a játékmenetre mentek rá, mint hogy a grafikát csiszolgassák. Az a  réteg, aki igényli, hogy egy játéknak olyan csúcsgrafikája legyen, hogy játék menet közben több tucatszor legyen vizuális orgazmusuk azok feltehetően nem fognak leülni az I Am Alive elé. A játék legnagyobb erőssége a játékmenetben van, s a műfaj szerelmesei minden bizonnyal imádnák a játékot, mert a nem túl acélos grafikai alatt egy csiszolatlan gyémánt rejtőzhet.

Számomra a legnagyobb pozitívum egyértelműen az, hogy a játékban kizárólag átlagos emberekkel találkozhatunk. Nincsenek mutánsok, démonok és egyéb meghatározhatatlan teremtmények. Az emberek szétszórva találhatóak meg. Akadnak áldozatok, akik segítségre szorulnak, de akadnak olyanok, akik engednek domináns ösztöneiknek, s akár egyedül, akár összefogva terrorizálhatnak embereket. Utóbbiak képezik számunkra az ellenfeleket. A játék nem kényeztet el minket, s  sok más hasonló alkotáshoz mérve itt nem találunk minden utcasarkon töltényeket fegyverünkbe, vagy épp különböző dolgokat, mellyel életerőnket visszanyerhetjük. Ebből kiindulva a játékmenet java részét leginkább a taktikázás, gondolkozás teszi ki.
Mint ahogyan fentebb írtam főhősünk egy átlagos ember, s így is kell irányítanunk az egész játék alatt. A képernyő felső sarkában láthatunk egy hosszú csíkot, amely két részre van osztva. A bal oldali fehér, a jobb oldali pedig piros. A fehér csík a Stamina nevet viseli. Ez azt a célt szolgálja, hogy nyomon követhessük, hogy karakterünk milyen kondícióban van. Ugyanis a sétáláson kívül szinte minden fogyasztja ezt a csíkot. Ha valahová el kell jutnunk, akkor választhatjuk a futást is, s egészen addig tudunk ily módon haladni, míg ez a fehér csík el nem fogy. Amikor megtörténik akkor pedig sétálva kell megtennünk azt a pár lépést, még ez a csík ismét feltöltődik. Ilyen szakaszoknál nem annyira lényeges figyelni, de amikor magasba kell feljutnunk akkor viszont nagyon oda kell figyelnünk. Ugyanis, ha mászás közben elfogy ez a csíkunk, s nem tudunk sehová se feljutni, s nem tudunk semmilyen kiszögellésbe sem megkapaszkodni bizony könnyen megtörténhet az, hogy a mélybe zuhanunk. A romok között pedig bizony sokszor fordul elő, hogy másznunk kell.  Természetesen van alternatív megoldás, ha nem tudunk megpihenni, megkapaszkodni semmiben. A helyszíneken lehetőségünk van különböző élelmiszereket, gyógyszereket felvenni. Ez lehet konzerv, víz, szteroid injekció stb. Ezekkel is visszanyerhetjük pár pillanat erejéig a Stamina csíkunkat.

Ebből kiindulva nem árt, ha minden helyszínen szétnézünk, s olyan helyekre benézünk, ahová igazából nem lenne szükséges. A készítők igyekeztek, hogy ezek valamennyire látványosan legyenek elhelyezve, így csak nagy ritkán fordulhat elő, hogy esetleg valamelyik mellett csak úgy elsétálunk.
A Stamina mellett az életerőnkre is jó, ha vigyázunk. A legkönnyebb nehézségi szinten is könnyen elhalálozhatunk, habár nálam az esetek többségében az ellenfél okozta a halálom. Elég egy pontos lövés, vagy két suhintás és máris terülünk a földre. Ráadásul megoldás nem lehet a futás, hisz ellenfeleink utánunk jönnek, s hamarabb terítenek minket földre, mint hogy bármely korábban felszedett tárgyat, vagy gyógyításra alkalmas dolgokat használni tudjuk. Ráadásul ezekből sem halmoznak el minket, így ezekkel is spórolnunk kell. Sajnálatos módon alternatív befejezések, megnyitható bónusztartalmak nincsenek a játékban, de aki szeretné, hogy minél magasabb pontszámot kapjon, s ezáltal nagyobb legyen az értékelése akkor ezekre a dolgokra úgy kell vigyáznia, mint a szeme fényére. Fő célunk, hogy megtaláljuk a szeretteinket, s ez hajt minket előre. Viszont, ha elég humánosak akarunk lenni akkor segítünk a rászorultakon, s ezt bónusz pontokkal jutalmazza a játék. Tehát könnyen előfordulhat, hogy egy harcban felhasználunk egy egészségügyi csomagot, majd amikor előrehaladunk találkozunk egy sérülttel, akinek szüksége lenne rá, de nem tudunk neki segíteni, mert korábban már felhasználtuk. Így máris buktunk az értékelésen.

Tehát az egész játék alatt készlethiánnyal kell majd küzdenünk. S pont emiatt kell taktikáznunk. A játék egyik legnagyobb meglepetése számomra ez, s egyben a legnagyobb pozitívuma is, hisz nálam ez miatt nőtt meg jelentősen az élvezhetőségi faktor, mert egyszerűen odaszegezett a monitor elé. A harc nem úgy működik, hogy megyünk előre, s lelövünk mindenkit. Muníció hiányában ezt nem tudjuk megoldani, s továbbá biztos halál, ha többen támadnak ránk. Így nem marad más, mint hogy gondolkodjunk, s taktikázzunk. Átlagosan 1-3 tölténnyel rendelkezünk, ami rendkívül kevés főleg akkor, ha csapatostul támadnak ránk.
Ekkor pedig szépen blöffölhetünk. Eljátszhatjuk a szende csavargót, aki nem akar semmi bajt, majd pedig az egyik pillanatban pedig fogja a kését, s átvágja a másik torkát. Azt is figyelnünk kell, hogy az ellenfélnél van-e pisztoly. Amennyiben sincs simán megtehetjük, hogy előkapjuk a fegyverünket, s elkezdünk fenyegetőzni, s erre az ellenfelek többsége persze megijed. Ilyenkor kivitelezhető, hogy megadja magát az ellenfél, s mi lazán leüssük, vagy pedig olyan helyzetbe kényszeríthetjük, ahol egy jól kivitelezett rúgással mélybe taszíthatjuk. Természetesen nem minden ellenfél működik egyformán. Könnyen belefuthatunk olyanba, aki lazán közli velünk, hogy ő magasról tesz a fenyegetőzésünkre, mert úgy is megfogjuk ölni, s nekünk ront. Akkor vagyunk igencsak bajban, ha a fegyverünk ilyenkor üres. Ugyanis igen okosan kell blöffölni, mert ha rájönnek, hogy üres fegyverrel fenyegetőzünk akkor bizony nekünk rontanak és az majdnem biztos halál. A játék előrehaladtával pedig sokszor fogunk olyan helyzetekkel találkozni, amikor csoportosan vannak jelen az ellenfelek, s ki kell találnunk, hogy vajon hogyan fogjuk őket levadászni. Döntés itt is lehet, hogy humánus oldalunkat mutatjuk, vagy pedig kegyetlenek leszünk. Ugyanis azokat az ellenfelek, akik megadták magukat lazán elengedhetjük, vagy leüthetjük őket így ártalmatlanítva őket, de akár simán lekaszabolhatjuk őket.

Humánusak vagy kegyetlenek nem csak az ellenfelekkel tudunk lenni, hanem a túlélőkkel is, akik segítségre szorulnak. Dönthetünk akár úgy is, hogy mindent feláldozunk a túlélésért. Ugyan a túlélőket nem tudjuk likvidálni, de simán kifoszthatjuk őket. De akár azt is megtehetjük, hogy az életerőnket nem az összeszedett tárgyak, dolgok kapcsán nyerjük vissza, hanem nemes egyszerűséggel a holtestekből táplálkozva nyerjük vissza. Tehát alternatív megoldásokat is kínál a játék. Bár tanácsos a túlélőknek segíteni, ugyanis ezáltal jelentősen megnövelhető a játékidő.
Szerencsére eltévedni sincs lehetőségünk a városban. Hatalmas nagy segítség, hogy rendelkezésre áll egy térkép, ami mindig mutatja az épp aktuális úti célt. A térképen még az is jelölve vannak, hogy melyek azok az út szakaszok, amelyeken nem lehet közlekedni, vagy épp melyek azok, amelyeken lehet. Előfordul olyan is, hogy pont a térkép mutat egy rövidebb utat, de akadnak olyan helyzetek is, amikor az ösztöneinkre kell hagyatkoznunk, mert a térkép nem lehet segítségünkre. Emellett felszerelésünk is igencsak karcsú. Ezzel jól tudtak kombinálni a készítők, ugyanis egyszerűen muszáj odafigyelni a játék alatt, mert egy pisztolyon, kardon és egy íjon kívül más fegyverünk nem lesz. Utóbbinál rendkívül jó húzásnak tartottam, hogy egyetlen egy íjjal rendelkezünk melyet, ha felhasználunk, akkor fel kell vennünk. Felszerelésünk is hasonló módon karcsú.  Azt, hogy milyen tárgyakat, dolgokat, fegyvereket gyűjtöttünk be azt az inventory menüben tudjuk megnézni. Elsőre csalóka lehet, mert úgy tűnhet, hogy mindenre rá tudunk kattintani, de közben akadnak olyan elemek, melyeket csak az arra alkalmas billentyűvel lehet működésre bírni.
Emellett még fontos megemlíteni, hogy játék közben előhívható egy olyan menü, ahol megtekinthetjük a statisztikát. Innen megtudhatjuk, hogy a rendszer mire mennyi pontot adott, s adott pillanatban mennyire értékel minket, illetve itt megnézhetjük, hogy a játékban konkrétan hol is járunk. Ezt egy százalékos csík jelzi, ami elég csalós, s könnyen előfordulhat, hogy az egyszeri játékos csak nézi, hogy még csak a felénél tart a játéknál, s egyszer csak véget ér. Ugyanis a statisztika nem frissül folyamatosan, hanem teljesített feladatrész után. Így történhet meg, hogy például az egyik pillanatban még 50%-os a teljesítés, s egy átvezető animáció után, vagy egy új pályaszakasznál már 68%-nál járunk. Erre sajnálatos módon rátesz egy lapáttal a checkpoint alapú mentés, ami nem a legjobb.

A pozitívumok mellett természetesen bőven akadnak sajnos negatívumok is. Első körben megemlíthető talán az irányítás. Annak ellenére, hogy konzolportról van szó elfogadható szinten van az irányítás. Persze, ha kitapasztaljuk mi a negatívumok, s megtanuljuk őket helyén kezelni. Nálam első rossz pont a kontroller alig támogatottsága okozott, ugyanis mindenféle beállítás mellett sem volt tökéletes. Emellett előfordult, hogy az egér néha nem reagált, s egyszer fordult elő, hogy a kamera a karakter körül kezdett el körbe-körbe forogni megállás nélkül egészen addig, míg az ellenfél meg nem ölt. A legidegesítőbb hiba az irányítással kapcsolatban mindenképp a fegyverkezelés. Ugyanis el kell tenni a fegyvert ahhoz, hogy tudjak váltani íj, s pisztoly közül. Ez sokszor azt eredményezte, hogy fűbe haraptam. Ugyanis íjjal le tudtam teríteni az egyik ellenfélt, de nem tudtam elővenni a pisztolyt, mert mindig visszaváltott íjra, így az ellenfél szépen levadászott. Túljutottam a játék felénél mire ezt a hibát valamennyire megtanultam orvosolni. Mindenesetre elég bosszantó volt elég sokáig, mert sokszor időre kell bizonyos dolgokat véghez vinni ahhoz, hogy az adott pályaszakaszt, vagy feladatot teljesíteni tudjuk.

A másik legnagyobb negatívum sajnos a játékidő. Amennyiben a mellékküldetésekkel nem foglalkozunk, s különösebb nehézséget sem jelent az akadályok leküzdése könnyen előfordulhat, hogy talán negyedik játékkal töltött óra után a végére érünk a történetnek. Lévén kevés idő jutott nálam a játékra, így jól jött ki a lépés, hogy ilyen kis idő alatt magamévá tudtam tenni, de azért valahol még eljátszogattam volna vele.

Összességében érdekes kép alakult ki a játékról bennem. Szinte én köpködtem legjobban, amikor kiderült mi lett a játékkal, de annak ellenére, hogy mennyire lehúztam a grafikát, s magát a játékot az előzetes videók alapján hatalmas nagy pozitív csalódás volt maga a játék. Ebből a szempontból sajnálom, hogy nem maradt meg az eredeti koncepció, s ténylegesen nem lett egy prémiumkategóriás játék, mint amilyennek szántak, mert ha ez a kiherélt változat ennyire élvezhetőre sikerült, akkor minden bizonnyal tényleg egy minőségi játékot kaphattunk volna. Így sajnos az I Am Alive leginkább a hányattatott sorsáról vált híressé.
Ennek ellenére is bátran ajánlható bárkinek, aki szereti a műfajt.

Eredeti bejegyzés